-Most én elterelem, te repülsz.
*mondja Bellának, ezzel felemeli tenyerét, amely hirtelen hatalmas fényt áraszt. Ezt még maga Sinistra sem tudja meggátolni. Miután látja, hogy a póknő távolodik ő is eltűnik. A hiba az, hogy most felhúzta Sinistrát és beveti fő fegyverét... eddig csak játszott. Az egész barlangot pókháló fedi, mind Alex, mind Bella belekerülnek az energialecsapolásra alaklamas hálóra. Csak az a kérdés, hogy jutnak ki.*

*Csak bólint egyet, és mikor az elterelő hadművelet elkezdődött azt tette, amit megbeszéltek. Csak éppen ekkora pókhálókra egyáltalán nem számított.*
-Nah ez jó vicc volt. *Csak az a kár, hogy ez nem vicc, és mostmár kezd eléggé beparázni*

*Lekezd küszködni, bár érzi, hogy életereje igen gyorsan fogy. Mikor kiszabadulnak szárnyai az fagyasztás segítségével onnantól kezdve már egész gyorsan megy neki... addigra viszont nagyon lefárad, repülni is alig tud. Bellához repül, hogy segítsen neki kijutni a pókhálóból. Közben reménykedik, hogy SInistra nem veszi észre.*

*Az is biztos, hogy ide egyedül nem fog jönni, merthogy egítség nélkül nem nagyon tudott volna kiszabadulni, így viszont igaz, hogy nehezen de mégiscsak kijutott.*
-Kössz. *A pókháló hatására ő is elfárad elég rendesen.*

-Menjünk.
*mondja biztosan, ő pont ennyit akart, kíváncsi volt. Szárnyon repül ki a barlang elé, ahová Sinistra már nem követi őket. Aztán leül a földre.*
Megúsztuk.*mosoly*

*Nem kell neki kétszer szólni, ő már is eindult kifelé a barlangból.*
-Igen, megúsztuk. Nos, elhozod ide a tanítványodat is, vagy ennyi bőven elég volt neked Sinistrából? Én meg ezek után lehet, hogy kicsit átértékelem az egyszerű házipókokat is.

*Az utolsó mondaton jót kuncog*
-Nem volt elég, szerintem jó ellenfél. Gyakorlásnak nagyon jó lesz... elhozom.*széles vigyor.* Kicsit veszélyes, de ha meghal... amit azért nagyon kétlek. Tehát, ha meghal, akkor nem volt angyalnak való.*vonja meg a vállát. ennyi a véleménye.*

-Persze, gyakorlásnak nem rossz. De ha bekattanok ne engedd hogy csak úgy eljöjjek ide. * Mert akkor nekem lesz annyi. *ölti ki a nyelvét, majd lefekszik a fűbe és néz felfelé*

-Majd lefoglak. *ölti ki ő is a nyelvét, majd megcsókolja Bellát.*
Menni akarsz?*ajánlja fel, attól függően, hogy mit óhajt kedves párocskája.*

-Jól teszed. Amúgy most tök jót fekszem itt a földön, de ha gondolod mehetünk. *Attól függetlenül oldalra fordul, hogy még csak ne is lássa a barlangot. Már attól lefárad, ha ránéz.*

-Akkor még ne. Pihenjünk!
*mondja kicsit vicces hangsúllyal. Befekszik Bella mellé, úgy hogy vele szemben legyen. És csak bámul bele a szempárba.*

-Most pont úgy nézel rám, mint mikor lent piknikeztünk a tisztáson. Emlékszem ám. *Hogy mikre nem emlékszik?!?*
-Ugye új barátunknak nem szokása kijönni a barlangból? *Szinte teljesen biztos, hogy nem szokott, de attól még megkérdezheti. Lehet, hogy téved.*

-Tényleg?*pislog nagyokat, de ha Bella mondja biztosan igaza van... ő már nem nagyon emlékszik.*
Nem gakran tolja ki a ronda képét...*válaszol nyugodtan, mivel ő úgy tudja, hogy szinte soha... vagyis nagyon ritkán.*

-Igen, tényleg. Illetve mostmár nem. De az előbb teljesen ugyan olyan volt. *mosoly*
-Gondoltam, hogy nem szokott kijönni. Csak gondoltam megkérdezem. *Aztán egy vigyorral a képén leteperi Alexet*
-Na most én vagyok a pók, és te pedig csúnyán beleragadtál a hálómba. *továbbra is vigyorog.*

-Akkor egyél meg!
*csillan fel a szemében valami szenvedélyes, mégis humorral telített fény. Majd fordul egyet, hogy ő "teperje le" Bellát.*
Na akkor ki a pók? *vigyorog ő is Bellára*

*Meglepődött a hirtelen helyzetváltozáson de ezen csak egy jót kuncog.*
-Ezek szerint te vagy az. Fene gondolta volna. Pedig már éppen elkezdtem volna falatozni belőled.

-Szerintem én éhesebb vagyok.
*ölti ki a nyelvét aztán megcsókolja Bellát. Majd újra és újra összeforrasztja ajkaikat. Gyorsan, szenvedélyesen, hosszan. Közben be-benyög egy "szeretleket"*

-Azt kétlem, de legyen neked igazad. Kivételesen. *viszonozza a csókokat, ugyanolyan szenvedéllyel, mint ahogyan azt kapja.*
-Te nagyon tudsz. Megkérdezed mit szeretnék, izgalmat, vagy romantikát. Erre megkapom mind a kettőt. *mosoly*

-Ügyes vagyok nem?
*természetesen viccel, egyáltalán nem így tervezte azt hitte sokkal jobban le lesz fáradva. De, nem. Sőt még fel is spannolta, hogy itt voltak. Ami nem baj, csak így nem fog aludni. Miután választ kapott újra ad néhány csókot Bellának.*

-De még milyen ügyes! És most, kedves pók úr, nem akar engem elengedni? *néz szépen Alexre. Mondjuk azt sem bánja ha nem szabadul*