*Amint Azarus elélvez ő maga megint ugyan így tesz, megunhatatlanul, ragaszkodóan, olyan tökéletes összhangban mesterével amivel nem tud mit kezdeni… amúgy kegyetlen hozzá a démon, mégis szex közben valami olyan érzést tapasztal Azarustól ami megzavarja elméjét… de most nem tud gondolkodni, mert nem tud mozdulni sem, csak zihálni… és még levegőt venni is oly nehéz, nemhogy választ adni bármilyen gondolatra. Már az is gyönyörű élvezet ahogy Azarus megpihen. A gyermeki testre hanyatva az élvezettől olyan nyögések s sóhajok közepette melyről sosem gondolta, nem is mert álmodni róla hogy megtapasztalja… hogy ha feltételezése valamennyire igaz, hogy megkaphatja.
Ismét olyan helyekre sodródott melyekről már tényleg nincsen visszaút. Ez már nem élet s halál dolga hanem az iszonyatosan sikoltó fájdalom és kéjes vágyaktól ordító élvezetek mezsgyéje volt és ő újra s újra meglovagolta azt a határvonalat melyet ha átlépnek a démonnal a fiú talán elveszti az eszméletétét. És akkor Azarus átlépi ezt a vonalat mikor feljebb tornássza magát. És most Tyler a fájdalomtól s nem a vágytól nyög fel oly rekedten s kíméletlenül… teste vonaglani kezd a démoné alatt s ő nem tudja fékezni ezt a remegést mert újra és újra kisodródik oda ahová emberileg nem lehetséges amit teste már nem bírhatna… és aztán most mit feleljen? Hogyan szólhatna bármit is? Bár nem is kell… teste vágyakozva reszket s ez elég válasz minden kérdésre. És újabb csókok jönnek, sebei beforrnak, hogy minden kezdődjön előröl, hogy a kárhozott és a démon kegyetlen módon lovagolják meg a vágy hullámait újra s újra… amíg Azarus akarja… amíg Tyler bírja…emberileg.*

*Érzi a maga alatt remegő testet... és azt is tudja, hogy a fájdalom, amit eddig okozott neki és amit még fog egy kárhozott számára kibírhatatlan... Nem azért, mert gyenge... hanem mert a szervezete nem bírja feldolgozni azt... az idegszálak felmondják egy idő után a szolgálatot és az agy kikapcsol. Márpedig ezt nem akarja megvárni Azarus... hogy csak úgy hirtelen és a fájdalomtól haljon meg vagy ájuljon el Tyler. Jobbat gondolt ki ennél... a vágy... a vágy fogja őt a halálba kergetni, amikor már se a szíve se a tudata nem bírja már magába fogadni a szenvedélyt és a kéj csapásait...
ennek a kivitelezéséhez, Azarus megemelkedik, s szabad kezével végigsimít Tyler falloszán, mielőtt azt jobban kezelésbe venné... Hol lassan, hol gyorsabban ostorozva őt mozdulataival... férfiasságát érintve és lökve is őt egyaránt... S mindeközben magát is kínozza azzal, hogy ajkaival nem érheti el a fiút... hiszen támaszkodik...
De hogy még ennél is jobb környezetet teremtsen, egyszerűen elteleportálja magukat egyik - saját tüdejéből felszakadó - nyögés közepette a hatalmas ágyra, hogy a párnákba süllyedhessen Tyler... a finom puhaságba... miközben Azarus gyötri őt, mert kergeti a kárhozott vágyait és szenvedélyét hágja kezével*

*Már így is kínszenvedés minden gyönyörteli lökés hiszen olyan élvezetes fájdalommal vegyül hogy azt már kezelni lehetetlen… és erre Azarus még el is szakítja ajkaikat egymástól, hogy aztán Tyler férfiasságát kezdje el kényeztetni…miközben vadul hágja. Nem marad egy sóhaj sem a tüdőben… minden nyögés, ordítás, kéjsóhaj felszakad és olyan erővel vesznek a levegőbe mely az idegen fülek számára már-már fájdalmas, pusztítóan édes… és valóban… pusztító minden mozdulat amikor zihálások közepette már a puha ágy ölelésébe merül a teljesen elgyengült test ahogy minden milliméterét átadja azoknak a gyötrően kínzó mégis mámorosan édes vágyaknak. És a benne kelt éhség most valahogy kielégíthetetlennek látszik… és megvesz teste forróságában, elvesz ezekben a nyögésekben, minden mozdulat gyilkolja testét. És aztán a határok megszakadnak. A szenvedély és a kín hullámai összecsapnak feje fölött és ő, a kárhozott lehunyja szemeit hogy ne égesse ki őket az a kéjvágy, az a szenvedély mely szabályosan a halálba kergette… és már csak egy test zuhan vissza a párnák közé, tudat, érzések s lélek nélkül.*

*Mikor már nem hallja Tyler szívének dobogását, Azarus arcára kegyetlen, de elégedett mosoly ül ki, elvégre... úgy gondolja, teljesen egyedit alkotott azzal, amilyen módon megölte a fiút... s bár így az aktus félbe szakadt... mégis lesz valami keserédes utóhatása annak, hogy pont így... és pont most vesztette el Tyler az életét... Mert démoni létének első pillanatát a vágy fogja övezni, olyan szenvedély, amit eddig még csak fel sem foghatott, nem még hogy érezhetett volna és a döbbenet, amit kivált ez... megpecsételi a srácot egyszer s mindenkorra Azarus kedve szereint... Mert Tyler az övé... és most tesz róla, hogy az övé is maradjon... a sajátja...
Csókot lehel a srác elkékült ajkaira, miközben kezével - ami eddig kényeztette a kárhozott falloszát - végigsimít a testen, megkeresve annak szíve fölötti bordarészt, amit egy könnyed mozdulattal szakít át, hogy kiemelje a néma szívet.... s ajkait felharapva vérét juttassa bele, minek következtében újra életre kel a szerv, hogy a sötét démoni gonoszságot eljuttassa a test minden egyes szövetéhez. Mikor ez megesett a szív elszürkül, kővé válik... Azarus élvezettel roppantja össze, hogy begyógyítva Tyler sebét várja annak ébredését... s ha ez megtörténik, mert meg fog... akkor egy mindent elsöprő lökéssel köszönti őt új halálában*

*Mérhetetlen, emberként soha meg nem tapasztalható szenvedéllyel csap le rá a vágy s Azarus ostora. Embertelenül kínzón vág végig testének minden porcikáján a lökés amivel mestere köszönti őt a démonok világában. De ezúttal olyan pecsétet érez magán mely nem engedi félrevezetni pillantásait Azarusról. S ez a pecsét oly pokoli vágyat ébreszt benne mestere iránt mintha (legalábbis most) senki sem létezne a férfin kívül akinek meg kell adni minden. Leginkább magát, hogy kényére kedvére játszhasson vele a démon, Azonban nem marad idő most efféle gondolatokra. A 16 éves ifjú teste hirtelen vált gyermekiből férfiassá, ellenállhatatlanná amilyen az arc is…. De nem veszett ki belőle az a báj mely miatt még a férfiak is rá tekintenek s nem a nőkre. Sőt ami azt illeti arca gyönyörűen vonzó s rajta a jel szinte már hipnotizáló erővel bír.
Ahogy megérzi a testét marcangoló őrületes vágyat karmai az ágy széleibe marnak – ám nem készült fel arra az erőre amelyet már most is birtokol. Ennek következtében az ágy vastag tölgykeretei apró darabokra szakadnak a szorítás súlya alatt… így azt hanyagolva, szaggatni kezdi az alatta elterülő lepedőt, mert bár biztos benne, hogy nem árthat Azarusnak nem tudja mit művelne.
De a vágy mely ostromolva darabolja szét s nem enged az észnek… és Azarus izmos hátába kap hogy még jobban magára ránthassa, még mélyebben magában érezhesse a démont, hogy rávethesse ajkait a démonéra. Kérdezés és kérlelés nélkül dugja ujjait erőszakosan a férfi ánuszába. Most nem érdekli lesz-e büntetés… az sem mi lesz az mert olyan iszonyatos erővel szaggatja a vágy melytől képtelen szabadulni s muszáj adóznia előtte S erős sőt holtbiztos gondolat kél benne, hogy Azarus szándékosan ölte meg épp ily módon… pontosabban kergette a vágyaktól terhes halálba. S most miközben mérhetetlen szenvedéllyel kívánja az őt lüktető fallosszával dugó férfit semmi más, nem számít.*

*Pontosan erre várt... pontosan így tervezte Tyler visszatérését... és bár nem mindig jó a tűzzel játszani, de egy démon esetében illik... Márpedig az első generációs bizony tüzet gyújtott a srácban... nem is akár milyet... Olyasmit, amit nem lehet majd kioltani, csak ha elragadja őt a Végső Halál... Mert tudja... érzi Azarus, hogy olyan lényt teremtett, aki ha másban nem is, de szexuális étvágyában a gyermeke lehet, mert ugyan olyan telhetetlen lesz, mint mestere.
Ez a tény megmosolyogtatja Azarust, s ahogyan teste ismét Tyler-éhez préselődik újabbat lök rajta, eladva ajkait a mohó fiatal démon csókjainak. Kezével újra és újra a fiú hajába túr, meghúzva azt vagy csak simítva... S miközben saját vágyai már rég túllépték a tűrésküszöbét, hála az újszülött démon vadságának, érzi... ahogy Tyler-ben feléled a bestia... az a démoni lélek, ami hamarosan irányítani fogja őt, hogy a fertőbe és gonoszság lápjába vezesse minden egyes tettével... És Azarus tisztában van azzal, hogy ez a lény belőle született és úgy hajol meg akarata előtt, ahogyan kívánja azt a gazdája... s maga a gondolat, hogy most nem csak Tyler-t hanem ezt a bestiát is hágja, magáévá teszi... egyesül vele, mintha mindig is egyek lennének... ez elborítja teljesen a tudatát.
Közelebb lopóznak hozzájuk az árnyak... Azarus szemei megvillannak, mikor azok lesújtanak a fiatal démon karjaira s lábaira, átdöfve azokat... az ágyhoz szegezve őt, hogy most már teljesen kiterüljön az első genes alatt. Pont ebben a pillanatban éri el Azarus testét az újabb adag feltörő gyönyörhullám...*

*Az éledező bestia hangosan mordul fel mutatva nemtetszését urának amikor az árnyak átdöfik a végtagokat… s Tyler is mintha nem a fájdalomtól hanem sokkal inkább a dühtől s mérhetetlen haragtól ordítana fel amiért ilyen tehetetlenségbe kényszeríti őt a démon, pont most, pont mikor a legiszonytatóbb, legpokolibb szenvedély járja át testét, fűti s kínozza egyaránt! Nyílván Azarusnak ez maga az élvezetek nektárja de őt csak olyan őrületbe kergeti melytől teljesen megvadul… s már testét szaggatva próbálja kitépni magát az árnyak fogságából… mert túlontúl gyilkos most minden hang, minden érintés. Mintha egy veszett rab lenne ki hiába rázza a láncokat mert azok sosem engedik el csak ha leszakítja önnön karjait. És ebben az állapotban a fiatal démon történetesen arra is képes lenne hogy mindenét kiszakítsa, felsebezze, vérbe borítsa… ehelyett azonban ha az elme még oly kegyetlenül is háborog a test újra és újra megvonaglik mind az élvezetek súlya mind az újabbak követelései alatt… na meg persze azért amiért ilyen könyörtelenül kiszolgáltatottan fekszik első generációs mestere alatt akitől újabb magvakat kap ajándékba… S szinte eggyel ez időben kezdi emelgetni csípőjét hogy legalább ez meglegyen a magát sanyargató testnek.*

*Miután a mai napon nem tudni hanyadszorra elélvezett... lihegve szakítja el magát Tylertől, mert jól látja a fiatal démon, hogy nincs az első generációsnak annál vadabb gyönyör, mint mikor ez a magas fokú élvezet a gyötrő fájdalommal és haraggal összekovácsolódik teremtménye lelkében... Fel is emelkedik, kezein támaszkodva, hogy a fiú arcát nézhesse, hiszen szomjazza minden egyes érzelmi hullám habját, ami megmutatkozik előtte. Mindeközben elhagyja Tyler testét még több élvezetért kiáltó falloszával, s mellé könyököl az ágyon, hogy tovább szemlélhesse azt, amit alkotott.
Szabad kezével oly gyengéden simít végig Tyler arcán, hogy azt bármelyik női lény megirigyelné és elolvadna az ujjak érintése végett... *
- Sss... Tyler... urald a testedet és urald a tudatodat is... Meg kell tanulnod irányítani a benned felébredt bestiát, máskülönben elveszel...
*mondja fájó tekintettel, hiszen számára igen élvezetesek ezen pillanatok, de hangjára reagálni fog a démoni lélek... hiszen mestere, teremtője, atyja az, ki a test tulajdonosához szól és az ő akarata előtt meg kell hajolnia, még akkor is, ha órák hosszat képes lenne kínozni saját vergődő testét, amiben megszületett alig pár perce.*
- Tyler... ha nem szeded össze az akaratodat... kénytelen leszek még órák hosszat kínozni téged...
*végigsimít a démon testén... a nyakától indul lefelé a keze, majd megállapodik a fel-fel ugró csípőnél, hogy ujjai lágyan cirógassák meg a sokat akaró hímtagot... S Azarus a srác füléhez hajol*
- Bár tudom, hogy nem lenne ellene kifogásod....
*ráharap a fülcimpájára*
- ... de hidd el, hogy jobban élveznéd, ha háttérbe szorítanád a kitörni készülő démoni lelket, mert akkor a te mozdulataidat látnám viszont, nem egy őrjöngő vadállatét...
*suttogja továbbra is olyan élvezeteket ígérő hangon, hogy a fiú reakciójától saját férfiasságába is visszatér az élet és a kéj hajszolása érdekében, testével megint Tyleréhez simul*
- Add meg nekem... amire vágyom...

*Őrjöngve tombol a bestia, amiért Azarus eltávolodik és újra megérinti. Olyan fájón zabolázza a teste hogy Tyler kénytelen felordítani a gyöngéd érintése. De aztán Azarus beszélni kezd és a hang csillapítja a kínt, ahogy a fenevad behódol mestere előtt s busa fejét Azarusnak dörgöli abban a reményben hogy ő is megkaphatja azt az érintést amit a test is.*
~Tyler... ha nem szeded össze az akaratodat... kénytelen leszek még órák hosszat kínozni téged...~
*Hát hogy szedje össze magát, hogyan irányítsa bármely léptét is, nemhogy elméjét mikor ilyen csúfondárosan s könyörtelenül élvezetesen nyúl Azarus az ágaskodó szerszámhoz. A test összerezzen és Tyler tüdejéből eleddig ismeretlen hörgéssel vegyült sóhaj, tör fel. Hát persze, hogyan is lehetne kifogásod mikor minden mozzanat az őrületbe, kergeti olyan terhes a kéjektől…de…igen! Ő akarja uralni egyedül ezeket az élvezeteket, ő akar mocskos lenni a forró ondótól s ő akarja imádni a felette lévő démont… és ezt a gyönyört, ezt az élvezetet csak magának tartogatja nem holmi felébredt bestiának!
Váratlanul nyugszik meg a test attól, hogy a férfi hozzá simul és ahelyett hogy újra szaggatni kezdené testét hogy kiszabadulhasson az árnyakból… ehelyett meghunyászkodva és elcsitulva húzódik vissza a démoni lélek átadva helyét Tylernek.*
- Hiszen… hiszen mindenem a Tied!
*Kiáltja hirtelen… de a harag is elcsitul és most már Tyler vágyának forrásából szakadnak fel a szavak kívánva a démont s annak csókjait.*

*Miközben Tyler önmagával küzd... vagyis azt próbálja meg elérni, hogy az akarata uralja a testét és ne a fenevad... Azarus szemét módon ingerli őt... nem csak kezével, amik ismét marokra fogták a srác férfiasságát, hanem apró de annál vadítóbb csókjaival is, amiket a fiatal démon testén rejt el... hol a nyakát szívogatva, hol a mellbimbóival játszadozva, hol pedig a hasát csókolva... míg szája el nem jut Tyler ágaskodó hímtagjához...hogy megízlelhesse azt puhán ajkai közé véve, s mindez már akkor történik, mikor a fiú uralkodni tud magán...
Az árnyak szerte foszlanak a sebei viszont nem gyógyulnak még be, mert Azarus azt akarja, hogy vérezzen a gyönyörök közepette, hogy tökéletes legyen számára.
S a kéjes kiáltás "mindenem a Tiéd" megmosolyogtatja az ősi démont és arra készteti, hogy a kimondott szavakért cserébe még intenzívebb nyelvi és ajak mozdulatokkal jutalmazza Tylert... Mindeközben egyik kezével a golyókat kényezteti, másikkal a fiú teste alá nyúl, hogy ismét elmerülhessen még ha nem is férfiasságával, de legalább három ujjával az annyira kívánt szűk járatban.*

*Amint eltűnnek az árnyak egyik kezével Azarus hajába túr, mert nem bírja mozdulatok nélkül azt amit a mestere művel vele. És ahogy egyre több sóhaj szakad fel önnön tüdejéből úgy a bestia is mintha egyre inkább visszahúzódna tudván hogy ő majd később tombolhat s vetheti alá a testet minden gyötrelmes s élvezettel teli ölésnek. Mert ez a démon ölni akar, gyilkolni, olyan félelmet akar mellyel végtelen élvezeteket biztosíthat a test számára is… újra meg újra megrázkódik teste ahogy az orgazmus közelébe ér de nem kapja meg azt… aztán az ujjak elmerülnek benne s ő fájdalomtól mentes… olyan vágyaktól s szenvedélytől korbácsolt sikolyt hallat melyet emberi fül elviselni képtelen mert sosem érthetik meg a szenvedély eme formáját, mert őket sosem ostorozzák efféle érintésekkel. S teste zihál, kimerült mégis újra magára húzza a démont, hogy megforduljanak és most ő adjon – adjon olyan gyönyöröket amelyeket csak ő adhat meg a démonnak, olyan tökéletességgel mely után vágyakozni fog mestere… s gondolatait igazolva kúszik a lábak közé, hogy az eddig oly negédes falloszt megint ajkaiba vehesse miközben egyik kezével rászorít arra majd játszani kezd vele.*

*Ó igen... pontosan erre gondolt, mikor arra kérte Tylert, hogy adja meg neki azt, amire vágyik... mert ez a legjobb az együttlétük összességét véve... amikor azok a falni való ajkak a húsát érintik és nyalogatják... Teste megremeg, amikor a vágyott szájat megkapja, és máris felsóhajt, megtelítve tüdejét levegővel, hogy szinte azonnal megszabaduljon attól a srác következő mozdulatára, mikor is felnyög. És ezen hangok így váltják egymást... mert eközben semmi másra nem tud gondolni Azarus, csak és kizárólag arra, hogy milyen jó szája van Tylernek... de fél őt megérinteni, fál a hajába túrni, hogy kedveskedjen neki hálás érintésével, mert attól tart, hogy a testét mardosó gyönyör közepette átesik a ló túloldalára és gyengédségből erőszakos mozdulat lesz, amivel megölheti végleg a fiút... Így tehetetlenül mar a lepedőbe, olyan erősen szorítva azt, hogy a finom anyag megsemmisül öklében és forog vele a szoba. Teste bár eddig úgy ahogy képes volt nyugodtan tűrni ezt a fajta élvezetet, most zabolázatlan vadként vergődik a fiatal démon ügyességét dícsérve*
~ Még... még... adj nekem még többet magadból!~
*hallatszanak szinte könyörgő gondolatai Tyler fejében, kilépve a való világ ringjéből... át egy olyan létezésbe, ahol csak a vágy az, mi uralkodik és a hatalmát soha senki nem képes megdönteni*

*És ez az ami isten igazából a mennyekbe emeli a fiatal srácot… ezek a sóhajok melyekre önkéntelenül mosoly húzódik ajkaira mert pontosan ezt akarja, hogy Azarus úgy sikoltson s nyögjön a levegőbe ahogy ő teszi mikor a férfi dolgozik rajta. Bár csodálja mesterét hogy így meg tudja állni, hogy ne érjen hozzá mikor Tylernek az imént a legapróbb érintésre is vadul Azarus hajába kellett túrnia, hogy ujjaira csavarjon pár kósza tincset… most viszont felötlik fejében valami, egy olyan gondolat mely őrjítő vágyakat adhat a démonnak. Eddig ahányszor csak megízlelhette volna milyen is Azarus perzselő orgazmusa a férfi mindig elhajolt, eltolta tőle Tyler fejét… és most elnézve mesterét ki szinte már magáról sem tud – biztos benne ha ügyesen s jól dolgozik ez most megtörténhet… és akkor eleget tehet a néma könyörgésnek nem csak azzal, hogy mint ahogy nemrég Azarus most az ő ujjai vesznek el a forróság ölelésében egyre csak izgatva a férfit egy pillanatra sem állva meg a szájjátékkal mely kezd egyre durvább, erőszakosabb mégis olyan hihetetlenül merésszé válni mely oly alázatosságot s szenvedélyt hivatott képviselni, hogy ennek még Azarus sem lesz képes ellenállni. S amint ez megtörténik felkeresi a démon tekintetét, hogy az láthassa amint az ifjú Tyler arcát s torkát beterítik a férfi forrongó magjai… és persze azt ahogy egyetlen mozdulattal törli ezt le magáról Tyler hogy lenyelhesse… mert nem undorítja sőt olyan kívánatossá teszi a fiút mint még soha senki s semmi.*

*Úgy látszik a Tylerrel folytatott viszonya mindig tartogat meglepetéseket a démon számára... ugyanis elképzelni sem tudta eddig, hogy lehet valami annál gyönyör telibb, mikor a fiúba anusába hatolva élvezett el... Ám most, mikor már arra sincs ereje, hogy megállásra késztesse a srácot... hogy ismét megfordítsa és magáévá tegye... és így a szájába ömlenek magjai... olyan erővel robban ki a tüdejéből a nyögés, hogy beleremegnek a falak, ahogyan beleremeg a teste is... hogy utána levegőért kapkodhasson, mert úgy érzi menten belepusztul az élvezetek hadába. mert nem csak egyszer... hanem egymás után többször is eléri a csúcsot, hogy teljesen beterítse Tylert forró nedvével...
Mikor már már képes levegőt venni és teste is megnyugodott valamelyest, legalább annyira, hogy koordinálni tudja a mozgását és parancsolni tudjon az izmainak, Tyler arcáért nyúl, hogy megsimítsa azt és felvonja őt maga mellé, hogy ölelésébe zárhassa és megpihenhessen a fiatal démon karjai között... Mert ezzel a játékával teljesen megsemmisíttette Azarust, úgy, mint eddig még soha senki nem tette vele... és ha nem hunyja le a szemét pár percre... hogy megnyugtassa perzselő testét, akkor felrobban az ereiben száguldó összes véredény*

*Már az kielégíti meg nem szűnő éhségét ahogy egyszer elalél alatta a démon.. a sorozatos élvezetek pedig Tyler testét is erre késztetik így egyszer bizonyosan egyszerre élvez el a démonnal saját nedvét lepedőre eresztve bár óvatlanságában a démon combjaira is cseppen belőle. Nem rest lenyalni mestere lábáról, mert nem akarja beszennyezni vele… mert számára most így tökéletes Azarus ilyen élvezetekbe merülve… és ő falja a látványt, ahogy mestere teste megvonaglik és megremeg.
Nem csak Azarus de a fiatal démon is megpihen az ölelésben… mert végül is egész nap nem tettek mást mint egymást a vágyak csúcsára kergették, hol kegyetlenül, vérrel borítva mint most, s ha bár a fájdalmat elnyomja a lüktető kéj gyanítja a sebek nem eresztik, hol pedig a legapróbb érintésekkel. Tyler teste már fáradt hiszen annyi minden történt vele a mai nap… de nem akarja cserben hagyni mesterét.. most mikor az a leginkább oda van.*

*Nem tudja mennyi idő telt el, míg így némán ölelkezve feküdtek... mert Azarus számára megállt az idő, bár ez nem ritka egy olyan öreg démonnál, mint ő... Most azonban mégis különleges alkalom ez... amit nem fél beismerni magának... Mert fáj minden izma és minden csontja, ahogy az eddigiekben fokozatosan növekedett a szenvedély korbácsának ereje, mi fáradhatatlanul mardosta a testét a démon nem kicsiny örömére természetesen... S most, ez a tétlenség olyan akár a halál... Csendben feküdni, szótlan... s hagyni múlni veszni a perceket, amik minden egyes múlásukkal közelebb hozzák az újabb ostorcsapást... Hiszen Azarus teste csupán arra az apró mozdulatra is reagált, hogy Tyler lenyalta a combjáról saját nedvét... S most erősen lüktet kettejük között, mert elfáradt a nemes végtag is ebben a vad hajszában, ami az elmúlt órákat érintette.
Az első generációs arcán mégis a pír mellett ott az elégedettség is, a büszkeség, amit Tyler irányában érez, emrt ennél többre képtelen lenne szív nélkül...*
- Az enyém vagy...
*szólal meg nagy sokára, s már-már azt hinné a fiatal démon álomba szenderült karjai között, ha nem látná annak gondolatait s nem tudná, hogy ébren van, mert vele akar maradni, míg lehet*
- A tested....
*végigsimít az oly sokat gyötört fiún lassan, tekintetével követve mozdulatát*
- ... a lelked...
*ujjaival elér Tyler sebékez, ami még mindig ontja magából a vörös nedűt... egy darabig elnézi, ahogyan a bőrön hömpölyög alá... majd lenyalja azt, belenyalva mélyen a sebbe is... Ugyan ezt megteszi a másik karjával is... de mielőtt a lábára térne, felkel az ágyból és a fürdő felé indul. Muszáj hideg zuhanyt vennie, mert olyannyira felforrósodott, hogy félő, felgyullad körülötte a szoba. Ám mielőtt eltűnne a következő helyiség ajtajában Tylerre pillant és tekintetében felcsillan a vágy*

- A tied vagyok…
*Ismétli meg mert így érzi helyesnek, mert szólnia kell, mert úgy érzi biztosítani kell erről az első generációst. A simításra ezúttal is pokoli sóhaj a válasz ahogy ilyen nyögés is kerekedik felül rajta mikor Azarus a sebeibe nyal… mert most megjelenik a fájdalom is de a lüktető forróság megint nem ad akkora teret számára mint amekkoráért az kiállt. Hiába ez a mai nap úgy látszik a fájdalom elnyomásáról szól mert mindent kínt elmos a vonzó vágy gyötrelme mely újra és újra az őrület szélére sodorja a két férfit… mert már Tylerre sem igaz a fiú szócska hiszen ha rá tekintünk egy férfit láthatunk nem egy gyermeket… többé már nem hacsak azt a fiatal démon úgy nem akarja bájos arcával.
Aztán Azarus ott hagyja és ő megnyugszik, mert nyugalom veszi át a testét sanyargató s gyötrő élvezetek helyét. De csak pillanatnyi a béke mert amint megpillantja a férfit követnie kell őt - akár a halálba is. Így is tesz, felkel s bár járni aligha tud szerzett sebeivel de szabályosan Azarus után kúszik mert muszáj érinteni a démont. Hát ily pecséttel átkozta meg a férfi őt? Hogy soha egyetlen múló pillanatra sem vesztheti el a most táplált vágyakat? Nehézkesen éri csak be Azarust hogy annak testét csodálhassa, érinthesse, csókolhassa.*

*Amint megnyitja a csapot, a hideg víz szinte felüdülést nyújt neki, újjá születik alatta... és attól sem kell tartania, hogy a hideg kárt tenne falloszának merevségében vagy méretében, hiszen fűti magát belülről démoni lényéből fakadóan. Tekintete az ajtót lesi, hogy mikor jön utána Tyler, s mikor megpillantja őt, arcán szétterül a tőle megszokott elégedett mosoly. Megvárja, hogy a srác elkússzon hozzá, csak akkor nyúl érte, hogy segítsen neki felállni... de ezzel a mozdulattal egyetemben arccal a falnak szorítja őt, csuklóit kezeivel átfogva és Tyler feje fölé emelve.*
- Maradj így... ne mozdulj...
*suttogja utasításait a fülébe, majd nedves csókjait először a nyakára hinti a démonnak, majd a hátát teríti be velők egészen a fenekéig lefelé haladva... Ott egyik kezével Tyler elé nyúl, hogy kissé maga felé vonja annak hátsó felét... és kezével rátalálhasson az újszülött hímtagjára...
Ekkor letérdel az első generációs és szabad kezével széthúzva Tyler farpofáit nyelvével kezdi izgatni őt ujjai helyett... olyan mélyre hatolva benne, amennyire ez lehetséges... S addig dolgozik a srácon, míg önkénytelenül lejjebb nem csúszik a fal mentén, meggörnyedve... de még ekkor sem hagyja abba farkának verését és anusanak izgatását... csak mikor már elpárolognak a hűvös vízcseppek a fiatal démon testéről, mert annyira felhevült... és ekkor Azarus felkel a földről, hogy Tylerbe hatolhasson, míg testével ismét kiegyenesíti őt a fal mentén, amin jómaga is támaszkodik szabad baljával... Ajkai felkeresik a démon nyakát és fülét, miközben jólesően, egy kicsit megbolondítva vadságával, hágja a tulajdonát*

*Jólesően éri a hideg csempe a testét… őrületbe kergeti ez a démon… meg a játékai. Ez lesz majd halálának oka, el is képzeli amint egy sírkőre a túl sok szex felirat kerül fel… magában azért elmosolyodik a gondolaton… de nincs sok ideje másra gondolni mert meghallja Azarus hangját és ez kiragadja őt, visszarántja a földre.
A csókokba beleremeg a teste de nem mozdul el helyéről. Karjait a csempének nyomja ahogy Azarus hagyta őket, aztán teste kissé meghanyatlik mikor mestere hímtagját veszi kezelésbe – újra. A karjából kifolyó vér végigfolyik testén, hátán minden kis bőrfelületet beterítve a vízzel keveredve valószínűleg Azarus nyelvére folyva… aztán már ánuszában érzi a ficánkoló nyelvet s ő újra felkiált – hangosan, őrjítően megvadulva és legszívesebben Azarusnak ellent mondana, hogy megforduljon és szinte megtépázza már a testet, hogy magáévá tegye. Mégsem tesz semmit, csak nyög és kaparja, őrülten üti a csempéket melyek beszakadnak alatta felsértve ezzel a bőrt s újabb vér serken belőle. De nem zavarja… s egyszer már csak azon kapja magát hogy megöli a vízcseppeket az a forróság mely testéből árad. De nincs ideje csodálkozni mert a démon végre benne jár… s nem kímélve magát igyekszik úgy fordítani fejét hogy elkaphassa a démon ajkait és vadul, s durván csókolhassa őket.*
- Oh igen Azarus!
*Nyögi ki sóhajok között kínzó tehetetlenségben hagyva hogy bármit megtegyen vele a démon. *

*Természetesen viszonoz minden egyes csókot, amit Tylertől kap, hiszen nem tud nemet mondani a srácnak, ha a szexről van szó... és meglepő módon, már olyannyira hozzá szokott a teste ahhoz, hogy férfival van, hogy nem csak finomnak, újdonságnak találja ezt a szexet hanem életelemének, amit eddig minden nap kipróbált.... és van egy olyan sejtése, hogy ez így is lesz... még ha nem is minden nap... de ha egyszer egymásra lelnek kiéhezett vágyaikkal, akkor az eddigiekből ítélve nem lesz megállás...
... ahogyan most sincsen, hiszen Azarus folyamatosan emelkedő csípője megállíthatatlanul vonzza magával a vágy egyre magasodó fokozatait... s nem fél bele-bele nyögni az őrjítő csókokba egy-egy lökés után, ami egyre inkább közelebb viszi őt az újabb orgazmushoz. Persze kezei sem tétlenkednek, és próbálja Tylert olyan módon kielégíteni, hogy ő is eljusson a csúcsra Azarussal együtt... Azonban az első generációs teste másképpen gondolkozik, és vadul kergetve vágyait, perceken belül Tylerbe élvez... Piheg egy-két pillanatig, hogy meg tudjon állni a lábán, majd szembe fordítja magával a srácot és úgy csókolja őt tovább, de mielőtt ajkaik ismét felkutatnánk egymáséit, még a démon szemeibe pillant*
~ Vedd el, amire vágysz... Tyler... ~
*és a gondolattal egyszerre megfogja a srác kezét, hogy saját feneke felé vezesse azt, jelezvén, hogy arra gondol... tegye magáévá. Azonban ehhez begyógyítja a lábain lévő sebeket, hogy anélkül meg tudjon állni, hogy Azarusra kellene támaszkodnia egész súlyával*