- De mit mondok majd ha gömbölyödik a hasam? Kié a gyerkőc? Szerintem sem az enyéim sem a tieid nem fogják jó szemmel nézni... lehet hogy veszélyben lesz... *Leito melkasára hajtja a fejét és dobol rajta az ujjaival*

*ezen elgondolkodik.. súlyos kérdések ezek, amikre mindketten tudják a sajnálatos választ. Leito kezei önkénytelenül is ökölbe szorulnak* Akkor sem adom fel... ha majd egyszer megadatik, hogy apa lehessek, akkor mindent meg szeetnék adni annak a csöppségnek... mindenkitől meg fogom majd védeni, seki nem fogj tudni bántani őt... *kissé elérzékenyült*

*Megfogja Leito kezét, és cirógatni kezdi a tenyerét, miután sikerül elérnie hogy szétnyissa*
- Vagy hazudhatunk... az apáról...legalábbis addig amíg meg nem születik a kicsi és utána elvinnénk egy olyan helyre ahol biztonságba van. Olyan helyre ahova egyik fél sem teheti be a lábát...

*felvonja a szemöldökét* És mégis kit akarsz apahelyettesnek? *kissé felemeli a felsőtestét, így Angleli szemébe tud nézni, rápislog.... * Meg ki lenne az, akiben megbíznál, akire rá emrnéd bízni ezt a hatalmas titkot... sokat kockáztatunk vele, szóval jól kell döntenünk.

*Leito szemeibe néz*
- Hát.. ha a bizalomról lenne szó rögtön Dean-t mondanám... de mivel közismert tény hogy Ő olyan nekem mint a bátyám, senki nem hinné el hogy együtt vagyunk....*gondolkodik* Talán Lorcan...

- kilőve... Lana egyből megölne, ha Lorcanról ilyen hír elterjedne. Ugyanis nyílt titok, hogy összejöttek. Nem akarom, hogy bajod essen, úgyhogy őt sem választhatod... *rázza meg a fejét, miközben ő is próbál gondolkozni a megoldáson*

- Akkor passz... azt azért mégsem mondhatom hogy csak úgy teherbe estem... a második jézussal... *elmosolyodik a feltevésén*

- ez így sehogysem jó... *szomorodik el egy cseppet* Mit is tehetnénk? És ha... ha nem hazudnánk? Ha felvállalnánk magunkat, azt, hogy együtt vagyunk és szeretjük egymást? *gondolkozik hangosan* Szerinted lenne esélyünk az életbe maradásra? Elvégre... elvégre... Lana meg Lorcan... ők is ellentétes csapatban vannak...

- Édesem, én eddig is fel mertem volna vállalni... Az már más dolog hogy mit szólnak hozzá... Lana meg Lorcan, te is tudod, más tészta, hiszen Lana kezében hatalom van. Végül is ha eléjük megyünk, akkor példálózhatunk velük, bár nemhiszem hogy elég lenne.... *Még mindig Leito kezét cirógatja, néha beleteszi a sajátját és összekulcsolja az ujjaikat. Jó ez a nyugalom.*

- Én már eldöntöttem, hogy mit csinálok. Beszélek Lanával, és elmondom neki, hogy szeretlek... aztán meg eldönti, hogy mi legyen. Nem tudok többé így élni... nélküled. *mégjobban magához húzza kedvesét* Na és nem mondok le a gyerekekről sem *gyengéden megcsókolja Angelit* Ne félj, minden rendben lesz... elintézem.

- Ugye nem gondoltad komolyan hogy elengedlek egyedül...*néz komolyan Leito szemébe* Mindenképpen veled fogok menni... *és mivel ismeri kedvesét még hozzáteszi* Ha anélkül mész el hogy szólnál...*a mondat véét inkább úgy tolmácsolja hogy gyengéden beleüt a férfi vallába. Aztán persze kap egy csókot is*

- értsd meg, nem tudom, hogy Lana hogyan fog ehhez viszonyulni, és féltelek. Nem szeretném, ha bajod esne... azt nem élném túl, márpedig ha ott vagy, és nem tetszik neki az, amit mondani fogok, akkor a elgvalószínűbb, hogy rád csap le először. Nem tudom, képes vagyok e ellene felvenni a harcot....

- Nemtudok a fenekemen ülni miközben Te vásárra viszed a bőröd... *Ismét meglepődik csodálatos szókincsén* Mivan ha többet nem látlak? *kérdőn néz a férfira* Ez ugyanúgy az én dolgom is mint a tied. Miközben te Lana-nál vagy én elmegyek Lorcan-hoz... Erről nem nyitok vitát...*arckifejezése és hangja komoly. Hogy elhallgattasa kedvesét szájon csókolja*

*viszonozza a csókot, majd azért csak hozzá teszi* Jó, Lorcannál legalább biztonságban leszel... ez megnyugtat.... *mosolyodik el* Még ha el is fajulnak a dolgok, ő úgy sem hagyja, hogy bántódásod essen...

- Neked sem fog... *elmosolyodik és a homlokát Leito-éhoz nyomja* Ígérem... mert megvédelek.... *gondolatban már azon gondolkodik hogy Ő mit fog tenni ha Lana rosszul fogadja a dolgot. Leito kap még egy csókot*
- Most jön az a szó amit te meg én is utlál.... Mennem kell...*még nem mozdul meg hanem szorosabban öleli a férfit*

*kissé elszomorodik, de tudja, hogy nincs miért félnie. a szerelem mindent túlél, és még ha rosszul is sülne el a dolog, hamarosan úgy is újra találkoznak* Vigyázz magadra, rendben? *kérleli Angelit, miközben szorítja magához*

*Sokatmondóan pillant kedvesére, valami olyasmit sugallva hogy "ne aggódj"*
- Remélem hamar viszont látjuk egymást... *kicsit közhelyes, meg mintha egy filmből idézett volna. Elmosolyodik, Leito kap még egy szenvedélyes csókot, majd végigsimít az arcán és eltűnik a karjaiból*

*órák hosszat fekszik még ott, tervezgetve a jövő dolgait, aztán eltűnik ő is*

*Még csak most fedezte fel e fenséges helyet. De itt máris megnyugvást talál. Leül a csodás kék vizű tóhoz, és figyeli, ahogyan néhány unikornis éppen iszik.* ~Nincs náluk csodásabb teremtés~ *jelenti ki magában áhítattal, amikor egy barátságos unikornis kiscsikó Jane-hez közeledik. Először csak félve, de amikor megbizonyosodik, hogy Jane sosem ártana neki, akkor teljes egészében érdeklődik a lány iránt. Elkezd körülötte szaladgálni és ugrálni, sőt még néha a lányhoz is dörgölőzik, a kicsi szarva, ami még nem fejlett ki, az meg itt-ott megböki Jane-t, amire csak nagyokat mosolyog* -Szia! *köszönti az édes kis teremtést, angyali sugallattal a hangjában, majd megsimogatja. Ekkor a kisunikornis nyihog egyet a többi unikornisnak, mire azok is szépen-lassan Jane köré gyűlnek. Mintha csak azt mondta volna, hogy: Héé gyertek, ő nem bánt!*
-Sziasztok mind! *kedvesen elmosolyodik, majd megsimogatja a többi unikornist. Jane-t most nem is lehet látni, hisz a nagyméretű, de pompás lovak, körül veszik, és teljesen eltakarják.*

- úgy látom, megtaláltad a mi büszkeségünket *szólal meg kilépve az egyik pegazus mögül* Szervusz Jane... öröm téged ismét látni, teljes angyalként. Meséld el nekem, miként nyertél bűnbocsánatot! *kéri mosolyogva*