-Nem, nem akarom megölni. Pedig igazán megérdemelné, amikor a frászt hozza a tanítványára. Szimplán hobbiból.
*Ettől függetlenül azért le sem tagadhatná mennyire örül, hogy végre vége van, sőt még annak is örül, hogy a démon igazából Darius volt.*
-Azt tudtam, hogy őrült vagy, de tényleg nem gondoltam volna, hogy veled küzdök. Egyébként meg a démonok mindig vihognak. Nem tudom feltűnt e, de azok is örülnek mindennek.
*Már teljesen megfeledkezett arról, hogy mi is volt a tétje ennek az egésznek, és az eredményt se várta. Kiment a fejéből, de szerencsére mesterének nem.*
-Ezt most komolyan mondod? Tényleg sikerült? *Egyszerűen nem akarja elhinni, és még nem is fogja felfogni egy darabig.*
-Ünnepelni? Mégis hogyan? Mert nem mindegy.

- Mi nem mindegy? Úgy ünneplünk ahogy jól esik... először is... elmegyünk egy körre... az új verdámmal!
*fütyül egyet, aminek következtében egy lionder jelenik meg fölöttük... mert már nincsenek a szakadék alján... hát tele van meglepetésekkel ez a nap.*
- No, ugorj fel! Ne félj, nem harap csak ha úgy akarom. Persze ha szeretnél oroszlán kaja lenni, akkor csak szólj, ingyen elintézem neked.
*mosolyog, miközben a lionder mellé vonszolja Liot, ő maga meg a lény sörényét simogatja*
- Remélem nincs ellenvetésed a karosszéria végett...

-Komolyan attól félek, hogy rám ragasztod a hangulatodat, ami nem nekem gond hanem neked.
*Nem tudta, hogy milyen "verdáról" beszélt Darius, el sem tudta képzelni. Mikor megjelenik a lionder csak pislog kettőt a meglepődöttségtől.*
-Most már megint viccelsz? Üljek fel? Azt hiszem nem éhes a kis kedvenced annyira, hogy megegyen engem.
*Igenis vonszolni kell, nem nagyon akart belemenni a dologba, de rossz nem sülhet ki belőle. Aztán mégis meggondolja magát, felül, úgy sem volt még ilyen élményben része.*

- Mondtam, hogy ne aggódj... nem esz meg, ha én nem akarom...
*ölt nyelvet játékosan*
- De komolyan Lio... lazábbnak kellene lenned. Az élet olyan szép, nem kell mindenért aggódni.
*mondja miközben felpattan ő is a lionder hátára, közvetlenül Lio mögé, majd a fülébe súg*
- Kapaszkodj... ez vicces lesz!
*még be sem fejezte a mondandóját, amikor a lionder a levegőbe emelkedik hatalmas szárnyaival emelve fel a súlyát na meg persze két utasáét.*
- Csak engedd el magad, és élvezd a luxusutazást...
*nevet Lio fülébe Darius, hiszen a lény gyorsan emelkedik és majdnem függőlegesen, teht ha nem kapaszkodnak, akkor lezúgnak róla, ami egy angyalnál nem olyan vészes, lévén, h vannak szárnyaik*
- Ne félj, nem hagyom, hogy leess!

-Márpedig te nagyon nem akarod, hogy felfalják a tanítványodat. Igaz? *Nemleges válaszért még meg is haragudna. Szép is lenne.*
-Igen, tudom, kicsit lazítanom kellene. Én próbálok is, csak nem mindig jön össze.
*Kapaszkodik, bár egyáltalán nem fél attól, hogy lezuhan. Ha erre véletlenül sor kerülne, akkor majd ügyes lesz mint mindig, és szépen landol. Most viszont elengedi magát egy kicsit, és élvezi a repülést*
-Tudod, ha nagyon elengedném magam, képes lennék elaludni is. Akkor viszont tényleg figyelned kell arra, hogy ne essek le.

- Ha képes lennél elaludni, miközben egy lionder hátán repülsz... akkor gondok lehetnek veled, aranyom! Ezt a lehetőséget sokat irigyelnék tőled, te meg alvásra gondolsz, legalább is lehetőségek közé vetted! Ejnye te lány... hát miket gondolsz?
*oltja Liot, de csak poénból... nem gondolja komolyan a kioktatást, meg nem is nagyon hangzik annak, hiszen többször elneveti magát közben.*
- Komolyra fordítva a szót... ha elalszol, megetetlek a lionderrel!
*a persze, már akkor lehetett tudni, hogy nem beszél komolyan, amikor megemlítette, hogy komolyra fordítja a szót...
Azonban lassan repülésük végéhez érnek... Orkánia egyik csendesebb zugát választotta az ünneplés második felvonásához*

-Óó én nem azt mondtam, hogy el fogok aludni. Csak hogy képes lennék. A kettő nem ugyanaz. És ha jobban belegondolunk, én bármikor és bárhol el tudnék aludni. Szóval ezt nem kell túl komolyan venni. A többiek pedig csak nyugodtan irigykedjenek. *Ez tényleg így gondolja, és a kioktatást sem veszi komolyan. *
-Látom mindenáron meg akarod etetni a lionderedet. De ha ez így van, akkor ne én legyek az eledel, csak elrontaná szegény a gyomrát. Azt pedig igazán nem akarhatjuk.
*Nem tudta, hogy van Orkániában egy ilyen hely. Egészen csendes, és persze szép, bár utóbbi az egész területre jellemző.*

- Megeteti ő saját magát...
*von vállat, miközben nézi, ahogyan a lionder magukra hagyja őket, természetesen azután, hogy leszálltak róla*
- Nos... úgy gondoltam, hogy ha már szabadnapom van, akkor egy kicsit érdemes inni is... és mivel a mai napra tettem a vizsgádat, ezért kétszeresen okom van inni, és neked meg nincs okod engem elutasítani, jól mondom?
*beszél mosolyogva, ahogyan Liot a füves területre terelgeti, amjd leülteti a földre. Előttük megjelennek az italok*
- Válassz... bármelyikből ihatsz!
*jómaga egy kis jägert meg valami koktél szerűséget vesz fel egy-egy kezébe és koccintásra emeli azokat*

-Igen, jól mondod. Valóban nincs okom visszautasítani az ünneplést. Habár ha nagyon szeretnék, akkor kreálnék egyet. *Képes rá, de most nem teszi, nem árt néha lazítani. Ezt ő is belátja.
Whiskyt választ, most ezt szeretné. Ehhez van hangulata. Koccint Dariussal, majd iszik az italból. Nem fogyaszt sokat, csak mértékkel, berúgni nem akar. Nem volt betervezve mára. Habár elég sok minden nem úgy alakult, ahogy gondolta, de ez nem feltétlenül rossz. Sőt, inkább örül neki. Legalább történt valami, és nem minden nap csak ugyan az megy. Hamar rá lehetne unni. De a mai nap tényleg nagyon más, mint a többi. Ennek következményeként egyfolytában mosolyog, nem tehet róla, jó kedve van.*

- Na most miután megittuk az elsőt... jöhet a második!
*és tele vannak ismét a poharak. Látszik, hogy darius véleménye egészen más a berúgást illetően, ugyanis az angyaloknak és más természetfeletti lényeknek igen sokat kellene vedelniük ahhoz, hogy részegek legyenek... tehát inni lehet feszt!*
- Azt szeretném, ha holnap velünk jönnél vadászni. Mostanában szükség van az újakra meg az erőre, és mi sem mókásabb annál, minthogy együtt menjünk démonokat gyilkolászni? Nem igaz?
*kacsint*
- Na meg persze, ha jól harcolsz és bizonyítasz, akkor Leito felfigyel majd rád és így előbb következhet majd be a következő szintlépésed. Persze ahhoz sok mindennek kell még történnie, sok harcnak... és sok vérnek kell folynia... Jónak kell lenned, a legjobbnak... és ezt másképpen nem lehet elérni csak úgy, ha élesben gyakorlod az egészet.
*újra lehúzza a piát majd megint és megint... *
- Na ne maradj le!

*Megissza a második pohárral is, ha már ilyen szépen újratöltődött. Amikor Darius arra kérte, hogy menjen velük holnap, csak pislog kettőt rá, hogy most komolyan gondolja e.*
-Rendben. Ha komolyan úgy gondolod, hogy szükség lehet rám, és nem csak akadály lennék számotokra, akkor szívesen elmegyek. Már kezdem megtanulni élvezni a démonok öldösését.
*Közben iszik még egy pohárkával, ha már úgyis itt tartanak*
-Megteszem amit tudok, igyekszek majd bizonyítani és hasonlók. Tudom, hogy a legjobbnak kell lennem, de mindenki az akar lenni. Így ez szinte lehetetlen, de nem baj. Szeretem a kihívásokat. *Komolyan megtesz majd mindent, ami tőle telik, majd kiderül, hogy az elég e.*

- Tulajdon képpen ez amolyan tűzpróba lesz a számodra... eddig is öltél már démonokat, de azok, akikre mi vadászunk nem kispályások. Egyetlen mozdulattal vagy csak egy pillantással is képesek megölni bárkit, ezért kell velünk jönnöd, hogy tanulj. Általában Leito nem szokta megengedni az ilyesmit, mert hogy veszélyes, de meggyőztem őt arról, hogy ez amolyan gyorstalpaló az újaknak, és végül belátta, hogy igazam van. Az otthoni gyakorlás nem ér fel egy ilyen vadászattal. Viszont minden felelősség a mesteren van, szóval, ha elszúrsz valamit, akkor engem büntetnek érte... meg persze, nekem kell majd vigyáznom rád. De szerintem minden rendben fog menni... bízok benned.
*ismét felhajt egy italt*
- Most azonban jobb lenne, ha haza mennél. Korán indulunk... mármint úgy korán, hogy még éjjel, mielőtt felkelne a nap, akkor a legnagyobb az esélye annak, hogy megtaláljuk a célpontot vagy célpontokat. Majd üzenek neked, amikor a találkozóra kerül a sor... előbb még meg kell ismerkedned a többiekkel, mert együtt indulunk el. Rendben lesz így? Ha igen... akkor menj...

-Nyugi Darius, jó leszek, és nem fogok elszúrni semmit. A lehető legjobban fogok teljesíteni. Tudom, hogy egyébként is ezt várod el tőlem. Komolyan fogom venni ezt az egészet.
*Tulajdonképpen ezzel saját magát akarja nyugtatni. Rá fér, egy kicsit izgul. Van is oka rá.*
-Rendben, akkor majd üzensz, én meg időben odaérek a találkozóra, és persze megismerkedem a többiekkel. Biztos marhára fognak örülni még egy újoncnak. Most viszont akkor megyek is.
*Azért iszik még egy pohárral, búcsúzóul.*
-Akkor szia Darius...ohh és köszönök mindent.
*Miután elköszönt, visszateleportál szépen Citadelbe.*