Ez egy barlang, mely jégkristályokból, cseppkövekből épült fel. A szemet egyáltalán nem bántja. Egy hegy oldalában van, rengeteg csapdával telítve. Valahol a közepén egy kis tavacska foglal helyet. Jellegzetessége, hogy nagyon mély és fekete a színe. Elég meleg, a fiatalabbak számára mérgező, ellentétben az idősebbekkel: ők imádják.

*Nagyon örült mikor Alex úgy fél órája felkereste a villában, mert éppen harmadjára olvasta ki ugyanazt a magazint. Nem telnek túl érdekesen a napjai, maximum egy kis papírmunkára ment be dolgozni, mert ugyebár meg van hagyva hogy kímélje magát. Pedig hányszor mondta kedves kis vőlegényének is és a többi jóakarónak hogy nem halálos beteg, csak terhes. Így mikor Alex megjelent nála, tudta hogy ezt ki kell használnia és el kell cipelnie őt valami izgalmas helyre, ahol eddig még nem járt sem ő, sem a tanítványa. Mikor jó ideje keresgéltek már, erre a barlangra bukkantak*
- Hűha... *áll meg a balrand szájában, majd visszafordul Alex-hez* Egy dolog, amit már jól megtanultam, hogy a szép helyek veszélyesek. Így nem árt ha vigyázunk magunkra... *azt már nem akarja emlegetni hogy mi lenne a következménye Alexre nézve, ha Angie megsérülne és ez Leito tudomására jutna.*

*Pontosan tudja, illetve sejti a következményeket.*igazad van. Hűha! Erről én már olvastam... azt hiszem.*mondja bizonytalanul* csapdák, meg mérgező tó.*mondja szinte olyan hanglejtéssel mintha valami viccről lenne szó* Szerintem menjünk beljebb*ajánlja fel, majd Angeli előtt elindul a barlangba*

* Ha ezt Alex most elriasztásnak szánta, akkor bizonyára meglepődik a következő reakción*
- Jól hangzik! De persze csak utánad... *mutat maga elé, és miután Alex bement a barlangba, ő is követi. Megcsodálja a plafonról lelógó, és a földről felfele oszlopként magasodó jégcsapokat*

-Oké!*mosolyog, majd elindul. Csodálkozva bámulja ő is jégdarabokat. Letörve az egyiket, játékosan Angeli nyakához szegezi.* Add meg magad kalóz!*mondja komoly fejjel. Majd hirtelen rengeni kezd a föld és jégcsapdarabok hullanak a fejük felé.*

*Eleneveti magát*
- Hát te se nőttél még fel Alex, az biztos.. *de amint kimondja a mondatot majdnem átdöfi egy méretes jégcsap. Felvesz egy védőburkot, de mintha semmit sem érne, a jégcsapok ugyanúgy áthatolnak rajta, egyik kissé felsérti a karját* Futás! *utasítja tanítványát, és az egyetlen út bizony a barlang belseje felé vezet. Lihegve áll meg a barlang gyomrában, ahol már nincs jégcsap-eső.*
- Nem tanítottak meg téged a "mindent a szemnek, semmit a kéznek" című aranyszabályra? *nem ér rá további letorkolásra, mert szeme megakad az előttük elterülő kicsiny, de annál gyönyörűbb tóra. A tükre sötét, és mintha a csillagok sokasága tükröződne benne*

*Rázza a fejét, egy nemnek jelezve, majd mikor látja, hogy Angeli nem rá figyel, hanem mögé megfordul. Elkezd csillogni a szeme és kérdezés nélkül belemártja jobb kezét. Pillanatokon belül egy szúró érzés önti el. Megpróbálja magát regenerálni, de nem igazán jön össze.*Azt hiszem méreg. Akkor most magyarázd el, hogy kell eltüntetni, HA te tudod. Márpedi remélem tudod.*egyre gyengébbnek érzi magát. igen gyorsan szívodott bele a bőrébe a méreg. A feje fáj, a gyomra émelyeg*

*Az égre emeli a tekintetét*
- Jesszus Alex, hát nem te mondtad hogy utánaolvastál a mérgezett tónak? Erre meg kipróbálod igaz-e? *elmosolyodik* Látszik hogy kinek a tanítványa vagy... *nem igazán aggódik a méreg miatt, persze még nem sejti (mint ahogy Alex sem), hogy ez nem szokásos méreg.* Nos, azt fogom tenni hogy belevágok a kezedbe, ahol a méreggel leginkább érintkeztél.. figyelsz rám? *szól rá tanítványára mert mintha az egy kicsit furcsány meredne a semmibe* Na jó, inkább csinálom, mégmielőtt hatna.. *Megjelenik a kezében egy kis tőr, és azzal sebet vág a fiú kezén*

*Ha most normális lenne és hallaná Angelit mosolyogva azt mondaná: "Tanulni akartam!" De nem hallja Angiet. Valami gonosz jelenik meg a pillantásában, majd mikor Angeli a kezét akarja vágni ő elrántja és rá szegezi ezeket a szemeket. A kezeiben villámszikrák jelennek meg amelyeket egyenesen Angeli felé irányít. Bár szikráknak tűnnek, a gyilkolási vágyból nyert dühvel akkora erőt tud kifejteni, amely akár halálos is lehet.*

*Olyan váratlan éri a támadás Alextől hogy nincs ideje kitérni előle és a villámok úgy 2 métert repítik a tó felé, és mikor már madnem belezuhanna sikerül elteleportálnia a tópartra*
- Alex... hahó.. Én vagyok az Angeli, a mestered.. *tartja maga elé a kezét és próbálja észhez téríteni az éppen gyilkos pillantással feléje közeledő tanítványát. Mivel a fiú már egy ideje a harcosok tanítása alatt áll, ha képességek terén nem is, de közelharcban szinte biztosan komoly sebeket tudna okozni mesterének. Mivel Alex nem reagál, és márpedig Angie-nek mindenképpen ki kell a mérget szednie belőle, megpróbálja egy erősebb "fuvallattal" a földre kényszeríteni Alexet*

*Bár eléggé teljében van fizikai erejének, annyira eszénél van, hogy ne azt használja. Elteleportál. Alattomos módon Angeli mögött jelenik meg, majd egy könnyű mozdulattal magához "hívja" a tőrt, így immár az ő kezében villog a tárgy. Így Angie logikusan számíthat hátulról a támadásra, de mire ő megfordul hátulról a nyakától kezdve a geincénél cikk-cakkozva vágja fel Angeli testét, majd gonoszan felnevet.*

*Apró sikoly hagyja el a száját, ahogy érezni kezdi a fájdalmat. Elteleportál egy nagyobb jégtömb mögé, és nekiveti a hátát, cikcakkos vérnyomot hagyva maga után. Összeszorított fogakkal regenerál. Nem vagánykodhat annyira, hiszen ott a pici is akire vigyáznia kell. De azt már tudja hogy ez a kis túra semmiképp nem juthat Leito fülébe, mert akkor most látja utoljára tanítványát. Pörög az agya hogy hogyan vághatná fel Alex karját és vonná ki belőle a mérget, mikor az folyton gyilkolászni akarja. Nem akar nagy kárt tenni tanítványában, de így kénytelen lesz. Vesz egy mély levegőt és előlépdel a rejtekhelyéből, noha a háta még nincs teljesen rendben és a ruháján is vágás éktelenkedik*
- Te akartad... *suttogja oda Alexnek, majd jópár télányi méretű jégdarabot mozgat meg és röpíti Alex felé iszonyatos gyorsasággal. Csakis a fejét célozza hogy valahogy "ki üsse" tanítványát. Egy célba is talál*

*csak valami fehéret lát, majd összezuhan. Álmában Leitot látja, aki épp szó zerint darabokra szaggatja testét utoljára hagyva az éltető szerveket, majd végül Alexből semmi sem marad.*

- Na végre.. *sóhajt föl, majd gyors léptekkel Alexhez rohan. Fölé hajol (nem kell félre érteni), és vág egy rövidke csíkot a fiú karján. Lehunyja a szemét, igyekszik kirekeszteni a fájdalmat ami a félig begyógyult sebéből fakad a hátán. Ráteszi a kezét tanítványa karjára és maga felé vonza a mérget. Lassan kezd a vágatból kifele szállni a méreg fekete füst formályábban. Mikor végez Alex összerándul. *

*Összerándul, majd gyorsan feleszmél. A mére még nem távozott teljesen testéből és ezt Alex "gonosz énje" szeretné magában tartani. Gyorsan cselekszik, a mellette elterülő tőrt kezével Angeli hasába irányítja.... de már késő, a méreg kiürült testéből.*

*Hirtelen nyitódnak fel a szemei, legalább olyan hirtelen mint ahogy a tőr a hasába vágódik. Lenéz a tőrre, ezernyi gondolat öltik a fejébe a kicsivel kapcsolatban. Kirántja a tőrt és eszméletét vesztve omlik a földre Alex mellé*

*Alex lassacskán feléled, újra erőre kap, majd észrevesi a mellette fekvő testet.* Úr isten mit tettem!* ordít fel. lassan feláll* Angeli... Angeli... ne csináld ezt velem*suttogja szinte könyörögve* A valami baja esik a gyerekednek vagy neked azt én sem élem túl.*mondja, bár ez egy eléggé egocentrikus mondat tőle.* ~mit csináljak? még nem igazán láttam másokat gyógyítani, de nem lehet olyan sokkal nehezebb mint a regenerálás. Megpróbálom kézrátétellel.~*Angie hasa fölé emeli a kezét, pontosabban a seb fölé, majd erős koncentrálással szinte ugyanúgy csinálja, mintha a saját sebe lenne. Hunyorít is mellé, majd a nagy koncentrálás közepette egy pillanatra elkandikál a tó felé a pillantása. Újra felveszi a megigéző szempárt, csillogó szemekkel a tó felé veszi az irányt. Lasan, de magabiztosan... aztán a tóhoz ér, magát látja a víztükörben, mutatóujját a víztükörbeli mutatóujjához akarja érinteni. Majd egy belső hang rákiabál. Neeee! Egy pillanatra megdermed, megrázza a fejét, megdörzsöli a szemeit.* Ezt már egyszer eljátszottuk. Nem szabad!* Visszasétál Angelihez és újra erősen koncentrál, csak a sebet nézi. Szépen lassan elkezd befforni. Alex arcán halváy mosoly jelenik meg.*~Most kell beleadnom apait, anyait. ~ *És a seb beforr.*Angeli, kérlek ébredj fel.

*Összerándul, majd reflexszerűen a hasához kap*
- A..a..a pici! Alex! *ennyit tud kinyögni elsőre. Elmosolyodik. Alex valószínűleg teljesen hülyének nézheti, mert itt mosolyog miközben lehet hogy a gyerekének annyi. Mégis Angie-t elönti a boldogság és a megelégedettség. Sietve felül, kicsit felnyögve mert még érzi a tőr okozta sebet, noha mér begyógyult* Tudod mi történt?! A pici. Megvédte magát! Ez elképesztő Alex. Feltudod fogni? Már van saját kis angyal-ereje! *eljesen odaáig van, csak úgy csillognak a szemei. A büszke anya * És te! Honnan tudtad hogy kell mást regenerálni?

*Először tényleg meglepődik, de aztán látva, hogy Angie boldog, ő is elmosolyodik.* Szerintem jött magától. Bár még van mit fejleszteni. Később bizts menni fog kézrátétel nélkül is. És a babának tényleg van saját védőburka? Az nagyon jó!*jelenti ki boldogan.* Akkor nem esett baja. És én... sajnálom*mondja egy sóhaj után őszintén*

-Ugyan már! *nyújtja a kezét Alec felé hogy az segítse föl a földről, majd mikor az felsegíti kedvesen rámosolyog* Ha nem nyúltál volna bele abba a tóba akkor nem is te lettél volna.. Akkor kellene bocsánatot kérned, ha valami baj történt volna. De mint látod, mindenki ép és egészséges. Ó.. *néz fájdalmas arccal Alexre, pontosabban a homlokán éktelenkedő piros foltra, ami a jégtégla becsapódási pontját jelzi* bocsi, de máshogy nem tudtalak kiütni.. *és a seb máris begyógyul*