- Hogy miért öltem meg? Nem is tudom... mondjuk, mert idegesített? Ja, fogjuk rá... és nem volt a társam, egyikőtök sem a társam... Kiválasztott vagyok, ami annyit jelent, hogy Mannát szolgáltam... több évszázadon keresztül... mostmeg nyugdíjba vonultam, ha lehet így fogalmazni. Tehát azt teszek, amit csak akarok. Nem tartozom a ti fajtátok közé, tehát számomra az, hogy angyalt vagy démont ölök egyre megy. De ha annyira tudni szeretnéd, akkor inkább démon párti vagyok jelenleg.. köt az ígéretem. Az pedig eléggé szánalmas, hogy magadra gondolsz, ahelyett, hogy mások életét helyeznéd a magadé elé, ahogyan elvileg egy jó angyalnak kellene... No de mindegy, engem nem érdekel, hogy mi van. Jöttem érted, és kb. ennyi. Nem hinném, hogy látnánk egymást a továbbiakban.

~Bagoly mondja verébnek...~
*mondja magában megállíptásként. Őt nem arra képzeték ki, hogy a nála erősebbeket megvédje, az a saját dolguk. Hogy magát nem tudja megvédeni az megint más probléma... az ő dolga az, hogy démonokat gyilkoljon, amit meg is szokott tenni, kivéve amikor fogságba esik vagy hasonlók. Viszont most újra szabad, amit Asherahnak köszönhet.*
Szerintem sem találkozunk többé... nem ugyanabban a körben mozgunk. De azért közönöm, hogy kiváltottál.
*kacsint a kiválasztott angyalra. Nem tehet róla, de a saját életét helyezi előnybe. Ha másét tenné, akkor már rég nem élne. És számára nem sok olyan ember/angyal van, akiért feláldozná az életét.*

- Jobban tennéd, ha vigyáznál a gondolataidra, amikor nálad erősebbel beszélgetsz, kölyök! Még hogy bagoly mondja verébnek... cöhh... én nem vagyok angyal, mint ahogyan azt mondtam, ezért nem kell mások életét előnybe helyznem a sajátoméval szemben. Gondolom, ismered a kortalanokat?! No... az ő teremtőjüket szolgáltam eddig... és a kortalanok olyanok nekem, mint a fivéreim... és mint tudod, ők sem vetik meg a démonokat, sőt... igen jó barátsággal vannak feléjük. Na... de ez már egy másik történet, amiről neked nem kell tudni. Felejtsd el, hogy találkoztál velem... ohh, és én a helyedben még azelőtt eltűnnék innen, mieőtt a házigazda visszatérne... szóval, pápá angyalka...
*köszön el, nem mintha lenne bármilyen jelentősége ennek... aztán szép lassan, ráérősen felmegy a kastély azon szárnyába, ahol Armanda lakosztálya található. Kíváncsi arra, hogy milyen lett az új trófea*

*Végighallgatja Asheraht. Nem akar vele tovább veszekedni, habár lenne még mondanivalója, nem akar csöbörből vödörbe esni. Azért főleg nem, mert ellenkeznek a véleményeik. Nem éri meg...*
-Viszlát...
*köszön el Asherahtól, aki rögtön távozik is a börtönből. Ő még egy pillanatra körülnéz a cellában, amelyben raboskodott, majd köddé válik. Ideje begyógyítani a sebeit és kipihenni magát egy kicsit.*