*Vagy végtelenül ostoba démonokkal futott össze vagy hihetetlenül tehetséges színésznő... ki tudja. Azt viszont meg kell hagyni sikeresen játszotta el az érzelemmentes embergyermeket kinek minden vágya az, hogy démon lehessen, hogy megkapja azt a keserű... mármint gyönyörű létet a halál után melyet a démonok ígértek. Szerencsére a bizonyítás tökéletesen egyszerű volt - öljön meg pár fiatal démonkát. Ha embert kellett volna áldozni az ügyért akkor visszalépett volna. Így azonban minden a kezére játszott. Thorgian-ben még sosem járt... mégis szemeiben nyoma sem volt semmilyen kétségnek, tökéletes nyugalommal figyelte a démoni állatok harcát vagy éppen azt hogyan fogyasztják el egy-egy ebédjüket, vacsorájukat... sajnálta ugyan az angyalokat de akik egyszer démoni ösvényre lépnek azoknak az ő szemében nincs kegyelem. Így volt ez azzal a két bukottal is akiket épp most vetettek a szörnyek elé. Elismerően bólintott leendő mesterének a látványra miközben magában, jó mélyen eltitkolva gyűlt benne az undorat az egész iránt. A férfit pedig elbűvölte Niekra látszólagos hidegsége. Nem mozdult helyéről, nem volt benne rettegés csak mímelt csodálat még körbekémlelte a helyet, hogy felmérje azt...*

*Lévén, hogy kárhozott, ezért nem szentelnek neki nagy figyelmet. Az igaz, hogy ide nem léphet be akárki... általában a gyengébb démonok csak egy mesterrel jöhetnek ide, aki pártfogójuk, ám nem nehéz nem észre venni, hogy Arlette egyedül van... azonban korát mindenki felismeri, és még akkor is, ha kárhozott, inkább nem szólnak hozzá.
Az első alkalommal, amikor ide jött természetesen bele kötöttek. Annak érdekében, hogy ne veszítse el az önérzetét egy fogadást tett a hely vezetőjével. Miszerint, ha legyőzi az ellenfelét, akkor bármikor ide jöhet. Nos, ez nem volt nehéz... lévén, hogy vadászként tökéletes kiképzésben volt része, nem mondhatni hogy könnyűszerrel, de legyőzte az ellenfelét. Ami a legfontosabb volt, az, hogy látványosan tette. Tisztára, mint a gladiátorok... ha látványosan gyilkol, elnyeri sokak tetszését.
Így történt meg, hogy szabad bejárást nyert Thorgian hatalmas csarnokába, és mondhatni, hogy baráti vagy inkább üzleti viszonyba lépett Baltion-nal... azzal a démonmesterrel, akinek a kezében van ez az egész hely.
Jelenleg is a démon társaságában tartózkodik. Odaföntről, Baltion külön bejáratú páholyából figyelheti az eseményeket. Kezében vörösborral teli poharat tartva vizslatja a nézőközönséget, hogy kiszúrhasson egy becsúszott lamiát.
Egyértelmű egyességet kötött annak idején... a démonok nem szeretik a lamiák jelenlétét, de meg kell tűrniük, mivel erősek. Így Arlette úgymond a kidobóember szerepét tölti be. Ha észrevesz egy vérszopót, akkor kivégzi... engedéllyel gyilkolhat. A démonokat nem bántja, arra jó a kinti világ. Itt azonban különleges esetekben lehet része, lévén, hogy nem suttyomban és csendben öli meg a kiszemelt lamiát, hanem odalent az arénában...*
- Hé... Baltion... ma este is szerencsém van. Huszadik sor balról a negyvenkettedik hely... Látod? Fiatal a kicsike... Ennek a harcnak hamarosan vége, ahogy elnézem. Igazán unalmas a felhozatal. Egy kicsit felpörgetem az eseményeket...
*és valóban, odalent már eldőlt minden. A hullákat elviszik az állatokat visszahívja Baltion... majd bólint Arlette-nek. A vadász odaföntről az aréna homokjára ugrik. Hála a démoni vérnek, ami benne pezseg, minden sérülés nélkül és kecsesen megtehette ezt a halálugrást. Tekintete találkozik a lamiáéval, de mielőtt az bármit tehetne, Baltion emberei lefogják és az arénába tuszkolják.
Van egy nagyon jó tulajdonsága ennek a helynek. Ha küzdelemre kerül sor, nem lehet elhagyni a küzdőteret addig, míg valamelyik fél meg nem hal. Ehhez különleges, láthatatlan védőburok szükséges, amit Baltion mester készségesen előállít erejével. Se ki se be... *

*Már egy ideje figyeli a hosszú, szőke hajú nőt ki finom bort kortyolgatva tartja szemmel az arénát már jó ideje elmerülve a tömeg fürkészésében, a démonok megfigyelésében. Hmm, lám-lám még sincs egyedül, mint gondolta, hiszen egyik társa, Arlette az aki fürkésző szemeit a tömegen nyugtatja. Csak nem lamia után kutat? Végülis… miért ne? Annyira nem elképzelhetetlen, hiszen ő maga is ezért van itt. Azért ez megmosolyogtatja… a mellette helyet foglaló Matthias a démonmester önelégülten figyeli a mosolygó halandót – ki látszólag azért húzta mosolyra ajkait mert tetszik neki a látvány a szörnyek harca… persze az igazság az hogy eléggé undorodik az egésztől na meg a ténytől is hogy ezek a szörnyek ezt élvezik… d de hát érzelmeit mindig is tökéletesen el tudta rejteni… igazi jégkirálynő ha kell. Figyelemmel kíséri a mozdulatsort, az ugrást na meg a tömegben beálló néma mozdulatlanságot amíg a mocsokfajzat lamiát lecibálják és a küzdőtérre dobják… kacagása betölti a teret majd megszólal.*
- Matthias kedves ezt közelebbről kell látnom… izgat a halál.
*Teszi hozzá a szerep kedvéért miközben lesétál a sorok között oldalán a démon által kijelölt testőrrel jelezvén hogy nem érhetnek hozzá. Nem mintha segítségre lenne szüksége… de hát ez van, ezt kell szeretni. Mikor leér láthatatlanul jelez az arénában lévő társának… ha kell itt van. *

*Odaföntről már kiszúrta a rokont, és most is észrevette, hogy jelzett neki... de nincs szórakozás abban, ha segítsége van... meg ez a lamia nem nagy szám... könnyű szerrel végezni fog vele... Kacsint Niekrának, majd felpillant Baltion szemeibe... amikor engedélyt ad a harcra, Arlette kezeiben megjelenik egy-egy rövid szárú pallos. Hát igen, azért van jó is abban, hogy félig démon... Nem volt könnyű, de egy pár képességet elsajátított az övékéből.
Ellenfele pillantását keresi, és majdnem elneveti magát, mikor az elszántságot látja bennük. Ezek szerint nem tartja valami sokra Arlette-et... csak a kárhozottat látja benne. Hát jó...*
- Gyere... játszunk.
*int a lamiának és kacsint hozzá, ahogyan lábait megveti a homokban és megforgatja a két pallost az ujjai között...
Pillanatok tört része alatt maga előtt találja az ellent, de nem mozdul. Az eső csapás, amit az éles körmök okoznak megingás nélkül állja... Ez persze csak arra volt jó, hogy figyelemmel kísérje a mozdulatsort, már ez elég ahhoz, hogy valami képpen kiismerje a lamiát.. annyira átlátható a technikájuk.
Niekrára pillant, alig észrevehetően és elmosolyodik, amikor lesújt a jobb kezében lévő pallossal az önelégült lamia vállára. A másik fegyverre rátámaszkodik és a levegőbe emeli az egész testét, hogy arcon rúghassa a dögöt. Erre bezzek nem számított a lamia, mert még mindig alábecsüli Arlette tudományát.
A rúgásnak köszönhetően pár métert zúgva a földre kerül. A vadász már ott is van fölötte. Kezeiből eltűntek a fegyverek, helyette körmei helyén pengék nőnek ki a húsából... a vért, ami kicsordul a sebeiből a lamia arcára csöpögteti, hogy felkeltse az éhségét. Egy sebesült fiatal vérszopó nem tud mit kezdeni a vér iránti vágyával... hamarosan meg fog őrülni. Arlette az ágyékába tapos és mielőtt az ellen elkaphatná a lábát, féltérdre ereszkedik, hogy jobb kezén lévő pengékkel egyszerűen felhasítsa a lamia mellkasát. A bordák reccsenését elismerő moraj követi. Bal kezébe fogja a férfi arcát, hogy összeroppantsa azt, miközben kitépi a szívét... Mindezt persze mosolyogva, csillogó szemekkel teszi, s mikor már csak por marad a testből, Baltionra pillant, aki bólint neki.
Ezek után Niekra felé veszi az irányt, de elmegy mellette...*
- Gyere velem...
*suttogja úgy, hogy csak ők hallják... majd a szétnyíló tömegen keresztül a hátul lévő mosdó felé indul*

*Valósággal gyönyörködik a látványban, de ez most nem megjátszott élvezet, oh nem. Legyen bármilyen rossz is imádattal, nézi végig a lamia halálát… ismét elhullott egy Hannah gyermekeinek nevezett korcsai közül és ez elégedettséggel tölti el. Melegséggel hogy megint elpusztult egy. Elismerően kacsint a másikra de jobban élvezte volna ha ő is kaszabolhat kicsit – mondjuk egy másik ilyen kis ocsmányságot.
Szinte teljesen észrevétlenül tűnik el… s mikor a testőrt megfordul ő már messze jár végig a nő mögött haladva olyan könnyeden mintha nem is történt volna semmi vagy mintha nem is egy démonoktól nyüzsgő árijába kerültek volna. Na nem mintha eddig annyira reszketett volna, sőt kimondottan élvezte a jelenetet ahogy az a mocskos dög megdöglött és végre a megfelelő helyére került. Oda ahonnan nincs visszaút.*
- Szép munka… bár tudom ha dicséretre lenne szükséged szólnál…
*Sóhajt miközben szemtelen mosollyal arcán várja hogy társa végezzen a mosakodással… és elmondja miért is jöttek hátra. Na nem mintha bánná.*

*egy törölközővel a fején jön vissza abba a helyiségbe, ahol Niekra vár rá... kénytelen volt hajat mosni, mert a lamia vére beszennyezte és azért ezt mégsem tűrheti el.*
- Kösz... régóta dolgozok már Baltionnak... nem is sejti, hogy vadász vagyok, de mindkettőnknek hoz valamit a konyhára a szövetség. Én lamiát ölhetek, ő meg megszabadul tőlük.
*von vállat az egyszerűség kedvéért*
- Gondolom, te sem nézelődni vagy itt, ugye Niekra?
*mosolyodik el, majd ledobja a törölközőt, ami azonnal elég... nem szeret semmit otthagyni maga után, ami esetleg felhasználható lenne ellene. Úgy beszél, mintha tegnap lett volna, hogy látták egymást, pedig van annak már jó pár éve. Arlette általában a családtól távol dolgozik*
- Láttam, hogy egy páran ide jöttetek lamiákat ölni. Helyes lépés volt, bár ti nem szabadultok innen. Nekem ebben legalább szerencsém van a démoni felem miatt bárhova képes vagyok elmenni.
-

- Igen, korrekt is és még élvezetes meló is…
*Már persze ha Niekrából indul ki az ember.*
- Nem csak nézelődni… ismered Matthiast? Démonmester és jó kapcsolatai vannak lamiák terén, több fészket is ismer. Elnyertem a bizalmát… csak sürget az idő… ő démont akar, nem embert… a cél hogy minél hamarabb megszerezzem az infót. Amint kiderül hol vannak a lamiák nekik annyi.
*Félelem nélkül beszél mintha nem fenyegetné a halál minden pillanatban.*
- Engem nem tart vissza. Bizonyosan hallottad hírét apámnak… már ő sem él. Nem kell sajnálat nem azért mondom. Most már ti vagytok nekem… de nem mondhatni, hogy túl jó lennék velük… mármint… hisz ismersz. Nem szeretek csapatban dolgozni. Van valami dolgod még?

- Ha végeztem a mosakodással, akkor vissza kell mennem Baltion-hoz. Valószínűleg akadnak még lamiák a nézőközönség között, és nekem most nincs más vágyam, mint kiírtani az összeset, akit megpillantok. De ha szeretnéd, akkor veled mehetek. Ismerem Matthiast, majdnem minden éjjel megfordul itt, volt alkalmam vele beszélni is, bár nem mondhatnám, hogy valami fenemód eszes démon. Azonban nem hiszem, hogy az információszerzésben hasznodra lehetnék. Engem inkább félnek, semmint bizalmukkal tüntetnének ki. Volt alakalmuk az ide látogató démonoknak végig nézni a műsorokat, amikben szerepeltem...
*utal itt az előző kis játékra hasonlító kivégzésekre*
- Viszont, ha megszerezted az infót, akkor veled megyek... itt ma este már nem lesz több lamia szerény véleményem szerint. Démont meg nem ölök, legalább is nem az itteniek közül. Jó szórakozás az itteni meló, nem rontanám el ilyesmivel. Fent leszek a páholyban, ha tudsz valamit jelezz..
*mosolyodik el, majd visszatér Baltion oldalára*

- Igen, magam is észrevettem hogy észnek híján van a férfi… de legalább elég nagy hatalma van és jó kis kapcsolatai… a lamiákkal. Nekem, pedig ők kellenek. Jó persze, ahogy mindegyik másik társunknak is. Az nem is rossz, ha félnek… féljenek csak. A lényeg hogy mi ne tegyük bár úgy veszem észre egyikünket sem faragták olyan fából.
*Magyarázza majd levegőt vesz végre és folytatja.*
- Mindenképp szólni fogok. Szeretek egyedül dolgozni de nem vagyok ostoba. Egy fészekbe nem mennék egyedül… nem maradna aki tudná hol is vannak a dögök.
*Kacsint majd bólint egyet és miután Arlette távozott ő maga is visszatér csak ő már Matthias mellé. A férfi nem szól egy szót sem… sőt inkább elmosolyodik. Viszonozza a gesztust még ha nem is érti… majd mikor a férfi kezei a combjára csúsznak kissé megrándul a teste…*
- Félsz kicsi Niekrám?
- Nem… Matthias kedves inkább jöjj velem..
*Ha már nem akkor a női vonzerő. Tökéletes. Matthias megint a kezére játssza a dolgokat. Egy kis szex még belefér az infóért… persze csak látszólag.*
- Matthias… meséltek nekem… valami olyan fajról ami szintén démon de mégsem teljesen mert hogy vért isznak…
- Hagyjuk most a lamiákat Niekra… Gyere kicsim most már ne bosszants fel…
- Lamiák?
*Még szép, hogy húzza az időt… vagyis inkább a választ akarja már.*
- Igen ott fent a hegyekben meg Silent Hill erdejében… na gyere szépen van itt valami… és arra vár hogy leápold..
- Álmaidban…
*Szól fagyosan hiszen végre megvan az információ amire szüksége van! Egyetlen könnyed mozdulattal gyilkolja le a démont aki porrá válik… nem volt soha mondjuk úgy, a nyomokat pedig kiválóan eltűnteti szóval nincs gond. Visszasiet és szemeivel felkutatja Arlette-t. Nem változnak érzelmei így a démonoknak semmi nem tűnik fel. Jelez a nőnek majd eltűnik odakint.*

*Figyelemmel kíséri, ahogyan Niekra a démonnal elvonul és csak egyedül jön vissza, de úgy tűnik, hogy ez senkinek nem szúrt szemet... érthetetlen, hogy mennyire nem foglalkoznak ilyesmikkel a démonok, nade ez számukra csak jó. Nem lenne boldog senki sem, ha kiderülne kik is ők valójában.
Amikor a vadász jelez neki, Baltion-hoz hajol és miután súgott neki valamit, feláll és a saját útján elhagyja a helyiséget, hogy ne lássa őt senki.
Odakint, Thorgian előtt megpillantja Niekrát. Lassú léptekkel odamegy hozzá*
- Hova megyünk?
*érdeklődik, miközben kedvesen mosolyog, mintha csak túrázni indulnának vagy egy családi piknikre. Mindenesetre megmozgatja az izmait egy kicsit, hogy tökéletes formában legyen, elvégre végre egy kis mókában lesz részük*

- Black Forest-be.
*Szól röviden majd miután megbizonyosodik róla, hogy senki sem követi a kis párosukat és hogy nem is hallja őket semmilyen árny vagy egyéb drágaság…*
- Lamia fészek terül el ott a másik a hegyekben van, de oda kockázatos lenne csak ketten menni még akkor is ha Te… szóval érted.
*Nincs benne rossz szándék se semmi több, de ketten valóban kevesek lennének az első genesek lakhelyéhez, ki tudja mik védelmezik ott ezeket a vérszopó dögöket.*