*A medence széléig hátrál és onnan figyeli tovább az eseményeket. Szinte falja a látványt, s ez olyan élvezetet biztosít számára melyet a férfi alatt érzett csupán. Épp annyit hogy egyidőben Azarus visszhangzó orgazmusával ő is újra elérje a gyönyört – ma már ki tudja hányadjára. Nem is érti hogy bír ennyit fiatal teste s fallosza. Egyszerűen képtelenség ennyi gyönyört megélni ilyen rövid idő alatt ilyen sokszor. S mégis a kárhozott számára újabb s újabb élvezetek hoz minden pillanat amit a látványból nyerhet. Aztán a nő egyszer csak eltűnik mintha sosem létezett volna s ő ismét kettesben maradhat a férfival, saját mesterével ki szemeit lehunyva pihen egyet. Aztán eltűnik arcáról minden, a vonások megkeményednek s a szavak is keményen csendülnek fel.
Ő maga bólint csupán. Hát jól érezte akkor, mikor Azarus haragját érezte. Jól sejtette és most meg is fog történni a büntetés amiért elégedetlen… nem is… türelmetlen volt s tisztelettelen.*
- Tisztában. Mit csináljak?
*Kérdi és egyértelműen arra gondol, hova menjen ahol majd a kínok következnek.*

- Ohhh... semmit nem kell tenned, kedves Tyler. Csak maradj, ahol vagy... eléggé lusta vagyok most ahhoz, hogy más helyre menjünk. Hatalmam ezen a helyen a legnagyobb... a hegyben, amit teremtőm alkotott így bármit megtehetek itt, amihez csak kedvem van... így a te büntetésed eszközeit is megalkotom egyetlen múló pillanat alatt...
*csendül mély hangja most valahogy félelmetesebben, mint odalent az alagsorban. Odasétál ráérősen a sráchoz a vízben, kezébe fogja az arcát és jobbról balról megnézi... ugyan úgy, mint a kastélyban, hogy ihletet kapjon... aztán hirtelen megdermed a levegő és a pára sem mozdul, ami eddigi a forró fürdőből áramlott a plafon felé...
Az első generációs végigsimít Tyler arcán... legalább is így tűnhet... de ehelyett, ha jobban megfigyeljük, mintát rajzol az ujjával, aminek nyomán lemaródik minden szövet a kárhozott bal arcáról. Az égett hús szaga megüli a levegőt és még koránt sincs vége*

*A kárhozott halandó fele megrémül a baljós hangtól. Nem gondolta hogy ennyire magára haragította Azarust, de ezek szerint mégis. És ettől a tudattól egy cseppet sem lesz jobb hangulata s halandó felébe gyűlöletes félelem költözik Ez lesz az első dolog amint démonként a legtávolabb űz magától. Mert ezt a félelem másokat oly izgatóvá tesz számára és most ő neki kell megtapasztalnia ezt a rettegést… akkor az alagsorban nem rettegett ennyire, mert akkor még nem ismerte ezt a démont s hatalmát. Most azonban ismeri ahogyan azt is tudja hogy mennyire könyörtelen tud lenni. De hát ő hibázott… most viselje a következményét.
Nem mozdul helyéről, jellegtelen arccal de tekintetében félelemmel a alázattal várja már az ütéseket… de ezúttal nem éri ütés az arcát. Helyette csak egy finomnak tetsző érintést kap… legalábbis ennyinek tűnik az egész. Aztán iszonyatos fájdalom üti meg… majdnem olyan erősen kínzó mint amikor a démon vérét fogadta be szervezete. Igyekezne nem felkiáltani kínjában de nem tudja eltörölni a tüdőből felszakadó sikolyt így inkább elfordítja arcát és úgy ordít a fájdalom súlya alatt – megcsúfított arcát mutatva a démonnak.*

*Igen... igen... ezaz! Tetszik neki az a félelem, amit Tyler szemeiben lát... már csupán ezért megérte, hogy haragjával játszott a kárhozott, emrt olyan sebezhetővé vált a fellengzős, mindent akaró srác, hogy egy nyúl is erősebbnek tűnne nála... Persze nem sokat várhat el Azarus egy kárhozottól... akinek túl sokat engedett... ezért nem áll le...
A sikolyok, az ordítás amik a veszett fájdalom hírnükei méginkább kifejtik Azarus démoni lényének groteszk gyönyörét, hiszen minden pokolbéli teremtmény örül annak, ha mást szenvedni lát vagy hall... főleg akkor, ha maga okozza annak vesztét és saját keze a fájdalom ostora, ami lecsap arra, kit kinézett magának...
Tyler arcáról vöröslő csíkokban kezd el szaladni a vér csonkított arcának darabjaiból... hangjuk idegesítően visszhangzik, ahogy a medence vizébe csöppenve beszínezi azt is. Ám ez mit sem érdekli most az első generációst. Éppen alkot, és ez a művészet, amit ő csinál tökéletes büntetés a srácnak... Viszont annyira nem merül el kegyetlenkedésében, hogy ilyen ocsmányul hagyja ezt a bájos arcot, mert gondol a jövöre is, hogy Tyler mi mindenre lesz majd képes angyalian vonzó külsejvel... és senkit nem akar megfosztani attól a kíntól, ami rá vár, mikor bedőlnek az ártatlannak tűnő pillantásoknak...
Ezért alkotásába különleges anyagot folyat, ami még nagyobb fájdalmat hoz Tyler résézre, Azarusnak pedig még több örömöt... Olyan fénye van, mint az ezüstnek, nemessé teszi az arcot és egyedivé... Méltóságteljessé... mégsem fémből készült és nem olvasztható újra így nem tudják jövendőbeli ellenségei felhasználni ezt a fiú ellen... A minta, amit ujjaival rajzolt egy ősi démoni nyelvenek szaavit tükrözi, ami a tudatlanoknak szép absztrakt műnek tűnik... de azoknak, kik értik e nyelvet figyelmeztetés, hogy vigyázzák e jelek hordozóját, mert halál és pusztulás elhozója ő*

*Menekülni akar, eltűnni a démon közeléből mintha Azarus kezei sosem érintették volna ennyire könyörtelenül, ilyen súlyos büntetést mérve egyetlen gyarló hibáért. Az akarásért. De nem mozdul csupán csak nem néz vissza a kegyetlen szemekbe. De már nincsen benne félelem sem rettegés. Csak fájdalom, iszonyatos kín és most mikor a folyadék is a sebekbe kerül még hangosabban ordít fel. Gyarlón s emberien… e ezért iszonyatos harag fogja el maga iránt amiért ilyen gyöngévé válik a démon előtt. Mestere előtt. S ez a harag olyan kegyetlenül lobban lángra hogy egy röpke pillanatig elvész a fájdalom – hogy aztán újult erővel térjen vissza ahogy a különös folyadék felveszi a formát és örök időkre a sebbe forr. Ő meg csak kiált mert végtelenül lassúnak tűnik minden másodperc amikor már végre enyhülni látszik a fájdalom – de a dög nem hajlandó távozni és nem szégyenli megismételni önmagát. Szinte már térdre veti magát hogy abbamaradjon a kín de nem teszi meg - akkor is megmutatja a démonnak, hogy igen is jól tette hogy maga mellé választotta.*

*Mikor befejezte művét, minden további nélkül leül a jakuzziban Tyler mögé és élvezi a vértől élénk színű víz pezsgését... mert a fiú ordítása, aminek a fájdalom az atyja csak idillibbé teszi a környezetet egy démon számára... Aztán mikor Tyler kínjai enyhülni kezdenek, lehúzza őt maga mellé a vízbe, hogy üljön nyugodtan*
- Ha nem ordítozol, akkor könnyebben múlik a fájdalom... bár bevallom, nekem tetszésemre van a hangod.
*közli tényszerűen és félig nevetve a kárhozott szenvedésén, mert ők nem haverok... sem egyebek... hanem mester és leendő tanítvány. Ezt meg kell tanulnia a srácnak... mert ha démon lesz, ennél sokkal finomabb kínzási módszerek várnak rá... amiket akkor már el tud majd viselni anélkül, hogy belehalna... Így kárhozottként elég szegényes a paletta...*
- Idővel majd megköszönöd ezt nekem... amikor majd megérted vagy valaki elmondja a jelentését a jelképnek... Most pedig igyál, az akohol segít nem a kínra gondolni...
*adja a poharat Tyler kezébe, amit szintén a semmiből teremtett, mint azelőtt a nőt*

*A fájdalom csak nem akar elmúlni de az ordításnak már lassan nyoma vész és csak az ezredéves falak hangoztatják a fájdalom sikolyait. Nem szól semmit Azarusnak elvégre is senkije a férfire… olyan szinten persze hogy nem érezhet haragot. Márpedig ő érez. Csak éppen nem a mestere iránt hanem maga felé… maga felé amiért ilyen ostoba volt, amiért ilyen hibát vétett.*
- Nem kételkedem, hisz tudod.
*Feleli kelletlenül na már amennyire képes most az emberi beszédre, mert igencsak húzódnak az arcizmok mikor beszélni kezd, ezért inkább nem is szól. Egy szó s minden megdöbbenés nélkül veszi át a felé nyújtott italt és ahogy a vendéglőben is úgy most is azonnal lehúzza. Ennek következtében torkában maró érzés keletkezik amire köhint párat. Szinte azonnal megérzi a bódító hatást s ennek örömére a fájdalom is enyhül. Legalábbis már sokkal kevésbé érzi azt. S most hirtelen a fáradtság fénye gyúlik meg a kárhozott szemeiben az egész napos kellemes s kellemtlen elfoglaltság után.*

*Már- már majdnem megsajnálná a srácot, de hát egy démon számára nem nagyon létezik sajnálat, legalább is Azarusnál nem... és neki igen is tetszik az, amit alkotott... és ha majad a fájdalom nem csúfítja el Tyler gondolatait, akkor majd ő is más szemmel látja a dolgokat, vagy nem.
Figyeli, ahogyan lehúzza az italt, a pohár eltűnik a kezeiből, látja, hogy fáradt a kárhozott... már el is felejtette, hogy az emberek aludni is szoktak, legalább is többet, mint a démonok*
- Nem hiszem, hogy képes leszel aludni ezzel a sebbel, Tyler.
*szólal meg sokkal kedvesebb hangon, mint amit az előzőekben használt*
- De megpróbálhatod... érezd magad otthon, a lakosztályom most a te otthonod is... csak ne lepődj meg, ha valaki bejön hozzád, míg az igazak álmát alszod...
*kuncog... mert nem tagadja, hogy sokan szokták felkeresni őt idehaza is.*
- Viszont ha rám hallgatsz inkább iszol még egyet és jól érzed magad... megvárva, míg a pia üt ki... mert akkor tényleg nem érzel fájdalmat. Holnap már észre sem veszed, ha néha felkiált egy-egy idegszálad. Kárhozott vagy, ezért gyorsabban gyógyulnak a sebeid... Persze én is enyhíthetném a fájdalmadat, de úgy veszem észre, hogy nem óhajtasz nagyon szóba állni velem.

- Én sem hiszem.
*Nyögi ki de minden egyes szó fájdalmat von maga után, épp ezért inkább némán hallgatja a másikat… egészen addig még Azarus el nem kezdi heccelni. Oh hát nem lesz ő ilyen egyszerű eset és ezt bizonyára Azarus is tudja, különben gond nélkül elküldte volna már aludni.*
- Akkor tedd meg kérlek, hogy megdobsz még egy itallal. Nekem az még nem megy.
*Nem megsebzett felével kacsint a démonra… persze minden szó közben pokoli fájdalom járja át idegszálait és szemeibe könnyek szöknek a fájdalom miatt de nem fog könyörögve esdekelni… legalábbis amíg bírja szusszal. A dolgok tisztázása végett nem azért ilyen makacs és nem hajt fejet mert macsóságát akarja bizonyítani – pusztán azt hogy igenis még ha el sem jut odáig érdemes lesz arra hogy pokolbéli démonná váljon, hogy érdemes arra hogy Azarus tanítsa… na meg hogy ha kedve úgy tartja játsszon vele úgy mint ahogy a vendéglőben is tette.*
- Egyéb iránt… mit is iszok?

*Úgy látszik Azarus jókedve a kis kínzás után egyből visszatért, ugyanis folyamatosan mosolyog vagy éppen vigyorog, attól függően, hogy Tyler milyen arcokat vág vagy mit mondd... Már nyoma sincs annak az arcnak, amit akkor viselt, mikor elcsúfította először a fiú arcát.
Kezében megjelenik egy egész üveg... és a srácnak adja*
- Tessék, érezd vele jól magad... Mert ettől biztos, hogy neked is megjön a kedved...
*nevet, a csarnok visszhangozza hangját*
- Ez kérlek egy 123 éves eredeti skót whisky egy kis mézzel megbolondítva, tehát nem akármilyen ócska löttyel itatlak ám!
*kacsint a kárhozottra, majd tekintete a vízre esik, amit kissé beszennyezett a vér... Oldalra döntött fejjel figyeli egy darabig, aztán a vörös nedű sűrűsödni, gyülemleni kezd a jakuzzi közepe felé... mígnem össze áll egy sárkány alakjává, ami éles rikoltással szabadul ki a víz fogságából. Amint a levegőre jut, megszilárdul a teste és egy eredeti vérsárkányocska csapdos a kis (laza három méteres) szárnyacskáival*
- Nevezd el őt...
*nyújtja ki a karját, aminek következtében a "kis" állat rászáll... karmait belemélyesztve Azarus alkarjába és ha nem démon lenne, természetesen nem bírná el a súlyát sem, ami már ilyen apró korában is több mázsa. Bár mindennek a szórakozásnak csak annyi a hátsó indoka, hogy Azarus unatkozik... és bizony Tylerre vár a feladat, hogy mindezt ebből leszűrje... és lépjen ellene valamit*

*Szavak nélkül veszi át az italt, egyetlen óvatos bólintás kíséretében, mert bizony minden idegszála belerezdül mozdulataiba. Kínt okozva – Azarusnak mézédest, még Tylernek keserűt… egyelőre azonban még nem iszik belőle. Elnézi a teremtményt melyet Azarus alkotott… el kell ismernie, mestere érti a dolgát. Mégis ahogy a saját véréből fakadó lényt nézi különös érzés fogja el… de maga sem képes megmondani mi is az. Nem a félelem – hisz az épp az előbb hunyt ki és az nem ilyen… nem a szeretet – talán azt sem tudja mi az. Talán csodálat lehet és valami különös vonzalom. No persze nem a sárkány iránt, sokkal inkább a vérre tör fel az éhség… igen, éhség! Az ébredt benne. Hiszen egész nap nem evett semmit… de miért pont a vérre? Nevezze el? Hát ha Azarusnak ez az óhaja…*
- Cruentus.. ha megfelel.
*Számára egyszerű s nagyszerű név… jelentése, vérontó. Elvégre is vérből született… Tyler kiontott véréből. Akkor meg miért ne viselhetné méltón a nevet? Persze ha Azarusnak nem tetszik akkor így járt… hogy is szól a mondás? Ez van, ezt kell szeretni.
Meghúzza az italt abban a reményben hogy az majd segít rajta de ahogy köhögni kezd (hiszen nem gyakorlott az ivásban), az üvegből kilöttyen pár csepp – egyenesen sebzett arcára. Több sem kell, elejti az üveget és a sebhez kap… de ez újabb hülye ötlet mert amint megérinti, a jel amit kapott szinte izzani kezd s rajta eluralkodik a fájdalom. Ha könnyek nem is de újabb sikolyok buknak ki belőle, aztán befogja száját s lehunyja szemeit. Az ordítás csak még nagyobb fájdalmat von maga után…úgyhogy inkább némán viseli a kínt… remélhetőleg ezzel megoldja Azarus problémáját.*

- A név találó... tehát maradhat.
*közli nemes egyszerűséggel... aztán az üvegért nyúl, mielőtt kárba veszne az egész. Jómaga is meghúzza, ez az egyik kedvenc itala... ám az jobban szórakoztatja, ahogy Tyler szenved... Viszont idővel lehervad a mosoly az arcáról, ugyanis rájön, hogy ha így kínlódik a srác, akkor nem fog vele sok mindent kezdeni... Pedig olyan szép hangja van, amikor üvölt! Színpadias szomorúsággal áll fel és lép Tyler elé, hogy a mai napon sokadjára a kezei közé fogja az arcát és a szemeibe nézhessen. Azzal persze nem foglalkozik, hogy az ő érintése mit vált ki a kárhozottból, fájdalmat-e avagy mást...
Helyette inkább elvigyorodik és a számára jobban tetsző módszert használva fel, miszerint ismét szájon csókolja a srácot... úgy enyhíti a fájdalmát. És ez addig tart, amíg egész testéből el nem tűnik a kín... tehát ajkaik násza sokáig tart és meglehetősen gyengéd most Azarus, viszont saját ajkát felsebezve juttatja vérét a srácba, hiszen az a gyógyír szenvedésére*

*Váratlanul érik az események. Újabb kiáltás mely eddig a bordák közé volt szorítva… egyenesen Azarus arcába… nem tehet róla, égeti az arcát az érintés… bár eszméletét veszhetné, vagy beütne az a kevés pia melyet sikerült szájában tartania… gondolja addig amíg Azarus meg nem csókolja. Szinte falja a férfi ajkait… főleg a frissen szájába ömlő vért melyet mint éhező gyermek úgy nyel… muszáj mert úgy érzi anélkül éhen hal. És a vér, gyógyíré válik egyszerre pedig mindennek előtte rettentően szenvedett tőle. Aztán az éhség csillapodik mint ahogyan az a gyötrelmes szenvedés is mely újra és újra megmutatta arcát… és már csak az a fáradhatatlan vágy kel benne életre mint eddig is. A fiatal test imádja ezt a vágyakozást, ezeket a buja gondolatokat melyek bármennyire is fáradt a test, vérrel pumpálják meg a fiú hímvesszőjét. Persze foggalma sincs mi lesz a folytatás de a másfajta éhség miatt a démon hajába túr. Nem szerelmesen, nem követelőzőn, nem akaratosan… nem akar még több szenvedést. Csak a vágy miatt mi elfogta Azarus csókjaira.*

*Belemosolyogna a csókba, mikor megérzi Tyler ujjait a hajában - itt tegyük hozzá, hogy általában nem szokta megengedni senkinek, hogy a hajához nyúljon, mivel Lilith mindig is ezt tette... és Azarus már idővel megundorodott ettől az érintéstől... most azonban, Tyler kivételt képez, lám... mennyi mindenben engedékenyebb vele a démon - , de inkább úgy dönt, hogy nem szakítja el ajkait a másikétól... hiszen neki is legalább annyi örömöt nyújtanak ezek a vérédes találkozások.
Éhesen falja a srác gyermetegnek tűnő ám korát sokkal felülmúló technikával rendelkező ajkait, miközben végigsimít Tyler testén... Először a hátán, ezzel is közelebb hozva őt magához, hogy érezhesse a kárhozott merevedő hímtagját combjain... ahogyan ez fordítva is igaz... Aztán belekarmol a fiú fenekébe, véres csíkokat hagyva maga után, mielőtt ujjai felkeresnék a már jól ismert anust... hogy előkészítsék azt, és megtalálva partnere G pontját még nagyobb izgalomba hozza őt, gyengéden érintve azt a helyet...
De nem időzik ott sokáig, mert egy hirtelen mozdulattal felemeli a srácot és kiülteti a jakuzzi szélére, majd elfekteti a földön, miközben jómaga is kilép a vízből és a kárhozott fölé magasodik bal kezén támaszkodva. Egy darabig nézi Tyer arcát, ujjaival végigsimít a mintán, amit adott neki, aztán az ajkainak vonalát járja körbe azokkal, becsúsztatva őket a szájába, ki-be húzogatva, imitálva a számára oly kedves kényeztetés mozdulatait... De természetesen mindeközben testével egészen a fiúéhoz simul, térdével szétnyitva lábait és saját combját a kárhozott férfiasságához dörzsöli.
És mindeközben azon gondolkozik, hogy miként lehetséges az, hogy még nem unta meg a srácot? Márpedig a teste nem azt mutatja... hogy ennek akár kezdetleges jelei is megmutatkoznának ezzel kapcsolatban, ugyanis letagadhatatlanul kívánja a fiút... akarja őt minden izzó porcikája és ezt a vágyakozást le lehet olvasni az arcáról is, mert nem rest megmutatni mindezt Tylernek*

*Egyik keze letér a férfi tincseiről hogy karmaival hol a hátba, hol a gerincívbe vájjon, nem túl erősen de még ha az is lenne az sem lenne gond. Azarus szereti az erőszakot, nem csak mímelni, de érezni is. Akkor meg miért fogja vissza magát? Ha Azarust zavarja, úgy is szólni fog miatta… illetve jelez.
Belesóhajt a csókba mikor megérzi combjaim Azarus férfiasságát és pillanatok alatt villan be a memoár mikor azt a szájában tartotta… és meg kell hagyni az nem csak Azarusnak hozott élvezetet. Aztán újra belenyög a csókba mikor Azarus ujjai ismét ott járnak ahol nem is olyan rég, újra kisodorva a fiút eddig nem ismert helyekre. Még azt a csöppnyi fájdalmat is gyönyörként éli meg és ismét az ő vérétől vöröslik el a víz.
Aztán se kép, se hang s már kint találja magát s Azarus a mintát érinti… lehunyja szemeit felkészülve az ordításra, de a fájdalom helyett különös izgalom lepi el testét, majd ahogy nem rég a démon ékességét most úgy szopja annak ujjait, egyre mohóbban vágyva mestere falloszára. De most nem csendülnek benne oly gondolatok, mint a vízben… Akarja ő de nem olyan mohón sokkal inkább igazi alázattal s vággyal.
Néhol fel-fel nyögve adja Azarus tudtára mennyire, élvezi azt amit megint tesz vele… ezt a gyönyörű játékot melyet valamiért képtelen megunni… s miközben Azarus ujjait simítja nyelvével csak arra tud gondolni, hogy Azarus ékességét kényeztethesse… s gondolatai valószínűleg s remélhetőleg feltárulnak a démon előtt… és ha az engedi akkor a hátára fekteti Azarus, és lekúszik a gyönyört adó kéjszerszámhoz… hogy aztán ajkai közé vehesse azt olyan élvezetet biztosítva Azarusnak amilyet kíván.*

*Tyler nyögései egyesével csapnak végig Azarus testén, akár a felizzított perzselő korbácsnyelvek egyre inkább arra kényszerítve a testét, hogy adózzon a vágyainak. Az ereiben áramló vér rohamos gyorsulása miatt, szinte zúg a füle és kénytelen lehunynia a szemét, miután a hátára fordították és ő elterülve a földön, kiszolgáltatja magát Tylernek.
Lüktető férfiassága szinte kiált azokért a megunhatatlan ajkakért, s mikor érzi őket körbefonódni falloszán ennél a menetnél első ízben nyög fel, de ez a hang mindenről árulkodik... arról, amit akar és arról amit érez. A további kényeztetés miatt csípője automatikusan megemelkedik olykor, a lökéseket mutatván, amik a szex velejárójaként éltetik a démont...
Belefájdul a teste Tyler ajkainak munkájába, feszülnek az izmai és lüktet a feje, a csontjáig hatol a bizsergés, ami minden egyes fejmozdulatnál erősebben hat rá. Nincs mit tagadni, beleőrül a kárhozott minden egyes mozdulatába és már arra is képtelen, hogy némán összezárja ajkait. Folyamatosan sóhajtozik és nyögdécsel mély hangján, ujjai belemélyednek a padlóba, könnyedén feltépve azt...
S lévén, hogy már alig bír magával, azonban nem akar Tyler szájába élvezni, fájó sóhajjal húzza el a félvér fejét szerszámától, hogy magára húzva őt gördüljön vele egyet... Amint felülre kerül ismét, egyik karjával Tyler jobb lába alá nyúl, felhúzva azt... a másikkal természetesen támaszkodik... és egy őrült, lüktető pillanatban így hatol a srácba, hogy szemtől szembe vannak. Ajkai szint a azonnal felkutatják a fiúét és olyan vadul csókolja őt, mellyel elárulja... ha eddig még nem esett volna le a kárhozottnak, hogy imádja őt, mint szexpartnert.... *

Munkássága most is meghozza gyümölcsét. Újra hallhatja az elfojthatatlan nyögéseket amik a démon torkából szakadnak fel újra még újra… és ő ezt élvezvén nyeli el teljesen a méretes szerszámot egyre mélyebben hol gyötrően lassan húzva minden másodpercben mely alatt nyelvével simítja a szájában lévő farkat… aztán meg egyszerűen kiveszi s ránt rajta párat könnyedén – hogy aztán nyelvével pörgő mozgást végezzen a makkon, nyaljon végig a heréken olyan élvezettel téve mindezt mintha mindig is Azarus szeretője lett volna, vagy mint aki arra született hogy a démonnak élvezetet nyújtson… ideje sincs rá hogy felfogja miért húzódik el Azarus mikor ismét háta alatt érezheti a már szétmarcangolt s hűvös márványt…
Amint megérzi magában Azarust, a kárhozott szemei fent akadnak s a levegő ráforr a torokra… még nyögni sem marad ideje máris újra érezheti a férfi imádott ajkait. Extázisba kergetik a démon lökései, olyan extázisba mint amilyenbe az a nő kerülhetett amikor Azarus és Tyler egyszerre kényeztették. Keményen meredező férfiassága a démon alhasának nyomódik s pár lökés után el is önti a bőrfelület forró magjaival… de nemes tagja közel sem lankad… újra készen mindenre áll fel mintha nem is épp most élvezett volna el. Karmai az izmokba marnak hol a háton, hol a karon ragadják meg azokat vonaglásai alatt… ha Azarus imádja a kárhozottat, akkor a félvér gyermek egyenesen isteníti a démont, mesterét.*

*ha akarna sem tudna leállni. Tyler megbabonázta őt... a teste... az élvezet, amit nyújtani tud a démonnak... aki már nagyon rég óta nem érzett ekkora vágyat senki iránt... talán még démoni élete kezdetén az Ősanya volt képes így magával ragadni a vágyak tengerébe... de az már nagyon régen volt... És milyen furcsa, groteszk fondorlat a sorstól, hogy ugyan azt a kéjmámort egy fiatal kárhozott személyében leli meg... Ám gondolkodni ezen most túl megterhelő lenne... Mert most, mikor a srác mindene az övé nem tud betelni vele, de nem is akar... Egy múló pillanatig azt kívánja, hogy sose unja meg ezt a lényt, aki alatta oly élvezettel jut fel a csúcsra pár döfése után, hogy abba még a démon teste is beleremeg, nem is beszélve arról, mikor újra érzi a kemény falloszt a hasánál...
Ajkaival már-már nem csókolja, hanem harapja, marja Tyler száját, kisebesítve azt, s ha tudná, hogy hova vezet mindez, talán lenne annyi ereje, hogy elhúzódjon a sráctól és magára hagyja felfokozott vágyában... De nem tud elszakadni tőle.... bár sejti, hogy ha így haladnak, akkor nem csak a kárhozott fog kötődni Azarushoz a vére miatt s mert a mestere, hanem a démon is kedvelni fogja a fiút... márpedig erre még nem volt példa.
De ez a gondolat nem vet gyökeret a tudatában, mert nem akar vele foglalkozni... egyre csak löki és löki a srácot, majd szét szakítva őt odalenn, de teste és izmai önkénytelenül dolgoznak, s bár nem akar fájdalmat okozni Tylernek, lehet, hogy most mégis ezt teszi...*

*Olyat lát Azarus szemeiben amit eddig még soha. Olyan mérhetetlen kéjvágyat amelyet ő maga is érez s amely ebbe a különös mámorba, extázisba kergette percekkel ezelőtt s most kezdődik újra mint egy ördögi kör… s ő egyre csak az ajkait maró ajkak után kap, szintén harapva… bár az ő fogai nyomán nem serken vér vagy csak alig egy múló pillanatig. Sejti, hogy ez később fájni fog majd hiszen saját ajkaiból szinte már ömlik a vér mintha Azarus le akarná tépni száját… és ez megőrjíti… nem fél, nem nyugtalan.. egyre csak vágyakozik.
Úgy érzi a démon széttépi mindenét, főleg azokkal a kegyetlenül erőszakos mozdulatokkal ahogyan mozog… mégis képtelen rettegni, vagy észrevenni a fájdalmat… annyira el van merülve a mámorban hogy már nem képes felfogni testi határait, egyszerűen átadja magát minden pillanatnak, minden lökésnek, a démonnak ki rajta dolgozik oly keményen, hogy annak szörnyen kellene már fájnia és ő mégiscsak a gyönyörre tud koncentrálni.*

*Az orgazmus olyan kitörő és olyan hirtelen éri Azarust, hogy bennakad a lélegzete s abba hagyja Tyler csókolását, hogy felnyöghessen erőtlenül, szinte már szenvedve, mert lesújtott rá a gyönyör... olyan erővel, amit a teste nem képes egy pillanatig feldolgozni... Aztán ismét felnyög, de már kéjesen, mikor teljesen kiürül ...
Elereszti Tyler lábát és erőtlenül a srác mellkasára hanyatlik, átölelve őt, hallgatva annak kiugró szívdobogását... de nem hagyja el anusát csak pihen... és közben reszket a teste. Reszket attól, amit átélt... és reszket az ismét eluralkodó vágytól, ami kínozza őt, mert nem hagy nyugalmat neki... Fallosza ismét keményen feszíti Tylert, de egyelőre még nem mozdul meg benne... csak figyeli a fiú lélegzetvételét.
Telnek a percek, de Azarus nem szól semmit... még csak jelét sem adja annak, hogy folytatni akarná, pedig igen csak erre lehetne számítani, hiszen hímtagja fájón könyörgi a jussát, ám most jól esik a démonnak ez a fájdalom... elmerül benne és hagyja, hogy ez ismét felkorbácsolja vágyait olyan magaslatokra, ahol az előbb járt... de nem... még annál is följebb. Hát mi lesz így vele? Ahelyett, hogy megunná és eldobná a játékszerét egyre jobban akarja őt a nyughatatlan test!*
- Most mit kezdjek veled, Tyler?
*kérdezi mikor felemeli fejét a srác mellkasáról, bár költői kérdésnek szánta hangja elmélyül és megremeg az elfojtott vágytól... És pontosan saját hangja adja meg az első lökéshez az erőt, amivel egyúttal feljebb is kúszik a kárhozott testén, mert olyan mélyre hatolt benne, mint eddig még soha.
Nyelvével végigsimít a fiú felsebzett ajkain, lenyalva róla a vért és begyógyítva a sérüléseket, hogy ne fájjon neki, amikor ismét birtokba veszi azokat sajátjával, hogy csókjait tovább folytathassa az állon a nyakon... beleharapva abba... aztán a vállakra csúsznak nedvesen , majd a mellbimbókra harap... pergő nyelvjátéka közben... s mindez alatt sokkal figyelmesebben, mint az előbb, de végeláthatatlan ostrommal löki Tylert, mert akarja őt... olyannyira, hogy az újabb "fájdalmat" jelent a démon számára*