*felpillant Alice-re* Azt hittem beijedtél, és már nem is jössz... nem szeretek várni, ha van elintézni valóm*veti oda a szavakat, aztán kiválaszt egyet imádott kardjai közül, amit kezébe vesz, és emglengeti, de végül mégis úgydönt, hogy visszahelyezi a tokjába* Hátha a puszta kezemre előbb szükségem lesz... *magyarázza, aztán minden előzetes szó nélkül belép a barlangba*

*A szemét forgatja, ahogyan Armanda magyarázza, hogy vajon mire lesz szüksége, és már nagyon örül amikor végre úgy dönt, hogy elindul a barlangba.Alice mivel már járt itt, kiismeri olyan mértékben a helyet, hogy óvatosnak kell lenni, és elővigyázatosnak, ezért a nő csak szép lassú és halk léptekkel megy.*

*természetesen esze ágában sincs csendesen settenkedni, ehelyett szinte trappol, olyan mint egy elefánt a porcelán boltban... Hátra sandít Alice-ra, aki éppen kommandózik, és faltól falig kúzik a sötétben* Hátte meg mit csinálsz? *kérdezi fennhangon* Azért jöttünk ide, hogy szórakozzunk, nem pedig fantomosdit játszani....

-A szórakozás jó, de csak módjával...én már ismerem Sinistrát, és nem valami nagy előny, ha ajtóstul rontunk a házába...Igaz meglepni sem a legkönnyebb, de még mindig több esélyünk van akkor is...*magyarázza és a multkori "kis" kalandjára gondol a pókkisasszonnyal*

*vállat von* Nem tud érdekelni, nekem az a szándékom, hogy észre vegye a jöttömet. *azzal hátat fordít Alice-nak, és folytatja hangos útját a barlang további része felé*

*Gondolhatta volna, hogy hiába a szócséplése, hisz Armanda nagyon önfejű, dehát ez van...Mindenesetre Alice alig bírja visszafolytani magában a röhögést, hiszen Armanda eléggé viccesen trapol, és elég hangosan.*

*ahogy halad előre démoni érzékei veszélyt jeleznek. Megáll!* Áhá, ahogy gondoltam... elénk jött, hogy üdvözöljön.... *szemei már emgszokták a sötétet, így most minden nehézség nélkül pásztázza a barlank falait, majd kezébe tőr villan és kelet felé dobja, pontosan Sinistra elé* Üdv póaksszonyság! *kinyújtja a kezét, amibe a tőre ismét megjelenik (eltűnve a falból)*

-Mondtam, hogy ne trappolj... *de most csak oda megy Armanda mellé, hiszen egyedül biztos nem fog neki sikeerülni legyőzni Sinistrát...sőt még kettejüknek sem, hiszen ez egy ősdémon...Alice nem is érti, hogy Armanda hogyan gondolja ezt az esztelen támadást. Meg is rázza a fejét ezerrel, majd azon töri a fejét, hogy mivel tudna túl járni a póknő eszén...*

*érdekes hangokat ad ki Sinistra, ami talán az éhségét jelenti* Nézzenek oda... pont vacsoraidőre értünk ide, már kezdtem aggódni, hogy lekéssük... *hangja változáson megy keresztül, viccelősből gonosszá és elszánttá válik, arcvonásai megkeményednek, és túlontúl nyugodt* akad számunkra is teríték az asztalon, lemerem fogadni....

*Megint csak a fejét rázza, mert már tudja, hogy mi fog következni, hisz Sinistra nem tűr eféle sértegető megjegyzéseket, és Armandára támad.* -Fejjel a bajnak...*mormogja magában, és odamegy, hogy segítasen Armandának, mindeközben a hidegvére megmarad, főleg mert már volt szerencséje párszor Sinistrához, és nem fél tőle, de azért nem szívesen lenne megint a karmai közt.*

*Sinistra támadása elől minden gond nélkül elugrik, meghazudtolva a fizika törvényeit és dacolva a gravitációval egészen a barlang tetejéig emelkedik, majd egy szaltót téve a kis dög háta mögött ér földet. Azonnal fordul, kezéből 5 halálos csillogású tőr süvít Sinistra felé*

*Most már tudja a lány, hogy nincs menekvés, és harcolni kell, de elvégre ezért is vannak itt. Alice-ben kezd pörögni a démoni vér, és egy gonosz vigyor rajzolódik arcára, majd egy hatalmas árnygömböt dob Sinistra felé.*

*mivel az ős sebezhetetlen, ezért csak kisebb kellemetlenségeket okoz neki a két démon támadása, viszont armanda kezd egyre jobban szórakozni. kezében megjelenik egy szikrákat szóró lánc, amit Sinistra nyakára vet, akát egy lasszót, és megránja maga felé*

-Ez tök király *jelenti ki, majd Alice megsokszorozza magát, és kb 10 Alice jelenik meg Sinistra körül, és mind úgy tesznek mint Armanda, még az eredeti Alice is, így most Sinistra nyakát lóg pár lánc, és most olyan mint egy befogott ló kb*

*csakhogy Sinistra nem hülye... vet egy vigyort a démonok felé, aztán eltűnik, teste nyomán csupán arasznyi pókhálódarabkák maradnak. Ő maga a plafonon csünk, ás onnan röhög* Szépen vagyunk... *kitárja szárnyait, Sinistra meg pókhálót küld Armanda felé, de mielőtt elérnének hozzá elégnek a démonnő testét övező lángokban* Csak meg szeretném köszönni a fogadtatást... *ökköllel csak a meglepett ős arcába*

*Alice meg azon röhög, ahogyan Sinistra is elkezd röhögni*
-Nocsak Sinistra...már nem is vagy annyira erős*ördögi vigyor...most valahogyan Alice-re hatalmas bátorság jött. a klónjaival együtt mind hatalmas földrengést idéznek, amik leszedik a pókot a falról. Az ős éppen kilövelne egy pár hálót, de a sok Alice ekkor árnyakat küld a pók felé és együttes erővel behálózzák árnyakkal a pók testét. És mindegyik Alice jobbról-balról küld neki egy kis tüzet, s amig Sinistra azzal van elfoglalva addig az eredeti Alice megérinti a nyakát, és hatalmas adak mérget küld belé. Amint ezt megtette, az ős hátrafodul, és pofánvágja Alicet, majd kiszabadul az árnyakból. A nő vagy 3 métert repül, de végül talpra esik, így az ég világon semmi baja, viszont a pókasszony vérében ott csörgezedik a méreg.*

" - Azt hiszed okos vagy démon fatty? *szól Sinistra Alice-nak, és a mérget, amit belé küldött egyszrűen szétfröcsköli ujjbegyein lévő sebekből. természetesen Alice és armanda felé küldve* "

*Armanda jól szórakozik, már szintúgy a földön van, viszont a földrengés egy pár szikladarabot kilazított, így most éppen arra figyel, hogy ne rá essenek a kövek*

*Alice is jól szorakozik, meg röhög Sinistra bugyuta viselkedésén*
-Már megbocsáss...de olyan vagy mint egy idegbeteg...*röhögi el magát, miután egy könnyed mozdulattal kikerüli az ős támadását. Hát igen, Alice is tanul...A multkori találkozásuk óta erősebb lett*

*sajnos azt elfelejtették mind a ketten, hogy nem holmi állatkával, hanem egy megmondhatatlan erejő ősszellemel van dolguk. Eddig csak játszottak, most azonban Sinistra már a vérüket akarja. Hitrelen az egész barlank egy hatalmas pókhálókkal teli veremmé változik, amik nem csak hogy ragacsosak, de szépen kiszívják az életerőt a démonokból. ezeken a hálókon nem fog semmilyen démoni erő, se fegyver... Sinistra győzedelmes mosollyal figyeli, ahogy azok ketten szenvednek... miközben ő táplálkozik az erejükből.*

*Armanda nem ijed meg, bár ez eléggé kínos helyzet. Bárhogyan próbálja megát kiszabadítani, nem sikerül neki... pedig már bevetetette az össze létező képességét. Annyit ért el csak, hogy sikerült az egyik kezét kiszabadítani, de egyre gyengül. Tisztában van vele, hogy perceken belül mozdulni sem fognak tudni, mert annyira legyengülnek. Szerencséjére maradt benne annyi kitartás, higy szárnyait előhívva kiszakadjon a pókhálók fogságából, ám megfizeti ennek az árát... ahol teste érintkezett ezzel a különös anyaggal, lenyúzódott róla a bőr, sőt helyenkén a csontjáig letépődött a hús... magában káromkodik, aztán maradék erejét összeszedve, megragadja Alice kezét és hsaonló sétülések árán kitápi őt is a fogságot jelentő pókhálóból, majd amilyen gyorsan csak tud, kirepül a parlangból... alicet fogva. Lihegve, és milliónyi sebből vérezve száll le egy szikla tetején, már biztonságban...*

-Köszi...*köszöni meg Armandának, hogy megmentette, ami tőle igencsak nagy dolog, hiszen a barátnőin kívül mást nem igazán mentene meg... De Alice azért örül, majd a maradék erejéből regenerálja a sebeket, amik a csontjáig hatoltak. Aztán nekidől ő is valaminek, hiszen rengeteg erőt szívott el tőle az a dög.*
*Nem baj...akkor is jó móka volt *jelenti ki vigyorogva, hiszen azért ők is élvezték a dolgot*