*Az információ első fele valóban új tényeket társ elé, régi ügyeket világított meg más szemszögből, de ez most lényegtelen. Egyre tisztább minden. A kortalan legyilkolása nem újdonság számára.*
- Ez a gondolat már bennem is megfogalmazódott, csupán nem találtam lehetőséget a megvalósítására. De most a terveket hamarosan tettek követik, ha jól sejtem. *már szinte ijesztő belegondolni, mennyi minden változás fog történni a közel jövőben. De Cone mégis csak egy elsőgenercáiós, ráadásul nem is akármelyik, így nyilvánnem fog megijedni a saját gondolataitól. Elég röhejes lenne..*

- nagyon is jól sejted. Lilith ellen már egy ideje mozgolódok... csak eddig nem volt meg a kezemben az aduász. Most azonban, minden megváltozott... És így, hogy te is beavatott lettél az ügybe, és számíthatoka támogatásodra, hamerosan az Ősanya végleg... hogy úgy mondjam, ki lesz iktatva. Akár a gyermekemmel, akár nélküle. Gabriel biztos segíteni fog nekem... hiszen ő is tudja, hogy amire készülök, megmenti az első generációsok és azok közvetlen tanítványainak életét... amibe ugye én is bele tartozok.

- Értheted. Ha végignézel Death Valley-n, szinte mindengyikben van valami kevés az én véremből. Persze, nem az, hogy meghatódnék több ezer év után először.. csupán nem kívánok felesleges halált. Nem csak belső viszályok érnek minket, de ezzel te is tisztában vagy. Ezzel is csak erősítem bizalmam az ügy felé.
Hány testvérünk van beavatva? Jobban mondva, kiket avattál be, vagy fogsz a közeljövőben? *fontos kérdés, kivel hogy bánjon és beszéljen.*

- Nem szándékozom mindenkivel beszélni erről. Hiszen sokan még mindig Lilith kegyeit keresik, és egy kis jutalomért képesek lennének tönkretenni mindent. Azarust és Charlotte-ot mindenképpen beavatom... Marcus Echidnánál van már majdnem egy éve... így azt hiszem, neki meg vannak a saját érdekei a fődémon mellett... Valcan is elhatárolódott tőlünk és a démoni síkon van valahol, viszont neki kedves Katrina... mostani tanítványa, így ő támogatni fog minket. A többieket ha nem bánod, kihagynám a dologból.
*veszi sorra a lehetőségeket közben magában*
- Nem tudom, a második generációsok közül kiben bízhatunk. Harlequin megbízható lenne... hiszen eléggé büszke ahhoz, hogy a saját élete érdekében mellénk álljon... viszont ő ellenezné a kortalan gyermeket. Nem tehetem ki veszélynek a babámat... de majd megpróbálok vele beszélni. A te részedről lenne valaki?

*Végigfontolja a hallott neveket, s valamennyivel mind egyetért. Most jönnek az ő nevei, de nem kell sokat gondolkoznia rajta.*
- Természetesen Sarah, gondolom ez nem volt kérdés.. esetleg Zack, hiszen számára Melanie nagyon fontos. Kétlem, hogy ellene lenne. Dayna pedig.. nos, vele kapcsolatban döntésképtelen vagyok. Váltig hiszem, hogy a dimenziószakadáshoz elég sok köze van, amiért a régi rendszerben nem hiszem, hogy dícséretet érdemelne. De ezt már túltárgyaltuk, hogy mi minden meg fog változni. Te mit gondolsz efelől? És Szóba hoztad Gabrielt is.. szerinted a kortalanok milyen véleménnyel lehetnek róla? Jó lenne tudni, nehogy kellemetlen meglepetés érjen minket váratlanul.

*Sarah nevére bólint... a mesterdémon már olyan régóta van Cone-al, hogy szinte már ugyan úgy gondolkoznak... ackre is röviden biccent, Dayna kérdésében egyelőre hallgat*
- A kortalanoknak emgoszlanak a véleményeik... a gyermekről... és tudod ők milyenek, nem hiszem, hogy segédkeznének Lilith félreáállításában... egyedül abrielre számíthatunk, mint azt említettem. A többiek távolságtartók, mégha sok a közös emlékünk akkor is...
Visszatérve Daynára... nem tudom, te mit gondolsz róla, de én bízok benne. Olyan idős, mint a legtöbb első generációs... hidd el, hogy ha dönteni kell... ő jól fog dönteni.

- Valóban, Daynát nem kérdezni kell erről, csupán megvárni, míg ő maga dönt. *igen, valószínűleg mérlegeltek és átbeszéltek mindent, ami fontos. Legalábbis nagyjából, hiszen még rengeteg csiszolnivaló van, de az is odébb.*
- Amúgy szép hely.. egész kellemes. *ugyan számára kissé csicsás, de ezt nem teszi szóvá. ha Lionak és Gabrielnek így tetszik, akkor áldása rá.*

*kuncogni kezd Cone megjegyzésén*
- A fény nem maradhatott ki... lévén, hogy Gabriel kortalan. De megszokható valóban.
*csitul kuncogása egy szelíd mosollyá*
- Mégegyszer köszönöm Cone, amit teszel... Még át kell gondolnom egyet s mást, de haamrosan, ha megszületik a gyermek... akkor ismét összedugjuk a fejünket, hogy tökéletesítsünk mindent, amit csak tudunk. Addig arra kérlek, hogy akivel tudsz azzal beszélj... testvéreinken kívül... mert velük én szeretnék beszélni.

- Ahogy kívánod. *valami igazi mosoly kerül az arcára, és most azonnal megy vissza Sarah-hoz. Őt szeretné először értesíteni, s ez nyilván Liona számára sem titok.*
- Gondolom hamarosan ismét találkozunk. *még mindig mosollyal az arcán eltűnik.*

*Dühösen érkezik. Feldúltan mint legutóbb. Elég rosszul fogadta a hírt, hogy kedvese, örök múzsája titkukat feldedte. Nem, nem számít mennyire jó barát, örök testvér vagy fiatal démon. Mind lehet áruló, mind szólhat Lilithnek. Miért nem gondolt erre Liona? Miért volt ily ostoba? Miért ad bizalmat töretlenül? Ráadásul őrlődik is... gyarlóság volna hogy szíve nem enged féktelenül gyilkolni, mikor ezzel megmenthetné kedvesét... mit tehetne? A gyermek születéséről mindenképp szólni fog... a többiről még maga sem tudja.*
- Liona!
*Kiáltja a néma csendbe várakozva, hogy megjelenjen a nő. Nem, nem szidalmakat akar a fejéhez vágni, sőt dühe egyre inkább csillapodik - lehet csak a hely teszi. Mégis az aggodalom s az óvó féltés egyre csak növekszik a kortalan lelkében... no meg továbbra is irtózik a gondolattól, hogy az ő gyermekét oly célokra használják melyeket Liona eltervezett.*

*Gabriel szavára szinte azonnal megjelenik a kortalan mellett... és nem tetszik nei az, ami a férfi arcára van írva*
- Mi történt, Gabriel? Olyan zaklatottnak tűnsz...
*vonja fel szemöldökét, de szemeiben aggodalom csillan, ahogy átöleli kedvesét és az egyik kanapé felé vezeti, hogy kényelmesen le tudjanak ülni. ha ez megvolt, akkor Liona ujjai között megjelenik egy kis ital, ami talán megnyugvást hoz a kortalan háborgó lelkének... *
- Mondj el mindent, kedvesem... minden egyes gondolatot, ami bánt... hadd segítsek elűzni a szívedből azokat...
*csókolja arcon a férfit, s kezével óvón átkarolja őt... mert bár a kortalannak nincs szüksége védelemre, Liona érintése talán mégis megnyugtatja őt valamelyest. Persze azt nem sejti, hogy Cone látogatása is ott szerepel a listán*

*Hogyan is lenne képes ellenállni a nő öleli karjainak, forró csókjainak, ékes szavainak? A düh helyét hamar a mérhetetlen szerelem veszi át mikor ismét Liona és gyermeke mellett lehet. Az italt most elutasítja… ha a nő mellett van nem kell más gyógyír sebzett szívének. Liona éppen elég gyógymód minden fájdalomra… egyedül saját halálára nem.*
- Régi barátomnál voltam ma Liona… Memphys-nél. Bizonyára ismered.
*Halk sóhaj szakad fel tüdejéből ahogy átgondolja a mondanivalóját.*
- A gyermekünk… 3 éj múlva jön e világra… a lányunk, Liona.
*Szól s lehajol hogy gyöngéd, atyaias csókot lehelhessen a nő hasára amiben ott nyugszik a csöppség. Majd újra egyenes tartásba kerül és fel is áll, hogy elléphessen a nő mellől.*
- Hogy hozhattál ide egy első generációst, Liona?
*Kérdi fájdalmas hangon, gyötrődő tekintettel…*

*Meglepik a hallottak... egyrészt azért, mert nem tudta, hogy lányuk lesz... é szívből örül ennek, hiszen ő mindig is kislányt szeretett volna... más résztől viszont Gabriel furcsa viselkedése meglepi őt... ahogyan neki szegezett kérdése is. Azonban megőrizve nyugodtságát, hátradől... miután a férfi felállt karjait elhagyva*
- Én is első generációs vagyok, Gabriel... és tudod jól, hogy a testvéreim sokat jelentenek nekem, főleg Cone, hiszen ő volt az első, aki a családomnak nevezhetek... és bizalmatlanságod ellenére, én az életemet sőt a lányunk életét is rá merem bírni, mert ő biztosan nem fog ártani se nekem se a születendő gyermeknek. És lévén, hogy állításod szerint hamarosan megszületik a baba, nem maradhatok itt örökre... és ha elhagyom ezt a helyet, szükségem lesz a testvéreim szövetségére. Hogy a lányt megvédjék Lilith és a kortalanok dühe elől. Mert te sem lehetsz mindenhol ott...

- Pontosan. Te rá mered bízni. Nekem azonban eszemben sincs. Értsd meg Liona hogy minden veszélyt hordoz! Nem számon kérlek szerelmem, kérlek... légy egy kicsit tekintettel egy öreg kortalan bizalmatlansága iránt. Annyi árulást láttam már, cselszövést s halált! Hogyan bízhatnék bárkiben is rajtad kívül? És a kortalanok legyenek bármilyen dühösek is, nem pusztítanak el egy gyermeket sem.... Liona kérlek. Nagyon is tudom mi vagy. Ne hidd hogy akár egy percig is feledek bármit is. Ez a kislány oh Liona isteni csoda! Szerelmünk gyümölcse.... remélem a te szépséged örökli majd...
*Teszi hozzá megenyhülve... miközben karját a nőnek nyújta abban a reményben hogy a démonika elfogadja és magához ölelheti őt a kortalan.*

- Ha testvéreim hűségében nem hiszel, úgy én bennem sem, Gabriel...
*válaszolja kissé fagyosan a szavakat, mert nem tagadja, milyen rosszul esik neki, hogy a kortalan ilyen véleménnyel van azokról a démonokról, akik a legközelebb állnak hozzá, akikért bármit megtenne, még akkor is, ha az életéért kell fizetni érte... és képtelen eltekintetni ezektől, miközben Gabriel szavait hallgatja...
Rátekint a kinyújtott kézre, de nem fogadja el azt... helyette pillantása a kortalan szemeire csúszik*
- És mit mondott Memphys? Gondolom semmi használhatót... ő mindig rébuszokban beszél.
*nem haragszik, csak megbántódott... és most úgy minden összejött hirtelen... így a sértődésében nyilvánul meg a feszültség, ami vállain nyugszik, ám mindeközben már azon gondolkozik... hogyan fogják nevezni majd a lányukat... 3 éj... és minden eldől.*

- Drága Lionám... bátran állíthatom hogy többet láttam mint te... egész életem néma mozdulatlanságban telt ha lehet így fogalmazni... csak figyeltem a rengeteg árulást s vérontást. A harc nem az én világom. Ezt te is tudod. Szeretlek. De nem bízhatok bennük. Te az életed adnád értük... de ők is hajlandóak lennének ugyan ezt megtenni érted, vagy egy kortalantól született gyermekért? Megtennék ha a szükség úgy hozza Liona? Eléd vetnék magukat ha Lilith haragra gerjedne a gyermek miatt?
*Újabb sóhaj hagyja el szerető ajkait.*
- Hogy mondott e valamit? Nem, Liona... mást nem. Azt mondta csupán, hogy nem avatkozik bele semmibe, bármi is következzen... akkor sem ha Te és testvéreid meghaltok...
*Szemeiben a fájdalom könnyei csillannak meg...*

- Úgy hát miért érdekel, ha testvéreimmel töltöm az utolsó napokat kárhozott életemből? Miért fáj neked az, ha szeretem őket és bízom bennük, mert még egyikük sem árult el engem az évezredek során, amiket együtt éltünk meg? Sem Lilith haragja sem saját önzőségük vagy gyarlóságuk nem vette rá őket arra, hogy ellenem bármit is cselekedjenek... és amúgy sem osztottam meg titkomat mindegyikükkel, csak a legidősebbekkel... mert az lett volna árulás,. ha nem tudnak saját vesztükről vagy arról, hogy mi történik velem... annyi év után ezzel tartozom nekik. A gyermeknek nem esik bántódása, efelől biztosíthatlak. És ha szeretsz egyáltalán még... és nem csak a gyermekünket isteníted, akkor bíznod kell bennem, mert itt többnyire az én életemről van szó és nem a tiédről vagy a lányunkéról... hiszen ő is halhatatlan lesz, akár csak te vagy... Kérlek hagy döntsem el én, hogy milyen körülmények között akarom leélni a hátralévő időmet, rendben? Legalább ezt add meg nekem, Gabriel... hiszen egész eddigi életemben szabad akarattal rendelkeztem Lilith mellett, nem egy kortalan fogja leszabályozni a szeretetemet és bizalmamat a véreim iránt.
*áll fel dühösen, az ő szemeiben is könnyek csillognak, ám Gabriel áttetsző gyémántnedveivel ellentétben, ezek vérvörösek és befesti az arcot, ami izzik a haragtól és a fájdalomtól, mert úgy érzi itt már semmi nem számít a férfinak, csak a lánya... hát eléggé rosszul értelmezi a dolgot*

- Hogy mit érdekel? Könyörögtem Memphysnek, hogy avatkozzon közbe Liona! Azt felelte cserébe harcolnom kell akár testvéreid ellen is. Nemet mondtam mert tudom mennyire ragaszkodsz hozzájuk miközben a bánat széthasítja szívemet, hogy elveszhetlek, hogy elveszthetem szerelmünk mikor végre megtaláltalak, mikor végre magam mellett tudhatlak biztonságban! És Te mégis azt feltételezed hogy nem számítasz nekünk csak a gyermekünk? Hogy feltételezhetsz ilyen botor gondolatot? Hát nem ismersz egyetlen Lionám?
*Hangja keserű a fájdalomtól amiért Liona ilyet feltételez... mégis közelebb lép hogy egyetlen könnyed simítással letörölhesse a vérvörös cseppeket... hogy lecsókolja azokat a nő arcáról, miközben szorosan magához öleli azt.*
- Nekem nem csak e gyermek áldás Liona... nekem te igazi csoda vagy, egy megfejthetetlen, igen csak makacs, titokzatos teremtés melyért olyan hevesen ver a szívem mint még senkiért soha!

*Nem szól semmit, csak elsüllyed Gabriel karjaiban és hagyja, hogy letörölje a vérkönnyeket az arcáról... vagy éppen lecsókolja. S mikor eltávolodik a férfi arca az övétől akkor egy perzselő szenvedélyekről árulkodó csókkal köszöni meg neki mindazt, hogy nem vállalta el Memphys ajánlatát, mert sokkal jobban fájt volna Lionának az, ha Gabriel testvérei ellen cselekszik, semmint a tzudat, hogy hamarosan meg fog halni... mert nem fogja felhasználni a lányukat, ahhoz túl korai az időpont... a vég éjszakája, meg amúgy sem szeretne szomorúságot okozni Gabrielnek, az egyetlen lénynek, aki úgy szereti őt, hogy teljes szívét neki adja. És egyben ez a csók, mely közben átkarolja a kortalan nyakát és szorosabb hozzá simul... bocsánat kérés is, hogy ilyen szavakat mondott... de a férfi ismeri őt... tudja milyen heves vérmérsékletű, ha ilyesmikről van szó.*
- Mit mondott Memphys, mikor kell meghalnom nekem és az összes többi démonnak, akik Lilith-hez kötődünk?
*kérdezi percekkel később, vagy talán több idő is eltelt... ezt maga sem tudja, Gabriel mámorító ajkaiba veszve úgy szalad az idő, hogy ép ésszel nem lehet felfogni azt. Így is fájón szakad csak el tőle, hogy megkérdezze azt, ami döntő információ sok feltett gondoltanál*

- „Előreláthatólag egy héten belül elpusztítja a teremtményeit...”
*Ismétli keserédesen a szavakat… mert azok gyűlöletesek, fájdalmasak, összetörik a kortalan szívét a lelkét egyaránt. A porba hullva hallgatja zaklatott szívének őrült dobogását… elveszett… elveszett a lecsókolt véres könnyek fájdalmas zamatában, a mámorító ajkak finom akarásában… az ölelő, szeretőn ölelő karokban. És hogy ezektől megváljon és Liona nélkül éljen s nevelje közös kincsüket? Lehetetlenség…*
- Memphys említett egy szövetséget melyet Echidna kötött pár angyallal azt hiszem… külön vérvonal, Lilitht nélkül.. így ha ő pusztul nem bukik vele mindenki… mi lenne ha te és a testvéreid csatlakoznátok hozzájuk?
*Kérdi bár ő maga is tisztában van vele, hogy ez lehetetlen.*