*Lép kettőt, aztán forgásba kezd mindkettőjükkel. A következő pillanatban már a lakosztályában állnak. Közelebb hajol Nyx füléhez, s mély basszusán halkan suttogja a fülébe:*
- Remélem, megfelel. - *Macskamozgással elengedi a nő kezét és mögé lép - ügyelve arra, hogy végig a lehető legnagyobb testfelületen érintsék egymást.*
- Hozhatok esetleg valamit? - *üti tovább a vasat, játszva a halandó férfit. Elvégre most ez a játékszer. Ő pedig nagyon szeret játszani: nagyon-nagyon.*
- Azt hiszem, kezdem megérteni a néped szokásait, Nyx. - *jelenti be közelebb hajolva, végigfuttatva ujját a hűvös arcbőrön. Ajkaik szinte összeérnek. Ash agyán átfut a kérdés, hogy mennyien fulladhattak már bele ezekbe a tengerkék szemekbe... Kicsit eltávolodik, hogy ne váljon túl egyszerűvé a helyzet.*

*Mindezen játékelemként beiktatott megmozdulásokat egy mosolynak alig nevezhető gesztussal figyeli, aztán mikor Ash elhátrál, Nyx megengedi magának azt, hogy otthon érezze magát teljes mértékben. Ennek megfelelően meg sem áll az egyik fotelig, ami eléggé kényelmesnek néz ki. Lehuppan, lábait keresztbe teszi és míg jobb kezének mutatóujjával a tincseivel játszadozik megszemléli a helyiséget. Inkább nem mond róla véleményt, eleget beszélt már eddig is ide nem illő dolgokról.*
- Valami inni valót nem utasítanék el. Messziről érkeztem... és elfáradtam.
*na nem mintha nem egy félmásodpercébe tellett volna, hogy ide jusson, de ez a vándor szöveg jól hangzik.*

*Hümmög egyet, majd eltöprengve megáll a szoba közepén. A csiszolt hematit asztallapra néz, mire megjelenik két pohár. Egy apró, sötét üveg is közéjük kerül, ami szép lassan feltöltődik valami feketének tűnő folyadékkal. Hanyag mozdulattal int egyet, mire a két pohár megtelik a gyengén alkoholos itallal. Ezúttal nem a mámor, sokkal inkább az íz a fontos. Elvégre mégsem halandók, bármennyire is ezt játszák.*
- Hölgyem. - nyújtja felé a poharat, miután odasétált hozzá. Miközben Nyx elveszi az italt, hosszan végigsimít a kezén. Apró szikrák, mégis nagyon jól szórakoztatják a démont. Mosolya azonban pecsétként zárja el Nyx elől a szokásos énjét. *

- Köszönöm...
*fogadja el az italt, az érintésre nem reagál semmit. Hát be kell vallani, hogy Nyx nem egy könnyű eset... na de ki lenne annak mondható, ha már évszázadok óta meg kap mindent, amit csak akar, és folyton kiszolgálják őt? Ezt hívják elkényeztetett picsának a jobb nyelvek.*
- Érdekes démon vagy te...
*dünnyögi az orra alatt miután belekóstolt az italba, ami nem is olyan rossz, mint amilyennek kinéz*
- ...ahhoz képest, hogy Azarus a mestered.
*teszi hozzá sötéten. a fent említett démon fel van írva a fekete listájára éppen ezért nem lehetne azt mondani, hogy kedveli... meg azokat sem zárja a szívébe, akiknek köze van hozzá. De most kénytelen kivételt tenni és elviselni Ashtont, hiszen nem tartózkodik senki más jelenleg itt, aki társaságként szolgálna.*
- A hölgyezést meg inkább hanyagoljuk. Ha megszólítást használsz, akkor az úrnő jobban megfelel az elvárásaimnak.
*leteszi a poharat az asztalra, tekintetét ismét végig futtatja a lakosztályon, majd megakad a szeme a férfin. Most először méri őt végig más szemmel, mondhatni kritikus pillantással.*
- Nem mersz vagy nem akarsz a közelemben lenni?

- Azarusnak vannak pillanatai, de legalább egy szilárd jellem. A megszokott démoni dölyfön belül neki sikerült valami egyénit alkotnia. Ritkaság. - *bólogat, miközben belekortyol az italba.*
*Elfintorodik.*
- Ugyan, nem kutyának szegődtem, csupán ripacstársnak. - *válaszol a megszólítást nehezményező megjegyzésre.*
- Megzavar ez a passzivitás - *nevetgél. A sajátos kérésnek azonban eleget tesz: közelebb lép. Ezúttal Nyx haja válik az elemzés tárgyává. Egy puha tincset vesz ujjai közé, s elmerengve nézi.*
- Érdekes, hasonlít az enyémhez. - *jegyzi meg, majd mutatóujjával Nyx füle mögé száműzi az apró hajcsomót. *
- Mesélj nekem a földedről, Nyx. Mi vett rá, hogy ilyen undok helyre utazz a szolgasereged nélkül? - *érdeklődik álmodozó hangon*

- Azarusnak nem lenne szabad léteznie. Ezt a nézetemet már megosztottam Lilith-el is. A mestered az én kelletlen fiam. Az, hogy megszületett... olyan, mintha meg sem történt volna... Miután magára hagytam a halandó világban azt hittem, hogy sikerül megszabadulnom tőle. De nem így lett... hála Lilith-nek, aki úgy gondolta, hogy milyen jó szórakozás, ha egy régi ismerőssel ki lehet tolni. Ezért démonná tette őt és még mindig életben van.
*közli cseppet keményebben a kelleténél, de azét látszik rajta, hogy ez többnyire begyakorolt szöveg és nem az, amit valójában gondol. Mindenhol vannak elvárások.*
- Hogy miért jöttem ide? Üzleti okokból természetesen. De ne aggódj, Ashton, nem maradok sokáig, tehát nem kell elviselned a jelenlétemet. Úgy tervezem, hogy pár nap múlva már vissza is megyek. Addig még beszélnem kell a két őssel. Hannah már tudja, hogy itt vagyok... Lilith meg éppen mással van elfoglalva. Régen nem láttam már a két nőszemélyt, lesz miről beszélgetni.
*vált hirtelen témát. nem szeret a múltról társalogni, főleg nem ha a sajátja kerül szóba*

- Igen, Azarusszal kapcsolatban gyakran hallom ezt. - *kuncog fel* - Mások nem merik ennyire nyilvánvalóan kimondani, de nagyjából mindenki ezen a véleményen van. Na de az, hogy vérvonalban állunk, mégis meglep.
*Édesen mosolyog, majd szintén témát vált.*
- Óh, Nyx kérlek, hadd ne higyjem, hogy egy olyan hatalmas démonnak, mint te, önértékelési zavarai vannak. - *nevet fel , közelebb húzódva.*
- Minden perc egy kiváltság. - *jelenti ki, de Hannah és Lilith említésére egyelőre nem reagál. Rontana a hangulaton.*

- Nem hinném, hogy bármit is jelentene az, hogy te a fiamnak vagy a tanítványa... tehát ha elkezdesz nagymamának szólítani, akkor letépem a fejedet, hogy szépen fejezzem ki magam. Remélem érthető voltam a családi és egyéb kapcsolatok viszonylatában. Egyszóval, semmi közünk egymáshoz.
*még jó hogy... Azarus sem tudja, hogy ő a vér szerinti anyja...*
- Nem vagyok hatalmas démon, Ashton. Mint már említettem, inkább vagyok halandó. Nem szeretem használni az erőmet... ezért különbözünk tőletek. Nálunk a démonság vér szerint öröklődik és nem alkotunk járó hullákat. Remélem kezd összeállni a kép...

*Hangosan felnevet a 'nagymama' kifejezésen, és percekig rázkódik. Elég érdekes képet idéz a lelki szemei elé Nyx és egy nagymama összevonásának a gondolata.*
- Nem terveztem, de így már akkor biztosan nem teszem. - *heherészte már lenyugodva.*
- Szóval a te világodban nem a halottak örökké tartó utazását veszik el, hanem az életüket lökik a pokolba. Néha úgy érzem, nem is olyan ostoba a mi kis közösségünk. Félre ne érts, nem gúnyolódni akarok, csupán megszoktam már a személytelenségig menő, csupán hatalmon és politikai játékokon alapuló démonteremtésbe. Új ez a gondolat számomra, és nem a legkönnyebb elképzelni, hogy halandókat mímelő démonok is létezhetnek. De íme az élő példa. Minden tekintetben élő, ugyebár. - *mosolyodik el. Képzelőerejét megfeszítve igyekszik elképzelni egy amolyan békés kis halandófalut, démon szabályok és jellemek gazában. Érdekes.*

- Az, hogy mi démonnak születünk... tehát úgymond tisztavérűek vagyunk, lehetővé teszi, hogy valóban éljünk. Ti, akik előbb meghaltok aztán kaptok új életet... belőletek minden hiányzik, aminek elvileg egy élőlényben lenni kellene. Az, hogy nem használjuk az erőnket csupán azért van, mert egymást nem vagy csak kevésbé szoktuk büntetni, de ahhoz, hogy valamelyik értékes életet elvegyük, nagyon nagy dolgot kell tenni. Nem úgy, mint itt... hogy poénból és unalomból gyilkoljátok egymást, aminek tulajdon képpen semmi értelme. Ezt a fajta rendszert, ami nálunk uralkodik... ezt hívják civilizációnak. A legjobb ebben az, hogy alig ismernek minket... sőt a legtöbben nem is tudnak a létezésünkről. Gondolj bele, hogy milyen hatalommal rendelkezünk... amit nem használunk. Ha ennek híre menne, akkor indulnának levadászni minket, hogy megkaparintsák az erőt, amit birtoklunk. De ez lehetetlen olyan járó hulláknak, mint amilyenek ti vagytok.

- Nem gondolod, hogy ez olyan, mintha az életből, mint neutrális létformából űznél gúnyt? Nekünk, démonoknak a gonoszság az osztályrészünk, és nem holmi bigott angyalként ékeskedni az önfeláldozással. Nekem még ezt tanították a kedves járó hulla mestereim, és hiszek nekik. Nehéz pár száz évet átértékelni egy tetsző vagy újszerű társadalmi rendszer miatt, bármilyen vonzó is a bemutatója. - *mosolyog Nyxre. Nem sértésnek szánta a válaszát, csupán a faját védelmezi. Élvezte a démonlétet, a maga romlottságában. Valahogy groteszknek tűnt számára, hogy ezt a szennyet tisztasággal piszkolják be. Na de egyszer mindent meg kell tapasztalni!
Tovább beszélgetnek, s az idő múlását, csak az üres üvegek növekvő száma mutatja.*

*Tylert nem a Lexorusba viszi... hanem saját és külön bejáratú lakosztályába ugyanis nem akarja, hogy bárki is zavarja őket, ez alól ugyan Charlotte kivétel lenne, hiszen a nőben mindig örömét leli a démon, de most ő sem tartózkodik a lakosztályban.*
- Nos... itt lennénk... remélem tetszik. Ez az otthonom, a lakosztályom...
*mutat körbe... mert ez a gyorsan kimondható szó egyáltalán nem fedi Azarus tulajdonát... több szobából és több különböző funkciót ellátó helyiségből áll... olyan, akár egy Hotel emelete... itt minden megtalálható, ami a luxushoz szokott embernek/démonnak és egyébnek kell.
Míg a srác nézelődik vagy csak azon dolgozik, hogy megálljon a lábán, Azarus leveti magáról a ruháit és a jobb oldali helyiség felé tart... ott hamarosan el is tűnik az ajtó mögött... nem várja el, hogy Tyler kövesse őt, de van egy olyan érzése, hogy ezt fogja tenni. Odabent egy olyan jakuzzi van, amilyen Charlotte már megismerhetett legelső napján Lexorus termében... és a démon élvezettel merül el a forró és pezsgő habokban... leülve az egyik peremi alkalmatosságra úgy, hogy melle közepéig ellepje őt a kellemes víz. Kajait kiteszi a medence szélére, fejét hátra dönti és lehunyja a szemeit*

*Bár alig bír egyhelyben megállni mégis örömmel veszi szemügyre a helyiséget. Nagyon is kedvére van főleg a hatalmas és most igencsak csábító ágyat elnézve. De nem fekszik rá, sőt… amint eltűnik a démon azon nyomban követi őt. Hiszen mezítelen ami újra feltöltötte vággyal a fiatal gyermeket. És ő mint gyerek a cukorka után indul meg. Amint beér szinte letépi magáról a ruhákat s majdnem hogy beleesik a vízbe… ott azonban mintha nyoma sem lenne az alkoholnak… határozottan öleli át karjaival a démont annak fenekéhez nyomja meredező férfiasságát miközben gondolatban engedélyt kér a démontól… *

*Bár eddig úgy gondolta, hogy csak ő fogja megbaszni a sárcot.. most valahogy megingani látszik ebben az elhatározásában, ahogyan Tyler átöleli őt és kívánkozik utána... Mert eszébe jutnak a srác arcai, miközben magáévá tette olyan gyönyört olvasott le a fiatal arcról, amilyen még soha nem látott egyetlen ember/démon/angyal vagy bármi más tekintetében... És Azarus egyik gyengéje a kíváncsiság, főleg a szex terén, hiszen hajszolja az élvezeteket... Ezért nem túl biztosan, de szembe fordul Tylerrel... hogy mielőtt megengedné neki azt, amit annyira szeretne már a srác... még hadd korbácsolja fel saját és a fiú vágyait is annyira, hogy úgy érezzék magukat, mint a vendéglőben.
Hogy ezt elérje ajkaival felkeresi a már ismert mégis mindig újdonságokat tartogató szájat, hogy gyengéden csókolja Tylert, nyelvével olyan mélységekre hatolva a srác szájában, hogy az magától is emlékezzen arra, miként kényeztette mesterét a másik helyen... és közben kezei közé veszi a kárhozott vesszejét*

*Adja már meg a fránya engedélyt, had bassza meg olyan keményen s erőszakosan ahogy az utóbbi két nőt dugta meg, ahogy Azarus őt dugta meg! Miért nem engedi már? A gondolatok hevesen cikáznak a fejében, mert annyira könyörtelenül vágyik arra ami a vendéglőben történt… csak most éppen fordított helyzetben.
A következő pillanatban már Azarus nyelvével játszik, úgy téve ahogy azt mestere akarja… mintha csak az a gyönyörű fallosz lenne megint az ajkai között… és már csak a gondolattól is rettentő mód kívánja meg újra a férfi ékességét… de nem marad ideje ezen filózni mert saját férfiasságán újra megérzi Azarus kezeit… elrántja fejét s kéjesen felnyög majd újra visszatér a csókokhoz… homályos tekintete elárulja… még mindig rendesen az alkohol hatása alatt van és azért is vigyorog annyira – de elméjéből tisztán ki lehet olvasni, hogy teljesen tisztában van azzal mit is akar.*

*A fiú gondolatai cseppet sem tetszenek neki... hevessége és a fel nem tett kérdései, hogy miért nem enged már neki... Mert mégha ez egy jó démon erénye lenne is, Tylernek meg kell tanulni az alázatosságot, főleg ha leendő teremtőjével an dolga és vele nem lehet morcos kedvű kisfiút játszania, különben nem kapja emg, amit akar... és ezt lehet mindenre érteni...
De Azarus félre teszi büntetési vágyait, mikor meghallja Tyler nyögését és látja az arcára kiülő kéj pírjait, amik nem az alkoholtól származnak... Persze nem felejtette el, hogy hirtelen fellobbant haragjában mit tervezett a fiú nevelése érdekében... de most visszatérnek gondolatai a szexre... Ha már ilyen meghitt helyen vannak és mindkettejük teste forr a szenvedélytől, amit ha akarnának sem tudnának leplezni, hiszen a víz csak úgy párolog a medencéből hevességük miatt...
Mikor már elég felfokozottnak tartja Tyler és saját kedvét is, hátat fordít a srácnak, kezeivel megtámaszkodik a medence szélében...*

*Hirtelen hódol be a haragnak melyet megérez… mert valamily furcsa mód a tekintet is megváltozik s ez előtt meghajlik s behódol.. sőt, alázatosan hajt fejet… szinte bocsánatkérően amiért így elszaladt vele a ló. Persze sejti… nem ússza meg ennyivel az ki kárhozottként mindent akar egyszerre… mindent akar. Úgy mint Kleio-nál… ahogy az emlék megkörnyékezi még vadabb érzések fogják el s amint Azarus megfordul szinte azonnal bele is vágja magát, hogy erős a határozott lökésekkel kezdjen neki az itteni eseményeknek…*

*nem lepődik meg azon, hogy a fájdalom eluralkodik a testén, amint magában érzi Tylert... azonban egy olyan idős démonnak, mint Azarus ezek a szenvedésre sarkalló érzelmek csupán apró kellemetlenségekként jelennek meg... semmi többként, íg ő előbb tudja élvezni ezt a fajta szexet, mint ahogyan azt a kárhozott tette a fogadóban...
Lévén, hogy a férfiak egyik G pontja éppen ott található, ahol most a srác farka mozgolódik, nem is olyan gyöngéden... ezért Azarus testét szinte rögtön elborítja a megfékezhetetlen vágy. Erősen kapaszkodik a medence szélébe, nem foglalkozva azzal, hogy elmorzsolja a márványt, amiből készült... s lehunyt szemmel emeli fel a fejét, miközben háta olykor meg-meg feszül az élvezettől... és torkából eddig sosem hallott mély, de izgalomról árulkodó hangok törnek fel...
Mozgásával arra sarkalja Tylert, hogy legyen még hevesebb, még durvább és erőszakosabb, hiszen ez csak az élvezetet fokozza Azarusnál és nem a fájdalmat. Mindeközben saját hímtagja is meredezik a vízben... szexért kiáltva, kényeztetésért, olyanért amit jelenleg nem kaphat meg... hacsak...
... és Azarus felnevet az aktus közben... mire a következő pillanatban egy nő jelenik meg a medencében, olyan démoni bestia, amit az első generációs alkotott fantáziájából... egyszerűen tökéletes... És kissé felemelkedve eddigi megdőlt pozíciójából maga elé kéreti a démonhölgyet, hogy most az támassza a medence szélét, miközben Azarus mélyen elmerülhet benne... Dupla élvezet... *

*Golyói erősen csapódnak Azarus hátsó felének miközben egyre hevesebben mozdul, kezeivel a csípőbe mar hogy még erőteljesebb lökésekkel biztosítson élvezetet a démonnak, saját mesterének ki nemrég olyan kegyesen tette magáévá egyre könyörtelenebb lökéseivel. Először rettentően fájt neki aztán meg elöntötte őt a heves vágy és olyan helyekre sodorta hogy azt hitte helyben belehal abba a gyötrelmesen kéjes játékba… és most ő az aki bizonyíthat. Hát nem is rest megtenni.
Mintha csak át akarna törni a démon testén olyan mélyen nyomja bele magát, és egyre csak folytatja a számára könyörtelennek tűnő játékot és a sóhajok és azok a rettentően új és iszonyatosan kívánatos nyögések arról árulkodnak, hogy sikerül élvezetet biztosítani a démonnak.
Azon már meg sem lepődik mikor megjelenik a nő. Bár egy pillanatnyi ideig abbamarad a mozgás hiszen felmerül benne az a kínzó gondolat, hogy egyátalán nem csinálja jól s nem elég amit nyújt… de aztán el is felejti a pillanatnyi habozást. Hiszen annyiról van szó hogy Azarus csak a szexet a végtelen élvezeteket s gyönyöröket hajkurássza – mint ő maga is, így nem veszi lelkére a dolgot. Aztán már nem bírja tovább és a démonra hanyatlik miközben hörgései jelezik – elélvezett. De még így is kívánja az egészet s csak azért sem emeli ki farkát – majd ha mestere szól megteszi.*

*Amint érzi és hallja, hogy Tyler elélvezett... előrébb lép még jobban elmerülve a nőben, hogy kicsússzon belőle a srác... aztán nem foglalkozik vele... csakis saját magával törődve hágja a nőt, míg meg nem unja ezt a pozíciót, és meg nem fordítja azt, hogy míg jómaga leül a vízben a démonika ráülhessen nemes tagjára és emgdolgozhasson az első generációs élvezetéért.
Nem egy utolsó szempont, hogy Azarus nem csókolja és nem becézgeti egyáltalán ezt a nőt, hiszen egy senki... így nem érdemes rá pazarolni egyetlen másodpercet sem... A démon arcán viszont látszódik, hogy Tyler tevékenysége meghozta a gyümölcsét és a nő heves mozgása csak rátesz egy lapáttal... így egymás után rátörő orgazmusról számolnak be a medencét hordozó terem falairól visszaverődő nyögései.
Mikor teljesen kifulladt ettől a "sokktól" a nő eltűnik... Azarus bágyadtan dönti hátra a fejét és hunyja le a szemeit, de nem feledkezett meg a büntetésről, ami Tyler-nek jár...
Pár percnyi néma csend után ismét kipattannak a szemei és már nyoma sincs rajta az előbbi élvezeteknek, talán éppen ezért van, hogy falja a nőket. Sötét pillantását a kárhozott szemeibe fúrja*
- Ugye tisztában vagy vele, hogy most büntetésed végrehajtása következik.
*mondja kimérten, fagyos hangon és semmitmondó arccal*