- Nyx. *a mosoly az arcán már egyértelművé teszi, hogy nem kérdés volt. Rég voltak olyan idők, hogy az ő népe megfordult volna egy ilyen, alacsonyabb rendű társadalom birodalmában. Legalábbis, ahogy ők hiszik.*
- Milyen meggondolatlanság hozott felénk? *a tenéyrbemászó vigyora lekaparhatatlan, mint az autópálya matrica.*

- Hűtsd le magad bogaram. Nincs semmi dolgom veled, vagy a testvéreiddel. Lilith-hez meg Hannah-hoz jöttem. Puszta véletlen, hogy összefutottunk... de legalább most egy félig értelmesnek nevezhető démont kell elviselnem.
*viszonozza szívélyesen azt a hatalmas vigyort. Benne nincs ugyan semmi ellenszenv, vagy ilyesmi... csak úgy alapból elítéli ezen démonokat, olyanok, mint az agyamosott járó hullák, egytől egyig, de az ő bajuk... *
- Hogy hogy egyedül, kedves Victor? Nálad ez is elő szokott fordulni, vagy tán beteg vagy?

- Egyedül? Tudod, ez ilyen átmeneti állapot. Egyik után, de még a másik előtt.. *az arckifejezésével kicsit sem próbálja leplezi igen csak perverz gondolatokat, vagy épp emlékeket, de szükség sincs rá, hiszen magától értetődik.*
- Viszont, ha valóban az ősökhöz jöttél, mint ahogy állítod, mit keresel itt? *félreérthetetlen vigyor.*

- Ohh... most azt kellene válaszolnom, hogy azért jöttem ide, mert tudtam, hogy itt leszel és már elepedek, hogy megérints engem?
*pislog kettőt angyali szemekkel*
- Valami ilyesmi lenne a megfelelő válasz neked, ugye? Mert ha nem tévedek és így van, akkor minek mondjam el, hogy miért pont itt kötöttem ki? Legalább örömet okozok neked a jelenlétemmel.
*miközben az utolsó szavakat ejti ki, végig cirógatja Victor arcát*

- Tökéletes lenne. *Nyx hátára teszi egyik kezét, amivel közelebb húzza, majd a keze kicsit alacsonyabb tájakra vándorol, miközben szemeivel az előtte álló 'halandó'-démont szemléli. Nem hisz benne, hogy a démonnő sokáig tűrné mindezt, de a remény hal meg utoljára, nem?*

*Egy pillanatig elgondolkozik azon, hogy vajon miért van az, hogy az első generációsok vagy szexmániások vagy őrült állatok és sehogy sem talál a kettő között átmenetet? Lehet, hogy Lilith-nek vannak hibái, de azért jobban össze válogathatta volna a gyermekeit. Idővel unalamas az ilyen, főleg, ha a hűség hiányzik belőlük. Persze ez csak személyes, szubjektív vélemény*
- Mondd csak Victor édes... neked teljesen mindegy, hogy kit döntesz meg, csak nő legyen?
*nem kegyetlenkedésből kérdezi, csak érdeklődik afelől, hogy mennyire beteges ennek a démonnak a mániája. Közben természetesen (egyelőre) hagyja Victort játszani*

*Ez azért kicsit elvette a kedvét, úgyhogy egy alapos tapizós simítás után visszaveszi a kezét, és visszasétál a helyére. Végigméri Nyxöt, és csak arra az elhatározásra jut, hogy volt már jobb is.. egyszer úgyis mindenki behódol neki. Nagyrészük hamarabb, az tény.*
- Nem feltétlenül. Azért az is fontos, ahogy kinéz.. *oldalra billenti a fejét, és ismét egy perverz mosoly jelenik meg az arcán.*

- Tehát, ha valamelyik nő jól néz ki, akkor mindegy, hogy milyen rangú vagy melyik fajhoz tarozik, te meghúzod? Már megbocsáss Victor, én megértem, hogy nehéz az életetek Lil mellett... de azért mindennek van határa, nem? Ha már első generációs vagy, akkor meg kell húzni a vonalat... vagy nálatok ez semmit nem számít?

*Nem tudja, hogyan került ide... csak érezte, hogy itt kell lennie. Még soha nem járt ezen a hajón, de tudja, hogy veszélyes itt lennie. Viszont különleges képességével, amivel a jövőbe lát... megbizonyosodott arról, hogy jó helyen van. Itt végre mesterre talál, csak még azt nem tudja, hogyan lehetséges ez.
Elmélkedései közepette egy lamia settenkedik a háta mögé. Natasha megfordul, de már késő. Túl fáradt ahhoz, hogy védekezzen... meg amúgy sem lenne esélye egy vérszívó ellen... *

*Épp egy lélekkínzóval egyezkedett a közelben. Szokásos sötét ügyek, Charlie-nál ez egy cseppet se meglepő, de érzi, hogy aközelben egy gyenge démon található, köszönhető egy lamiának. Amikor megjelenik, sikerül egy vértócsába érkeznie. A félájult démon a földön, alig pár méterre, míg a lamia gyilkos, és főleg éhes pillantásokkal jutalmazza C-t. Tudatlan és ostoba, mint az a vérszívoknál szokás, emellett frisshusi, mert kapásból ráveti magát a démonra. A roskadozó hajópadlón kötnek ki. Bírkózást megakadályozva C gyorsan cselekszik, mert most ehhez nagyon nincs hangulata. Így is a képébe esik az eső, bőven elég neki egy problémával megküzdeni. Így egy határozott mozdulattal megszabadítja a lamiát a fejétől. Könnyen jött, könnyen ment. Lelöki magáról a hullát, majd a fejet eldobja, végül elégeti mindkettőt. Szokás szerint vérben úszik, de legalább nem a sajátjában. Odatipeg a sebesült démon mellé, leguggol hozzá, hogy közelebbről is lássa. A felismerést egy kissé gúnyos és "na-én-megmondtam" mosoly követi.*

*Ha lenne annyi ereje, hogy elmásszon innen valahova máshova, ahol szépen csendben meghalhat, akkor megtenné... de a lamiafajzat túl sok mérget juttatott a szervezetébe, ezért miután összeesett képtelen volt még arra a csekély mozdulat megtételére is, hogy a fejét felemelje, hogy lássa, ki érkezett a hajóra.
Nem kell sokáig várnia. A harc rövid, de végzetes volt... és bár nem látta a záportól nedves levegőben jól érezhető a lamia vére... tehát legalább elvbeni gyilkosa meghalt.
A kíváncsiság lelassítja a perceket... nem tudja, hogy az a démon, aki megölte támadóját veszi-e a fáradtságot, és odamegy-e hozzá, vagy egyszerűen csak eltűnik... de van egy sejtése... és az ilyesmi folyton beigazolódik. Csak türelmesnek kell lennie... Ám mikor meglátja, hogy Charlie az... ez a pöffeszkedett beképzelt, magát istennek tudó démon az... inkább hányna szégyenében... *

- Ejj-ejj. Nem is tudom, mi tévő legyek veled kapcsolatban. Ha megmentem a csöppet sem ártatlan életed, valószínűleg hála nélkül elslattyogsz. Olyat, hogy köszönöm, nem is várok, nincsenek ilyen fajta hatalams elvárásaim. Viszont ha hagynálak itt sínylödni, végül meghalni.. ki tudja, lehet, hogy azzal járunk mindannyian a legjobban. Hiszen mi lenne az, amit te tudsz, de a többi démon nem? Ugyan, hagyjuk már.. *kis színpadias nevetés. Hangja teljesen nyugodt, úgy méregeli a helyzetet, mintha arról lenne szó, megvegye-e ezt a húst, vagy inkább hagyja, hogy rárohadjon az eladóra. Hm, nehéz kérdés. legalább annyira, mint egy lóvásár.*

*nem szólal, lévén, hogy képtelen erre... a hangok először felerősödnek, majd lassan kezdenek elhalkulni.Isten áldja meg a lamia méreg hatását... árulni kellene a boltokban! Az érzékei is lassan kezdenek kikapcsolni, nem sok kell már ahhoz, hogy végleg feldobja a bakancsát...
... De nem zaklatja fel ez a dolog túlságosan. Mindig is hitt a látomásaiban, és előre látta, hogy egy mester eljön és megmenti az életét... legalább is, nagy haldoklása közepette már belepillanthatott ebbe a verzióba. Elfogadja azt, amit látott, ezért elernyed és teljesen megnyugszik. Ha ő azt látta, hogy C lesz a mestere... akkor rajta nem fog múlni a dolog... bár nem nagyon tetszik neki... de biztosan nyereséges lesz az üzlet, ha ez a sorsa... legalább is, ha életben marad*

*Nat már eléggé a végét járja, úgyhogy inkább könnyít a dolgán: vágást ejt a "szíve" felett, majd erejét kicsit rákoncentrálva, eltávolítja a vérét, közben fájdalommentes halálnak kitéve. Ha már dolgozik, végezzen tiszta munkát. És most jöjjön a rutinmunka, amit már oly sokszor végre kellett hajtania, nagyrészt hiába. És persze Echidnának is. Valószínűleg az ő kőszívéből már egy porszem se maradt, de annyira azért nem kíváncsi rá, hogy meg is bizonyosodjon róla. Miután végzett, csak pár csepp vért enged Natasha szájába, hiszen még nem bizonyította, hogy tényleg erős-e. Ha igen, akkor így ismegmarad. Hiszen ami nem öli meg, az majd erősíteni fogja.*
- Jó reggelt, Csipkerózsika.

*Miután siekrül visszaevickélnie a Styx partjáról, kinyitja a szemeit és Charlie-ra néz. Nem kell egy szóval sem elemeznie a helyzetet... érzi magában Charlie vérét, de nem fűz hozzá semmit... egyelőre. Helyette inkább feláll és körbenéz*
- Láttam, hogy meg fogsz menteni... ahogyan azt is láttam, hogy a mesterem leszel... és minden úgy történt, ahogyan a látomásomban.
*mondja halkan, érdeklődve fürkészve a démon arcát*
- Csak azt nem tudom, hogy miért pont te? De ez most mellékes... nincs valami kevésbé irritáló hely, ahova mehetnénk?

*Gyanakodva méregeti legfrissebb szerzeményét, és hirtelen nem tudja, hogy mit higgyen. Feláll, körülnéz, de sehol egy lélek, csupán az eső szakad megállás nélkül. Gondol egyet, de végül csak ennyit mondd:*
- Kövess. *ez az egy szó, és mégis mennyire más hangsúlyban, mint a többi, amit eddig Charlie valaha kiejtett a száján.*

*Erőltetett nyugalommal az arcán járkál fel s alá a hajóroncs valamikori fedélzetén. A scelosok érdeklődve sasszéznak el mellette, de van már annyi tapasztala az angyalnak, hogy kikerülje őket, így nem bántják. Az eget kémleli, a sötét és örökké felhős eget, mely sosem fogy ki az esőből. Néha egy-egy villám is feltűnik, mostanában egyre több. Biztos fusztrált a villámok szülötte, és ez az időjáráson is látszik. Dante belefáradt a fel-alá mászkálásba, ezért inkább nekidől a korlátnak, úgy várakozik tovább. Arca egyre inkább átformálódik, és azon egy csepp békesség nincs.*

*Késve érkezik. Az is nagy szerencse volt, hogy meghallotta Dante "üzenetét" a gondolataiban... máskülönben nem tett volna meg ekkora utat, hogy itt legyen, de bizonyára fontos dologról van szó. Ahogy Acheron fedélzetére ereszkedik, arcából kisöpri a csuklyát és körbe pillant. Azonnal észre veszi a régen látott angyalt. Mosolytalanul lépdel oda hozzá, nem marad lábának nyoma az eső áztatta padlókon.*
- Miért hívtál ide, Dante? Annyi éven át nem is hallottam felőled... s most hirtelen feltűnsz az álmomban azzal a kéréseddel, hogy jöjjek ide.
*köszönés helyett egyből a lényegre tér. Túl sok időt pazarolt már el az életéből fölösleges dolgokra, így itt sem marad tovább egyetlen elvesztegetett másodpercig sem, ha a harcos nem tud számára érdekes beszámolót produkálni*

*Egy ideig csak mered a rég látott angyalra, komoly pillantásában elbújik a düh és a bosszú. Mielőtt megszólalna, megpróbálja magát a legkevésbé hergelni, hátha lenyugszik egy kicsit.*
- Gondolkozz. Érezz. Nézz körbe, mit látsz. Mit látsz, pontosabban, kit nem látsz. *halnak teszi egymás után az értelmetlen szavakat és őszintén reméli, hogy Asherah ebből is rájön, mit nem szívesen mondd ki.*
- A szövetséged kell. Benned merek bízni, remélem, nem hiába teszem.

*Az angyal szavaira oldalra dönti a fejét, majd lehunyja a szemeit... és nem kell sokáig keresnie, hogy rájöjjön kire utal Dante. Mikor kipattannak a szemei, azok ugyan olyan semmitmondóan csillognak, mint eddig*
- A szövetségemet akarod...
*ismétli a harcos szavait, elgondolkozva. Azért nem ma jött le afalvédőről, tehát nem ugrik bele mindenbe egyből... első szóra*
- Kifejtenéd bővebben, hogy mégis mibe sikerült belepottyannod megint? Mert természetesen bízhatsz bennem, de remélem nem gondoltad, hogy minden magyarázat nélkül veled ugrok... ? Tehát hallgatlak....
*tekintetét a férfiról a hajóra szegezi... nem érti, miért kellett pont itt találkozniuk, mert bár most a világok kusza hadában mindenki mehet mindenhová... ez a hajó csak úgy bűzlik a démoni erőtől... *