*Kortalan társai már tudják... és nem midenki volt oly boldog a hírtől mint Gabriel aki rendkívül dühösen érkezett ma ide... Nem szívesen hagyja magára az ő kedvesét, egyetlen szerelmét és azt akit Liona szíve alatt hord. Mondhatni őrjöngeni tudna. De itt van. Shane-t meglátva mégis megnyugszik valamennyire.*
- Drága Shane, örülök, hogy Te is köztünk lépdelsz ma!

- Mégis mi a fenét képzelsz te átokverte angyali foszlány??? Te áruló démonfajzat!
*ezzel a belépővel érkezik meg a Citadel melletti holderdőbe, olyan dühös, hogy hirtelen csend szakad az ordítása után és a fák leveleiket sem merik zizzenteni. Alig lép egyet, máris belemászott Gabriel arcába, s nyakánál fogva emeli fel a kortalant*
- Nem tudom... hogy téged öljelek meg előbb, vagy a fattyadat!?

- Üdvözöllek Gabriel. *A megszokott mosoly a nélkül köszönti a férfit.* Nekem örülhetsz is, de... *épp kimondja, mielőtt megjelenik Azriel. A szeme elkerekedik, hát nem jó belépő? Látszik, mennyire örül a kicsinek Azriel is...*
- Üdv Azriel. Talán jobb lenne, ha elengednéd Gabrielt, és akkor válaszolhatna is. *Mondja teljesen higgadtan, egyenlőre nem sikerült eldöntenie, hogy ő is leteremtse Gabrielt a dolgok miatt, vagy örüljön vele...*

- Eressz.
*Hirtelen higgadt le, elég volt hozzá a másik dühöngése. Hogy fél-e? Csöppet sem, megszokta már testvére őrjöngését. De hogy félti-e magzata és Liona életét... az már más kérdés.*
- Mit képzelsz mégis ki vagy te, hogy tetteimért számon kérj? Ha leendő gyermekem vagy múzsám életére törsz, halálod nem csak kívánságok gondolata lesz!
*Feleli miután a másik elengedte.*

- Gyerünk, Gabriel! Próbálj megölni!!! Gyertyatartót készítek a csontjaidból, mutál lenyúztam a bőrödet!!!
*ugrik megint, de most nem nyúl a kortalan felé csak vállait ropogtatja. Mindenki tudja, hogy a kortalanok kerülik egymást, mert a hatalmas erő, ami bennük nyugszik nem szívleli a másik jelenlétét, ezért sokszor harcba fullad egy-egy véletlen találkozás... nade most még oka is van a haragnak*
- A gyerek nem maradhat életben. Erről nem nyitok vitát... és mielőtt elkezdenél rimánkodni, közlöm, hogy szavad nem lehet az ügyben. Tudod jól, hogy a kortalanok nem nemzenek gyereket... főleg nem egy démonnak az Isten szerelmére! Mert az addig rendben van, hogy megtűrjük őket és sokszor barátként vagyunk közöttük... de egy kortalan... aki a jó erejéből született nem ültetheti magját a pusztulás sarjába! Bele gondoltál már egyáltalán, hogy minek a megtestesítőjeként születik majd az a fattyú, ha életben marad?

*A fejét csóválja kortalan társa kirohanásán és szavain. Ezt nem fogja tűrni. Nem érdekli, hogy kiben van a gyerek, megérdemli, hogy éljen, még akkor is, ha Liona az anyja.*
- Na jól van Azriel, most már csillapodj le! *Rivall rá a férfira, és nem néz valami szépen, ennek ellenére még higgadt.*
- Gondolkozz már el... akkor tudtok nemzeni gyermeket, ha valaki igazán szerelmes lesz. Ti jobban tudhatnátok... és Liona? Uram, ki ő?? Lilith első gyermeke... és magában hordozza Gabriel gyermekét. Hogy máshogy lenne ez lehetséges? Na meg ha neki nem lehet szava, nekem lesz! *Áll a két kortalan közé, több összeütközést nem tűr.*

*A szavakra újra fellángol benne az a düh mellyel családját védelmezi. Gyilkosan tekint az előtte pattogó férfire s dühös hangon szólal fel.*
- Nem kértem az engedélyed! Sem a véleményed! Én a szerelemből születtem te idióta mi lenne nekem nagyobb ajándék mint a család? Szerelemből fog születni gyermekem kinek fényessége és hatalma a tiednél is nagyobb lesz! Mert kortalan lesz Azriel! Hogyan másképp élné túl Liona testét?
*Beszéd közben egyenesen Azriel elé lép, olyan közel hogy akár egyetlen lökéssel a mélbye tasztíhatná a másikat. Ekkor azonban Shane közéjük lép.*
- Köszönöm Shane.... bár tudom, hogy csak a gyermek védelmében szólsz s nem értem de hálás vagyok.
*Szól újfent kissé elérzékenyülve.*
- A te gyilkos szándékod és gyűlöleted elvakít Azriel. És ha bántanád őket megölnélek. Ezt te is tudod.

- Arra befizetek, hogy te megölsz engem... ha képes vagy olyan gyengének lenni, hogy méltatlan nőnek adod a szerelmedet, akkor nem lehet benned oly erő, hogy nekem ellenfelem légy.
*mondja már nem ordítva, hanem nyugodt hangon, kijelentve*
- Pontosan az dühít, hogy kortalan lesz... egy gyermek... Gabriel... ugyan mit tudhat majd ő az erőről s a hatalomról, amit képviselnie kell? Hogyan lesz akkora uralma, hogy ne pusztítsa el a világot csak játékból, mert mondjuk valaki felmérgesíti? Erre nem gondoltál? Az nem jutott az eszedbe, hogy hiába a te szereteted, őt nem válthatod meg és nem taníthatod meg olyan gyorsan, hogy ne okozzon katasztrófát a világban! Aztán ott vannak a szeszélyek... egy gyerek kiszámíthatatlan FŐLEG ha egy démon az anyja, aki szerelemre nem képes... ugyan mit örökölhet tőle az a gyerek? A halált? A gonoszságot? Ő még nem lesz képes megérteni, hogy nem játék az, ami benne lakozik... ! És ha valamelyik Ősanya kezére jut? Nem... Gabriel... be kell látnod, hogy túl veszélyes.

- Az nem gyengeség, Azriel... én mást neveznék gyengeségnek, de ezt nem. Lehet, hogy egy démon testében van a gyerek, de ha a démon változik - ami esetünkben teljesen érthető lenne, hisz Liona megölte volna a gyermeket, vagy nem hagyta volna, hogy magában maradjon, ha nem szeretné Gabrielt. És nem ment volna el innen, hogy megvédje az ősanyák vagy bárki más ellen, akinek nem tetszene. Ha így nőne a gyermek Lionában, biztosan később is meg lehetne akadályozni, hogy olyanokat műveljen, amiket mondtál. És úgy hiszem, Gabriel képes lesz rá, hogy megoldja a dolgot. És Liona is... *Azt fel sem meri hozni, hogy van olyan lehetőség is, hogy Liona csak azért védi a gyereket, mert általa a kezében lehetne a világ... és bármit megtehetne. Épp a gyerek szeszélyei miatt. És nagyon reméli, hogy nincs így, mert akkor hasztalan volt, hogy megvédje őket Azriellel szemben.*

- Mit merészelsz? Hogy méltatlan volna?
*Hangja akár a mennydörgés és a köztük álló nőnek remélhetőleg eszébe jut hogy elálljon a kortalan útjából kinek tekintete eszelősen csillan fel. Na azt már nem, Azriel túl messzire megy.*
- Vegyük sorba ágyasaid te ki a villámok szülötte vagy, gyűlölettel, haraggal s gőggel tekintesz mindre! Veszélyes volna? Veszélyes egy olyan gyermek ki egy olyan démonikából fakad ki képes volt a szeretetre? Ki halott szívét előkeresvén kérlelt… nem, nem is kérlelt, könyörgött hogy rejtsem el őt, azért hogy a gyermeknek, a gyermekünknek ne legyen baja! És te mégis pokoli démonként tekintesz rá! Holott épp úgy ismered Lionát mint én! És ne tégy próbára villámok fia. A gyermek meg fog születni, s élni fog. Az én gyermekem lesz, mindegy fiú e vagy lány s hatalma kiismerhetetlen lesz! Ami pedig azt illeti.. egy kortalantól nem születik démoni fatty vagy olyan kiben ártó szándék lenne. Tudhatnád.

*Talán mindhármuk meglepetésére azriel elneveti magát*
- Nem kellene elrejtened a gondolataidat Shane... merthogy ugyan az jár a fejedben, mint az enyémben! Jobban ismerem Lionát, mint azt gondolnád... Gabriel.
*mondja közönyös hangon, még csak fel sem emelve hangjának erejét*
- Az a nő egyetlen lényt tudott szeretni... azt a férfit, akit halandóként a szívébe zárt. Dorian... Úgy emlékszem az arcára, mintha tegnap láttam volna. De ez a férfi... legnagyobb szerencsénkre elveszett Liona figyelme elől, mikor Lilith démonná tette őt, hogy képes legyen bosszút állni a húgán és az apján. Eleinte persze csak jószándékból... fel akarta szabadítani a népét, kiket kínzott az apja... de aztán a gyűlölet megmérgezte a szívét az elméjét, s miután démon lett mindenkit lemészárolt, akit egykor családjának nevezett. Haragja gyors volt és pusztító... az egész város szeretteivel halt. Aztán elcsendesedett... mintha nem is létezett volna... teremtője mellől szemlélte testvérei születését, mély kegyetlenséggel szívében... Tudta jól, hogy mi lesz testvérei sorsa és ő sarkalta az ősanyát, hogy teremtsen még... mert kell, akinek átadja tudását, legalább is ezzel érvelt. Oly csendben és tétlenül élte le a négyezer évet, hogy sokan a létezéséről sem tudtak... egészen addig, míg Lilith ellen nem fordultak a többiek. Ő kiállt a teremtője mellett egy darabig, s mikor kényszeredett álomba szenderült... mellette maradt, a Holtak Birodalmában. Vajon miért? Rávette Azarust, hogy ölön meg engem, aminek következtében, kedvesem... Chandra lelte halálát... és most ez a gyermek...
*megcsóválja a fejét*
- Ő már jóval teremtése előtt elvesztette a szívét, s amit tesz csak bosszúból és gyűlöletből... te meg elhiszel neki mindent, mert szereted őt, de hátba fog döfni, ebben biztos vagyok. És ez nem vádaskodás, hanem tényközlés, Gabriel. Ki kellene nyitnod a szemedet... majdnem minden mögött Liona állt... amit a testvérei vagy maga Lilith tett az évezredek alatt... sokkal nagyobb befolyása van, mint te azt hinnéd. Nem tudom hogyan... nem tudtam rájönni miként, de képes uralni a nála erősebbek (amiből nem sok van) elméjét és gondolatait. így vette rá Hannah-t is, hogy ne ölje meg Lilith-et... hiszen tudjuk jól, hogy akkor mindannyian elpusztultak volna...

*Gabrielre pillant, sajnálattal a szemében, de igaza van Azrielnek, és amiket mond. Ő maga csak azért védi Gabrielt, mert nem akarja, hogy a gyermeknek baja legyen. Ő nem tehet semmiről. És csak a kicsit akarja védeni Azriel elől, mert a végén őt is elpusztítaná... Liona miatt nem aggódik, mert nem is érdekli, mi lesz vele.*
- Gabriel. Gondold át, lehet, hogy Liona veled szemben ilyen, de csak mert uralni tud, mert elhiteti, hogy szerelmes beléd. Bár kitudja, lehet tényleg táplál irántad valamit, nem lehetetlen, de a hatalomra, a bosszúállásra is pályázik... évek óta. Gondolj arra, miket tehetne, mikre lehetne képes, ha a pici megszületik és tudja majd irányítani. A kicsire nagyon kell figyelned... nem szabad, hogy baja essen, és azt sem szabad engedni, hogy az érzelmeid befolyásoljanak.

*Könnyek csillognak szemeiben. A fájdalom könnyei ezek, a fájdalom azokra a szavakra amelyeket végig kell hallgatnia, azokra az állításokra melyet egyetlen szerelméről mondanak. Mit is felelhetne? Igen, ezt többnyire ő is tudta Lionaról. De képtelen belátni bármelyik szónak az igazat is.*
- Miért fáj nektek? Miért vagytok képtelen elhinni, hogy egy démon is szerethet? Hogy képes megnyitni a szívét egy olyannak, mint nekem? Sajnálom kedvesed halálát Azriel, hiszen tudod! De el kell fogadnotok, és minden kortalannak is ki ellenezni meri ezt.. vagy ki létem s Liona léte ellen szól. Ha a gyermek valóban oly rossza lenne elpusztítom. De Liona és az ő biztonsága mindennél fontosabb most nekem. Nem érthetitek. Az istenekre! A szerelemből születtem Azriel! Közel sem fogjátok megtudni milyen érzés is ebben élni mert ki ebben születik ez legyen végzete is! Ha Liona megölne s a gyermeket akarná használni… védjétek meg!

*Ismét felnevet, Gabriel szavai nem hatják meg*
- liona nem fog téged megölni... ettől nem kell "félnünk". Azért akkora ereje neki sincs, h egy kortalant el tudjon pusztítani. Egy kortalant csak kortalan bír megölni... A gyerekkel sem lesz gond, legalább is olyan értelemben nem, hogy nem lesz gonosz, mint ahogyan azt már te is kifejtetted, kortalanként nem lehet a sötét szolgája. Itt ami megtörténhet az, hogy összetörik a szíved és Liona világuralomra törése után, elpusztítja az angyalokat, a halandókat a lamiákat és a démonok egy részét... Mi meg majd mászkálhatunk a kihalt világban virágokat számolgatva.
Ha ez neked megfelel, akkor hajrá... előre!
*von vállat. Shane-re pillant, talán a nő szavai többet érnek jelen helyzetben mint az övék... így el is hagyja a helyszínt*

*Miután Azriel elment, vár egy picit, hogy Gabriel átgondolja az ő szavait is, de mielőtt hozzászólna, megállítja egy mozdulattal.*
- Kérlek, hallgass meg, és próbálj úgy a helyzetre gondolni, mint kortalan és nem úgy, mint szerelmes. Biztosan el tudsz tekinteni attól egy kicsit, hogy Liona a szerelmed. Csak gondolj ebbe a helyzetbe mást, te pedig egy kívülálló vagy, aki sok mindent tud Lionáról. Tudja mind azt a szörnyűséget, amit elkövetett, és a démonokat is nagyon jól ismeri. Nincs kivétel, főleg nem Lilith gyermekei között... pláne, ha az a gyermek első, és halandó korában sem volt egy angyal. Tudod, Gabriel, hogy ezzel nem akarlak téged bántani, sem Lionát. De ami igaz, azt nem tudom megváltoztatni... és ami volt, az megtörtént, és Liona sem változik. *Közelebb lép a férfihez, a szemébe néz, láthatja Gabriel, hogy nem akar ő rosszat, csak félti. Megfogja az egyik kezét, hogy kicsit nyugtassa, mert biztos eléggé felzaklatta őt ez a helyzet.*
- Nem vagyok képtelen elhinni, hogy egy démon szerethet. De ez teljességgel lehetetlen... szive sincs, hogy szerethetne? Főleg nem egy olyan nő, aki több ezer éve már - ne haragudj - de halott. Érzéseket táplálhatna irántad, de a múltja abszolút nem erről árulkodik. Lionát nem kell védeni, nagyon is jól tud magára vigyázni. Ezt te is tudod. A kicsit kell megvédeni, az ősanyáktól, és minden démontól. És nem akarom, hogy az legyen, hogy összetöri a szived Liona, utána meg egy roncs leszel. Megölni úgysem fog, mert nem tud, de az még kegyetlenebb sors lenne számodra, ha a kicsit elvenné tőled, a szivedet összetörné, és ki tudja mit művelne... nem szeretnék találgatni, mert nem az a célom, hogy Liona ellen fordítsalak. Csak azt akarom, hogy nyíljon fel a szemed végre, és lásd be, milyen is Liona!

*Elhúzza a nő kezéből sajátját. Ne érintse olyan ki Azrielt támogatja.*
- Nem fogok az ő fejével gondolkodni. És tudod miért nem? Mert nem hajlandó megérteni, hogy Liona nem hozza világok pusztulását, hogy gyermekem nem holmi korcs lesz. Ha csak egy kis veszélyt is érzek, ha egyszer is támadni akar megölöm. Nem Shane, ez így helyénvaló. A családomért. A véremért. Te is ezt tennéd. De ő túl gőgös ezt megérteni. Akkor sem tett semmit csak tombolt mikor Chandra meghalt. Tőle nem is vártam mást. Most megyek. Beszélnem kell Lionaval. Viszlát Shane.
*Azzal eltűnik a ködök viharában.*

*Rosszul aludt ma éjszaka.. pedig ez az utóbbi időkben nem volt rá jellemző. Azonba ma mégis, mintha rémálmok kerítették volna a hatalmukba. Pedig rég volt dolga démonokkal vagy hasonló lényekkel, akik a halálát kívánhatnák. Hiszen mióta itt van, rá kellett döbbennie, hogy amiket eljátszott, szinte igazak. Több szerepében is a jóképű gonoszt alkotta, valamint színészként ugyebár eléggé el volt szálva magától.. azonban az igazi kegyetlenség ennek köszönhetően elkerülte. Így nem tudna ölni. Ahogy most sem teszi. Az angyalokat szolgálja nemes céljával, mire Ceres képezte és okította. A jóság, amely benne lakozik, most jött elő belőle születése óta szinte először és teljesen. Mint egy hatalmas fehérség, amit halála pillanatakor élt át.
Viszont most milkalilája sincs, mit keres itt. Ez a harcosok területe, akik csak fölös tárgyként kezelik őket. Nem, mintha mostanában nem Chad látomásai mentették volna meg a harcos angyalok legalább felét. De Chad nem várt ezért semmit. Nem volt gyerekkora, hiszen már akkor is színészként dolgozott. Ilyen gyermeteg vágyak, mint a hála elvárása, már szinte meg sem fogalmazódik benne. Azonban most mégsem járja át a nyugodtság, mint valahányszor szokta.*

*Egy sólyom képében érkezik... ami eléggé meglepő lehet, lévén, hogy az ilyen madarak nem szoktak effajta magasságokban repdesni, főleg nem a Mennyek Királyságában, dehát ki lenne oly figyelmes, hogy ilyen apróságra fordítsa az idejét és a türelmét. Éles rikoltó hangja felébreszti az erdőt, és a fák viszonozzák a saját módjukon az üdvözlést, jelét adva annak, hogy felismerték az alakot.
Ma meglehetősen sötét az ég... de nem borítja sem felhők... sem csillagok. Mintha örök éjszaka borult volna a mindenségre, ami ismételten csak különös jelenség idefent, hiszen még Napfogyatkozáskor sincs ilyen horizont. Erre már valószínűleg többen felfigyeltek a harcosok közül, de csak a legidősebbeknek juthat az az eszébe, hogy egy kortalan esendő játékszereiként kell elviselniük ezt a fajta "vakságot", a többiek valószínűleg démoni trükknek írják fel ezt...
Scar az időközben ki is szúrta a vendégét, így nem rest előtte teljes és valódi alakjában megmutatkozni, ugyan ez nem szokása... általában más alakját, arcát ölti fel, de már egy ideje Chad része a játékának, ezért nem tartja kellőnek az álcázást.
Pár méterre Chadtől a sólyom a földbe csapódik, fekete és kékes tollak sokasága röppen szét a levegőben, amik között Scar lépdel.*

*Akkorát ugrik, amin még maga is meglepődik. Valóban, az hogy egy sólyom erre grasszál tényleg meglepő, de a sötétség jobban elvonja a figyelmét a relatív valóságtól. Amikor pedig a nő-alak nem messze tőle ér földelt, és vonagló mozgásával felé közeledik, teljesen elveszti a fonalat. Eddig olyan jól megvolt, miért most zaklatják.. és egyáltalán mi ez az egész? Hiszen azt sem tudja, hogy mi volt az az erő, mely erre a helyre vonzotta őt. Nem is beszélve erről a rengeteg véletlen találkozásról. Mint egy misztikus kongresszus, mely Chad ellen fordult, hogy hirtelen megkérdőjelezze eddigi életét és létét. Mindkettőt, melyet halandóként és angyalként töltött.*
- Te ki vagy? *nem volt egy rövid folyamat, még megtalálta a hangját, ugyanis a váratlan szó nem fedi le teljes mértékben ennek a hirtelen történt eseménysorozatnak a jellemzőjét. Csak bambán pislogva és meglepődve pillant hol a hirtelen érkezett sólyom/nőre, - ki tudja melyik az igazi - hol az égre, hogy mi készül még becsapódni odafentről. Fentről.. pedig már így is a Mennyek Birodalmában van.*

*tesz még néhány lépést az angyal felé, majd oldalra dönti kissé a fejét és elmosolyodik. Ez a gesztus egyszerre mondható gyermekinek és baljósnak... úgy igazán nem lehetne megmondani, hogy mi játszódik le a nő fejében ebben a pillanatban*
- A nevem Scarlett... már vártam rád, Chad... kissé elhúzódtak a dolgok, de végül csak sikerült angyallá lenned... bár jobban örültem volna, ha démonok kezére jutsz, lehet, hogy akkor élvezetesebb játék készült volna belőled... persze... még sok minden lehetséges.
*kuncogni kezd... de a szemét le nem venné a srácról*
- Már egy ideje szemmel tartalak, Chad... Párizsban láttalak először. Szeretem azt a várost, maga a bűn és a szenvedély együtt... mintha csak nekem lett volna teremtve. Nem is csoda, hogy egy ilyen helyen beléd botlottam... Ohh... ne lepődj meg a szavaimon, úgy vélem, hogy hamarosan minden össze fog állni a fejedben, aztán meg eldöntöd, hogy akarsz-e szórakoztatni engem, vagy sem...
*persze minden döntésnek ára van és ez kiolvasható azokból a sötét szemekből*