Ezen az erdőn vezet az út keresztül egyenesen a templom felé. Ha nem Teliholdkor óhajtasz erre jönni, be sem tudsz lépni az erdőbe, kivéve, ha nem vagy Lana vagy valamelyik sanctel! Teliholdkor viszont az a veszély fenyeget, ami már rengeteg óvatlan betolakodót megölt... a Hold fénye a különleges fákat (amik talán nem is teljesen fák, hanem gyönyörű növények) ilyenkor láthatóvá teszi, és ezüstös-kékes fénnyel borítja be. Ám vigyázz! Ennek a helynek a varázsa magával ragadhat és bebörtönözhet örökre!

*nincs sok választása, ez az egyetlen hely, ahol Dean életét megmentheti, a veszélyeivel tisztában van, de már nem egyszer kockáztatta saját életét Deanért, és most sem hezitált egyetlen pillanatig sem, azonnal döntött. a citadel hatalmas kitáruló ajtaján beröpülve a csarnokban fekteti le Deant az egyik márvány asztalra. A hideg kőzet leljebb viheti a lázát... egy pillanatra amgára hagyja őt, amíg elmegy pár fontos dologért*

*Alig érzékeli a körülötte levő dolgokat. Lázálmai vannak. Félig álomban van, félig ébren. A hideg megérzi a hátán, de semmi egyéb. Egyre jobban remeg, sebe elfertőződött, a láza igaz kicst lejjebb ment, de nem sokkal. A méreg lassan felülkerekedik a szervezetén, ha Jelena nem siet.*

*olyan gyorsan visszatér, amilyen gyorsan csak tud. Kezében egy fiolát tart. Amikor kinyitja, hideg pára csap ki belőle* ez egy kicsit kellemetlen lesz, de majd rendbe hoz, csak bírd ki... *mondja nyugodt, kedves hangon, nem akarja felizgatni Deant, elég ha ő tiszta ideg. a fiola tartalmát ezt a kristály-kékszínű folyadékot Dean sebére folyatja, ami azonnal kifejti hatását.*Sárkány tüze ellen csak ez használ... *megfogja Dean kezét* Tarts ki... *suttogja, tudja, h fájdalmas*

*Amint a folyadék a sebébe hatol, teste ívbe feszül, és felordít annak ellenére, hogy eddig egy hangot sem tudott kiadni. Megszorítja Jelena kezét, de a fájdalom egyre jobban végigterjed a testében, míg nem lassan már az ájulás határán van, de valahogy nem bír eljutni az eszmélet vesztésig. Mintha valami ébrentartani, hogy élje át a fájdalmat, és tartson ki. Még mindig ordít a fájdalom miatt, pedig már alig kap levegőt de csak bírja valahogy.*

*lehunnya szemét és energiát ad át Deannek, hogy gyorsabban gyógyuljon és kevésbé érezze a fájdalmat. A szíve szakad emg, hogy ilyen állapotban kell őt viszont látnia* Gyerünk Dean... Tarts ki... *suttogja maga elé*

*Nagyon messziről hallja csak a nő hangját, de mivel egy kis energiát kap, így megpróbál nem a fájdalomra köoncentrállni, csak arra, hogy minél előbb begyógyuljanak a sebi, és hogy szervezetéből eltűnjön a méreg. Így hirtelen elhalkul az ordítás, majd csak néma csendben szenved még egy jó ideig. Minha kómába esett volna, olyan állapotban van, s képeket lát maga előtt, amit nem tud hova tenni. Egy angyalt lát, aki feláldozza magát, régi emlékeket, amikre nem ismer rá, egy nőről, akit nem is ismer. Mindezeket lázálmoknak véli, pedig a valóság mást takar. Lassan abbamarad a fájdalom, s már csak nyugodt csend marad utána, és egy levegő után kapkodó férfi, meg egy ijedt nő.*

*elmosoylodik, és önkénytelenül is megöleli Deant*Tudtam, hogy sikerülni fog... *örömkönnycsepp gördül le az arcán, aztán észbe kap, és hagyja nyugodtan feküdni egykori angyaltársát. Csak áll mellette, és figyeli minden egyes mozdulatát, de már nagyon irritálja őt a csend, ezért idétlen vigyorral megszólal* Milyen illetlen vagyok, még be sem mutatkoztam... Jelena vagyok *egy laza mozdulattal eltűnteti a könnyeit* Hogy érzed magad?

*Mikor hirtelen Jelena megöleli, azt se tudja, hova tegye megmentőjét. Szegény kissé ösze van zavarodva, de megesik.*
- Néma csend és hullaszag. Valahogy így...*Válaszol rekedten a kérdésre, majd nagy nehezen a nőre pillant.*
- Dean.
*Nyögi ki, majd kíváncsian néz a nőre.*
- Miért... mentettél meg?
*Kérdi, s közben megpróbál valahogy vizet megidézni, de ez nem nagyon megy mostani állapotában. Nagyon szomjas, annyira, amennyire még soha nem volt életében se holtában.*

*gépies mozdulattal nyújt Dean felé egy kupa vizet, arcáról a mosoly letörölheteltlen* Hogy miért? Hiszen ez a dolgom... *kuncog, s közben elvonja tekintetét a férfiról*
~ csak viszonzom a tetteidet.... vigyázok rád ~ *fejezi be gondolatban a mondandóját, de elfelejtette elrejteni azokat*

- A tetteimet? Mit csináltam?
*Kérdi, miközben elveszi a kupát, s megissza a vizet, bár sikerül félre nyernie a túl nagy hevssége következtében, ahogy inni szeretne. Párat köhg, majd mostmár kicsit lassabban próbálja csillapítani szomját, s közben kérdőn pillant a nőre, miután felült.*

*átkozza magát, amiért ennyire figyelmetlen volt... idegesen megvakargatja a tarkóját, és közben próbál kuncogni, ami eléggé idétlen képet kölcsönöz neki* hát... csak, segítek... mert angyal vagyok... ez a dolgom. És nem hagyhatok veszni egy olyan angyal, mint amilyen te vagy... biztosan sokmindenkinek segtíettél már... *magyaráz idegesen*

- Aham... Biztos. Azért köszönöm.
*Hagyja rá Jelenára, meret különösebben nem fog most az agya, de azt megigéri magának, hogy ennek még utána jár.*
- Ha már régóta vagy angyal, hogyhogy nem találkoztunk eddig?
*Kérdi kíváncsian, s mély levegővételek közepette, közben meg isszafekszik a nemtom mire, user elfelejtette, és próbál pihenni, mivel fáradt.*

*sokáig nem válaszol, gondolkozik... közben kezében megjelenik az a virág, amit Dean adott neki azon a napon.... ujjai kötött forgatja, és csodálja szépségét... azonban az egyik szirom lehull és pont Deanre esik* Talán csak elkerültük egymást... *mondja válaszát kicsit megkésve, elfordul, hogy Dean ne lássa az arcára kiülő szomorúságot*

*Figyeli a nőt, s közben magában elmélkedk, majd az az egy szirom lehull a testére, hirtelen eszébe villannak valamiféle emlékek, bár szerinte ezek inkább látomások. Fejéhez kap, mert hirtelen elkezd fájni, majd csk villanásokban képeket lát, hangokat halll, aztán ismét csend lesz. Kissé megrázza a fejét, majd Jelenára pillant. A nő addigra már elfordult tőle, így csak annak hátát látja. Ismét felül, leszáll a nemtom miről, majd odalép Jelena mögé, s a nő vállára teszi egyik kezét.*

*összerezzen és Dean felé fordul így lehull a férfi keze a válláról, szemében megszületendő könnyek csillognak* Valami gond van? Nem érzed jól magad? *arca azonnal átcsap aggódóba* Neked most pihenned kellene, miért keltél fel egyáltalán? *sorolja gyorsan a kérdéseket*

*Nem szól semmit, csak magához rántja Jelenát, s magához öleli.*
- Csss...
*Susogja halkan. Nem tudj miért csinálta ezt, de most jól esik neki. Mintha a nő közelsége megnyugtatná, mintha Jelena valahonnan nagyon messziről ismerős lenne neki, de még nem ált össze a kép a fejében.*
- Hagyd...
*Mondja csendesen, s nyugodtatóan simogatja Jelena hátát, hogy az megnyugodjon.*

*bármennyire nem akarja, a könynei csak lefutnak az arcán, miközben dean öleli őt. Ösztönösen lehunnya a szemeit, és élvezi a pillanat varázsát. emlékeiben most a régen együtt töltött idők szerepelnek, amikor Dean még ismerte őt. Még szorosabban bújik a férfihoz, annyira hiényzik neki a "bátyja", hogy kénytelen így cselekedni*

*Szorosan magához öleli a síró nőt, majd finoman simogatja annak hátát, és haját.*
- Csss... Nyugodj meg.
*Suttogja halkan, s közben mintha kicsit ringatná Jelenát, hogy megnyugodjon. Érzi, hogy valahonnan feltőrni készülnek az emlékek, de nem érti ezeket, így csak bevillanásokat lát, amire azt hiszi, hogy látomások, vagy valami ahhoz hasonlók, amik majd megfognak történni. Így nem érti az egészet, de megnyugtató a számára, hogy Jelenával lehet. Mintha egy elveszett családtagját találta volna meg.*

*ellép Deantől... felé küld egy mosolyt* Én jól vagyok, és nyugodt is vagyok, csak örülök, hogy ~ismét~ láthatlak, meg hogy nem késtem el, és az a démon nem tudott megölni téged. ~mert fontos vagy számomra ~ *fejezgeti be saját mondatait gondolatban*