*Az első csapásra még nem csinál semmi reakciót,csak nézi,ahogyan a földön lévő csonthalmazt kaszabolja ez a sátáni lény. Aztán amikor már tényleg belevág Alice húsába a lány megrezzen és kicsit felkiált,főleg amikor a scelos beléjuttat valamit,akkor a lány erősen elkezd remegni,vagy két percig átjárja a halál.Aztán abbamarad,és a scelos elmegy*-Hát ez meg mi?*kérdezi miközben a vállán lévő feketeséget szemléli*

- ne itt... előbb jussunk ki innen! Eddig szerencsénk volt, de bármikor úgy vélheti valamelyik őr, hogy inkább végez velünk! *ezt már kifelé menet mondja, siet, amilyen gyorsan csak tud... és magával vonszolja Alice-t is. csak akkor nyugszik emg, mikor már elhagyták a hajót.* a jeg, ami a válladon van egy jelkép. emlékeztet, hog nem vagy halhatatlan.

-És ezt én miért kaptam?*néz bambán. Nem érti,hogy miért bélyegezte meg ahelyett hogy megölte volna. Bár Alice azért örül,annak hogy nem kárhozott el a lelke örökre a hajóra,de neki már így is van elég tetkója...persze maradandó sebekből.*

*vállat von* nem tudom, senki nem tudja... nekem is van! De se hátrányom, se előnyöm nem származott még belőle. Ez csupn egy metiszteltetés,olyan, mintha aláírta volna egy híres személy a baseball labdádat. *próbál valamilyen hasonlattal élni* Viszon, most jogot kaptál a démoni létre, és ez jó! Hamarosan megkezdődik a teljes körű kiképzésed!

~Detikálva lettem...hm...~*gondolja miközben a jelét nézi*~Egész jól mutat,úgyis akartam már egy tetoválást csináltatni~*közben persze figyel Sarah szavaira*-Igen,már szívesen tanulnék valami jót,és hasznosat*mosolyodik el*

- minél jobban akarod a tanulást, annál hamarabb fogsz rájönni a benned lakozó erő szeszélyeire. Gyere, innen el kell mennünk, ez a hely csak éjjel látható, és hamarosan virrad! *azon az úton mennek vissza felé, amelyiken ide jöttek*

*szinte egyszerre érkeznek meg Cone-al* Nos, remélem üknagyapa, hogy örömödet fogod lelni a halálomban. *kacsint, amjd elrugaszkodik a földtől, hogy a hajó fedélzetére léphessen*

- Én is remélem, hogy nem okozol csalódást nekem *csak megy egyenesen* És most hol tervezel meghalni? *megtorpan, hogy maga elé engedhesse Echidnát mint idegenvezetőt*

- az nem én rajtam múlik! Úgy mondod, mintha még nem jártál volna itt... *elindul a hajó belseje felé* remélem haamr ránktalál egy Scelos, és lesulyt hatalmas bárdjával. Nem akarok sokat bolyongani itt... *köztudott, h nem szabad semmihez sem hozzá érni, Echi viszont lazán felkap egy kisebb képet* Ehhez vajon kinek a lelke van láncolva? hmm? szerinted Cone apó? *ugyanis minden tárgy magába zár egy lelket*

*Közelebb lép Echihez és alaposan szemügyre veszi a képet.* Ráhibáztál...ha jól látom, ő Sean. Sarah előtt lett a tanítványom. A francia diktatúra alatt halt meg *vállatvon, kiveszi a képet Echidna kezéből és elhajítja. Továbbsétál és felkap egy antik vázát* Vajon milyen szerencsétlen csóringert láncolnak egy ilyen ronda cucchoz? *dobja a vázát Echinek*

*felrémlik előtte egy arc, méghozzá legelső tanítványának az arca. kitör belőle a nevetés* Azt hiszem, te meg az én egyik tanítványomat találtad meg! *kuncog* szegényke... jól kicsesztek vele a fiatalok... *nézegeti a vázát*

- Hát kínos egy kerámiát kapott. *nézegeti távolról* És, mi lett vele? *kérdezi csevegve, hisz nála elég gyakoriak a halott tanítványok* Egyáltalán milyen volt?

- kinyírták a tanítványai, akiket ostoba módon kötött magához, be kell vallani mesternek pocsék volt a szentem, meg tanítványnak is különös, mindig megszenvedtem vele, de azért jó volt néha látni a szemében az érdeklődést. *emlékszik vissza*

*Legszívesebben röhögőgörcsben törne ki, amint megpróbálta elképzelni, de hát az mégsem lenne helyén való tőle, így tűrzőzteti magát.* És szeretnél vele valamit? *int a vázára* Vagy inkább ragaszkodsz a rituális halálodhoz?

*vállat von* inkább a halál, az legalább véget vet enneg az egész förtelemnek... *vissza teszi a vázát a helyére, és menne tovább, hogy ráleljen egy őrre, mikor valami halvény derengés jelenik meg a váza előtt* Ez meg? Charlie? *kérdezi meglepetten*

*Majdnem hasraesik Echidnában, és csak bámul vele együtt zavarodottan. Egyik tárgyhoz láncolt léleknek sincs ekkora ereje, hogy így megjelenjen a vázától több mint egy méterre* Ez most meg így hogy?

- honnan tudjam? Lehet csak a Scelos-ok baromkodnak *összetöri a vázát, mert a végén még felidegesítené őt eza kis játék* na most már mehetünk... *lépne tovább, de megint megállítja őt most egy hang*

- Szép volt... *taps, majd a hang után fordul, és egy kósza lélek tárul a szeme elé* Remélem nem leszuel idegesebb és törsz tovább...*hangja gúnnyal tele, és ezt nem is próbálja leplezni*

- nem tök mindegy, hogy mit csinálok, ha egyszer halni jöttem ide? *csattan fel, kezd kissé ideges lenni.... és az nagyon de nagyon nem jó. azért kíváncsian C lelke felé fordulsz* valami óhaj sóhaj? adjam át üdvözleted Rachel-éknek?

- Emlékeim szerint egy lélekdarabot könnyebben tudsz felidegelni, mint egy olstreot *és persze. A lélek nemn ad ki túl sok hangot, csak tesz egy mozdulatot, mintha köpne* Nem takarítanád el magad után a szemetet?