- Értem, anyám. - *hajtja meg a fejét másodszor is. A hihetetlen mennyiségű energia, ami a beolvadáskor felszabadult, letaglózta. Ellenkezni végképp nem bír ilyen helyzetben. *
- Segíteni fogom, bár most éppen a lakosztályában fekszik. A beszámoló...- *Tenyerére áttetsző gömböt bűvöl és szép lassan megtöltögeti az emlékeivel. Miután minden, pontosan és részletesen kivehető benne, Hannah felé nyújtja.*
- Nézd meg kérlek, így a legkorrektebb. - *reméli, nem lesz az anya ellenére, hogy kicsit sok méreg ment aznap Warya testébe..*

*Elveszi a gömböt, de ahelyett, hogy valami kép jelenne meg benne egyszerűen a testébe szivárog belőle az a furcsa vöröses köd, ami megtöltötte a belsejét, így minden emlék közvetlenül eljut hozzá. Egy darabig csendben áll, míg minden képet fel nem dolgoz, aztán kedves mosollyal néz gyermekére*
- Jó munkát végeztél, bár remélem azzal tisztában vagy, hogy majdnem megölted őt? Máskor jobban vigyázz, az ő szervezete még nem olyan, mint a miénk, ezért óvatosabban kell vele bánnod. Az viszont igen csak meglepett, hogy nem ölted meg, mikor felajánlotta, de úgy vélem... hogy bölcs döntést hoztál. Warya valóban megkért engem, hogy végezzek vele, ha mindennek vége van, de nem áll szándékomban, nagy veszteség lenne... és ahogy elnéztem kettőtök párbeszédét, azzal, hogy nem vetted el az életét, te választottad meg helyette az útját... Most már élni akar, a szavai, amiket elsuttogott ezt jelentik a véleményem szerint. Észre vetted, hogy kedvel téged?
*tőle szokatlanul széles mosoly terül el az arcán*

- Erőtlen, ellenfélből faragott, szuicid nőkkel nem kezdek, anyám. - válaszol fáradt fintorral. Örül, hogy letudta egy napra a Waryával való találkozásokat és nem kell tovább színészkednie. Valahogy büszkeségén alulinak találja, hogy egy alig pár napos lamia kénye-kedvére van utalva. Újra egy apró sóhaj hagyja el ajkait, ezt elfedőleg válaszol*
- Legközelebb jobban vigyázok. Kétségkívül jó lett volna, de hátha tényleg méltó testvérünk lesz. - *szeme ellentmond szavainak, de tisztában van vele, hogy Hannah átlát majd a szentbeszédén.*

*Lemondóan legyint*
- Nem értem, hogy miért nem fogadod el őt, ahogyan azt kellene, ahogyan azt sem értem, hogy miért véled őt gyengének. Ezek szerint, azt állítod, hogy rosszul tettem, mikor lamiát faragtam belőle? Tehát hibáztam? Jajjj... Nox, ne legyél már ennyire gyerekes! Ha nem első generációs lett volna, már minden percedet rá szentelnéd, mert hogy mekkora tehetség! Nagyon szépen kérlek, hogy tedd félre az előítéleteidet és gondolkozz egy kicsit előre! Nézd azt, hogy milyen hatalom lakozik benne, és hogy mire lesz képes, ha majd beavatjuk őt... Eleddig még egyetlen olyan démon sem született, akiben keveredett volna a két nemzedék vére, el tudod egyáltalán képzelni, hogy mekkora ereje lesz? És ezek után... nem gondolod, hogy jobban tennéd, ha jóban vagy vele... persze csak a saját érdekedben? Nincsenek illúzióim afelől, hogy majd mikor igaz lamiává változik, akkor irányítani lehet őt... ezért fontos az, hogy ne forduljon fajtársai ellen...

- Egyszerűen nehéz megszoknom, hogy az ellenség vére most már a mieinkben is csorog... Sajnálom, de igyekszem hamar fellazítani az ellentéteket. Száz év harca nem kopik el egy bájos arc láttán, sajnos. Nem kétlem, hogy hatalmas lamia lehet és talán lesz is belőle, de mi, akik eredeti, tisztavérű testvériség vagyunk, nem vagyunk-e erősebbek holmi kevercsnél? Nem, úrnőm, tisztelem a döntésed, és ha azt kívánod, soha többé nem hallod megjegyzésem erről a démonról. Ám ameddig nem tiltod meg, őszintén kimondom a gondolataimat, aggályaimat. - *monológja közben arcán némi pír jelenik meg, ami - ha jól emlékszik - már több dekád óta nem esett meg vele.*

- Megértem, hogy miért nehéz ez neked... vagy bármelyik más lamiának, hiszen valóban oly sokáig irtotta egymást a két faj... Viszont most a kompromisszumok ideje van... a keveredés történelme. A kérdésed jogos, hogy nem-e erősebb a tiszta vér a kevertnél... minden esetben erősebb lenne, ha fiatal démonról lenne szó, ám Vivian és Warya hatalma közvetlenül Lilithtől származik, az ő vérük is tiszta... és Lilith meg az én vérem együtt, egy olyan hatalmat fog felébreszteni, amilyenre még nem volt példa... Két ős vére egy testben... elképzeléseim sincsenek arról, hogy mire lesznek majd képesek... De ami fontos, hogy az ő vérüktől ti is erősödtök majd... Nem ellenfelei lesztek egymásnak, hanem társai! Ennek így kell lennie...

- Örömmel lakmározok majd a vérén, ha tényleg erősebbé válik. - *bólint fanyar mosollyal, majd kelletlenül felemeli a kezeit.*
- Ígérem ezentúl vigyázok rá és nem teszek semmit a csatlakozás ellen. Nem ölöm meg, nem károsítom meg túlságosan, és juttatok a szervezetébe elegendő mennyiségű mérget. Nem lesz vele probléma. - *kis szünet után ellágyulnak a vonásai és valami félmosolyszerűséggel az ajkain szólal meg*
- Egyébként Micaht merre találom? Rég láttam már.. - *kétségtelenül Micah az egyetlen lamia akivel diszkréten megvitathatná az ellenszenvét. Lehet, még azt is sikerül kisütnie a segítségével, hogy hogyan tűrje a démonokat..*

- Tudod jól, hogy Micah nem kedvel engem, éppen ezért nem osztja meg velem a dolgait, szóval nem lehetek a segítségedre... biztos megtalálod valahol, ahol sok játékszernek alkalmas egyéb lény található...
*sóhajt... *
- Kérlek, Nox... tartsd szem előtt a szavaimat... viszont, amiket mondtam, csupán kérések... tehát végülis járj el beátásod szerint, a döntéseidet nem vitatom... bízom benned... és az ítélőképességedben. Semmi olyat ne tegyél, ami az elveid ellen van... nem a parancsolód vagyok, csak a mestered, tehát bármit is tégy, nem vonlak érte felelősségre, ezt tudd.
*mielőtt még bármilyen választ is kapna, eltűnik a hajóról. Ezeket el kellett mondania, nem szeretné, ha bármelyik gyermeke is alárendeltnek érezné magát... az már nem család*

*Ezúttal egyedül érkezik meg a fedélzetre. Az éjjeli csendet hallgatva áll meg az árboc közelében, s elmered a semmibe. Annyi teendő van még, annyi alakoskodás és műmosoly vár még rá, annyi megalázó és undorító kényszer.. De meg kell tennie, ki kell tartania a faja érdekében. Ha ezt a csatát megnyerik, a háború is az ő kezükben lesz. Az egész világ hajlonghatna a lamiák büszke népe előtt! A gondolatok villámokként cikáznak az agyában. Mégis, nem túl nagy ár a gerinc behúzása, a vérünk bemocskolása? Démonok a köreinkben, dacos, nagyszájú, tiszteletlen démonok... De Hannah. Hiszen igaza van, tudja jól. Szükségük van még a démonivadékokra, s lehet, később erősebbek lesznek mindannyiuknál.... Valahol belül ez is megrázza. Nem akar a tiszta vérű család gyengéi közé tartozni, miután kivívta magának a tekintélyt és a hatalmat. Ha ezek a kis senkik feltörekednek, a vérükön fogok mámorosodni, határozza el magában.*

*A fedélzet jelenik meg, egy fiatal démon fejével. A scelosok egyből betámadják őt, de aztán a primitív lényecskék rájönnek, hogy ők nagyon de nagyon bírják Micah-t, így csak parancsra várnak. Ám Micah nem igazán vesz róluk tudomást. A fejek hozzájuk vágja, és felvont szemöldökkel indul lefelé a fedélzetről az árbóc irányába. Ruhája eredeti színe mostanra rejtély, mivel a vér túlságosan is elnyomja. Na igen, elemében volt. Most is csak kikapcsolódni jött ide, meg a scelosokkal szórakozni, de valami jobban érdekli. Mondjuk, hogy mi ez itt? Megáll Nox előtt, tetőtől talpig végigméri, majd visszafelé is, végül a szemébe néz, de semmi újat nem lát az arckifejezésén.*
- Hát te? *ez a két szó már szinte maximális kedvességnek számít tőle.*

*Feje lassan a hang irányába fordul. Ha időben leesett volna neki, hogy ki a hang gazdája, valószínűleg nyaktörő tempóba váltott volna, de ahhoz túl mélyre ásta magát a gondolataiban.*
- Micah! Végre. - *arcára az elégedettség mosolytalan kifejezése ül ki, amit kifejezetten a testvérének tartogatott.*
- Már napok óta kereslek. Hallottad a híreket? - *teljességgel lehetetlennek véli, hogy elkerülte volna a figyelmét az elmúlt idő összes idegborzoló eseménye, de jobbnak látja így bevezetni a mondandóját. Ekkor eljut arra a pontra, hogy alaposabban szemügyre vegye rég látott rokonát. valami félmosolyszerű rándulással észleli a vérbevonatot Micah ruháján, az ilyesmit már szóvá sem teszi. Hiszen az ilyen apró dolgok mutatják meg igazán - testvérek a hatalomban.*

- Igen, éreztem. *jelenti ki nyersen, direkt ezt a szót használva, és nem azt mondja, hogy hallottam. Neki az arcizma sem rándul, és továbbra is testvérén mereszti a tekintetét. Ő még azon kevés lamiák közé tartozik, akiket elvisel. Na igen, összes hibája szegény félnótásnak, hogy Hannah-mániája van. Nem mondhatná, hogy nem halálos hiba, de később talán még jól is kijöhet belőle. Micah semmiképp, de az meg hol érdekli a vérszívó démontársadalmat? Pillantása továbbra is semleges, semmit sem mutat, ugyanolyan, mint másfél perce. Rezdületlen. Őszintén reméli, hogy ezzel teljes mértékig kifejezi, hogy magasról tesz Hannah piti húzásaira.*

*Jóleső nyugalom érinti meg az arcát. Már egy ideje hasonlót sem érzett, de a hideg közöny, ami Micah abszolút és örökös fegyvere a neki nem tetsző témákkal szemben, nyugtatóként hat az idegeire. Kellett már végre valaki, aki képes felülemelkedni a belső harcokon, bármilyen hatalmas jutalommal is kecsegtetnek. Igen, ezzel a hűvös logikával, amit kedves testvére hozott magával, sokkal könnyebben el tudja képzelni, hogy talán mégsem akkora nagy a kockázat, mint amilyennek tűnt. És talán a tét sem olyan magas...
Igen, Micah jelenléte mindig is mélyen hatott a gondolatai irányára, és ő az egyetlen a családból, sőt a létező lények közül, aki néha rá tudja venni Hannah megkérdőjelezésére. Eredményre sosem jutott, de a gondolat is hatalmas tett Nox esetében. *
~Mindig is beszédesebb volt a hallgatása, mint a szavai.~ *gondolja szinte már derűsen.*
- Ki volt a kedves lélek, ki megújította ruhád színeit, bátyám? - *kérdezi kis szünet után.*

- Nem a nevüket kértem el, hanem a vérüket. *újabb hűvös pillantás. Ki hitte volna, hogy még lehet ennél is durvább? Hm. Bár muszáj elfintorodnia, és közel sem poztívan. Nox arcát tanulmányozva rá kell jönnie, hogy kedves testvére még mindig a naivság példaszobra. lehet, hogy mégsem tud annyit kifejezni a hallgatásával, mint szeretne. Muszáj lesz felvilágosítani, pedig nem az a szófosós fajta.*
- Ne hidd azt, hogy hibásnak tartom kedves úrnőd tervét. Félreértesz. *szándékosan emeli ki, hogy Hannah-hoz neki bizony semmi köze. Bár testvére arca még mindig nem azt sugározza, amit szereztne.*
- Egyszerűbben mondom. engem hidegen hagynak az új tetertései. Tőlem aztán meg is dögölhetnek. Ha szükséges, első kézből segítek az ördögnek. *na igen, amikor még "kicsi" volt, sok időt töltött az ő társaságában, amolyan bünti féleként. Na igen, azok a régi szép idők..*

- Ó, bocsásd meg butaságom, Micah. Néha már beleképzelem a nem létezőt is a mondataidba.. - *apró bólintás a megszólított felé.*
- Tegyük hát félre az érdektelen témát! - *legyint, meglebbentve széles ingujját.* - Mondd, mivel telnek újabban napjaid? Nehéz megtalálni.. - *azt már nem teszi hozzá, hogy "ellenben a nővéreinkkel", mert Amsah még valószínűleg mindig az ágyában pihenget. Hamar elhagyta a lakosztályt reggel és nem volt kedve felébreszteni a lamiát. Elvégre úgyis gyakran találkoznak.. Egy halk csöppenéssel ér földet a vérfolyam, ami Micah ruháján végigszánkázott. Kelletlenül észleli, hogy újra éhes.*

- Erre-arra. *nem kell különösebben részleteznie, hogy nem a közeli síkokn, hanem főleg más kúlturákban. Ahol nincs lamia tömegnyomor. De ez a Death Valley-Silent Hill tanya már kezd az idegeire menni. Most már tényleg csak azért jár vissza nagy ritkán, hogy körülnézzen, mivel lett rosszabb a hely, mint legutóbb volt. Lenéz ruhájára, és közönyösen megállaptíja, hogy a vér még nem alvadt meg rajta. Szóval ezért ilyen jó letépni tőből a végtagokat. Fröcskölnek és dekorálnak, amellett, hogy laktat. Öröm a köbön.*
- És te. Hol lapultál eddig? *csupán gesztusból kérdez rá.*

- Kétlem, hogy meglepő volna számodra a hír, de Lacrima Cruorban...és igen, Hannah szolgálatában. - *nem készül részletezni, nem érzi szükségét. A lassacskán szilárduló, kocsonyásodó vért bámulva nyelve végigszánt a szemfogain.*
- Micah...mutass nekem egy termékeny vértanyát kérlek.. - *arcán valami beteg vigyor árnyéka suhan át. A ruháját végignézve nem lesz nehéz egy kiadós reggelivel szolgáló földet mutatnia. *
- Ingerel az illatod.. - *magyarázza az ideiglenes mámort, ami kiült az arcára. Nem kétli, hogy a hasonló megmozdulások csak gyorsítják Micah döntését. *

*Ismét elhúzza a száját, bár egyszerűbb, ha így hagyná, mert ez ma este már enm az első. Gyorsan végigpörgeti, mi lenne jó neki, de hogy a saját helyeire nem viszi, a szent. Nem Nox-szal van a probléma, de fél, hogy köpne Hannah-nak, az pedig utána menne, visszarángatná, és a fejét venné. Szó szerint. Hiába, Hannah még mindig erősebb nála. Marad az a hely, ahol az erős démonok többsége tanyázik.*
- Kövess. *két pislogás között eltűnik a fedélzetről, a scelosok hatalmas csalódására. Majd legközelebb hoz nekik finom kaját. Ami még egyben van és él, emellett tökéletesen tud majd félni is tőlük.*

*A hajó csendes, hideg és esős fedélzetén kuporog. Az égbolt szokásához híven sötét, de az eső most nem annyira őrült és eszelős, mint a tenger morajlása. Victor alapból utálja s scelosok kiszámítható természetét, de most még arra sem veszi az energiát, hogy egyáltalán törődjön a jelenlétükkel. Volt pár kellemetlen találkája az elmúlt napokban, ami elvette halott életének kedvét. Lilithtel nem jó dolog csevegni. Határozottan kényelmetlen.*

*Jöjjünk el Lilith világába csapó 2.
Nyx tulajdon képpen nem tudja, hogy miért Acheront választotta megérkezésének színhelyéül. Egyszerűbb lett volna, ha egyből Scholomance-ba megy... de valahogy semmi kedve nem volt találkozni ismét Ashtonnal, vagy olyan démonokkal, akik nem érnek fel az ő szintjére. Acheronon meg nem fordul meg akárki... és még ha egy árva lélek sincs itt, akkor is sokkal élvezhetőbb az egyedüllét ezen az elátkozott hajón, semmint valamelyik városban.
Meglepetésére ismerős arcot lát.*
- Victor?
*régen nem találkozott már a genessel... de legalább emlékszik rá, ami nagy szó... ez jelent valamit... valami olyat, hogy figyelmbe veszi a démon létezését és nem tekinti levegőnek*