*Elveszi a kezét, a csuklóján hamar beforr a seb. Nem várt más reakciót Roxane-tól, de hát, hozzászokott már.*
- Nem aranyom, csak egy új életet kaptál tőlem. Démoni oldaladat elengedheted. *csak most veszi észre a B betűt, amikor a lány haja odébbmászik. Nem igazán tetszik neki, ezért eltűnteni, majd folytatja a monológot, amit már kezd unni.*
- Most magadra kell, hogy hagyjalak. Edződj.. vagyis maradj életben legközelebbi találkozásunkig. Addig is, barátkozz az új életeddel. *most egy mérsékelten gonosz mosoly (..) kíséretében távozik. Bízik benne, hogy Roxane visszatalál innen.*

*Kedvenc scelosaival "játszadozik", csak egy kicsit veszi hülyére őket. Megízlelteti velük az angyal lelkénk darabjait, amit két napja csapolt meg. Kis ízelítp, hogy ha angyal jönne ide, akkor egy percet se hagyjanak neki. Persze a fedélzeten szokás szerint szakad az eső, és igen csak hideg szelek járkálnak a borult ég alatt.*

*Ideje volt kimozdulnia Angyal honból... mivel nem látta a különféle helyeket, ezért úgy dönt, elindul szétnézni, persze csak óvatosan, és igyekszik nem első geneseket kifogni. Valahogy Acheron fedélzetén köt ki, Ashton előtt. Nagyokat pislog.* Helló.

- Stephanie.. *hangja a szokáso ridegséget tükrözi, de ez a idegség fizikai valót is ölt. Ereje szétterjedt már a hajón, így a kedves angyal kedve is kezd süllyedni. Hirtelen a létező összes megtörténhető rossz esemény Stephanie agyába szökik. Persze, ez is Ash műve, hiába nem mozdul meg.*
- Hogy vagy mostanság? Minden rendben van körülötted? *rávetíti a teljesen depresszív hangulatot. Az a fajta, amin csak az önmarcangolás, netán a gyilkosság segít.*

*Hát egy szó mint száz, elég pocsék kedve lett. Eszébe jut Azarus, és az együtt töltött pillanatok, amik nem a legkedvesebbek számára. Próbál Dariusra gondolni, legalább az egy pici reményt ad neki, hogy a férfi mellette áll.* Nem bájcsevegni jöttem, és nem hinném, hogy pont téged érdekelne, mi történik velem...

- Valóban hidegen hagysz, kislány. De csak szeretnéd, hogy én legyek az egyetlen, akit nem érdekelsz. Gondolj csak Azarusra. Szerinted érdeklőd őt egy kicsit is? Hiszen csak egy démon. Nekik mind egy egyformák vagytok. Ártatlanok, fehér tollakkal. Nagy szám. *ezeket a savakat nem csak egyszerűen mondja, de beleégeti a lány tudatába és tudatalattijába. Ha elfelejtené, még akkor is emlékezzen.*

*Nem kell beleégetnie a tudatalattijába, ezt már tudja.* Engem sem érdekel Azarus... és egyik démon társad sem. Addig jó, míg nem hallok rólatok semmit! *Picit kezd kiakadni, valami nagyon zavarja őt, de nem tudja mi...*

- Démon? Ne légy már ennyire naiv, kicsi lány.. Akkor szerinted, hogy lennék képes megtalálni téged a Mennyben is? *hagy gondolkozzon rajta a lány egy picit, majd folytatja.* Gondolj Dariusra. Megvan? Remek. Azt hiszed, érdekled őt? Komolyan azt hiszed? Milyen kis édes.. Ő Leito tanítványa. Elég egyértelmű, hogy csak egy valami hajtja. A siker. Te is csak egy eszköz vagy a kezében, mint ő Leitoéban. Így megy ez már csak.. Ne vedd magadra, törődj bele, hogy felesleges vagy. Sokan vannak így, megnyugtatlak. Démonként én is untam az életet, de most valahogy teljesen más a világ. Mondd csak, Stephanie. Féled-e a halált?

- Darius szeret engem. És igen, érdeklem őt, nem csak egy eszköz vagyok... meg sem mentett volna, ha az lennék! Minek neki egy eszköz? Egy harcosnak?? *Csak egy pillanatra gondolkozik tovább ezen, mert meglepi Ashton kérdése.* Miért vagy kíváncsi rá?

*Ez a kislány ellenállób, mint gondolta volna. A szavakat, amiket eddig csak mondott, mostmár a tudára kényszeríti, hogy azt higgye, úgy van.*
- Ugyan már, kicsi lány. A harcosoknak minden és mindenki csak egy eszköz. Nézz csak Leitora. Tiszta karrierista alkat, most mondd meg. Szerinted Dariu miért lenne másmilyen? Azért mentett meg, hogy tovább tudd szolgálni őt, elég egyértelmű. *szeret játszani az emberek tudatával. Főleg egy angyaléval.. olyan kis naiv.*

- De... de Leitonak már gyereke is van... *hát még van pár mentőöve, de már igencsak kezd kifogyni a tiltakozásból és egyre inkább hiszi el Ashton bugyutaságait.* Miért csinálod ezt? *Picit megremeg a hangja, el akar menni... nem akar Ashton mellett lenni...*

- Én, kedveském, nem csinálok semmit. Csak a gondolataidat vetítem ki, keverve, hogy mire számíthatsz, ha nem segítesz mgadon. *hirtelen megnyugtató lett a hangja. Olyan "gyere ide, itt senki sem fog bántani" kategóriás.*

- Mégis hogy segíthetnék magamon? Biztos, hogy nem fogok hozzád menekülni... *apró megvetés a hangjában* de Dariust sem fogom elhagyni. Szeretem! ~és tudom, h ő is szeret...~ *hát ez a remény..*

- Nem menekülni kell a problémák elől, hanem megoldani őket. Mellesleg akkor is kiállnál Darius szeretete mellett, amikor más démonnőket ölelget? *pár képet vetít Stephanie szemei elé, mintha pont most történne, csak más helyszínen. Nincs benne sok változtatás.*
- Még mindig úgy hiszed, érsz bármit is? *mostmár egy szép nagy adagot küld az erejéből a lánynak, és egy hasonló darabot szed ki a lelkéből. Pont annyit, hogy a lánynak csak egy dolog járjon a fejében. Hogy egy senki, és semmit sem ér. Senkinek sem fog hiányozni. Egyetlen kiút az öngyilkosság. Mindezt úgy intézi, mintha ezek a gondolatok a lánynak saját magának jutottak volna eszébe.*

*Démonnőket? Az lehetetlen... Darius nem süllyedne ilyen mélyre.. de ha démonnőket nem is. Másokat bármikor megkaphat... elvégre... elég erős harcos, és sanctel is. Biztosan minden nő rajong érte a Mennyben. Akkor miért maradna meg Stephanie mellett, ha bármikor akadhat neki más, akit... bármikor. És több is. Egy mellett biztosan nem fogja lekötni magát. És amúgy is, csak Dariust ismeri jól, a többi angyalról csak hallott... még alig futott össze vkivel. Biztosan észre sem vennék, ha nem menne vissza... Darius is lehet, hogy mással van épp elfoglalva, míg nincs ott Stephanie... valóban. Így mi értelme bárminek is? Az életének? Nem kellett volna megmentenie őt Dariusnak... miért tette egyáltalán? Így csak rosszabb neki...... könnyek szöknek a szemébe, és megfordul, majd a hajókorlátra könyököl és nézi a háborgó tengert. Ashtont figyelembe sem veszi, hogy ott van mögötte, és akár meg is ölhetné. Már nem érdekli...*

*Elégedett magával, majd magához szólít pár scelost. Hárman azonnal megjelennek, és máris kiszúrták maguknak a depressziós angyalt. Szépen, lassú tempóban ami rájuk jellemző megindulnak felé, nem sok jót sejtető kifejezéstelen arcukkal. Ash közben folyamatosan táplálja az ilyen ls ehhez hasonló gondolatokat Stephanieba, mint eddig. Növeli a dózist, így egyre nagyobb lélekdarabkák jutnak a birtokába, amit a scelosok elé dob. Mint Hades aki egy szelet húst dob egy három fejű kutyának.*

*Hirtelen fordul meg, eléggé ijesztőek ezek a valamik, és kezd félni tőlük, ahogy közelednek. Szíve szerint elfutna, vagy inkább eltűnne, de nem biztos, hogy örülne, ha ilyen állapotban látnák ott fent. De maradni sem akar... nem akar meghalni. Ez a vágya még elég erős, bármennyire értelmetlennek találja az életet. Nagyon fáj neki legbelül valami... talán ez az egész, talán nem. Talán, mindaz, amit eddig megélt, és olyan rossz... egyszerűen nem tud jó dolgokra gondolni. Nem megy... pedig szeretne. Két lépéssel arrébb csúszik a korlát mentén, de megakad...*

*Kellőképpen halálra rémítette a kis lányt. Talán nem most öli meg. Majd szép lassan, pont alkalmas erre. Amúgyis, máshol van rá szükség. Ő maga eltűnik, de a scelosok maradnak. A szorongás nagyrészét magával viszi, de ez nem múlik el egyhamar. A gondolatok, amiket Stephanie Ash hatására szült, még nagyon sokáig a fejében fognak motoszkálni.*