*Megvonja a vállát*
-Hát ahogy gondolod...nem az én mesterem én aztán utánna nem megyek, nehogy megint leszúrjon, hogy megmertem menteni az életét...
*Ezzel feláll és elkezdi gyógyítgatni a sebeit, a környezetéből el is von egy kis energiát, hogy nagyobb erőre tegyen szert.*

-ŐŐ...iidőközben rájöttem hogy tényleg öngyilkosság lenne.*elmélázva tépked egy fűszálat, közben nézi Alice-t*
-Ezt hogy csinálod?*kérdezi érdeklődve.*
-Rám is rámférne ez a diszciplína...*a nő koncentráló arcát fürkészi*

*Először kedvesen aztán gonoszan elvigyorodik*
-Nos azthiszem, hogy ezt majd Armandától kéne megkérdezned... Ugyanis ő a mestered neki kell téged tanítania és nem nekem...Én nem is tehetném, még ha akarnám se...*mondja miközben egy földön csúszkáló siklót fog meg, amibe mérget fecsgendez*
-Nehogy már itt valakinek jó élete legyen...*vigyorodik el, majd a sikló pár perc után meghal*

*Amint átlépnek a döglődő siklón akad meg a szeme Rachelnek. Vigyorogva ránéz Alice-re.* Csak nem tört az életedre a kígyó? Vagy ez inkább fordítva történt? *Kacsint, közben körbenéz.* Hova tovább? Vagy itt is van egy Lornia féle édes anyuci, aki nevelni akarja a kölyköket?

*Rachel mögött jelenik meg az erdőben* Ez a hely Eanoor bitroka, szintán ős szellem, mint Lornia, viszont ő nem fog minket bántíani, legalább is remélem. Ő olyan ős, aki bírja a démonokat, szóval, ha kifújtuk magunkat, haza is mehetünk. *vonja emg a vállát*

-Hm tökjó, csöbörből vödörbe*ingatja fejét vigyorogva a történtek iróniáján.*
- Te Armanda, nincs kedved segíteni meggyógyulni?*néz mesterére pislogva*
-Még a végén ittmaradok kígyótápnak..és aztugye nem akarjuk*szétnéz a jelenlevők közt egyetértést várva. Mikor ez elmarad, maga fejezi be* perszehogynem. Szóval segítesz?*100wattos mosoly*

*Kedvesen visszavigyorog Rachel-re*
-Ugye már nincs semmi bajod? *Tulajdonképpen Alice most jött rá, hogy azért állt oda ki Lornia elé, hogy megmentse Rachelt, meg persze a többieket sem akarta holtan látni, dehát sajnos hálátlan a világ...*

- Már semmi, és megmaradok még egy darabig... asszem. *Angyali arc, majd Shade-re néz.* Aucs. *Rövid, tömör vélemény, közben meg alig bír támaszkodni, így lehuppan a földre.* Legalább nincs egy púp a hátadon... *Mndja Armandának vigyorogva*

*visszamosolyog Rachelre, aztán odalépdel Shade-hez, és regenerálja a sebeit* Ha jól emlékszem, a multkor, már regeneráltad a válladon ejtett sebet. Most is megtehetted volna, ahelyett, hogy az én segítségemet kéred, de most az egyszer elnézem. Sok volt mára ez a kis kiruccanás.

-Naigen...*elvörösödik*
-rég volt már az...*talpra áll és vidáman nyújtogatja immár használható lábát.*
-Akkor most haza?*kérdezi vidoran*

-Hát ennek örülök *mosolyog Rachelre majd Shade-re néz*
-Ejnye-bejnye hogy nem tudod a saját sebeidet regenerálni*kicsit viccelődik, de azért komolyan gondolja. Kicsit furcsának is találja Armanda kedvességét a fiú iránt, de inkább nem szól semmit, annyira nem is érdekli... Alice magányos farkas, és valószínüleg az is marad már, dehát ezek szerint akkor ennek így kell lennie...*

- Hűűű... ezt jól jegyezd meg Shade, szerintem már kéne tudni regenerálódnod... *Játékosan nyelvet nyújt, majd Armandára pislog.* Mióta vagy tanítványpárti? *Kacsint rá.* és h bírod? én nem tudnék elviselni egyet... sok a gond vele. Főleg, ha egy magamhoz hasonlót fognék ki... *Vigyorog szégyenlősen.*

*elneveti magát* Nos, én sem gondoltam, hogy tanítványom lesz valaha is... azt hittem tanultam szegény Charlie példájából *hunyorít Rachelre* Shade meg... *egy pillanatra elidőzik az említett démonon a tekintete* Ő más volt... tudod, ő a keresztem *kacsint*

*Csak vigyorog ott a háttérben mint valami töklámpás.*
-Majd gyakorlom *válaszol nyelvet nyújtva Alice-ra*
-És megjegyeztem*bólint Rachel felé*
-MIért ki az a Charlie és mi történt vele?*kérdezi egy naiv gyerek ártatlanságával*

-Csak vigyázz nehogy Armandára ölts így nyelvet különben szerintem lesz ne mulass*ezzel elkezd kuncogni majd visszanyújtja a nyelvét Shade felé...Tisztára mint az oviban* -Na de én viszont most megyek...mára elég volt ennyi kaland, szerencsétlen kisfiam egyedül van otthon és nem akarom, hogy valami baja legyen*Bociszemekkel néz, majd elteleportál Death Valley-ba*

- Hogy ki? Ez egy elég tág fogalom, röviden csak egy idegesítő valaki... ugye Armanda? *Kacsint rá barátnőjére.* Nekem nem akar jönni a tanítvány... várom én, de nem akar... valahogy nem akarnak engem, mint mestert... nem is csodálkozom. *Angyali arc.* Pápá, Alice!

- Hosszú történetek ezek, most viszont menjünk mi is innen... *Shade-el és Rachellel együtt elteleportálnak az erdőből*

*Ide teleportált Josslynnal, és köszöntésképpen egy hatalmas szélzuhatag jön a két démon arcába. Természetesen ahhoz nem elég erős, hogy elfújja őket, de azért nem is egy enyhe szellőről van itt szó...*

~ De jó lenne tudni, hogy hol vagyunk!~ *gondolja és a szélből, arra következtet, hogy kalandos kis utazás lesz ez! A biztonság kedvéért mindenfele figyel, nehogy meglepi érje*

-Mendalban vagyunk egy ősszellemnél...még ő a legveszélytelenebb a sok közül, de azért ő is simán bárkire támadhat, így aztán jó az elővigyázatosság...Azért mondtam, hogy ne trappolj és rontsál be ide, mint a barátnőd, mert akkor könnyen madáreleségek lehetünk...*mondja tök normális hangnemben.*