- Hódítás? Te meg miről beszélsz? Miért kellene energiát befektetnem abba, hogy meghúzzalak aztán eldobjalak?
*mosolyodik el*
- Nem kell itt ülnöd, már régen elmehettél volna. Én nem akarok mást tőled, csak amit említettem, tehát minden más számomra teljesen felesleges tényező. Azonban rajtad kívül még megannyi lehetőségem van ma éjszakára, szóval pápá kislány!
*int egyet a kezével és eltűnik*

~Fogod te még a falba verni a fejed, de ez már nem az én gondom lesz.~*Elvigyorodik, aztán ő is eltűnik.*

*Ez a hely pont ideális lesz V számára, ami mindentől távol van, és egy csepp értelemmel bíró lény sincs a környéken. Úgy látszik, itt gyűlik össze a különböző síkok alja-mocska, bár azért akad egy-két szemrevaló példány is. A sarokba vonul, ahol két démonnő ül, bár inkább lányok, mint nők. Már messziről sugrázik róluk, hogy ki vannak éhezve egy kis kalandra, így V szemrebbenés nélkül beül közéjük, amit a démonlánykák csak halk vihorászással és tapizással díjaznak.*

*Amikor belép a helyiségbe egy pillanatra minden elcsendesedik. Nem szokás lamiákat ezen a helyen látni, azonban Warya démonként sokat járt ide, mikor még Lilith vére folyt az ereiben és sokan ismerik őt, ezért egyetlen szóval sem szólítják fel a távozásra... lévén, hogy lamiként még erősebb, mint eddig volt. Ki lenne az a botor ostoba lény, aki szembe merne vele szállni?
Léptei a pulthoz vezetik... a szokásos ital máris előtte pihen. egy húzásra lehajtja, bár nem sok értelme van. Tekintetét körbehordozza a helyen... semmi érdekes nincs kilátásban... unalmas és megfáradt démonok, még annál is unalmasabb angyalok... Már-már úgy dönt, hogy távozik, amikor megüti fülét a vihorászás. Lesujtó tekintettel pillant a hang irányába, ahol meglátja a démonikákat meg az archont. Nem telik bele sok időbe, mire felismeri a srácban Harlequin vérét... na ez már valami, végre egy jó játékszer. Mosolyogva int a srácnak... hogy menjen oda hozzá... és megelőzve azt, ha esetleg nem tenné...: a mellette ülő két démon abbahagyja a nevetést és torkukhoz kapnak... Perceken belül holtan folynak le a székről majd lángra kap a testük. warya most nincs a legtürelmesebb kedvében... egyelőre*

*A hirtelen tapintható csend neki is feltűnik, így abejárat felé fordítja a fejét, majd a belépő nő nézi. hamar megállapította róla, hogy lamia, bár ő nem azok közé tartozik, akik írtoznak a lamiaktól, így több se kell neki. A két démonnő asztal alá folyását már nem figyeli, ugyanis jobb kilátások vannak a lamia társaságában. Egy huncut, de annál sejtelmesebb mosoly kíséretében áll meg a nő előtt, várva, vajon mit kezdhet vele. Azt ugyan nem tudja, hogy miért pont őt választotta ki a rengeteg vendég közül, mert az elég olcsó indok, hogy ő nem az az álatlános aljanép, melyek erre tanyáznak. Hogy mi következik eztuán, csak halvány gondolatai vannak, de biztos semmiben sem lehet. Három és fél évszázada azt hitte, a halál az egyetlen biztos pont az ember életében. Tévedett.*

- Megkérdezném, hogy mit keres egy ilyen helyen valaki, aki Harlequin vérét hordozza... de inkább azt kérdezem meg, hogy miért olyan ócska társaságot választ magának ez a bizonyos démon.. mint amilyen mellett az előzőekben tartózkodott? Mert legjobb tudomásom szerint mestered mindig csak a minőséget választja, legyen szó bármiről...
*szólal meg egy mosoly közepette, miközben helyet mutat a démonnak és megjelenik előtte is egy ital... A pultosnak szólni sem kell ilyenkor, ha késlekedik az életébe kerülhet, így inkább előre dolgozik, szavak nélkül*
- Nos, kedves Valentine... válaszolnál nekem?
*Warya stílusától eltérően, most mondhatni, hogy illedelmes... még a tisztes távolságot is megtartotta a srác meg közte.. legalább is egyelőre*

- Eh.. előfordul egy démon életében, hogy van egy-két ilyen napja. Természetesen számomra is fontos a minőség, de van úgy, hogy csak ilyen porszemek tudnak eleget tenni a kívánságaimnak. *természetesen mindketten tudják, miről van szó, mégis illenedlemes társalognak, akár az antik szőnyegkereskedők. Mondandója után még egy színpadias mosolyt is bevillant, mint amolyan jól neveltúrifiú. Előfordul, hogy valamikor az volt, de ugyebár az idő sem ragadhat le egyetlen egy percnél, így Valentine-nak mért kellene minde évszázadban ugyanazt a kört járnia?*

- Bárki eleget tud tenni a kívánságodnak, ha azt te úgy akarod... Lévén, hogy démon vagy. Igazán kezdhetnél a saját súlycsoportoddal... Bár az is igen érdekes számomra, hogy miért beszélgetsz ilyen nyájasan egy lamiával, amikor gyűlölnöd kellene a fajtámat... csak mert nem Lilith-től származunk...
*ugyan Warya annó első genes volt... már régen nem úgy gondol régi életére, mintha az neki lett volna szánva. Tökéletesen jól érzi magát lamiaként... sokkal több lehetősége van és bár jobban le vannak fogva Hannah által, mégis megéri, a hatalom, ami az ősanya vérében rejlik úgymond mindent fölülmúl*
- Vagy talán kedved szottyant játszani az életeddel - ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy Warya lenne az élete útjában, hanem többnyire neves mestere - , esetleg mesteredet akarod dühíteni, aki olyannyira gyűlöli a fajtámat, hogy maga írtja őket hobbyból? Tehát rossz kisfiút játszol?

*Türelmesen hallgat, és közben csak mosolyog, ártatlanul. Ugyan se a szemében, se a vérében, még az életében sincs egy csöpp ártatlanság se, a látszat néha sokat dob.*
- És ha rossz kisfiút játszom? *gyerekesen csodálkozó képet vág, szeret szórakozni az élettel, és másokkal is. Mesterére nincs tekintettel, mivel ő sem volt rá soha. Nem nehesztel rá, miért tisztelje, ha ez nem kölcsönös? A lamiákkal meg mi baja lenne? Neki nincsenek ellenérzései a faj irányába, és tudja, hogy mivel jár, ha esetleg szóba elegyedne eggyel, mint például most is. - Vagy lehet, hogy annyira még sincs tisztában vele..?*

- Hát... ha nagyon rossz kisfiút játszol... akkor talán jobb lenne, ha azt odafönn tennéd az egyik szobában. Mert bár tőlem senki nem tudja meg, hogy szóba álltál velem... Itt még a falnak is füle van... és nem hiszem, hogy viszont láthatlak, ha sokáig időzünk közönség színe előtt...
*kacsint, a kulcs máris a kezében van. elindul felfelé a lépcsőn, ha a srác nem követi, nem hatja meg... bizonyára a tulajdonos gondoskodik majd arról, hogy kapjon ételt és férfit, ami egyet és ugyan azt jelent. Ha meg véletlenül mégis utána meg Valentine akkor magára vessen... Mert soha nem lehet tudni, mit akar egy lamia...
A szobában azonnal birtokba veszi a zuhanyzót, ruháitól még a folyosón megszabadult, hiszen illúzióból teremtett anyag volt csupán, amit bármikor kreálhat tetszése szerint*

*Természetesen a kíváncsiság legyőzi az ép érvek teljes sorát, így amint Warya eltűnt a lépcsőn, ős is távozik az asztaltól, hogy kövesse az emeletre a lamiát. Az újdonság varázsa máris magával ragadta, amitől nem tud szabadulni. Magának is könnyedén bevallja, hogy ettől az érzéstől nem is akar szabadulni, hisz' mindig is érdekelték a még újabb és még vadabb dolgok, főleg olyanok, amiktől mások könnyű szerrel megbotránkoznak.
Benyit a szobába, és hallja, hogy a nő a zuhany alatt lehet, hiszen a víz csobog, de nem egyenesen a földre. Felső részét a földre dobja, viszont a nadrágtól való megszabadulás nem az ő feladata. A fürdőben terem; már nem is az ész, hanem a kéjenc gondolatok vezetik a lábát. Betuszkolja magát a zuhany alá Warya mellé. önelégült feje még semmi rosszra utalót nem mutat. Miközben végigméri a nőt a szemével, a kezével is vizslatja annak idomait. Hagyja, hogy elázzon a nadrágja, így az rátapad, körvonalazva az alatta lévő részeket. Elég jó látványt nyújthat már alapjáraton is.*

*Felvont szemöldöke csak egyetlen pillanatig mutatja megdöbbenését, ugyanis valljuk be, nem gondolta volna, hogy utána merészkedik a démon. Mert általában a neves démonok tanítványai vigyáznak a hírnevükre... vagy legalább is arra, hogy kivel mutatkoznak és mit csinálnak. Nem lehet ez az őrültség, elmebaj kezdeti jele? De Warya nem az a lélek, aki szeret gondolkodni. A vacsorája és a napi szex adagja adott, ő nem válogat... főleg úgy, hogy az áldozata magától mászott a hálójába és ki tudja, ha nem hal bele a harapásba, márpedig ahhoz élt már eleget, h ezt ne tegye, akkor akár állandó étkészlet is lehetne Valentine-ből... Arról nem is beszélve, hogy egy lamia harapása milyen élvezetet okoz a vérbank szerepét ellátónak...
Ennek következtében egyik pillanatról a másikra megszabadítja a nadrágjától és az alsótól, amit visel... Aztán karjait a nyaka köré fonva rátapad az ajkaira... egyelőre csak azokat sértve fel a fogával... kezével már rá is tapintott a lényegre*

*Valami ilyesmire számított, úgyhogy a meglepetés ezen része elmaradt, bár ez annál sokkal jobb, sőt, ami még lehet belőle.. de itt és most befejezi a fantáziálást, hiszen egyik ésjelen pillanatban egyetlen vágya beteljesülni látszik. Teljes mértékben átadja magát a lamia csókjának, de közben kezeivel nem tud nyugton maradni, azon rakoncátlanul végigmásznak a nő minden egyes (ebben a pózban elérhető) porcikáján. Először a melleit masszirozza, majd magához szorítja, miközben egyik kezével a fenekébe markol, másikkal már a nő bejárata felé hatol. Még csak simogatja ott, ahol a nőnek a legjobb, de ujjai nem másznak beljebb, egyelőre. El akarja érni a kívánt vágyat, jobban mondva az már megvan, de ezt az aktuális maximumig akarja fokozni. Mindeközben az ő teste is reagál warya varázskezeinek hatására, és kezdi elérni a kívánt állapotot.*

*elszakadhatna a démon ajkaitól, de meglehetősen éhes... és az étvágya előrébb való, mint a szex utáni vágyakozása, így abból az apró és észrevehetetlen sebból, amit Valentine ajkán ejtett,,, titkon cseni a vért... de nem elég...
Végig csókolja a férfi nyakát és a vállát is, kezeivel egyre gyorsuló mozdulatokkal érve el azt,. hogy a kapcsolatteremtéshez megfelelő keménységet érjen el a démonnál, majd a változatosság kedvéért most kihagyja harapásából a nyakat... legalább is ebben a pillanatban máshonnan óhajt vérhez jutni.
Kiszabadulva Valentine kényeztető kezeiből végigkövetve az archon mellkasának és hasának vonalát leguggol elé... hogy szájéba vehesse hímtagját... Azonban nem sokáig dolgozik rajta, nem akarja, hogy elélvezzen fölöslegesen a férfi, így nyelveivel áttér a belső combjára, ahol belemélyesztheti hegyes fogait a húsába... várva az élvezeti hatást, amit okoz ezzel, talán jobb is, mint a szopás... de ezt majd Valentine eldönti, míg Warya étkezik*

*Az öröm és a kéj egyre jobban munkálkodik a férfi testében, legalább annyira nő, mint a pára a zuhanyzóban. Warya igen módszeresen elérte, hogy a véráramlása megfelelő helyen hasson a testére, így már lassan se nem lát, se nem hall az élvezettől. Amikor a nő szájába veszi hímtagját, a fejét simogatja, a haját fogja, de a harapásnál már a zuhanyzó falának kell támaszkodnia. Végre, ennyi időután tapasztalhatja egy lamia harapását, amely mindig is ott ólálkodott mocskos fantáziájában. Gondolatainak ez az egyetlen olyan része, mely nem oylan nemes, mint az évek mögötte, vagy akár mestere.
A vérveszteség nem vészes, még alig csappant meg, és nem is onnan veszi el, ahol még szükség lesz rá. Ezzel egyidőben a lamia által nyújtott méreg keveredik az eddig benne folyton növekvő kéjvággyal, és amint ez a kettő egyesül.. Mostanra már tényleg kizárta a külvilágot, a gyönyör és a mámor egy annyira fantasztikus helyre repítette. Nem olyan, mint amit a szex nyújt, azt se lehet rá mondani, hogy jobb, hiszen a kettő más élvezetet nyújt. teljesen magával ragadja Valentine-t. Viszont úgy érzi, hogy a kéj nem elég, így leguggol Warya elé, hogy vadul csókolhassa, úgy, hogy a lány foga méginkább felsértse az ajkait, nem érdekli, ha közben a vérétveszi. Közben két combja alá nyúl, és vele együtt egyenesedik fel. Állva az ölében tartja a lamiát, hogy úgy hatolhasson bele a nőbe. Egy hirtelen mozdulattal, semmi könnyedség, vagy finomkodás. Majd kezei a nő fenekére tapadnak, úgy mozgatja fel-le, előre-hátra, vad tempót diktálva, közben szája végig Waryáén marad.*

*Nem kell csalódnia a démonban, bár pár évszázadnyi élettel a háta mögött remélte is, hogy nem egy kezdővel van dolga... hiszen így még egy strigulát kapott a halál listán az "életben marad" felirat alá... így nagyobb esélye van annak, hogy Warya nem fog vele végezni, amint kiszórakozta magát kellő képpen. Bár be kell vallani, hogy örömét leli abban, ahogyan a férfit szó szerint leveszi a lábáról harapásával, ezért el is rebeg egy néma imát Hannah-nak és a lamiáknak, mert tudja jól milyen vágyat kelt ez a gesztus az áldozatban... bár jómaga még csak kevésszer tapasztalta... És ekkor elkezd valamilyen szentségtelen ötlet körvonalazódni benne, ami Valantine további életét illeti, mert megengedi amgának azt a luxust, hogy ő döntsön felőle... lévén, hogy sokkal fiatalabb mint ő és a démoni világra ez a szabály érvényes.
Minden esetre, amikor belé hatol a nagy méretű fallosz teljesen összekeverednek a gondolatai, így most háttérbe szorul a démon sorsa és csak arra összpontosít, hogy annak a lehető legnagyobb élvezetet nyújtsa... Ezért csatlakozik a férfi ritmusához, könnyítve az archon dolgát, h ne az egész súlyát kelljen emelgetnie, miközben egyre mélyebb seb keletkezik annak ajkain, amikből lassan de biztosan folydogál a vér Warya legnagyobb örömére*

*A gőzfürdőben már alig látni valamit, de Valentine tisztán látja maga előtt Warya arcát, a nőét, aki hatalmas kéjvágyának egy részét csillapította a harapásával. Rég volt már ennyire jó tapasztalata szexben, főleg. Pontosan tudja, hogy efféle örömökkel a nemes ízlés választottjai nem szolgálhatnak. Persze azok is képesek voltak igazán extrém és helytelen dolgokra, de a közelébe se ér ennek a fajta vágy kiteljesedésének. Ez a fajta piszok, vagy mocsok az, ami után már évszázadok óta kutat, szinte reménytelenül, ezért törődött bele a nemes választásokba. De ez most olyat nyújt neki, hogy szinte maga sem akarja elhinni. Hiánya van, hiányzik még a harapás, így megtagadja ajkát Warya csókjaitól, és egyenesen ezüsttálcán kínálja fel a nyakát a lamiának, hogy még! Úgy érzi, ebből soha sem lesz elég, így a tempón a változtat; egyre sebesebben böki Waryát, egyre közelebbről hajkurássza a kéj minden egyes gyönyörét, de amikor az túl közel ér hozzá, mindig lassít egy kicsit, hogy az üldözést újból és újból előről kezdhesse. Nem is tudja, hogytalán a telhetetlenség lesz a fiú veszte.*

*Ajkain játszó mosoly jelenik meg, mikor Valantine némán kéri tőle, hogy szakítsa fel a nyakát, és onnan vegye vérét... a végén még megéli azt a pillanatot Warya, amikor bekövetkezik az oly sokat emlegetett "függőség"... a harapás iránt. Hallott már róla, hogy sok démont ez vitt a halálba vagy a lamiák közé... de még soha nem tapasztalta saját kezűleg, lévén, h eme faj között még ő is eléggé fiatal... Ám nem is gondol erre, ő csak örül annak, ha az archon többet akar belőle... mert közben saját maga vágyait is teljesíti a férfi, hiszen tökéletes technikával mozog a lamiában... ami pont megfelel a nőnek. Éppen ezért nincs is ellenére kikeresni az ürőret, amit fogaival fel is tép, hogy a szájába ömlő vért nyelhesse... és élvezetet osztogasson*

*Ismét egyszerre lép fel a kettős vágy, de most még erősebben magával ragadja Valentine-t, hiszen mindkettő aktívan él, és folyamatosan tart. Szemei előtt csak a nő arca van, minden más a külvilágból láthatatlan lesz. Lassan nekihátrál a falnak, majd annak támaszkodva lecsússzan, továbbra is az ölében tartva a nőt, figyelve az eddig tartott ritmusra. De már egyre kevésbé tud uralkodni magán, érzi, amint a kéjvágy minden egyes procikáját elönti, és magával ragadja. Nem csak hogy nem tud, de nem is akar magán tovább uralkodni. Úgy ugráltatja magán a nőt, hogy az már mindkettőjüknek egyformán jó legyen, így aztán közeleg az oly nagyra becsült végső csúcs, mely mindent megad a számára. A hátára fekteti a nőt, és úgy hajtja végre az utolsó ki-be csúszkálásokat, végül lök rajta egy nagyot, amit a teljes orgazmushoz vezeti őt, karöltve a lamia harapás által okozott gyönyörökkel. Ekkor teljesen a nőben marad, ránehezedik, hogy úgy élje át ezt a csodálatos érzést, majd lök még rajta párat, hogy a végét se szalassza el, de aztán úgy marad. Nem bír mozdulni, még mindig annyira a két érzés hatása alatt van.*

*saját magát is meglepi, hogy az eddigi tapasztalataihoz képest, most csupán az felkorbácsolja oly magaslatokra a vágyait, hogy közel érjen a csúcshoz, hogy a jelenlegi partnere vágyát megérzi annak vérében. Nem gondolta volna, hogy ez így működik... de bevált! És biztos abban, hogy mostantól így fog dolgozni mindegyik férfival... akár életben hagyja őket akár nem... ugyanis rövid pályafutása során még nem volt része akkora orgazmusban, mint most... ezen a lepratanyán egy Lilit leszármazottal... És mindezt a vérben lakozó kéj ízének köszönheti...
Mikor elfekteti őt Valentine és ismét belé hatol a pózváltoztatás lévén felszakad a mindent elsöprő nyögés a mellkasából, jelezve, hogy ő már megkapta amit akart, duplán is... És mikor a démon pihegve ránehezedik... úgy dönt nem "kínozza tovább" így lenyalja a szája szélén lefolyt vércsíkot illetve a nyaka környékén összegyülemlett foltokat... de nem harapja meg ismét*