*Kérdi bár a kérdés költői, nem vár rá választ... sőt. Jobban örülne ha Liona egyszerűen elfogadná azt a különleges szerelmet mely folytonosan lángol a kortalan szívében a nő iránt. Amint Liona kibontja haját elvarázsolja a férfit, ki nem hagyja, hogy a nő kényeztesse... nem, ezúttal minden gyönyört a nőnek akar adni, csak neki. Szavait igazolva húzza újra magához Lionat és csókolja meg szinte már fájdalmas szenvedéllyel miközben egyik kezével lágyan cirógatni kezdi a puha bőrt. Majd ajkaival is letér a formás keblekre. A mellbimbóknál megállapodik egy pillanatra. Ajkai a jobb kebel ágaskodó csúcsára siklik, nyelvével pergő, keringő ostromba fogja azt, ajkai közé szívja, kóstolgatja. Aztán azonban lefelé halad, apró csókokkal borzongatva a lány testét, olykor nyelvét húzva végig ott. Végül megérkezik a célállomáshoz... Ha a démonika hagyja, nyelve kéjes lassúsággal szánkázik végig Liona kéjnedvektől csillogó ajkai között. Párszor ilyen lassú, hatalmas nyelvcsapásokkal nyalja meg a nő legkényesebb pontját, aztán azonban nyelvét becsúsztatja a szűk járatba, melyben előtte még nem sokan járhattak. S ott mint valami motorcsónak propellere, gyors, pörgő csapkodásba kezd, jobbra-balra kavillálva vele, miközben izmos karjaival könnyeden tartja meg a lányt, hogy hozzáférhessen annak kelyhéhez.*

*Vágyakozó mosollyal fogadja Gabriel kényeztetését... Magának sem meri bevallani, hogy mióta vágyott már egy ilyen férfira... aki tudja, hogy mi kell neki... legalább is jobban, mint bárki más, hiszen Gabriel teremtése óta ismeri Lionát, mondhatni, hogy a nő számára ez olyan volt, mint egy közös gyerekkor. A kortalan mindent tud róla... és valamilyen módon ez viszont is igaz... éppen ezért, bár felnyög és akarja a folytatást... kicsúszik Gabriel kezei közül, eltávolodik tőle, ébenfekete szárnyait kitárva megállapodik a medence fölött, hagyva, hogy vizes haja vörös selyemként takarja el őt*
- Ne olyan hevesen, kedves...
*kihívó mosolya ismét felcsillan... majd mikor visszaereszkedik a vízbe eltűntetve szárnyait, kellemesen erős mozdulatokkal kezdi el masszírozni a kortalan hátát és karjait.... Mikor ujjai a lapockáihoz érnek, akaratlagosan előcsalogatja a férfi fehér szárnyait, amik suhogva nyílnak szét testéből kikelve a vízen...*
- Milyen gyönyörű...
*suttogja egy nyakívbe ejtett csók közben Liona Gabriel fülébe, apró mosoly kíséretében. Amikor még fiatal volt a démonok között, sokszor elmondta ezt a kortalannak, tetszett neki a fehér... angyali szárny a feketével szemben... Nem is rest végigsimítani a tündöklő tollakon... *

*Oh Liona a csábos nő kiben annyi titok lakozik, ki egyetlen érzéki pillantásával egy egész kárhozottnyi népet varázsolna szolgálójává... ha akarná... imádja a nőt, minden porcikáját amiért nem egy szajha mint a legtöbb démon, sokkal inkább szűznek számít már-már a démonok köreiben... mondjuk talán angyali körökben is.*
- Oh kedvesem, rága múzsám, kortalan lévén a türelmem végtelen mégis eszemet veszed tetteiddel.
*Szól kissé megcsóválja fejét. A fekete szárnyak a démonikát még varázslatosabbá teszik bár biztos benne, hogy a fehér jobban állna a másiknak. Majd mikor saját szárnyai a magasba emelkedve kitárulnak felsóhajt. Imádja szavadon hagyni szárnyait, de azok sokszor gátolják ha lehet így mondani. Hagyja, hogy Liona simító ujjai kényeztesség az ősöreg szárnyakat. Habár még sosem tett ilyet, hirtelen ötlettől veezérle tépi ki egyik ragyogó tollát majd a nőnek nyújtja. *
- Légy velem kedvesem, pokoli hercegnőm.

*Szomorú mosoly jelenik meg az arcán, de elveszi a felé nyújtott tollat. Az lágyan fekszik a tenyerén, majd kissé megemelkedve libben a levegőbe... alig téve meg pár centimétert, aztán csillogva eltűnik*
- A fehér nem az én színem Gabriel... de azért ezt a kedves ajándékot megőrzöm. A lakosztályomba küldtem, nehogy kárt tegyünk benne valamilyen heves reakcióval.
*mosolya még mindig szomorkás, bár szemeiben valami huncutság pislákol. Soha nem lehet kiismerni a gondolatait, arca nem áruil el semmit belőlük.
Gyengéden simul hozzá a kortalan izmos felsőtestéhez, fejét vállára hajtva öleli őt... *

*Finoman cirógatja a nő hátát mikor az mellkasának dől. Igen, az örök téma...*
- Dehogynem a te színed... oh édes kicsi Lionám a démonikák legszebb asszonya.. sose sírasd a fehér szárnyakat. A Te csodás szárnyad a legkülönlegesebbek mind közül. Gyere drága bestiám...
*Szól s a nő álla alá nyúl, hogy finom, érzéki csókokkal borítsa el a nő arcát.*

*Szó nélkül hagyja Gabriel kijelentését. Liona sosem akart angyal lenni, vagy a jónak szolgálója... ez eszébe sem jutott. Démonnak született... ez a sorsa, legalább is ez lett, mikor Lilith-tel találkozott és erre büszke. De mikor a kortalanokkal van, és szemléli azok hatalmas erejét olykor megkérdőjelezi a sötétség nagyságát a fénnyel szemben.
Két kezébe fogja Gabriel arcát s egy röpke pillanatig a szemeibe pillant, aztán szájon csókolja őt, először lágyan, puhatolózva majd egyre hevesebben, követelődzve érintve ajkait.
Mellettük a vízben a hozzájuk legközelebb lévő szirmok lángra lobbannak, de nem alszanak ki, hanem forrón világítják meg kettejük vizes testét.
A csókok ostora hirtelen marad abba.. Liona lazán a vízbe ejti kezeit, amik nem engedték el a kortalan arcát egyetlen másodpercig sem... eddig... aztán lassan a medence széle felé úszva magával sodorja a lebegő szirmok nagyobb részét, amolyan utat vágva köztük, ami egyenesen a hatalmas ágyhoz vezet.
Könnyed mozdulattal jut ki a partra, ujjaival végigszalad vörös haján, kicsavarva belőle a vizet, majd megfordul, és hívogatóan Gabrielre pillant*

*Liona mindig képes meglepni az amúgy már rengetegett megélt s látott kortalant. Csak ez a nő veszi eszét minden alkalommal Gabrielnek, újra és újra megunhatatlanul, elfelejthetetlenül. Kedvese után terem kint a vízből, nem pepecsel úszással. Hamar száraz lesz, talán két másodpercet vesz igénybe a művelet, de férfiassága még mindig vágyakouzva mered előre a nőt kívánva. Nem tétovázik - erős kezeit a nő köré fonja és az ágyra fektetei. ha minden igaz, az illatok, amiket a nő árasztott magából, nem csak illatokat szültek, hanem nedvessé tették a nőt a megfelelő helyen. Felhördül, s elhúzza ajkait, a szűk forróság körbefonja. Emberként persze...előjáték, s miegyebek. De most mind a kettőkjüket ősi, vad ösztönök hajtják, s Gabriel csak lassan tér vissza a megfelelő helyre. Elvakult, vágytól fűtött lökések érik a lány testét, képtelen megállni, hogy ne mozduljon benne párat, aztán azonban kicsusszan belőle, s lefelé haladva ajkaival apró csókokat lehet a nő testére.*

*Mikor magában érzi végre a férfit, halkan felnyög... szinte könyörgően, de tudja... sejti, hogy ennek így még nincs vége. Gabriel sokkal emberibb annál, semhogy egyszerűen elvegye azt, amit már felkínáltak neki. A férfinak több kell... mint egy egyszerű természetfeletti lénynek, talán éppen ezért kedveli őt Liona, mert nem egy alapszintű állat, mint a többiek - utalva itt saját testvéreire, az első genesekre -.
Nem is tévedett... Gabriel tökéletes szeretőként bepótolja azt, ami az ágyba kerülés elején elmaradt, legalább is a "szabályok szerint"... Ahogy Liona testét egyre sűrűbben érik a kényeztető csókok, a nő óvatosan megfordul, hasára feküdve. Kezeit eltünteti a hatalmas párnák között és oldalra fordított arcát pirosra festi a vágy.*

*Izzott, egész testében vágyta a törékenységet, a tökéletességet. Mozdulatai falták a karcsú derekat, amint hátára döntve a másikat simult hozzá, ajkaival forrón marva a nyakba, s az ajkakba. Fájdalmasan szakadt el, hogy csókjaival halmozza el a lányt, hogy nyelvével elérhessen a keblekhez. Megbomlott, amint érezhette azok feszességét, amint ajkai gyöngéd s egyben vad játékot kezdtek rajta, miközben egyik kezével végigkígyózva a bársonyos bőrön pihenjen meg a halmokon. Olykor csak simította, olykor finoman morzsolta a bimbókat, amint visszatérve az archoz, olvadt örvénylő csókba. Egyszerűen képtelen volt már ép gondolatokra... Csak kényeztetni akarta a nőt, eggyé válni vele...Amint a démonika a pokoli szerető a hasára fordul, a hím ujjai követelőzően fordulnak a nő hátára majd a fenekére, s markolnak bele a marokbaillő, telten formás halmokba. Finoman szaladt át a combokon, azokat megtolva süllyesztette végül csípőjét azok közé, hogy immár teljesen elmerülhessen a forrongó ölben. Halk nyögés szakadt fel torkából, amint a kéjvágy felcsapott, amint először csak lassú ritmust diktálva hatolt beljebb. Jobb karján támaszkodott, miközben bal kezének ujjai mohón martak a derékbe, majd a fenékbe, hogy azt maga felé vonva mélyebben érezhesse a másikat. Az ütem fokozódó ritmust hagyott maga után, amint háta ívén apró izzadság cseppek kezdtek gyöngyöződni, melyek gleccserként zúdultak alá. Felperzselődött, tüzesen érintette ajkaival a nőt, ahol csak érte, miközben az idő és a tér megsemmisülni látszott, s apró darabokba foszlott szét körülöttük. Édes táncot jártak, mely a szenvedélyt ostrozva korbácsolta fel végeláthatatlan távlatokba... *

*Egyetlen hang sem ahgyta el az ajkait egészen addig a pillanatig, míg belé nem hatolt ismét... ám most hátulról Gabriel. Fejét hátra vetve mély hang hagyta el a törkát... könyökére támaszkodva emelte meg magát, hogy még tökéletesebb legyen a pozitúra, s a férfi jobban el tudjon benne mélyülni. Idővel felvette annak ritmusát, és lehunyt szemmel táncoltak így együtt a kéj dallamára.
Liona olyannyira belefeledkezett kettejük testjátékába, hogy úgy érezte ezzel a férfival bármikor bármeddig képes lenne együtt lenni, még akkor is, ah ez az örökkévalóságot jelentené. Ezt az aprócska viccbe illő gondolatot nem felejti el megmosolyogni... belemosolyogni a párnákba, hogy a kortalan ne lássa meg.
Mindezek után figyelme ismét Gabrielre összpontosult, hogy megadja neki mindazt, amit csak a testével képes egy nő... Ismét átcsaptak mozdulataik valami különleges, érzéki vágyritmusba... s körülöttük lángoszlop csapott fel a heves és ostromló testiség megnyilvánulásaként*

*Hevesen kapott rá a csípőre, s rántotta azt meg, egyre mélyebben merülve el a forrongó ölbe. Tempója gyorsult, miközben ujjai felsiklottak a kebleken, beletúrva a tincsekbe, majd markoltak rá azokra. Erőszakosan bár, de óvatosan tépte azt meg, hátra taszítva a másik arcát, hogy a vad ritmus mellé korbácsként égesse el csókjait a torok mentén. Mély nyögések hagyták el ajkait, amint a két test összesúrlódott, s szinte már lángolt fel a heves ütem alatt..aztán mér égett minden. Ujjai ostromlóan siklottak végig a feszes háton, majd kaptak a vállakba, hogy azon át a kerek idomokon pihenjenek meg. Mellkasa a lányhoz simult, amint őrjítő táncot jártak. Végül elemelte mohó ujjait a keblekről, hogy azokat a legérzékenyebb pont felé vezetve fokozza még inkább a vágyat, hogy úgy izgathassa a nőt, ahogy azt megkívánja. Fekete köd borította el, lázasan diktálta a meg nem rendülő mozgást, belecsókolva a tarkóba, a gerincoszlopba. *

*Több se kellett Lionának, szinte azonnal elélvezett, mikor Gabriel ujjai megtalálták a gyönyör kapuját izzó testén. Meglepetésére azonban újra fellángolt benne a vágy, izgalomra gerjedve lassította le akaratosan a férfi rohamozó tempóját... mint ahogyan azt az előbbiekben is kifejtette, nem kell annyira sietni.... hiszen övék az örök lét... egy teljes éjszakát igazán áldozhatnak kettejüknek belőle.
Kissé feljebb tornázva magát az ágyon, eléri, hogy a kortalan elhagyja a testét, bár sejti, hogy ezzel megremegtette őt, hiszen melyik férfi akarná félbe hagyni a dolgokat? Nos... Liona sem óhajtja ketté törni kettejük jelenlegi álmát, csupán változtatni kíván a felálláson, ezért kedveskedő simításokkal és becézgető csókokkal ráveszi Gabrielt, hogy feküdjön hanyatt az ágyon, hogy jómaga fölé kerekedhessen és birtokba vehesse felduzzadt ajkait még egy csókcsata erejéig...
Azután ajkai vándorútra indulnak, bebarangolva a felhevült férfi testet, megismerve annak minden részletét, meghódítva az egész lényét a kortalannak... elcsigázott csókjaival nem kerüli ki annak férfiasságát sem... inkább elidőzik a merev hús fölött, puhán kényeztetve azt... mielőtt visszatalálna Gabriel ajkaihoz*

*Mámorba borulva mégis gyötrően húzza ki falloszát Liona jelzésére. Oh, ő ezért nem lesz haragos…sőt élvezi a nő játékát és ha még vágyakozása perzselő leheletének égetésével is járt volna az sem a démonikát égetné inkább a kortalant ki az unszolásnak eleget téve hanyatt fekve terül el az ágyon. A csókok forrón izzanak, főleg mikor megérzi a vehemes vágyat a nőben mely apadatlanul, akar uralkodni a mindent elöntő kéjen. Enged a játénak… s hangos, mély nyögések szakadnak fel a kortalan tüdejéből mikor Liona a férfiasságát kényezteti.. aztán újra ajkain érzi a nő ajkait. Megmarkolva a formás feneket húzza feljebb a nőt.*
- Táncolj nekem múzsám, táncolj nekem.
*Tekintetében félreérthetetlenül lobognak a vágy lángjai kialudhatatlanul… elvégre is aki a szerelemből született az legyen méltó a nevére.*

*Hamiskás, de annál csábítóbb mosollyal reagál Gabriel felszólítására, és szinte azonnal meg is teszi az első "lépéseket" abban a bizonyos táncban. Egyik kezével gyöngéden a férfi mellkasára támaszkodik, míg a másikkal végigsimít annak férfiasságán... egyszer... kétszer... háromszorr... és még egyszer... majd feljebb emelkedve egy ügyes mozdulattal magába csúsztatja.
Lehunyt szemmel és megremegő ajkakkal konstatálja, hogy ismét magában érezheti a kortalant méghozzá jó mélyen.. Teljesen kitölti őt nagy darab testrészével.
Mikor kinyitja a szemeit, még mozdulatlan ül Gabrielen... szemeibe csillagok költöznek... akár egy angyal... aki kínzásra készül. Lassan emelkedik felfelé, szinte egész hosszában végig járja Gabriel falloszát, hogy még ennél is lassabban üljön rá vissza... Édes kínzás... Mindeközben ismét felkresei a kortalan mézes ajkait, hogy vadul falja őket*

*A mély bariton egyre sűrűbben szakad fel a tüdőből a nő kényeztetésére. Meg kell hagyni, ahhoz képest hogy Liona nem éli minden napját a szexben, meglehetősen érti a dolgát. Felnyög mikor ismét a nő forró s kéjnedvektől csillogó barlangjában érezheti magát s kezei a telt s formás mellekre csúsztatnak óvatosan masszírozva azokat néha kissé mégis vadabbul. Ezúttal hagyja, hogy a démonika irányítson, hogy ő diktálja a tempót s ritmust. Aztán az ajkak újra csókokban forrnak össze s ő apadhatatlan szenvedéllyel csókolja a mélyvörös s duzzadt ajkak vonalát, miközben kezei a nő csípőjére siklanak, hogy aztán egyetlen gyöngéd mozdulattal képes legyen felülni anélkül hogy fallossza kicsusszanna a nőből.*

*Karjaival átöleli Gabriel nyakát, és szorosan magához húzza őt, miután a férfi felült, hogy érezhesse a nő mellkasát, amint hozzásimul egész testével. Olykor megemelkedik, hogy a kettejükben lakozó gyötrő vágynak is eleget tegyen, de nem sieti el a dolgot. Szeretne minél többet kapni a férfiból... sőt... azt is szeretné, ha a kortalant magához tudná láncolni az érzéseivel... amik kissé másképpen működnek, hiszen démon... és a démonoknak nincsenek érzései... Legalább is, nem olyan értelemben, mint a halandóknak.
Régebben sokszor gondolt arra, hogy bár tudna úgy szeretni, mint emberként... olyan vad elsöprő szerelemmel, amire már nem képes...
elszakítja ajkait Gabrielétől, és kissé hátrébb húzódva annak szemeibe tekint, csak hogy elmerülhessen bennük... Aztán hirtelen váltásként felgyorsítja a tempót. Látni akarja, ahogyan Gabriel elélvez*

*Szüntelenül simítja a gyönyörű női testet melyet kezében tarthat, s szüntelenül hódol azon feltörekvő vágyaknak melyek a kortalan testének legmélyebben rejtett pontjából, szívéből fakadnak. Csókjai a nő fedetlen testének elérhető részein lobbannak parázsra majd perzselik fel azt – természetesen csak képletesen. Most, itt és most tudja, sosem lenne képes bántani a démonikát akkor sem ha az életétől akarná megfosztani. No persze Gabriel a legtöbb nővel így van először – de hogy ily sok év után is ily hevesen esik a két test egymásnak sok mindent feltár számára. Elveszik Liona csodálatos tekintetében mikor feltekint… egyedüli zihálásuk mi megtöri a csendet, pokolbéli forrósággal öntve el mindent mint egy éppen kitört vulkán. Amint a nő felgyorsít érzi már nem bírja soká – ám pillantását nem emeli el még akkor sem mikor tüdejéből hangos kiáltás szakad ki mikor elélvez – de aztán arcát a nő nyakába fúrja tovább diktálva az iramot, hogy a nő is érezhesse e gyönyörteli mámort.*

*Furcsán hangzik talán, de Liona már attól majdnem a csúcsra ért, hogy láthatta Gabrielt feltörni oda... nem csak az arcát falta szemeivel, magában érezte magját és ez mindennél nagyobb örömöt okoz neki... És mégis... mikor a kortalan tovább mozog benne, képtelen megállni, hogy ne sikoltson fel az egész testét megremegtető orgazmustól.
Bágyadtan hullik a férfi karjaiba, kedveskedve csókolva annak arcát és nyakát, így köszönve meg neki ezt a gyönyört. Pár perccel később gyengéden visszafekteti a kortalant a párnák közé, míg jómaga elhelyezkedik mellette, és mellkasára hajtja a fejét.
Egyikük sem szól semmit... a csend mégis élvezetesebb, mint bármi más hang, amit hallani lehetne a helyiségben... *

*Oh igen az édes gyönyör mely áthág a gyönyörédes testen, az, az afrodiziákum mikor a törékenynek tetsző karcsú test megremeg, mikor a bársonyos ajkakból sikoly szakad föl.. egyre csak folytatja kínzón még Liona teste meg nem nyugszik. Ahogy mindig úgy most is enged a nőnek s elfekszik élvezve a puha csókokat melyeket amikor tud viszonoz egy-egy finom s óvó érintéssel fűszerezve. Apró mozdulatokkal cirógatja a nő hátát majd rátér Liona vörös tincseire, hogy azokkal játsszon tovább. Halk szuszogás semmi több… csendesen várja meg még Liona elalszik – noha nem a kimerültségtől – aztán magukat az erdőből kiteleportálja egy olyan helyre mely mindkettőjüknek otthont adva, hagyva hogy megszűnjön kettőjük varázsa az erdőben. Egyetlen hercegnőjével oldalán már ő is nyugton hatja álomra fejét.*

*Mindent vér borít... Caleb elesett.
Tizenöt perce még egy fiatal angyallal harcolt és úgy tűnt, hogy gyorsan elérkezik a kiscsibére a halál, ám egy Caleb számára váratlan fordulat történt. Hirtelen két újabb angyal érkezett, egy sanctel és egy másik fiatalabb. Ezek után már csak apró képek maradtak meg: először szinte vakító fény, majd a kemény fa tapintható közelsége és a szájában a vér íze. Utána ájultan esett össze.
Most pedig egy gyönyörű álmot lát... egy sárkány képe rajzolódik ki benne. Egy gyönyörű a zafírnál egy kicsit sötétebb színű nyugati sárkány, égszínkék szemekkel, amelyek mégis elég rémisztőnek hatnak. Majd a sárkány éles hangon felordít... talán nem is álom?
Erősen hunyorít, majd szemügyre veszi a szúrós tekintetű sárkányt, aki ekkor a magasba emelkedik, majd a magasból éles karmaival Caleb felé veszi az irányt.*