*Egyenesen a fedélzetre érkezik, várva Waryát vagy egyéb lamiát. Csak pár lépést sétál oda-vissza.
Figyel, hogy scelosok nincsenek-e a közelben, bár egyenlőre talán még lent maradnak a hajó belsejében. A tengeren továbbra is hatalmas vihar dúl, esik az eső. Eme még nem túl kései órában talán kevesebb lamia járkál erre, ám később hátha találkozik valakivel... vagy ahogy Sonja mondta, régi mestere megérzi ex-tanítványa jelenlétét és idejön.
Eldon mindenesetre vár a jó szerencsére.*

*egy villámcsapás kíséretében jelenik meg a hajón, hiszen itt mindig vihar van... a scelosok jelenléte miatt a természet rendje teljesen felborult. Tőle megszokott öltözete egy falatnyi selyem megtépázva verdes a szélben. Ajkain különös mosoly ül, ahogyan Eldonra pillant, miközben megtámaszkodik*
- Nézzenek oda, Don! Azt hittem, nem látlak viszont... mert lamia lettem... sőt, arra is gondoltam, hogy nem éled meg ezt a napot. De mindig tartogat valami meglepetést számomra az élet.
*megereszt egy vidám nevetést, majd a démon felé indul macskaléptekkel*
- Mondd, minek köszönhetem, hogy itt vagy és engem keresel? Tán nem meguntad az életed és a reggelimként akarsz szolgálni?
*villannak meg sötét szemei, amik egyértelműen éhségéről tanúskodnak*

*Nem lepik meg ex-mestere szavai, hiszen most is a tőle megszokott stílusban beszél, ha legutóbbi találkozásuk óta vérszívóvá is vált. Minden elhangzik, amire számított, így örömmel nyugtázza, hog Warya nem sokat változott.*
-Hidd el, a mai napig én sem gondoltam, hogy valaha is viszont látlak... *válaszol a lamiának*
Látogatásomat pedig kizárólag néhány dolognak köszönheted, amelyet mivel ismersz, pontosan tudod, hogy nem fogok véka alá rejteni. Nem szeretem a közhelyeket.
Azért jöttem ide, hogy egy talán egyszerű, talán nem kéréssel járuljak hozzád vagy a lamia őshöz.
Miután lamia lettél sokáig kerestem, hogy mit tudnék kezdei magammal... bevallom, egészen elvoltam egy darabig, és láthatod, hogy szerencsésen túléltem a síkszakadásokat is... mégis meguntam ezt a helyzetet és rájöttem, hogy mindvégig a démoni létem értelmét kerestem, de nem találtam meg, vagyis arra a következtetésre jutottam, hogy valaminek meg kell változnia... és ekkor jutottál eszembe te... na persze azért kaptam egy kis külső segítséget is.
*jegyzi meg mellékesen. Egy magyarázot is csatolt a kéréshez, így próbálva megúszni egy kérdést.*
Remélem érted mire gondolok.

*Dallamosan felnevet, úgy látszik lamiaként sokkal vidámabban telnek a napjai, ha ennyit tud nevetni... majd ezzel ellentétben kegyetlen tekintete nem ereszti el Eldon szemeit*
- Ez mind nagyon szép és jó... de miből gondolod, hogy egyáltalán megkockáztatom annak a lehetőségnek a megvalósulását, hogy lamia váljon belőled? Nem gondolod, hogy ha azt akartam volna, hogy körülöttem légy, akkor ezt a lépést már megtettem volna akkor, amikor ezzé váltam?
*perdül fel a korlátra, majd elkezd rajta táncot lejteni, míg meg nem áll közvetlenül a démon fölött*
- Süllyed a hajó, Eldon? Azért jöttél? Hallottam, hogy Lilith ki akarja írtani az utódait... talán ezért jöttél pont most el hozzám...
*oldalra dönti a fejét és érdeklődve nézegeti Eldon nyakát*
- Hogyan is tudhatnám meg az igazat? Hmm...
*költői kérdésnek szánta. Kivillantja a fogait*

*Tartja Waryával a szemkontaktust, hiszen ez is fontos a kommunikációban.*
-Azt hiszem pontosan tudod, hogy a halál nem igazán érdekel... már, ha emlékszel még arra a néhány esetre. Bár valójában ez is megfordult a fejemben, bevallom, de nem ez volt a legelső szempontom.
*Ezzel jobb oldalra dönti a fejét, felajánlva a nyakát Waryának. Innentől kezdve azt tesz vele a lamia, amit csak akar. Ez elég egyértelműen megállapítható arckifejezéséből na és persze a félre döntött fejéből.*

- Bátorságra vall, hogy ide mertél jönni... de ebben a világban nem ér semmit ez a szó, tehát maradjunk annyiban, hogy ostobaság volt...
*leugrik a korlátról és végig simít Eldon egyik hosszú tincsén, ami az arcába lóg*
- Ha megharaplak, akkor meghalsz... azért valamennyire csak kellene, hogy érdekeljen ez téged, nem? Én nem csinálhatok belőled lamiát, ez a szabály... pedig igazán hiányzik egy szolga a mostani életemből.
*folytatja lehalkított hangon*
- Ha ezt tartom szem előtt, akkor talán beszélhetek Hannah-val az érdekedben. De addig még várnod kell... és életben maradni, természetesen. Menni fog?

*Sejtette, hogy nem fogja megtenni... vagy is remélte, hogy életben marad, habár számára az élet tényleg nem jelent túl sokat. Az újabb szolgaszerephez nincs túl sok kedve, ám talán idővel ez megvátozik. Vagy idővel nem kell szolgáskodnia és teljes életet élhet, már ha ez halottként lehetséges. Számára egy darabig ez is megfelel, ha más nincs... és már csak várnia kell.*
-Gondolom, igen. Ha eddig megvoltam, akkor ez továbbra sem lesz másképp, hacsak nem történik valami teljesen váratlan fordulat, ami szintén nem kizárt.
De, ha megpróbálod elrendezni a dolgomat, akkor azt megköszönöm.
*tényleg hálás lenne, ha tud még ilyet érezni. Hiszen, ha nem is rögtön, de később talán lamia lehet, és erre megéri várni. Vagyis egyenlőre úgy tűnik, hogy igen.*

- Nos... a köszöneteddel nem sokra megyek, főleg akkor nem, ha én beszélek Hannah-val miközben te feldobod a talpadat, úgyhogy igyekezz életben maradni. Nem szeretem fölöslegesen járatni a számat, főleg nem ilyen ügyekben... De, mielőtt azt hinnéd, hogy csak szórakozom... megígérem, hogy beszélek az illetékessel, úgyhogy nyugika. Ha majd meglesz a döntés, akkor tudni fogsz róla...
*torz mosolyra húzódik a szája...*
- Ha megfogadsz tőlem egy tanácsot, akkor addig kerüld el ezt a helyet, rendben? Mert az egy dolog, hogy én nem tartalak reggelinek, de más megteheti... és az pech lenne, nem igaz? És most... ha megbocsátasz... ideje ennem valamit.
*nyalja meg a szája szélét, majd egy utolsó pillantás után eltűnik. Farkas éhes*

-Nyugi, életben fogok maradni.
*ezek szerint kerüli a társaságot, hogy biztosan túlélje. Tényleg nem akar meghalni, mert az Waryának is kínos beégés lenne, meg Eldon is jobban járna.*
Nem fogok idejönni, efelől teljesen biztos lehetsz. Most muszáj volt kockáztatnom, hogy elérhessem a céljaimat. És azzal, hogy most kockáztattam, talán egy lépéssel közelebb kerültem a cálhoz. De azért később nem kockáztatok!
*kacsint Waryára, majd ő is eltűnik és keres valamilyen biztosnágos helyet. Már, ha van ilyen a közelben.*

*Igen jól ismeri ezt a helyet. A scelosokat is, akik nem potenciális kajaként tekintenek rá. Már tanultak a saját hibájukból, hogy Charlie-val nem vicces a játék, mert ő nem szokott veszíteni. Érzi, hogy hatalma nőtt, és talán ezért nem s tudja hová tenni. De ez a hely mondhatni kellemes érzéssel tölti el, már amennyire egy démon képes érezni. Itt érzi a holt lelkek közelségét. Köztük van egy, amelyet mindegyiknél jobban ismeri. És most ráadásul a közelben is van. Vajon megérné visszahozni? Hiszen annyit érdemelne, hogy kapjon még egy esélyt. Nem tehet róla szegényke, hogy béna volt, mint egy ebihal a cápaúsztatóban, még belejöhet. És Charlie is pontosan tudja, milyen ott lenni, ahol most Leon van. Nem, ennyire azért nem jóindulatú, hogy a kellemes semmiben hagyja ikerbátyját.
Persze ez még enm végleges döntés, de már játszadozik a hajópadlóval, a vízből kiemelt földdel, a vízzel és annak sótartalmával. Igen groteszk dolgok jönnek létre belőle. Persze, mindez keveredik az állandóan esős fedélzet vizével is, néha-néha egy kis energiát is elcsíp a felhők háborgásából és villámlásaiból.*

- Mi van, kedves... csak nem nosztalgiázol?
*szólal meg vidám de annál inkább flegma hangon, ahogyan Charliet figyeli... Nagy őszinteséggel bevallva, miután Danny elment a kastélyból, nem sok szórakozási lehetősége maradt, ezért gondolta, hogy kedves földbirtokos spanját felkeresve elüthetik az időt együtt. Nem is gondolta, hogy Acheron lesz a helyszín, ahol megtalálja kedves társát...*
- Tényleg... meg sem kérdeztem még, hogy milyen volt szerencsétlen lelkednek a scelosok őrizete alatt sínylődni, amíg vissza nem hoztak? Kérlek, legyél olyan édes és mesélj nekem egy kicsit, majd meg öl a kíváncsiság!
*persze ismeri már annyira Charliet, hogy tudja, nem azért van itt, mert szereti a hajókat, vagy mert lamiákkal akar üzletelni... bár még ez sem kizárható...*

- Annyira nem rossz, mint az hiszed. Ha már meghaltál, jó formán lényegtelen. Az jobban fájt, amikor megöltetek. *itt mosolyogna, azonban az emléktől elborzong. Persze, az már szinte nem is az övé, oly' rég történt. Csak kívülről látja magát, de az a fájdalmas kiáltás, amellyel kilehelte a lelkét, nem volt kellemes.Szép volt, talán igaz sem volt. Így emlékszik vissza arra az emberi mértékben egy évre, még távol volt.*
- Nem szabott határt sem tér, sem idő. Magam voltam. Szinte már túl nagy szabadság. Mellesleg a scelosok kedvesek is tudnak lenni. *csöpp irónia, de még mindig kedvesebb társaság, mintha Lilith szobakutyája lett volna. Akkor tuti nem marad egy józan agytekervénye sem.
Annyira belemerül az emlékekbe és gondolataiba, hogy a következő adag vízzel kiemel egy rákot. Egy ideig grimaszol és úgy néz farkasszemet a kis tarisznyással, végül visszaereszti a vízbe. Ezt se hitte volna, hogy egy halott síkon ilyenek időznek. Rákok.. Vajon ha sokáig kutat, talál cápát is? Esetleg egy bálnát. Az jó nagy. Hm, rádobna egy bálnát az alvó Rachel-re. Ez egy olyan gondolat, amitől egy régi vigyor került az arcára. Egy olyan, amiről már meg is feledkezett teljesen, sőt, a környezete is.*
- Remélem kielégítő választ adtam. És veled? Gyakran fordulnak meg angyalok a szobádban.. vagy inkább az ágyadban? *vagy a fürdőkádban, persze ezt nem tudhatja. Csak el akarja terelni a gondolatait, mielőtt még maga menekülne vissza az üres semmibe, avyg hogy nevezzük a halált.*

- Angyalok? Ne beszélj kérlek többes számban... Csak egyetlen angyal fordult meg a kádamban meg az ágyamban... Dante. A többinek csak a cellasor jut... El sem tudod képzelni, mennyire élvezetes dolog befolyásolni valakit... vagy mondjuk úgy a magad urának lenni... neked is meg kellene ismerkedned pár angyali pofával... ott van mondjuk Asherah, őt biztosan szeretnéd... sokkal inkább démon, semmint angyal. Ő hozta nekem a legújabb trófeámat, egy sanctelt a napokban!
*nem... nem csillognak a szemei, mint egy kislánynak, aki cukorkát kapott... csak szereti olyannak mutatni magát, amilyennek éppen a helyzet megkívánja... Egy darabig némán mered a háborgó óceánra és próbál nem gondolkozni, ezen a helyen az sosem jelent semmi jót*
- Na... szóval, elmondod, hogy miért vagy itt? Mert gondolom, nem tervezed, hogy elkötöd Acheront és föld körüli hajózásra indulsz egymagad... vagy tévednék?
*kérdezi anélkül, hogy a közömbös hanghordozást hanyagolná*

- Ugyan, hiszen még bármi megtörténhet. Biztos a scelosok is szeretnének világot látni. Szerinted Aeson felhője követne végig, mint egy rossz rajzfilmben? *felpillant az égre, de az nem viszonozza semmivel ezt a nemes gesztust, csupán esővel, nem is kevéssel. Hogy ebből a felhőből hogy jön ennyi víz..!?*
- Emlékszel Leonra? *nem néz Armandára, tovább formázza a groteszk testet a fent említett alapanyagokból. Ez egyre ocsmányabb. Kész van, mintha valaki homokvárból próbálni egy testet alkotni.*
- Szerintem nem érdemli meg a halállal járó all-enclusive szolgáltatásokat. Viszont egy kis démonlétet megérdemel. Az mégsem annyira kedves, mint ott. Itt küzdenie kell. Persze, ott sem árt, ha az ember hullája nem tunya, de nem hiszem, hogy..
~Mindegy, lényeg, hogy unatkozom.~ *ezt persze nem mondja ki hangosan, de gondolja, hogy Armanda nem hülye,m így kitalálja. Tovább játszik a kis mutáns művével, majd amikor úgy érzi, ennél jobb nem lehet, felnéz az égre, és vár. Türelmesen vár, ami rá nem igazán jellemző.*

- Leonra?
*lehunyja a szemeit és maga elé idézi Charlie testvérének a képét... ó, hogy a francba ne emlékezne rá...?*
- Ohh... a testvéri szeretet! Milyen megható tud lenni néha, nem igaz? Már régen volt, hogy élve láttam őt... azt sem tudom, hogyan halt meg, bár van némi sejtésem a dologról. És persze itt van... te meg szeretnéd őt visszahozni, hogy az unalom, ami oly hű barátod eltűnjön mellőled, legalább is egy rövid időre, amíg vele foglalkozhatsz.
*nem kérdez, kijelent*
- Oké!... miért is ne hozhatnánk őt vissza? Nekem aztán teljesen mindegy, hogy ki és és ki halott... a te véred, hogy irodalmi nyelven fejezzem ki magam, szóval... gyerünk, pókerezzünk a scelosokkal! Ha mi nyerünk, akkor visszakapod őt... hogy játszhass vele, ha vesztünk... nos... akkor kénytelenek leszünk scelost irtani.

- Nem vagyunk mi olyan barbárok, hogy nekiálljunk scelosokat irtani. Valami elfelejtettél. Csupán egy üzlet, alku az egész. persze, ha te a póker választod, benne vagyok. Hm, nem is rossz. Ha nyerünk, miénk Leon, ha vesztünk, akkor jön az üzlet. A scelosok úgyis szeretnek játszani. Kezdhetjük? *kacsint Armandára, majd felkel a földről, és ismét visszafordul az ég felé. Hm, mindjárt jön a várta-várt, nem ártana időben maradni, mert a végén még tovább kell várakozni. Megindul a hajó gyomra felé, a scelosok kapkodva, szinte egymást taposva követik őt. Végre eksön van, ki kell élvezni minden cseppjét, majd pont az őslakosok fognak lemaradni erről! ideje belenyúlni a kozmoszba és visszaráncigálni Leont. érzi, hogy a közelben van, de mivel a teste odafent felejtette, visszamegy oda. Most már csak Armanda közreműködésére lenne szüksége, ugyanis egyedül nem tud ennyi mindenre figyelni.*
- Most! *mondja a démonnak hátha nem alszik, hogy sürgősen segítsen belepasszírozni Leont ebbe a test szerű valamibe.*

- Nem is kellek én ide... olyan jól csinálod, jah persze... mert már volt részed ilyenben!
*kuncog egy sort, de azért segít Charlie-nak... ha másért nem is, hát mert együtt élnek... és milyen szar lenne már, ha egy ilyen baromság miatt lenne közöttük belviszály? Nem kell az senkinek... C meg happy lesz, ha vissza kapja Leont, Armanda meg tovább cseszegetheti az angyalkákat... és mindenki boldog blabla... És mire a gondolatsornak a végére ér, addigra le is van fixálva Leon lelke a kreált testbe.*
- No... adj neki egy kis serkentőt, kedves. A te véredre jobban rá kap majd, mint az enyémre tenné... meg azért, mégis csak a te lekötelezetted legyen, ne az enyém. Nekem nincs szükségem rá...
*hát hogy is lenne? amikor ott van a sok játszópajtása...*

*Mire a lélek a testbe kerül, pont érkezik Aeson felhői közül Azriel mellékelt villáma.. vagyis, mindegy kié. Kissé FrankEinstein-es megoldás, de így legalább kellőképp képes rögzíteni a lelket a testben. És persze elvégzi a szokásos kis véradást, mert az milyen poén már. Ja, persze az is igaz, hogy anélkül nem tudna mozogni a kis kreált bátyuska, de kicsire már rég nem adunk. Feláll, és Armanda mellé mászik, miután úgy érzi, elvégezte a meló piszkos részét.*
- Szerinted Csipre Rózsikára vár? *szökik magas az egyik szemöldöke, közben Armanda felé fordul, hogy szükség esetén munka van. Majd ismét a félhulla testre, hogy vajon tényleg minden tökéletes és hajlandó-e felébredni Leon. Persze, szar érzés, hogy ismét testbe kényszerítették, de hát, előfordul az ilyen.*

*Hirtelen egy kéz kiragadja lelkét a túlvilágról, ahol már évek óta sínylődik.Furcsa érzés lesz úrra rajta, az érzékszervei megbolondulnak.Úgy érzi mintha újra élne, ami valószínűleg lehetetlen mivel hosszú idők óta hallott.A lelkén kívül azonban mégis érzékel valamit.Egy testet.A saját testét, ami mégis olyan idegen számára.Lassan elkezd szagokat érezni.Valami sós, és dohos szagot.A hallása is visszatér.Először két hangot érzékel, melyek nagyon is ismerősen csengenek.Nem emberi hangok, mégis tudja, hogy hallotta már őket.Megpróbálja kinyitni a szemét.Először csak fehér és fekete foltokat lát, majd szép lassan elkezd tisztulni a kép.Két alakot pillant meg.Az egyik kísértetiesen hasonlít önmagára.Charlie!A felismerés villámként hasít belé.Rögtön tudja, hogy a visszatéréséhez köze van.Miközben ezen mereng beugrik neki a másik figura is.Armanda.Halálos nőszemély.Az átváltozása előtt még egész normális volt.Belegondolni is rossz mi lett azóta belőle.
Lassan összeszedi magát és megszólal.
-Üdv!Micsoda meglepetés titeket itt látni!Vagy inkább magamat, így, egy testben.Miért "élek" újra?*élni, el is felejtette már mi az*.

- Hát úgy tűnik, hogy felébredt... és nem felejtette el csavarni a szavakat... ahogyan illik. Kár... okozhattál volna egy kis hibát benne, édes... így túl... hétköznapi.
*úgy beszél... mintha Leon nem is lenne ott, vagy kb. egy vásárbeli ló lenne, akit ki kell értékelni. De nem tehet róla, hiszen egyáltalán ne érdeke úgy bánni Leonnal, mintha valóban ott lenne.*
- Akkor mondhatjuk, hogy a mai jótevés megvolt... legalább is a részemről. Gondolom, hogy valami eligazítást csak adsz a démonkának, hogy mégis mi a helyzet jelenleg vagy ilyesmi... Ohh... ha a kastélyba hozod őt, akkor mondd meg neki, hogy melyik szárnyba nem jöhet. Jobban mondva, az nem tenne jót az egészségének.
*mosolyodik el, kb. annyi kedvességgel, mint amennyi mák van egy diós süteményben... és mielőtt lelépne, azért tesz egy emberi megnyilvánulást a feltámadott felé... méghozzá annyiban, hogy rá pillant.*
- Na pápá gyerekek...
*és már ott sincs*