-Látod neked pillanatok alatt sikerült begyógyítani. Azt a cikkcakkos dolgot igazán sajnálom, bár ha modhatok ilyet kiváló ötlet volt tőlem. Megengeded, hogy befejezzem a gyógyítását?*választ nem várva megjelenik Angeli mögött és már csinálja is. Cirka 3 és fél perc múlva a seb lassan eltűnik.* A ruhát igazán sajnálom, szép darab. Ha gondolod megvarrom*megvonja vállát, az utolsó szónál egy kicsit elneveti magát. Már a gondolat Alexel és a varrógéppel is kiábrándító*

* Megköszöni a gyógyítást, majd ezen az abszurd ötleten ő maga is felkacag*
- Tudod hány ruhám végezte ennél még csúnyábban is? Egy rakat van otthon, fel vagyok készülve, mivel ebben a világban sosem tudhatja az ember egy nap hány ruhát szaggat el. *mosolyodik el, majd az ajkába harap* Ennek a mai dolgonak semmiképpen nem szabad kiszivárognia. Tudod ki miatt...

-7 pecsétes titok! Így úgyis mindenki tudni fogja.*sóhajt egyet* de ezt nem úszhatom meg. Becsukott szemmel kell majd tűrnöm... immár sokadjára*mosolyodik el végül*

- Én annyira sajnálom hogy ilyeneket kell átélned mindössze azért mert Én vagyok a mestered. Vagyis pontosabban azért, mert ezekbe a csöppet veszélyes kalandokba velem keveredsz. *mondja bűnbánóan* Hiába beszélek Leito-val, nem fog a többszáz éves elképzelése változni a dolgokról. Én pedig bizonyos szinten megértem ezt. Nem tudsz mást tenni, mint elfogadni a megváltoztathatatlant. Tudom hogy ez most nem boldogít, de ami nem öl meg az megerősít. *ezen fel kell kacagnia. Mert ez nagyon jól idevág. Lehet ezt a mondást egy Leito nevű személyre szabták?*

-Tudom. És azt hiszem eddig minden dühkitörését eltűrtem. Márpedig nem hiszem, hogy ez mindenkinek olyan jól megy. Biztosan igazad van az "Ami nem öl meg, az megerősít" de ezt abban a pillanatban mikor Leito rámtámad nem mindig gondolom így. Még mindig hordod a nyakéket, amit a Kortalan adott?*néz rá a nyakláncra*

*A nyakékhez emeli a kezét, mire annak szárnyai megrezdülnek*
- Igen, bár drágalátos vőlegényem nem nézi jó szemmel. Nem tudom ki az a kortalan, akkor találkoztam vele először, és úgy érzem nem utoljára. Azt se tudom miért adta. Annyi a megválaszolaltan kérdés amire csak ő adhat választ. Mivel Leito hallgat mint a sír, noha ő is tud dolgokat. És ez egyáltalán nem tetszik nekem. *osztja meg a kételyeit és gondolatait Alexel. Tudja hogy nála biztonságban vannak a titkai. Nem az a csiripelő fajta*

-Biztosan van oka annak, hogy odaadta. De tényleg jó lenne tudni mi az. Leito mellett izgalmas és mozgalmas életed van*mondja mosolyogva*, de azt hiszem hamarosan el kellene hagynunk ezt a terepet mielőtt újra belenyúlok a tóba. *Majd elindul a kijárat felé*

*Elmosolyodik Alex szavain, újra a nyaklánchoz nyúl és az ismét megrebegteti a szárnyait.*
- Ó, Isten ments hogy újra belenyúlj.. *mosolyog még mindig és Alex után indul, majd mikor kiértek, elválnak utajik és ki-ki megy haza*

*Errefelé érezte Shalmirát, így úgy gondolta itt lesz. "szép" emlékei vannak erről a helyről így belép a barlangba, de nemt esz semmit... tudja, hogy nem érdemes.*

*Nem olyan régóta van itt, az egyik szintén sanctel férfi társasaságában. A félreértések elkerülése végett, csupán a legközelebbi hajtóvadászatról beszélgetnek, de a férfi hamarosan távozik is, így Shalmira kifelé indul a barlang bejárata felé. Meglepetésére ott találja Alexet.*
- Szervusz. Miért vágsz ilyen fancsali képet? Mintha citromba haraptál volna!

-Emlékek.*rövid mosoly fut végig arcán, de se több, se kevesebb.*
Leito hozzád küldött. Állítólag kapom valami büntetést.*sandít Shalmirára, hogy ő tudott-e erről. Remélhetőleg igen, ha nem úgyis gyorsan kitalál valamit.*

- Leito? Már megint mit találhatott ki!?
*neveti el magát. Jól ismeri az alomant, és azt is tudja, hogy mit szeretne Alexel tenni, vagyis, hogy Shamirának mit kell tennie*
- Hát, ha erről van szó, akkor nem is futhattunk volna össze jobb helyen!

*Ajkaira félmosoly húzódik... bár a feladattól kicsit retteg, nade mit ér az angyal élete izgalmak nélkül. Shalmira pedig biztos kitalál valamit, ami Alexnek nem lesz könnyű... sőt.*

- Na jól van... Nem fogsz belehalni, szóval ne aggódj. Azon viszont csodálkozom, hogy hozzám küldött... Elfoglalt volt? Ugyanis nagyon szeret saját kezűleg büntetni, mivel szerinte mi nem vagyunk eléggé hatékonyak, ha a "nevelésről" van szó!
*utánozza Leito hangát, és modorát, aztán ismét nevet*
- Na gyere... beljebb kell mennünk egy cseppet...
*kacsint, és elindul vissza a barlang hosszú és sötét alagútjánban*

*Vigyorog, majd gondolkodás nélkül válaszol.* Elfoglalt volt... legalábbis kicsit fáradtnak tűnt és papírmunkája is akadt bőven. *miután ezt elmondta elindul Shalmira után... aztán várja mi lesz.*

- Így már értem. Ritkán szánja el magát arra, hogy a fontosabb papírmunkákat átnézze... szóval nem lehet valami jó kedvében. Ő a tettek embere, mindig is azt mondta, hogy nem titkérnőnek szerződött az angyalokhoz, hogy ilyesmikkel foglalkozzon. Sokkal inkább a véres munkákat szereti.
*beszél az út közben, hogy ezzel is éreztesse, nem lesz olyan nagyon nagy a büntetés. Végül elérnek a tóhoz*
- Itt is lennénk.

*Ismerős hely... a Leitoról mesélteket szívesen hallgatja, aztán a tónál egy pillanatra megcsillan a szeme. Nade most nem nyúl bele vagy hasonlók. Shalmirára pillant, hogy pontosan mit is kell csinálnia.*

- Ahogy kiolvasom a tekintetedből, ismered ezt anhelyet, és tudod, hogy milyen veszélyes a tó vize számodra. Nos, jelen helyzetben viszont pontosan hogy ezt a kis természeti egységet kell felhasználnunk na büntetésed elvégzésére.
*Shal kezében egy küönleges ékszer jelenik meg, amit egy laza mozdulattal a tóba dob*
- Számolj el magadban százig, az alatt a kis ékszer leér az aljára, ami nem olyan közeli... Majd utána kell ugranod, és visszahoznod nekem anélkül, hogy belehalnál.

~Basszus!~*mondja magában miközben egy "pff" kijelentéssel él. Elkezd számolni százig közben meg sem szólal mivel nem akarja magát összezavarni a számolásban. Először ki kell találnia hogyan fog leúszni odaáig szusszal. Ötlet van. De képességet nem tudja lehet-e használni.* Képességet használhatok? *pillant Shalmirára mielőtt ugrana*

- A lényeg, hogy túléld...
*mosolyodik el, de ez a mosoly most egy kicsit megjáttszottra sikeredett. Nem szereti Leito módszereit, még akkor sem, hogy ha jól lehet velük nevelni*
- Lassan letelik az idő...