- Nem lehet... mi közvetlenül Lilithtől származunk... csak az ő vére van bennünk, míg a fiatalabbakban keveredett a vér... így ők képesek erre. Én, a testvéreim és még a második generációsok is mind halálra vannak ítélve... 7 nap múltán. Hát ennyi volt... több, mint 4ezer év így ér véget...
*suttogja maga elé mosolyogva, tulajdon képpen saját élete nem is annyira fontos, csak testvérei és tanítványai ne szenvednének ettől... a haláltól, ami majd rájuk lel.*
- Szerintem Memphysnek van már ötlete... nem fogja hagyni, hogy meghaljanak mindazok, akik nem csatlakoztak Echidnáékhoz. És ha végképp nincs megoldás... még ott van az elpártolás lehetősége is, hogy mindannyian Hannah vérét kapjuk... és testünk olyan lesz, mint az övék. Már ha annyira élni akar valaki, de ezt nem hiszem... Túl nagy a két faj közti gyűlölet. De ne is foglalkozzunk most már ezzel... Három napunk van és itt a kislányunk, Gabriel! Csak ez számít most...

*Hiába minden szó… hiába minden próbálkozás Liona részéről… mert olyan fájdalom tombol a lelkében mely eleddig ismeretlen volt számára.*
- Igen, a gyermekünk…
*Szól sírástól rekedt hangon de továbbra sem tápászkodik fel a földről. A gyermekük kinek anya nélkül kell felnőnie ha Memphys valóban hagyja megtörténni ezt a szörnyűséget. Ki kell találnia valamit… valamit amivel megmenti Lionát.. és a többi démon fattyat ha kell. Kortalan, csak képes tenni valamit…*
- Mi legyen a neve?
*Kérdi hirtelen felemelkedve, aprót rázva magán mire fehér szárnyai méteresre nyúlnak… hogy megsimíthassák Lionát… tudja, mennyire szereti a nő a szárnyait.*

*Megsimítja Gabriel szárnyait és lehuynt szemmel beléjük burkolódzik... Sokat gondolkozott már ezen, főleg így, hogy tudja lányuk lesz, leszűkíti a lehetséges válaszok számát.Azonban tekintete, mikor pillái kinyílnak, egyenesen Gabriel gyönyörű szemeibe fúródik*
- Valami olyan név kell neki, ami egy kortalanhoz illik... hiszen mégis a te gyermeked lesz Gabriel. Könnyebb dolgunk lenne, ha tundánk milyen erőből születik... úgy, ahogyan te a szerelemből teremtettél, Azriel a villámokból, Aeson a viharból és a felhőkből, Shane a Napból, Chandra a Hold gyermeke... Így olyan egyszerű... nevet választani, de a lányunk esetében semmit nem tudunk... De azért bevallom, örülök neki, hogy lány lesz... a kortalanok körében úgy is túlsújban vannak a férfiak.
*mosolyodik el, remélve, hogy kedvese gondolatait el tudja terelni... Le is törli a könnyeket az arcáról meleg érintésével, felszáratví az utolsó cseppeket is*
- Mit szólnál mondjuk a Crystal névhez? Olyan szép lesz, mint egy kristály... és olyan értékes is számunkra...

- A mi gyermekünk lesz Liona… nem az enyém.
*Szól közbe, mert ha már el kell búcsúznia majd Lionától… legalább lányában tovább élhessen a gyönyörű démonika ki képes volt szeretni s teremteni… a felsoroláson teli torokból felnevet.*
- Elbűvölő… szinte már el is felejtettem, mennyit is tudsz rólunk!
*Arcain a vonások meglágyulnak.*
- Én is örülök, hogy lány lesz… az én kis hercegnőm… drága anyja, édes múzsám, hercegnőm után.
*Újabb hallgatás… egyelőre hagyja a rossz gondolatokat… a nő érintésére lehunyja szemeit és halk sóhaj tör ki ajkaiból…*
- Crystal… tökéletes.
*Leheli a nő ajkaira hogy aztán forró csókot lehelhessen rájuk… mohó, vágyakozó, gyötrelmesen mámorító csókot.*

*Már mondaná, hogy örül annak, hogy elnyerte az ötlete Gabriel tetszését, hiszen sokat gondolkozott a néven, de nem jut szóhoz. Még a levegő is kiszorul a mellkasából, amikor a kortalan ajkait ismét sajátján érzi és ízlelheti édességüket... olyanok akár a méz, soha nem lehet megunni a finomságukat. Beleremeg a gesztusba és olyan vadul viszonozza, hogy azon maga is meglepődik, bár egy démon számára nem lenne min.*
- Ohh... Gabriel...
*suttogja bele a csókba, amikor már levegőért kap, majd önkénytelenül is a férfi ajkai után kap ismét, hogy érezhesse az azokról elcseppenő szerelmet, amire most mindennél jobban szüksége van...*

*Újra és újra csüng a varázzsal bíró ajkakon… nem ereszti azokat egyedül csak arra, azokra a gyötrő másodpercekre, amikor Liona megszólal… aztán újra birtokba veszi őket s csak úgy falja őket mint szomjazó a sivatagban ha végre vizet emelhet kiszáradt ajkaihoz… levegő után kapkodva húzódik el.. hiszen 3 nap múlva gyermekük lesz… de egy röpke hét s nem érintheti többé a nőt…*
- Hagyd magad… csak élvezd… had adjak gyönyört a szerelmemből…
*Aztán angyali szárnyait maguk köré emeli, hogy zavaró tekintetek nélkül folytathassák az estét... magyarán szólva mindenki fantáziájára van bízva a folytatás...*