*Ezer meg ezer gonoldat szökik a fejébe a másodperc tört része alatt. A félelem is köztük van, de a pániknak nem adhat helyet. Ilyenkor hol van Ceres? Vagy Satanael? Sőt, tudja, hogy még Leito-ra is számíthat a harcosok közül. Hiszen Ceres és Lorcan ki nem lát a szerfánok problémái közül. Lényeg, hogy mégis csak a harcosok között van, valaki erős sanctel vagy valamelyik aloman csak megérezte, hogy olyanok történnek itt, amik nem épp a leegjobbak. Főleg, hogy itt van Scarlett. A névtől nem lett okosabb. A fajában pedig még csak biztos sem lehet.
Párizs.. többször is járt abban a gyönyörű, mégis a bűnt és a kéjt egyszerre megszemélyesítő városban. Azonban ez az arc akkor sem ismerős. És valahogy nem venné biztosra, hogy egy régi rajongója lenne, aki pont az Angyalok Birodalmába jött volna érte, hogy agyon vágyakozzon utána.*
- És mit akarsz tőlem? Mi az, amiben pont én lehetnék a hasznodra? Hiszen én szerfán vagyok, nem a démonok sorát csökkentem. Csupán a hátvonalban segédkezem mesterem utasításaira. *bátortalanul indít, de mégse törhet el, mint a kínia porcelán az elefánt forgolódására.*

- Nekem teljesen mindegy, hogy mi vagy...
*legyint egyet, amolyan lekezelő stílusban*
- Én csak azt akartam, hogy meghalj... hogy új életet kaphass. A halandó lét... rövid és unalmas egy kortalan számára. Ezért nem hagyhattam, hogy megöregedj és szépen meghalj, anélkül, hogy különösebben részt vettél volna a szórakoztatásomban. Azzal, hogy Silent Hill-be hoztalak jó kis mókának lehettem a szemtanúja, mikor figyeltelek... Azért mondtam, hogy démonként nagyobb hasznodat venném, mert akkor könnyebben rá tudnálak venni egy kis csintalankodásra... szerfánként nehezebb dolgom van, de nekem soha nem szoktak nemet mondani.
*amolyan "nem is tudom miért" kacsintást küld az angyal felé*
- Szóval, remélem, most már tisztán látsz... én egy kortalan vagyok és én hoztalak téged ide... hogy a játékomban szereplő legyél. Úgy ennyi összegezve a szituáció... ohh... és ha a mestered vagy egyéb angyal érkezésére vársz, ki kell hogy ábrándítsalak... nem mernének ujjat húzni egy kortalannal... szal nyugodj bele a sorsodba, amit én irányítok.

- Nem. *jelenti ki határozottan. Isten őrizz, hogy nekimenjen egy kortalannak, de az akaratával akkor sem tud mit kezdeni. Persze, megtörheti, de mégis csak egy kortalanról van szó, és nem egy démonról.. legalább is reméli, hogy nem ismerte félre ezt itt maga előtt. És.. ha esetleg egy másik kortalan segítene neki? Mert ez az egy épp hülye kedvében van? Áhh, ördögi kör. Azonban az tény, hogy ő csak egy szerfán angyalka, de pont, hogy neki kell a legerősebb akarattal, tudattal és lélekkel rendelkeznie. Az tény és igaz, hogy nem ő viszi vásárra a bőrét, azonban rengeteg szörnyűséget lát, ha más nem, csak a víziók gyötrik, melyek javát ő viszi. Ezekbe a víziókba még a kortalanoknak sincs beleszólásuk. Nem fog megijedni, hiszen ha azt tenné, nem érdemelné meg, higy az legyen, aki most. Arca redenzett vonásokban mered a kortalanra, és állítása mellett kiáll, hiszen mondhatni kell neki.*

- Chad... ne legyél rossz kisfiú kérlek.
*dobja hátra a haját, csak pusztán megszokásból*
- Úgy látszik nem igazán értetted meg a helyzetedet. Ha nem akartalak volna magamnak, akkor még mindig játszanád azt a beképzelt önelégült halandót, aki akkor voltál, amikor megismertelek... talán valamilyen nagy filmben alakítanád a főszerepet... ki tudja.... a szüleid sem hinnék azt, hogy eltűntél. Boldog életed lehetne, felelősség nélkül... stb stb... Ehelyett én feladatot adtam neked. Meg kellett halnod, és megtetted. Angyal lettél és most a fensőbb hatalmak előtt állsz, hogy őket szolgáld a tudásoddal, ami jelenleg még fejleszthető stádiumban leledzik. Persze mindennek semmi értelme sincs. Te csak azért vagy itt, mert én így akartam... nincsen se célod se jövőd, amíg én úgy nem döntök, hogy lesz. Már pedig, ha nem tartasz velem, akkor nem hiszem, hogy bármelyikből is lenne valami. A te számodra ebben a világban nincsen hely, nincs rád szüksége az angyaloknak ezt elhiheted. Jobban ismerem a fajtádat, mint te saját magadat...

*Ó hát persze. Azért nem ettől a pár szótól fog összezuhanni, mint egy kártyavár, azonban ellenkezni sem fog, hiszen az sem az ő műfaja lenne.*
- Miért hiszem úgy, hogy amíg nem teljesen hiszek a te verziódnak, legyen akármennyire is igaz, nem tudsz felettem teljesen uralkodni? Hiszen ha így lenne, akkor most kérdezned sem kéne, és már a kezeidből eszem. Azonban egy halandó befolyásolása mégis csak más, mint egy angyalé.. legyél akár kortalan, vagy bármilyen faj. Én Isten szolgálatában állok, akinek szvaát még te sem tudod semmissé tenni. *tudja, hogy Scarlett-től nem fog megszabadulni, hiszen olyan, mint egy rossz, visszatérő rémálom. Bizonyos dolgokban kénytelen lesz mégis csak egy kortalan plüssmacija lenni, azonban még a hite megvan, addig nem lesz egy egyszerű rabszolga, fehér szárnyakkal és lélekkel..*

- Ha így gondolod... akkor rosszul hiszed, kedves Chad. Ha azt akarnám, hogy a tenyeremből egyél, akkor megtehetném... de mi poén van egy zombiban, aki nem képes a saját egyéni véleményét sem elmondani? Hmm? Ismerd el, hogy az nem lenne élvezetes se nekem se neked. Kedvellek... ezért választottalak téged, miért akarnám elvenni tőled azt, amit a magadénak tudhatsz? Halandó... angyal... démon... egyre megy.
*von vállat*
- Isten? Isten nem létezik, Chad. Te a rendszert szolgálod, amit kialakítottak Lanáék. Nem ugyan az a kettő... de pont neked kell magyaráznom, aki olyan sokat tanult halandóként a diktatúrákról meg egyebekről? Tudod, hogy miről beszélek... És miért ne tudnám semmissé tenni egy olyan lény szavát, aki nem is létezik? És ha létezne is... nekem nem jelentene akadályt, lévén, hogy én nem vagyok angyal, így nincs ahhoz közöm, hogy ti mit gondoltok meg mit tesztek.

*Ezek már csak puszta tények, amikről Chad nagyon is jól tudja, hogy igazak. Csupán, ha eltekint tőlük, akár még könnyebb is lehet az angyallét. De ezeket így most nem tudja megcáfolni. Azonban az ismeretlen, amely Scarlett akaratát és terveit fedi, még mindig hatalmas sötétség és ijesztő számára. Ez a bizonyos fajta idegen érzés az, ami miatt nem szándékozik egyből rabszolga sorba kényszerűlni.. hiszen ez tűnik a legevidensebbnek. Mi mást akarhatna egy ilyen ferde gondolkozású kortalan.*
- És mégis mi lenne az, amit tőlem követelsz és elvársz? *nem teljesen biztos benne, hogy valóban kíváncsi lenne-e a válaszra, azonban az biztos, hogy jobb ha tudja, mire számíthat. Persze az álomvilág és boldog, kellemes halál utáni élet kizárva.. ahogy az már csak lenni szokott.. és eddig nem volt. Szóval kénytelen türelesen hallgatni.*

- Félreértettél, Chad. Én nem követelek és nem várok el semmit. ide hoztalak, mert ehhez volt kedvem... de nincs szükségem szolgákra. Amit akarok, azt megszerzem... én téged akartalak nem halandóként és itt vagy. Gondoltam, hogy jó lenne tudnod, hogy mégis miért történt veled mindaz, amin keresztül mentél... ezért mondtam el ezeket. Az meg, hogy velem tartasz vagy sem, a saját akaratodból meghozott döntés lesz. Még egyszer mondom, kihangsúlyozva, nem kellenek szolgák... csak társaság, ha lehet így fogalmazni azokat, akik velem vannak.... Persze, nem az örökkévalóságig, mert az még neked is hosszú lenne... csak amíg érdekesnek talállak. Ez így már elfogadható, nem? Ha akarsz, akkor maradhatsz itt is... de amikor a társaságodra vágyom, akkor bárhol is légy mellettem leszel, ha elfogadod az ajánlatomat...

*Felvonja a szemöldökét, hiszen ez már szinte túl hízelgő..*
- És egész pontosan mit tartalmaz az ajánlatod? Persze, a nagyját megértettem.. de ha nem tartok veled? Akkor mi lesz? Visszacsinálod az egész művedet, és én meghalok? *kérdezi szinte ártatlanul.. hiába, színész volt. Hangjában nincs félelem, esetleg egy kis bizonytalanság, hiszen a halál nem szerepel a listáján, amit a közeljövőben véghez szeretne vinni. Azonban felötlik a fejében egy fontos kérdés?*
- Miért pont én? Csak azért, mert Párizsban halandók közt tengődve megláttál az egyik mozipremieren vagy limoban..? Ennyi lenne csupán? *már szinte vonakodva kérdezi.. nem akarja tudni. Ennyi lenne a világ? A kis hal meg a nagy hal?*

- Ha meg akarsz halni, akkor természetesen elvehetem tőled azt, amit most az életednek tartasz, de megnyugtatlak nem áll szándékomban ilyesmit tenni. Mint mondtam, én a társaságodért tettem mindezt. Ha az életeddel játszanék... hoppá, hiszen ezt tettem... na mindegy... szóval, nem kell tartanod a haláltól. És, hogy miért éppen te? Nos, ezt magam sem tudom... viszont szeretném kideríteni, ezért vagy most itt... és ezért vagy angyal. Amint rájöttem, hidd el, hogy te leszel az első, akivel tudatni fogom. Mindig is szerettem a rejtélyeket... ha jobban megismerlek, akkor valószínűleg tisztázódni fog minden és többet nem kell, hogy láss engem. Addig viszont, kétlem, hogy belehalnál egy kis beszélgetésbe, amit néha megejtenénk... vagy valami másba.
*csillannak meg a szemei, ismét azzal a gyermeteg fénnyel*

*Nem gyerek, legalábbis a szó klasszikus értelmében nem teljesen az, így sejti mit takarhat az a valami más. Azonban.. elviekben nem lehet baja az ilyenekből. De akkor sem érti, minek ez a nagy sötétség, mint bevonuló háttér, és ez az egész hisztéria a rémálmokkal és idegtépő kíváncsisággal és vággyal, mely ide vezette. Nem rajong érte, ha nem ő irányítja az állítólagos saját éeltét.. Szóval.*
- Rendben. Legyen, ahogy óhajtod. *tud jobbat? Nem. Ha esetleg olyan lenne, amire mégsem tartana igényt, nemes egyszerűséggel felszívódik, vagy elpárolog.. csupán elég lesz bemennie a démon-, netán lamiafészekbe. No, nem mintha ilyenekre vágyna, és persze őszintén reméli, hogy amikre Scarlett úgymond kíváncsi, nem rosszabbak a halálnál, a szenvedésnél és psuztításnál. Hiszen elviekben ő azért él, higy ezeket meggátolhassa. Természetesen, nem ez lenne az első olyat eset, amikor a dolgok nem normálisan és menetrendszerűen működnek.*

*tapsol egyet és felragyog az arca*
- Nagyszerű! Reméltem, hogy ezt fogod mondani... nos, akkor most nem is tartalak továbbiakban fel. Majd ha szükségem lesz a társaságodra, akkor tudni fogod...
*mosolyodik el, most kedvesen és játékosan, majd tekintetét az ég felé fordítja*
- Csodálatos... a fekete ég. Mintha odakint lennénk, az univerzumban, ahonnan származunk, nemde? Kicsit otthonossá tettem a helyet érkezésemkor, de a célja a felbolydulás volt... szeretném, ha nem mondanád el senkinek, hogy én okoztam. Ez is a játék része... kíváncsi vagyok, mire gondolnak majd az angyalok... Ohh...
*fordul vissza Chad felé*
- Remélem, hogy ép bőrrel haza jutsz innen... figyelni foglak... jó játékot, Chad! És köszönöm... a szórakoztatást.
*amikor eltűnik, az erdő megmozdul... az angyalnak nem lesz egyszerű dolga innen kikeveredni, azonban a csillagok visszanyerték fényüket a kortalan távozásával egy időben*