*Kis kacaj és a fejét csóválja. Ekkora egó-manót. na de már hozzászokhatott volna...* Vagy nem is ismernek, és behálózod őket, mi? Bár, nem hinném, hogy lenne itt olyan, aki nem ismeri a neved. Persze, azért ne szaladjon túl az egód, nem lenne jó, ha leperegnének a csillagok felettünk. *Angyali arc.*

- Sokan nem ismernek... és ezt igen is szeretem kihasználni. Úgy mondják, hogy jó vagyok a nők terén... ismerem a kedves szavakat, meg a hajbókolást, amit annyira szeretnek. Persze a következményekkel senki nem számol... de minden nő lebeszélhető a lábáról, hidd el nekem, csillagom.

- Elhiszem. Bár ismerek olyanokat, akiknél az ilyen nem válna be, holdacskám. *Bájosan pislog, nem gúnynak szánta, inkább ellentétnek.* Még jó, hogy én ülök, mi? *Megállja, hogy ne nyújtsa ki a nyelvét Azarusra... túl jó lett a kedve.*

*elneveti magát, most már biztos abban, hogy jól döntött, mikor Rachel után iramodott. Nem lesz vele olyan könnyű, mint azt a legelején gondolta, de megbirkózik a feladattal, ahogy mindig is... a kihívásnál nincs is jobb éltető elem*
- Lassan, azt hiszem... hogy visszamegyek Scholomance-ba. Örültem a találkozásnak, széphölgy! Biztos vagyok abban, hogy még látjuk egymást...
*kézcsók után eltűnik*

- Köszi a társaságot! *Kacsint Azarusra majd miután eltűnik, Rachel vigyorogva fekszik hanyatt és vizsgálgatja az eget.*

*A terep elég barátságtalan. Jóformán alig lehet bármit is látni a sötétségtől és a ködtől. A hely egy kopár síkság, minden tiszta sár, mert plusz bónuszként még az eső is szakad. Mindenféle gejzírek is vannak erre, amik a ködöt párára váltják fel, de csak közvetlenül a kráterek felett. A gőz, amit kilövellenek magukból olyan két-három ezer fok körül vannak. Ezek a közvetlen összeköttetésben vannak a föld magmájával. Érdekes egy terep.
Charlie már legalább másfél perce vár kedves tanítványára. Iszonyú pipa, ha így megvárakoztatják.*

*Kis késéssel, de ideér. Nem teleportálatott el csak úgy egy angyal elöl. A végén még azt hinné, hogy megfutamodott... mitnem. Megölte és csak utána jött. Most Charlie előtt áll.*
-Elnézést. *ennyivel intézi a dolgot, nem fog magyarázkodni, hacsak azt mestere nem kéri.*

- Nincs elnézve. *elhúzza a száját, de most mit tegyen? Csapjon ostorral a seggére? Az olyan gáz és olyan.. XVII. századi lenne.*
- Látod azokat a gázcsapokat? *int a gejzírek felé. Elég idegesítően lövellnek ki a kis izék ilyen esőben. Látványos az biztos. Köd és pára. Elég érdekes jelenség.*
- Zárd el őket. A tűz és a föld segítségével. Hasonló képp múködik a föld is, mint a tűz, de az nincs annyira benned. Ja, és nem ártana kombinálni őket, ha nem akarod, hogy alád robbanjon az egész. Sok sikert.

*Bólint, hogy megértette a feladatot, aztán azon gonodlkodik, hogy a földet, hogy kéne megidézni. Koncentrál, hogy a talpából átáramoljon az egész testébe és érezze a földet, szint eggyéváljon vele. A szemeit most kivételesen nem hunyja le, de csak bámul egy pontra, miközben erősen koncentrál. Majd apró mozgást észlel. Saját elképzelése szerint ő csinálja, ezért megpróbálkozik szabályozni a dolgot és sikerül. Most kell azon agyalnia, hogy hogyan kéne a kettőt egyesíteni meg elzárni a tomboló izéket.*

*A környéken nézelődik, kastélyában már az őrület határán állt az unalom miatt. Így hát gondolt egyet és eljött alacsonyabb rangú démonokat pusztítani. Persze ez mind feszültség levezetés céljából, hiszen még mindig nagyon aggódik Ceres miatt, nem lehetett könnyű feldolgoznia Lilith végzetét... Útja során feltűnik a távolból két alak és mivel ideje mint a tenger ráadásul unatkozik is, vállat ránt és odateleportálja magát*
-Szép jó estét!

- Dalton, de jó, hogy erre tévedtél. Nem szeretnél egy kis bemutatót tartani ennek a kedves fiatal démonnak, miként lehet elzárni egy gejzírt? *hangjában egy csepp irónia sincs, áhh, dehogyis. Az említett démon felé fordul, és arcáról le lehet olvasni, hogy nyugodtan parádézhat, ha úgy tartja kedve.*
- Caleb, az egyes szintet el sem érő földrengéseket nem szeretik a gejzírek. Szerintem, ne hergeld őket. *ő tud valamit, amit ifjú tanítványa nem. Háhá.*

*Ez most érdekes lesz. Köszön, de ahelyett, hogy inkább tovább próbálkozna úgy dönt jobb, ha megnézi Daltont. Nem ismeri a férfit, de Charlie hangjából nehéz eldönteni, hogy pontosan mire gondol. Ezért nem is próbálja megérteni inkább várja azt a bizonyos bemutatót.*

*Szemöldökét felhúzva néz Charlie-ra*
-Azt hiszem nem az én dolgom okítani a tanítványodat. Mellesleg most mit vacakoljak egy gejzírrel? *pillanatokon belül árnyak veszik körül a gőzt felpöfékelő földet, ami a földrengés hatására egészen megszaporázta kitöréseit, majd az eltűnik az örök sötétségbe.*
-Miért gejzíreken gyakoroltatod? Így nem tanul semmit. Vannak itt eltorzult ocsmány és jellemtelen démonok, akik szomjaznak a fiatal tanítványokra. Hívj hozzá pár démont és rögtön elfogja sajátítani a tűz hatalmát. Ha nem, így járt.

*Vihog egy sort, mint egy kiéhezett hiéna döghús láttán, de abbahagyja.*
- A tűzet irányítania kell. És képzeld, ő még nem tud árnyazni, azért kapja a nyomi gejzíreket. Ha elcseszi, így lesz benne kihívás. *gonosz vigyor jelenik meg az arcán, majd odatipeg az egyik gejzírhez. Hasonlóképpen, árnyakkal megszünteti a létezést.*
- Persze, így egyszerű, de neki nem ezt kell még tudnia. *majd egy másik gejzírhez pattan. A gőz egyszer csak abbamarad, a kráter pedig szép lassan kezdi betemetni magát. És voállá, az eredmény ugyanaz.*
- Nem mondom el részletesen, arra nekem kell rájönnöd. Ha nem sikerül, elbuksz. Nem örülnék neki, ha elbuknál. Szerintem, te se. *ezt már Caleb felé fordulva mondja, kicsit sem sokat sejtető, haláli vigyorral. Szószerint.*

*Ő inkább valahogy úgy gondolja, hogya kettő erőt nem hagnolja össze, hanem külön oldja meg a problemációt. Ha nem jön be, akkor így járt. Először kicsit a tűzre koncentrál. Hogy ne gőzöljön meg ne tudjon előtörni stb. Ezt a képességet már jó ideje gyakorolja úgyhogy túl sok fejtörésbe nem kerül, bár néha még mindig elő akar törni. Utána földdel próbálja betemetni, úgyhogy valahogy ráhúz egynéhány réteget. Ha ez nem jó, akkor próbálkozik másikon. Egyenlőre nem tört fel, d eki tudja mi lesz pár perc múlva.*

*Karba font kezekkel figyeli a kis előadást és mivel unalmasnak tartja rásegít a gyakorlásban. Megbolygatja a természetes folyamatokat, s a gejzír előtör a földből ismét, ám most felszínen a kráter háromszorosára szélesedett. A forró gőzoszlop is magasabb, a nagy robbanás hatására pedig pár másodpercig csak a sziklák zuhanását lehet észlelni*

*Vág egy fintort, ezen kívül nem sokat törődik Daltonnal. Ismét Caleb felé fordul, így közé és az imét betemetett-kirobbant kráter közé kerül. Kicsit még kiszélesíti a száját.*
- Na, nem volt oylan rossz ez. De még koránt sem tökéletes. Megismételnéd? *eláll az útból, hogy tanítványa szemezhessen a hatalmas gödörrel.*

*Újra koncentrál. Most egy kicsit más ötlete van, tökéletesítette közben az előzőt. Hogy teljesen tökéletes-e azt nem tudja. A tűz/láva egy pillanatra hatalmas gőzt áraszt, majd lassan elkezd visszahúzódni egyre mélyebbre a földben, hogy végül szinte teljesen visszahúzodjon. Majd Caleb ahelyett, hogy a földet mozdítaná el a gödör betemetésére, újat teremt, amit már biztos nem fog áttörni semmi.*

*Idő közben keres magának egy helyet ahová leülhet és onnét figyelheti ezt a lenyűgöző mutatványt. Ott mászkáló bogarakkal szórakozik, árnyak segítségével, majd egy ásítás után megszólal*
-Küldd már el valamilyen életveszélyes terepre, ahol csak ezt a két képességet használhatja. Gejzírekkel nem sokra megy, kivéve ha nem gejzír írtó démonnak képzed...

- Nekem most mennem kell. Vár rám egy igen kedves angyal, hogy kitépjem a gerincét. Dalton, szerintem te is szívesen találkoznál pár.. angyallal. *felnéz a felhőkre, majd vissza. Persze, egyáltalán nem gondolt ő rosszra, áhh.*
- Caleb, ezeket még gyakorold, éles helyzetben visszatérünk ezekre az elemekre. Elég alapszint, de néha jól jön. Addig felfedezheted, milyen poénos dolgokra képeseket ezek ketten. *utal a földre és a tűzre. Naná, hogy uncsi, de egy ideig ellesz ezekkel a démon. Majd el is tűnik gerinceket tépkedni. Szárnyauk után persze, szigorúan.*