Minden más egyéb topicban nem említett, démoni síkon lévő helyet itt lehet megjátszani. Elő a fantáziával!

*Egy új démoni síkra érkeznek, ami teljesen különbözik az eddig ismertektől. Úgy is mondhatnánk, hogy a világ vége... mint a Földön pl. Alaszka... vagy Szibéria. Olyan érintetlen és kevésbé látogatott hely, ami tökéletes olyannak, aki nem akarja, hogy megtalálják őt.
Jelen esetben egy kastély előtt állnak Valcanék*
- Még régebben találtam rá erre a helyre. Egyedülisége, hogy csak az talál itt meg, akit te is akarsz, hogy megtaláljon. Hogy tetszik?

- Húha... Hát, elég nagy. És ez csak a miénk? *érdeklődik. Az előbbi rosszkedve mintha a semmibe veszett volna*

- Igen, csak a miénk. Gyere, menjünk be... azt csinálsz itt, amit akarsz. Az egésznek te vagy az úrnője. Nincsenek szabályok, nincs semmi, csak az, amit szeretnél.
*megfogja Katie kezét, és bevezeti őt a kastély előcsarnokába*
- Remélem jól fogod magad itt érezni...

*Egy hatalmas zöld völgyet lát az ide érkező. Bárki is jöhet, Rachel nem korlátozza, hisz nem is akarja, szereti ezt a helyet, de még mennyire! A völgyben van egy szép nagy kastély, nem az a szürkeség típusba sorolható maradvány-féle, hanem egy gyönyörű, borostyánnal és futóvirágokkal befutott kőfal. 3 tornya közül az egyik lapos, annak a tetején fekszik Rachel és élvezi a csendes, csillagos éjszakát. Imád elszabadulni Death Valley béklyóiból és ez a hely pont olyan, ami neki kell.*

*Rachel mellett jelenik meg, szintén fekve, mintha csak így tervezte volna el. Persze, már egy ideje szemmel követi az archont, ezért ismeri jól ezt a helyet is, ahova olykor pihenni jár a kisasszony.*
- Szép estét, kishölgy!
*köszön tőle megszokottnak nem nevezhető kedvességgel, majd oldalra fordul és felkönyököl, hogy a nőre tudjon nézni*
- Azt hiszem, még nem volt szerencsénk találkozni... a nevem Azarus...

*Hirtelen néz Azarusra, meglepi a társaság. Zavarát leplezve csak mosolyog bájosan a démonra, persze tudja, hogy első genes, sőt a nevét is hallotta már, de nem kezd el okoskodni.*
- Rachel. *Biccent, ügyelve hogy tartsa a szemkontaktust.* Mi járatban erre, ahol általában csak én szoktam pihenni? *Pislog nagyokat.*

- Nos, nem akarok hazudni... de miattad vagyok itt. Már egy ideje kinéztelek magamnak, ha nem veszed sértésnek, és most láttam elérkezettnek az idejét, hogy megismerkedjek veled....
*mosolyodik el ő is*
- Igazán bájos a mosolyod, Rachel.

*Belepirul a bókba, na ilyet sem hallott gyakran démonoktól.*
- Te aztán tudod, mit kell mondani... *Rákacsint, közben felül és törökülésre vált.* Ha már ismerkedésről van szó... hogy találtál meg? Gondolom, nem ismertél az elejétől, valahogy fel kellett hívnom magamra a figyelmet... *Nem mintha olyan csendes lenne, de azért nem is annyira feltűnő egy személyiség. Esetleg régen volt az a piromániájával...*

- Láttalak a múltkor a városban... egy fiatal démonnal voltál és egy angyalt meg egy halandót kínozgattatok. Gondoltam, nem zavarok akkor bele a játékba. Viszont tetszett a stílusod, ezért utánad jártam, és most itt vagyok. Remélem, nem zavarlak a jelenlétemmel.

*Elvigyorodik az emléken, majd rápislog Azarusra.* Dehogy zavarsz! Maradj csak nyugodtan... *csábos mosoly* Sokkal jobb a társaság, mint egyedül itt gubbasztani. ~Ráadásul egy ilyen pasival... ez több, mint jó.~

- Örülök, hogy nem küldesz el...
*pislog kettőt... na nem mintha nem tudna mit csinálni, kedves tanítványa gondolsokodott arról, hogy legyen, aki szórakoztassa őt, de most valahogy jobban érdekli Rachel, mint a ribancok... *
- És... mondd csak, miért nem látlak Scholomance-ban? Jöhetnél oda is... lazulni, nem csak ide.

- Nem is foglak... *rámosolyog, majd elgondolkodik a válaszon.*
- Nem szeretek olyan helyen lenni, ahol sok a "nagy". Na meg van pár démon, akikkel nem szivesen futnék össze. Ott pedig igen nagy lenne rá az esély. Mondjuk Death Valley-ért sem vagyok nagyon oda, de én már csak ilyen vagyok... *félmosoly és a földre néz* hosszútávon nem tudok egy helyen lenni. Kell a változatosság. *Vállat von.*

- Érthető... minden démon így van vele, és ha jól tudom, akkor te archon vagy... szóval most jön majd az a periódus az életedben, amikor vándorolsz, világról világra, hogy harcolj és tapasztalatot gyűjts. Legalább is a nagy könyvben így van megírva. Én sajnos nem tudom, ugyanis nem sok tanítvánnyal rendelkezem, és azokat is hamar elhagytam.

- Nem szivesen hagynám itt a többieket, hiányoznának. De, ha elmennék, nem biztos hogy visszajönnék valaha. Találnék annyi érvet, ami rátenne egy lapáttal. Viszont így meg megoldom egy ideig a kis kalandozós vágyaim... aztán majd meglátom meddig bírom. *Halvány mosoly Azarusra.*
- Ezek szerint nem vagy valami ragaszkodó típus... *kacsint*

*elneveti magát*
- Nem, egyáltalán nem vagyok az, az élet semmilyen területén nem jellemző rám, hogy ragaszkodó lennék, de úgy vélem, ez így van jól.
*elterül ismét a földön és az eget kémleli, közben megfogja Rachel kezét*
- Nincs értelme kötődni valamihez vagy valakihez, ha bármit megkaphatok, nem igaz?

- Biztosan nagyon jó lehet szabadnak lenni és nem függni senkitől... *Nem mintha ő nem lenne szabad, de DV-ben néha úgy érzi magát.* Bármit megkaphatsz? És mi van akkor, ha mégsem sikerül, amit elterveztél? *Kihívó mosoly, a kézfogást engedi, nem áll ellen.*

- Olyanra még nem volt példa... de ha nagyon nagy szükségem van rá, akkor leveszem erőszakkal, ilyen egyszerű a szabadság törvénye, Rachel.
*vigyorog, jelenleg nem akar semmit az archontól, de ki tudja, mi ötlik majd a fejébe... *

- Sokszor volt már ilyenre példa? *Marad tovább törökülésben, úgy nézi Azarust.* Persze, nem kell válaszolnod, ha nem akarsz... puszta kíváncsiságból kérdezem. Ha zavar, szólj nyugodtan... *Hát igen, hozzászokhatnak a démonok, hogy Rachel szeret beszélni. Néha a semmiről és képes lenne órákon át dumálni.* ... nem fogok megsértődni. *Pislog kettőt.*

- Nem zavar... csak egy kicsit át kell gondolnom, hogy miként feleljek a kérdésedre. Lássuk csak... azt hiszem, nem tartozik a mindennapjaim elfoglaltsága közé, hogy erőszakkal megszerezzek bármit is. Általában elég az, hogy félnek tőlem, így minden akadékoskodás nélkül megkapom, amit akarok. Persze, mindig vannak kivételek.
*gonoszkás mosoly*