Kb ötven méter átmérőjű, tíz oldalú, mégis kör alakú, mint egy tengeri kagyló belseje. Lázas képzetekkel van kifestve: vérfoltos angyalok, hatalmas démonok, lidérces szörnyek párosodnak emberi lényekkel, csaták és mártíromság képei. A vörös összes árnyalata, véres bronz, és zöldes réz színek kavarognak. Mind vibrálni látszik mintha élne. A Templom kupoláját aranymozaikok díszítik. A terem hátsó falánál egy óriási sárkányszobor áll. Fekete sziklából faragták, hatalmas, de minden részlete aprólékosan kidolgozott, sárga szeme világít a távolból. Két mellső lába között egy ajtó, melyet átlátszó sziklából, valamilyen kvarcból készítettek, és jeleket faragtak rá.

Aki engedély nélkül ide beteszi a lábát, a templom magával ragadja, és meghal.

*megáll az exordium ajtaja előtt* ne foglalkozz most Kitiarával, nem fog semmire sem emlékezni, belepiszkáltam egy kicsit az agyába. de most jól figyelj rám. ha belépünk a templomba, próbáld a földet nézni. ne nézz a falakra, mert meghalhatsz... nem készültél még fel erre a látványra... de ez az egyetlen esély, hogy a mesteredet visszahozzuk. szóval ne feledd, csakis magad elé nézz... a padlót fixírozd. se rám ne nézz, se echidnára. megértetted? *nem várva a választ, az ajtóra teszi a kezét, és belép a templomba... egyenesen a sárkányszoborhoz siet, és a lába elé fekteti Echidna maradványait.*

*követi a hang után meg közbe továbbra is a földet nézi ahogy kérték.. most inkább nem kockáztat hogy körbenézzen*

*amint Arven odaért hozzásjuk, megragadja a karját* térdelj le, de továbbra se nézz máshova*miután a lány így cselekedett, Sarah feltépi csuklóján a húst, amiből vér folyik a földre, majd egy kupát tesz a seb alá, és abba csorgatja* ejts magadon egy mély sebet, és a véredet folyasd ebbe a kupába* mondja Arvennek*

*a csuklójára figyel majd megfogja tőrét és félig körbevágja azt majd addig tölti a vérével mig tele nem lesz a kupa*

*elveszi a kupát, feláll, és vékony csíkban folyatja a csontvázra a vérüket. egy jelet rajzol vele, természetesen a vér lefolyik a földre, ami magába szívja a nedüt* hunyd be a szemed... *szól Arvenre, miközben ő maga a falakat kezdi el figyelni, amin megmozdulnak a képek, mintha életre keltek volna. mindengyik alak őt nézi, majd egy démont formázó kép kinyitja a száját, amiből ömleni kezd a vér, egyenesen a csontvázra* hátráljunk... *suttogja, majd több lépést tesz a testtől távolodva, magával vonva Arvent. a falakról mindegyik démon lelép, és követhetetlen gyorsasággal csapódnak bele a csontvázba, aminek az lesz a következménye, hogy a hús újra nőni kezd a fehérlő csontokon, majd teljesen visszanyeri a testi formáját. a képek továbbra is felbolydultan figyelik az eseményeket. Sarah visszamegy Echidnához, lehajol hozzá, és itatni kezdi saját vérével*

*viszont ott maradt most nem is akar inkább közelebb menni hozzájuk.. hadja had intézzék el maguk a földet kémleli...*
~remélem mostmár megoldják a problémájukat.. Sarah megmentete Echindát.. egy kis köszönetet csak érdemel..~
*gondolkodik ezeken*

*érzi a vér ízét a szájában, és hatalmasat ordít, amint kinyitja a szemét, és testét átjárja a fájdalom. megpillantja a falakon lévő lényeket, amik rá néznek, és halálfélelem fogja el, teste reszketni kezd, de az üvöltést nem hagyja abba*

*lefogja Echidnát, és erősen tartja* ne félj... nem kell tőlük félni*utal a képekre, persze hazudik, de próbálja nyugtatni a nőt*

*hallja a sikotásokat és Sarah nyugtatását *
-echinda..
*ebben a pillanatban felnézne de viszasujtja fejét és a földet nézi*
~nem szabad körbenézni.. nem lehet.. echinda.. ~
*gyötri magát.. de azt teszi amit sarah mond..*

*halkan szűrődnek el hozzá Sarah nyugtató szavai, ám ezek épp az ellenkező hatást válltják ki nála. dobálni kezdi magát a földön, a fájdalom kezd kibírhatatlanná válni, szemei elvörösödnek, előtör belőle a bestia, és ráveti magát Sarahra. nyakánál fogva taszítja a falnak a nőt*

*nagyot csattan mikor a falhoz vágódik, próbálja lefejteni támadója kezét a ynakáról, de meghökken, mennyire nehezen megy. aztán emglátja Echidna vörös szemeit. azon nyomban cselekszik. a templom tetejére függeszti szemeit, és az ott lévő hatalmas képet hívja segítségül. a kép egy angyalt ábrázol, egy bukott angyalt*

*keze megremeg nem és továbbra is a padlót nézi*
~nem nézhetek fel.. nem szabad.. segiteni akarok de nem tudok.. ~

*megsokszorozott erejével nem tudja felmérni a helyzetet, még saját anyját is megölné,. ha itt lenne. a fájdalmat már nem érzi, a bestia erősebb annál, semmit ilyesmiket megérezzen, ám felsikolt, mikor az angyal a plafonról megindul felé, vakító fényt áraszt magából, és belép Echidna testébe. földrerogy, eleresztve Saraht, és körmével szántja fel a követ, akkora fájdalma van*

* a hatalmas fényáradat majdnem megvakítja, de nem hunyja be a szemét, látni akarja, h mi történik, ilyet még soha nem látott, és még csak nem is hallot ehhez fogható esetről. a nyakára téve kezét, begyógyítja a sebet, majd kikerekedett szemmel nézi Echidnát*

*észreveszi a vakitó fény ami már a padlón csillog végig és ő is érzékeli.. most teljesen meglepődik mert minden elhalgat majd már nem birja felnéz és egy pillanatra Sarahra néz majd echindara ... viszont még a környezet is rémes neki pedig sokat nem is látott.. majd ez most probálja megnyugtatni magát echindát nézi*

*a szemei még mindig vörösen csillognak, majd hirtelen a levegőbe emelkedik, és mellkasából egy lándzsa mered kifelé, ami arany színűen csillog. oylan, mintha felnyársalták volna rá, aztán hirtelen eltűnik minden fény, még a lándzsa is... visszahanyatlik a földre, és nem mozdul*

*Echidnához szalad, és a karjaiba veszi* életben van... *suttogja* már ide jöhetsz* mondja Arvennek, miután az angyal elhagyta Echidna testét, a terem elcsendesült, a festmények eltűntek a falakról*

*feláll majd odasiet Echindához *
-minden rendben van vele?
*ezt most Sarahnak közölte közbe mesterét nézi reménykedik*

*megmozdítja az egyik karját, és nagy nehezen térdre szenvedi magát. szemei még mindig vörösek, de úgy látszik a bestia eltűnt belőle* jól vagyok *válaszol Sarah helyett. megropogtatja a vállait, és Sarahra néz* köszönettel tartozom, megmentetted az éle... *nem bírja befejezni, újabb fájdalom lesz rajta úrrá. oylan érzése támad, mintha ketté hasították volna a hátát. előre hanyatlik, kezeivel tartja emg magát. arca eltorzul a kíntól... majd hirtelen a fájdalom elmúlik. zihálva veszi a levegőt... *