*Valami egészen hasonló reakciót várt. Így legalább az adrenalinszintje nem szökött fel a mennyekig, csupán a halandó világig.*
- Nem jöttem ám üres kézzel.
*Apró, kéjes mosoly suhan át az arcán. Széles mozdulattal az ajtó felé mutat, ami feltárul. Ashton elindul kifelé*
- Kérlek, kövess, mielőtt megmártanád véremben azokat a csinos kis karmokat.
*Letrappol a bejáratig, majd feltárja. Egy ketrecekből álló sor várakozik odakint, a legfrissebb, legcsinosabb démonhölgyek közül. Pár nőiesebb arcú férfi is megjelenik a ketrecek vége felé, esetleges váltásra. Megáll és várja mesterét.*

*Nincs abban a kedvében, hogy a férfi játszadozásának eleget tegyen, de talán ezt az esélyt még megérdemli, szóval magára a semmiből ruhát teremtve követi Ashtont.*
- Látom volt időd kitervelni az egészet.
*lassan a ketrecek mellett sétál, megnézve a nőket*
- Jól van... maradhatsz, de ne várj túl sokat tőlem.

- Sosem tennék ilyet, Azarus. Köszönöm a kegyet.
*Széles vigyor terül szét az arcán, miközben nézi a kéjes pillantásokat, amelyekkel hajdani mestere a szerzeményeit illeti. Beletelt egy jó időbe, míg az összeset összeszedte neki.*
- Csak a formalitások miatt: Van valami munka elvégzendőben, esetleg szeretnél valamit megtanítani..?
*Egy nő már rég elolvadt volna, sőt, az elpárolgáson is túl lett volna attól a pillantástól, amit Ashton ekkora mesterére vetett. Igazán jól megtanulta használni a sármját Azarus mellett..*

- Jelenleg látni sem akarlak... nem még, hogy tanítani valamit. Amúgy is, te léptél le, tehát már eldöntötted akkor, hogy nincs szükséged új képességekre... ehhez tartom magam.
*gúnyos mosoly*
- Ha unatkozol, nézz szét a démoni síkon. Biztos találsz magadnak szórakozást jelentő személyeket, vagy helyzeteket. Erre felé mindig történik valami. Az ajándékokról meg gondoskodj, hogy bevigyék őket a hegy belsejébe.
*azzal eltűnik*

- Jellemző.
*Jegyzi meg, de azért hatalmas sóhaj szakad fel mellkasából. Int pár ott rostokló szolgáknak.*
- Ezeket hallottátok hova kell vinni. Be a hegy belsejébe. Ha egy is megszökik közülük vagy eltűnik útközben megtudjátok milyen az igazi, művészi fájdalom. Nem garantálom az élvezetet a részetekről.
*Pillantásából egyértelműen ki tudják olvasni, hogy nem viccel. A gyors szerepváltáson nincs idejük gondolkodni, gyorsan elkezdik tolni a kocsikat. Ashton elégedetten bólint, majd sétálni indul. Valamerre csak eljut, addig meg talál valami szórakozást. Elvégre az ideje nem limitált....*

*lakosztályába érkezik, remélve, hogy Katrina majd szépen minden szó nélkül vele tart... Ideje sem volt átgondolni, hogy hova viszi őt, de biztonságban szeretné őt tudni, és minál előbb eltűnnek, annál jobb*
- Katrina?!

*A fürdőszobából lép ki egy köntösben, vizes élénkvörös haja a nyakába omlik*
- Itt vagyok. Nyugalom szivi, a hosszú élet ritka... *mosolyog és Valcan nyakába veti magát, csókot lehelve az ajkaira* - Nem voltál itt reggel.. Hiányoltalak. *dorombolja*

*Teljesen elolvad Katrina látványától és a csókjától. Szorosan magához vonja őt, hogy újra meg újra felkeresse az ajkait*
- Ne haragudj, csak elmentem egy kicsit gondolkodni...
*aztán végigsimít a tökéletes női testen, majd később elmondja miért jött most...*
- Gyönyörű vagy...
*hinti be a nő nyakát apró csókokkal*

- Gondolkodni? Ajaj... Még ó hogy nem vagyunk már emberek mert ez akkor pasi nyelven azt jelentené hogy dobni akarsz... *mondja nevetve, részben azért is mert csikis a nyakán. Mutatóujját a férfi szájára teszi majd lefele kezd egy vonalat rajzolni lefele a melkasán át* - És akkor most elkezdenék gondolkodni rajta hogy meg kellene-e hogy öljelek... *Még jobban rázza a nevetés, eléggé szórakoztatja a gondolat. És örül hogy már nem halandó. Talán végre nem kell menekülnie senki elől* Na lássuk.. mond, mit tudsz rólam... *utasítja Valcant elfojtott nevetésben, és közben ő kezdi el puszilgatni a férfi nyakát*

- Rólad? Nem sokat... csak, amit elmondtál... de ha szeretnéd, akkor betekintek az emlékeidbe, a terveidbe...
*suttogja elhaló hangon, miközben ölbe kapja Katrinát és az ágyra fekteti őt, hogy fölé magasodhasson és úgy nézhessen a szemébe*
- Talán van valami, amit tudnom kellene?
*egy csók az ajkakra*
- Amit eltitkolsz?
*még egy az áll vonalára, aztán több kérdésre már nem nagyon képes*

- Sok titkom van... de egyik sem lényeges. *mondja suttogva, majd magára húzza Valcant hogy rá tudjon tapadni az ajkaira. Lefejti róla ami a felsőtestén van és simogatja a hátát*

*Nem igazán tudja, hogy miért, de Gwen szavai hirtelen visszhangot vernek a fejébe, tehát nehéz szívvel, de megszakítja a csókjukat, és felül*
- Erre most nincs időnk... Kérlek, pakold össze a holmidat. Egy óra múlva elmegyünk innen.
*enyhán nagy százalékos hangulatváltozás*

*Teljes megrökönyödés*
- Tessék?! Naaa, ne butáskodj... * azt hiszi Valcan viccel, ezért újra az ajkai után kap, de miután a férfi elutasítja bedurcázik. Felül és összefogja magán a szétnyílt köntöst* - Mi az hogy elmegyünk. Nem megyünk innen sehova. Miért kéne?

- Azért mert én így döntöttem.
*feláll és saját holmiát elkezdi összepakolni*
- Ne kérdezz semmit, csak haladjunk. Nem akarom, hogy bármi bajod essék, szóval elmegyünk egy másik démoni síkra, ahol sosem keresnének a testvéreim. Ott majd nyugodtan ellehetünk, meg taníthatlak anélkül, hogy folyton beléd kötnének,
és meg akarnának ölni.
*hadarja*

- Mert te így döntöttél... Mert te így döntöttél?! És eszedbe sem jutott hogy esetleg velem megtárgyald a dolgokat? Elvégre engem ráncigálsz ide-oda! *kísértetiesen emlékezteti a helyzet arra a napra mikor az első férfit megölte. Az egyetlent akibe szerelmes volt, Valcanon kívül.* - És ha én nem akarok menni?

- Szerintem nem sok választásod van. Vagy megyünk, vagy megölnek a testvéreim mindkettőnket. De, ahogy akarod. Csak arra kérlek, hogy egy kicsit gondold át a helyzetet.
*mondja, miközben odalép ismét a nőhöz, és végig simít az arcán*
- Nem szeretném, hogy bajod essen, értsd meg kérlek!

- Én azt hittem hogy nem kell többet menekülnöm... Erre most nem a rendőrség meg az FBI üldöz hanem egy egész tucat első generációs démon. *mondja keserűen és Valcan melkasára hajtja a fejét* - Utáltam a halandó életemet emiatt... És csakis azért fogok most veled menni, mert rólad is szó van. *szögezi le, majd felkel az ágyról, magára húz pár ruhadarabot és elkezdi összepakolni a cuccát. Deja Vu fogja el. Hányszor csinálta már ezt. Undora kiül az arcára*

- Sajnálom Katie... igazán sajnálom. De ahova megyünk, onnan már nem kell elmenni soha többé, ha csak nem akarsz, de rendben lesz minden, és nem kell többé foglalkoznod semmi mással, csak velem...
*elkapja hátulról a démonnőt, és csókot nyom a nyakára*

* Egy pillanatra megáll, lehunyja a szemét és sóhajt egyet. Sokszor hallotta már ezt, mégis Valcan szájából mintha őszintébben szólna mint máséból valaha. Hátrafordul és rámosolyog* - Indulhatunk...

- Jól van... akkor, hunyd le a szemed, és ne less...
*mosolyodik el, magához vonva Katiet, aztán ő is becsukja a szemét, majd elteleportának... valahova bele az ismeretlenbe*