A reménység földje, az angyalok paradicsoma. Ezen a helyen minden olyan gyönyörű... felvidítja a lelket maga a látvány. Fiduciához tartozik egy csodálatos mező, mindig zöldellő zsenge fűvel és virágokkal... illetve egy erdőség is, ahol a fák olyan nyugtatóak, főleg az ágaikon fészkelő madarak éneke miatt. Mindig süt a nap, az égen szivárvány tündököl és a bárányfelhők különböző formákat öltenek, az itt tartózkodók lelki állapotához híven. Fiducia különlegessége, hogy az angyalok legszebb állatai, unikornisok és pegazusok lakják, amik még varázslatosabbá teszik ezt a helyet. Fiducia az elpusztíthatatlan reménység, ha a démonok leégetik az erdőt, az azonnal regenerálódik, mintha misem történt volna, lényei halhatatlanok. Ezen lények (állatok és növények egyaránt) az itt élő ősszellemtől kapják az erejüket. Nirnaeth az egyik legfontosabb elem képviselője, méghozzá a szereteté. A többi őshöz képest, ő nem árt senkinek sem, ehelyett békét, szeretetet és megnyugvást hoz el mindenki számára. Érintésével képes megváltoztatni a megváltoztathatatlant, talán szíve tisztasága miatt ő az egyik legerősebb ős.

*a mezőn fekszik... szemeivel az egyik felhőt követi, ami zavartalanul úszik az égen. kezei a feje alatt vannak, és próbál gondolkozni... de minduntalan csak Angeli jut az eszébe*

*Hajotta valami hogy idejöjjön, nem is kell sokat töprengeni rajta hogy mi. Bár eggyes kötelékek közte és Leito között valamellyest meggyengültek a faj kettészakadása miatt, van ami megmaradt. Bár épp a fiatal angyalok tanítgatását nézte mikor ellenálhatatlan erő kezdte vonnzani Fiducia-ba, gondolkodás nélkül otthagyta a dolgát.*
- Szia Édes...*mondja lágy hangon mikor megjelenik és boldog hogy ismét akad mindkettőjük napjában olyan időpont mikor így-vagy úgy el tudnak szabadulni a dolguktól, persze feltűnésmentesen. A hely, bár már volt itt párszor most is az újdonság erejeként hat, és most is olyan gyönyörű és megnyugtató mint mindig. Szeretet lengi körbe a helyet és ezt imádja benne.*

*Angelire néz, halványan elmosolyodik, látni az arcán - bár ő próbálja leplezni - hogy aggasztja valami * Hiányoztál már, éppen rád gondoltam *a lány felé nyújtja a kezét, kérvén, hogy csüccsenjen (illetőlegesen feküdjön) le mellé* Örülök, hogy ismét láthatlak... olyan régen volt a legutóbbi alkalom, hogy csodálhattam szépségedet.

- Tudom hogy rám gondoltál... *mosolyodik el ő is. Leito szavai simogatják a lelkét és a szivét, és azon gondolkodik mekkora mákja van vele. Mert ilyen pasi nem terem minden fán. Mielőtt anagyal lett volna legmerészebb álmaiban sem gondolta volna hogy egyszer egy Leito féle "mindenlányálma" jegyese lesz. Mindig úgy képzelte el a jövőjét hogy valami börtöntöltelék férje lesz, akihez majd elbeszélgetésre mehet csak látogatóba és aki megszökik majd és körözni fogják... meg hasonlók. Mindig is vonzották a "nehéz esetek", és ahoz képest hogy leito nem "rosszfiú", így sem sorolható a könnyű esetek-hez. Minden végigfutott az agyán és eltölötte a megelégedettség érzése. Ez a hely mindig furcsa dolgok végiggondolására készteti. Leül a férfi mellé és nyom egy lágy csókot a szájára*
- Valami gond van... ismerlek... *végigsimít Leito arcán* Örülnék ha megosztanád velem...

*nagyot sóhajt, majd a köszöntő csók után megfogja Angeli kezét, és a mellkasára húzva szorongatja* Gondolom hallottál Danny meg Dean összecsapásáról... *böki ki ezt a csöppcsi mondatot, de ezzel megtette az első lépést annak érdekben, hogy kommunikáljanak a problémáról.*

- Ki ne hallotta volna... a pletykák gyorsan terjednek... *Jane jutott az eszébe és mardosni kezdte a bűntudat hogy még nem látogatta meg.* És ez téged mennyire és miben érint? *Saját maga is meglepődik azon milyen konzervatívan fogalmazza meg a mondatait. Mióta csinálja valyon ezt? Zavarja... Mikor Leito-val van pont hogy le kéne vetnie a mindennapos állarcát. Kezd olyan lenni mint egy fásult titkárnő. Vagy ügyvéd...*

- Csak annyiban, hogy Danny az én tanítványom *mondja színtelen hangon* És mivel nem siekrült neki megölnie Deant, azért... *oldalra néz, éppen egy unikornisra pillant, a csodálatos állat fenséges erőt tükröz magából* ... van egy olyan íratlan szokás, hogy a megkezdett dolgokat el kell varrni. Danny túl gyenge ahhoz, hogy bevégezze elkezdett feladatát, így felmerült az ötlet, hogy nekem kellene lépnem, hogy megőrizzem tanítványom becsületét. *enyhe irónia szökik szavai közé* Micsoda értelmetlen hülyeség. A kezdőktől mindig elvárják, hogy tökéletes munkát végezzenek, tudod... bizonyítaniuk kell... *sóhajt ismét* És most nem tudom, mi legyen Dean sorsa...

*Végighallgatja Leito szavait, és nem szól semmit. A véleménye a dologról ugyanaz mint Leito-nak hogy értelmetlen hülyeség. Feláll és az unikornis felé sétál halkan, egyik kezét előre nyújtva hogy ne ijedjen meg.*
- Nem akarod megölni ugye? *kérdezi végül bátortalan hangon, és fél a választól* Nem lennél rá képes... igaz? *megerősítésre vár, igazábó magát is bizonygatja mert Leito sem a régi és néha már Angeli sem tudja hogy a férfi mire képes és mire nem. Az unikornis közben fület hegyezve figyel a lányra aki pár lépés távolságra megközelítette és halad tovább felé*

- Természetesen bármikor megtudnám őt ölni... ez nem vitás, még az sem állítana meg, hogy valaha a tanítványom volt. *szögezi le, nem óhajt valótlant állítani kedvesének* Az egyetlen, aki miatt hezitálok, az te vagy. Tudom, mennyire kedveled őt...

*Összerezzen a válaszon. A férfi szavai közben elönti valamilyen megmagyarázhatatlan érzés. Az unikornis megérzi a lányban dúló negatív érzéseket, nyihogva felágaskodik és elrohan. A lánynak nagyon vissza kell tartani magát hogy ne rohanjon oda azonnal Leiotohoz és kezdje el oltani. Még mindig háttal áll kedvesének és vesz egy mély lélegzetet*
- Dean olyan mint a bátyám, te is tudod... Ha meghalna... Én.. Nem is tudom mit csinálnék...*küzd a feltörő indulatokkal és átkozza az értelmetlen szabályokat, amivel tele van a hócipője már régóta. Hirtelen megfordul*
- Nem ölheted meg... se Te se senki más... Tudtad nagyon jól hogy mit fogok hozzá szólni! Áh a fenébe is, abban a tudatban jöttem ide, arra a helyre ahol minden békés és csodálatos hogy... de neeem, mert megint van valami... Mindig van valami ostoba, értelmetlen ügy! *hangja fokozatosan erősödik, a végére már az egész hely az ő hangjától visszhangzik. Mikor magára eszmél elhallgat, a világért sem akarja meggyalázni a helyet vagy hasonlók, szóval inkább visszafogja magát.*

- Ne haragudj... *szólal meg kisebb csend után* Nem akartalak felzaklanti. Te kérdezted, hogy mi a gondom. Nem szokásom hazudni. *mondja csendben, tekintetét most ismét az égen pihenteti* Tudom, hogy mi lenne a következménye annak, ha végeznék Deannel...

*Lehiggad, visszasétál Leito-hoz és leül mellé ismét*
- Rád sem ismerek... hogy egyáltalán elgondolkozol rajta hogy megölölöd-e vagy sem... *szemével a férfi reakcióit fürkészi* Tudom hogy vannak kötelességeid... de ennnyire ne változz meg! Nem változhatsz meg ennyire.. *hangja rekedtes lesz* Ijesztő hogy néha már nem tudom ki is vagy te valójában... *miözben ezt a mondatot halkan elmotyogja a földet nézi és azon morfondírozik talán ezt mégis meg kellett volna tartania magának*

- Tudtam, hogy ezt fogod mondani, és nem hibáztatlak ezért. Nem ezt a Leitot szeretted meg, és nem ez a Leito adta neked a gyűrűt örök szerelmedet kérv. *összegzi a dolgokat* Csakhogy, változnak az emberek, változunk mi is... semmi sem marad olyan örökké. Lassan 100 évet éltem már, kevés ez az idő ahhoz, hogy megismerjem önmagamat. Néha még én is elcsodálkozom azon, hogy mikre vagyok képes. De ez így van jól... *elhallgat, majd lehunyt szemmel folytatja* Ha már nem szeretsz, vagy fel akarod bontani a jegyességet... megértelek.

*Meglepődik azon hogy a férfi mennyire átlátja a gondolatait a jegyesség felbontósdit kivéve. Maradt még Leito-ban a "régi"-ből, és reméli ez a kicsi meg is marad mindig*
- Szeretlek... másképp nem bátanának ezek a dolgok... csak nem hittem volna hogy ez ilyen nehéz lesz... *kicsit elszégyeli magát amiért előbbi szavai ezeket a gondolatokat vetették fel Leito-ban* Persze, ha te akarod visszakérni az is lehet, de remélem nem így van... Változtál, az igaz és ezeket nekem elég nehéz elfogadni, de valahogy megbékélek velük. Csak ezeket utálom, hogy "mi lesz ha".. ha mondjuk megölöd Dean-t... Foggalmam sincs mit teszek, mert szeretlek, őrülten, de ugyanakkor gyűlölnélek is, hiszen elveszel tőlem valakit. Így valamilyen szinten mindig válaszút elé vagyok állítva... Nem tudlak egyszerre szeretni meg gyűlölni is... *a férfi szemébe néz hogy nyomatékosítsa; nagyon komolyan gondolja amit mond*

- Nem várom el tőled, hogy válassz. Választott helyetted a sors, az, hogy szétszakadt a népünk. *megsimítja Angeli arcát* alig látlak, nem lehetek mindig melletted mert tilos... tiltják, hogy azzal legyek, akit szeretek és ez fáj. Az életemet adnám érted, de nem tehetem, mert nem vigyázhatok rád... még csak rád sem nézhetek mások jelenlétében. *elfordítja a tekintetét* jó ez így nekünk?

- Jobb lenne ha hagynánk a fenébe az egészet? A sors úgy döntött hogy szét kell válnunk, csak azért mert a népünk kettészakadt? *hangja ironikus és cseppet sem vidám* Nem tudom elképzelni az életem nélküled... *a gyűrűjét kezdi el babrálni* De az is igaz hogy így sem jó ahogy van, egykőnknek sem... Ez a titkolózás és bújkálás és ha nem vagy velem hiányzol... Hogyan tovább? Te mond meg, és bármit mondasz elfogadom... Te mindig jobban tudtad mi jó kettőnknek, én az életem is rád bíznám, Én nem tudom mit kezdeni a saját sorsommal, legyen a te kezedben... *a gyűrűjét Leito kezébe nyomja és remeg az idegességtől, hogy az mit kezd vele. Soha nem gondolta volna hogy egyszer ilyen helyzetben lesznek, hogy választaniuk kell két, mindenképpen fájdalmas út között*

*a gyűrűn forgatja ujjai között, nézi, ahogy a napfény megcsillan rajta. Eszébe jutnak a régi nyugodt pillanatok, amikor nem volt semmi gond kettejükkel, csak egymásnak éltek... nevettek, mosolyogtak, ölelték és csókolták egymást. Boldogok voltak.... Felül, és magához húzza Angelit, hogy átölelhesse* Szeretlek, és csak ez számít. A szerelem mindent kibír, eddig is kibírtuk azt, hogy el vagyunk szakítva egymástól... hát erősek leszünk, és ezután is tűrjük. *kezében megcsillan a gyűrű, amit Angeli felé nyújt* Te sokkal fontosabb vagy nekem, mint holmi eszmék meg szabályok.... csak téged akarlak... meg gyerkeket... egy csomó kis angyalt.... boldog családot. És hidd el, ha erősen küzdünk érte, akkor egyszer majd mindez valóra válik....

*A szive dübörög a melkasában egész végig amíg Leito a mondanója végére nem ér. A gyűrűre néz, aztán a férfira. Elveszi a gyűrűt és visszahúzza az ujjára, elgondolkodva azon hogy ezzel a kis mozdulattal mennyi mindent fogadott most meg és hogy melyik utat választották. Elmosolyodik és egy csókkal eggybekötött öleléssel hátradönti kedvesét*
- A kis angyalos dolog tetszik... mikorra gondolod? Igaz, nem tudhatjuk előre mikor lesz vége ennek az egésznek... lehet hogy soha... Meg is lennénk áldva ebbena felfordulásba egy gyerekkel...igaz?

*félig magára húzza Angelit, szemei mosolyognak helyette* Én most is örülnék egy gyereknek... ha lenne egy kis apróság, ami összeköt minket... talán, az ő születése vagy születésük lehetne az első lépés ahhoz, hogy ismét egyesüljenek az angyalok. De, ami a legfontosabb, hogy nem lenne nálam boldogabb angyal, az biztos... *mondja ábrándozó arccal*