- Én sehogyan.
*jelenti ki vállat vonva és közönnyel. Figyeli a démon minden egyes mozdulatát, az arcát leginkább, hogy megtudja, mennyire bízhat benne és hogy érdemes-e miatta bármit is tenni, de a szavai igazan hangzanak a tekintete mindent elárul*
- De van, aki segítségedre lehet ebben. Hogy aztán mi lesz, csak rajtad múlik. Az én részemről garantálni a rangodat és az angyali életedet tudom. Remélem nem leszel árulója a népemnek... de ez majd úgy is kiderül idővel.
*hát igen, végülis csapda is lehetne, ha nem tudná, hogy Lilith nem foglalkozik olyasmikkel, hogy kémeket küldjön, vagy beépítsen közéjük. Ő csak egyszerűen lemészárolna minden angyalt.. ez a hosszú, bonyodalmas eljárás nem az ő módszere*
- Azriel majd megmondja mit kell tenned. Orkániában találod őt... és ha minden rendben, szíved szerint alakulnak a dolgok, végül térj vissza hozzám, hogy megbeszéljük a továbbiakat.
*Leito részéről ez az első lépés a bizalom útján, hogy elengedi őt. Már csak Victorián múlik, hogy a kortalanhoz megy-e vagy vissza Lilith-hez.*

*Végighallgatja Leito-t, majd el is tűnik, nem mondva a férfinak semmit. Inkább minnél előbb túl akar lenni rajta, mielőtt Lilith megérezné mit is tervez...*

*Sok minden történt az elmúlt napokban... Ami Leitot leginkább érdekelte az a tömeges elhalálozási arány az angyalok részéről. Bármennyire is igyekeznek a démonok egyre többen és többen lesznek, már nyílt támadásokat is intéztek közvetlenül a Mennyországgal szemben, ami csak azt mutatja, hogy erősebbnek gondolják magukat mint valaha. A győzelem egyértelműen lehetetlennek bizonyult, már alig maradtak páran a harcosok közül, akik még képesek voltak fenntartani annak a látszatát, hogy az angyalokban is ott lakozik az a rejtett elszántság, ami majd végül megmenti a fajt. Emellett azonban mindannyian tudták jól, hogy hamarosan senki nem marad közülük.
Éppen ezért volt hatalmas megdöbbenés, amikor a kortalanok közbeszóltak a "játékba" és megidézték azt az erőt, ami őket is alkotta, hogy segítsen az angyaloknak a túlélésben. Manna nem csak jövendöléseket osztott meg a kortalanokkal, hanem a harcosoknak és a szerfánoknak egyaránt különböző képességeket adott, amik eddig is bennük voltak, csak senki nem gondolt rá, hogy létezik ez az erő és használni is tudják. Az alomanok kapták a megtiszteltetést, hogy elsődlegesen részesüljenek ezekben a képességekben, amiket tovább kell adniuk a többi magasabb rendű angyalnak is.
Leito éppen ezért van most a Holderdő egyik lepusztult részén, ahol egy nagyobb tér áll a rendelkezésére... Ide hívta Dantét, hogy megtanítsa az új lehetőség kihasználására, ahogyan előtte tette Dariussal és a többi sanctellel is.*

*Kissé véres a megjelenése, de a sebeit útközben regenerálta magának. Átöltözni már nem volt idő. Most is, mint az elmúlt pár hétben megállás nélkül démonok után rohangál. De az utóbbi jó pár napban egyedül. Sok kevésbé erős harcos meghalt a démonok elszaporodása miatt, így nem kockáztathat. Amint megérkezik, egy tiszteletteljes biccentés-félét produkál, majd némán és nyugodtan várja a parancsot. Ez a háborús állapot kissé megkeményítette és sokkal feszültebbé tette őt, így nincs ideje röhögcsélni, vagy a felhők közt ugrándozni a kecskékkel.*

- Áhh... Dante. Örülök, hogy eljöttél... Bizonyára te is fontosnak fogod tartani a dolgot, ha elmondom, hogy miért voltam oly' kegyetlen, hogy elrángattalak a harctérről, miközben tizedelik, sőt századolják a fajunkat. Remélem, hogy nem vetsz meg ezért... amint kiderül az okom. De nem is akarom húzni az idődet. Gondolom hallottál a Könnyek királynőjének feltűnéséről és a jövőképekről, amiket elmondott.
*hát persze, hogy hallott... Ez amolyan nyílt titokként terjedt szét, tehát a legapróbb angyalig nézve mindenki ismeri a történetet*
- Arról azonban bizonyára nem tudsz, vagy ha igen, akkor megkönnyíted a dolgomat, hogy képességekkel ruházta fel az alomanokat, olyan diszciplínákkal, amik döntő oszlopai lehetnek a harcnak. Nos, tulajdon képpen azért vagy itt, hogy ezeket megtanuld... Hogy tisztázzuk előre a dolgot, ez nem kérés és nem is ajánlat. Nem utasíthatod vissza.

*Pókerarccal végighallgatja Leito monológját, majd egy határozott bólintással nyugtázza, hogy felfogta, amiket az aloman mondott neki. Kicsit fáradt, de inkább higgye azt, hogy bunkó. Muszáj lesz még visszamennie. Amég démonok vannak, addig harc, csata, háború, halál s vér. Ezek sajnos együttjárnak.*
- Mikor kezdjük? *csak egy kicsit nyers és hangsúlytalan, de ez még bőven az elfogadható kategória. Legalábbis most az lesz.*

- Gondoltam megiszunk egy csésze teát... közben virágokat szedegetünk a réten, majd azokat koszorúba fonjuk, hogy oda tudjuk adni a kedves és szép démonikáknak... és majd utána...
...Hát persze, hogy most azonnal!
*teszi hozzá egy kicsit hidegebb hangon. Egész nap a sanctelekkel foglalkozott, tehát már egy kicsit unja.. de mindig azt mondogatja magában, mikor eljut az agresszivitás tetőpontjára, hogy ezzel megmenthetik a fajt... és ennél több nem kell. Szóval igyekszik nyugodt és "kedves" maradni.*
- Az első lépés a legegyszerűbb... Manna adott egy italt, amit el kell, hogy fogyassz. Ez aolyan méregnek számít, tehát meghalsz másodjára is, viszont nem véglegesen, ami tegyük hozzá nem egy utolsó szempont. A másodlagos halállal együtt újabb képességek születnek meg benned, amiket majd szépen és gyorsan átveszünk, hogy könnyedén tudd alkalmazkodni. A lényege tehát annyi, hogy ez a kis kotyvalék erőt ad, nagyobbat, mint azt el tudnád gondolni.
*odahajol Dantéhoz és fapofával suttogja a következőket, miközben a kezébe nyomja a fiolát*
- Így TALÁN már meg tudod ölni Armandát, és nem kell a gyengeséged miatt az ágyában kikötnöd....
*ha valaki képtelen elnézni az ilyen kilengéseket, az Leito... hát pech szegény Danténak... Annyi a szerencséje, hogy a háború miatt mindenkire szükség van... de egyszer eljutnak oda is, hogy vége lesz a vérontásnak és ha esetlegesen túléli a fent nevezett... akkor majd megint elő lesz véve az ügy miatt*

*Kívülről az arcizma se rezdül, de belülről.. legalább hatszáz vulkán egyszerre tört ki benne. Szánalmas tett, valóban, de az már kicsit sok, hogy Leito mindenről tudjon. Nem számít; látszólag nyugodtan kitépi az aloman kezéből a fiolát, a tartalmát magába dönti, a törékeny üveget pedig egyszerűen leejti. Eltelt fél perc, és még semmi baja. Viszont a következő másodpercre térdrezuhan, a fejéhez kap, végül eldől, mint egy zsák krumpli. Ha lett volna ideje, és ereje gondolkozni, talán azon emlékedne, hogy "nem is volt olyan hosszú és fájdalmas", de nem, nem volt ideje. Szóval most a saját mocskában fekszik, az erdő közepén, holtan.*

*Amolyan "na... megint egy újabb élesztés"... már kezdi unni, egy pillanatig átfut az agyán, hogy esetleg nem tesz semmit, és Dantét hagyja holtan... de eszébe jut Shalmira, aki már nem egyszer szót emelt az öccse érdekében, ahogyan az Armandás ügynél is... és Leito tiszteli a nőt, ezért nem okozna neki fájdalmat azzal, hogy megvonja tőle az egyetlen családtagját. Ígyhát letérdel Dante mellé és a távozni készülő lelkét a testéhez bilincseli. Ennek csak az a hátulütője, hogy ha véletlenül valamikor a jövőben meghalna, akkor a lelke elpusztul és nem lesz része a Mennyek erejének egyszerűen csak eltűnik... ahogyan mindannyiuké, akik ezen keresztül mentek.*

*Valami hihetetlen fejfájással tér magához, de aztán rájön, hogy csak újraélesztették. Túl fáradt ahhoz, hogy ezt felfogja, de igyekszik frissnek mutatnia magát. Érzi, amint a testén egy idegen erő végigfut, és megannyi új dolog tárulna elé. Képes a befogadásra, de nem maximálisan. Nem tud öszpontosítani, úgyhogy inkább az alomanra hagyatkozik.*
- Mi lenne az első?

- Hát mondjuk megihatnál egy kávét. Egy mosott szarral nem sokra megyek... képtelen vagy idefigyelni... tehát nem sok értelme lenne a tanításnak. Jó lenne, ha egy kicsit valamiben végre komolyan elmélyülnél mert nem csak a te életed múlik ezen... Szóval, ha képes vagy rám figyelni, akkor talán folytathatjuk a dolgot. Ha nem, akkor menj amerre akarsz...
*áll fel és valami maffiózó filmbe illő pillantással méri végig Dantét. Kezdi irigyelni Satanelt, hogy a harcmezőn lehet és nem neki kell tanító bácsit játszania... na de az üzlet az üzlet...*

- Jólvan, jólvan.. *mély levegő, kifúj.* Készen állok, kezthetjük. *ennyi értelmes és összefüggő szót azóta nem mondott, mióta az erdőben van. Mindeközben próbál tényleg igen erősen öszpontosítani. Végülis valami új képesség.. nem lehet túl nehéz. Nem valószínű, hogy kortalanok erejével kell játszadoznia, vagy ilyenek. Ő úgyis csak egy egyszerű démongyilkos sanctel. Legalábbis mostanság semmi más.*

- Nem fontolod meg a kávés ajánlatot? Angeli gazán remek kávét tud főzni... persze, míg kávézgatunk halomra gyilkolják az angyalokat... de azért lehet, hogy az élő embert faragna belőled..
*hitetlen tekintet... valahogy ne lopta be Dante magát a szívébe, főleg mióta megtudta ezt a démonos dolgot... Legyint, hát ha tanulni akar a gyerek, akkor tanuljanak...*
- Szóval, az első képesség, amit persze úgy fejlesztesz tovább, ahogyan csak akarsz... az a sérthetetlenségnek egy egészen kicsike darabja. Nem arról van szó, hogy nem sérülhetsz meg, illetve, hogy halhatatlanná válsz... csupán ellenállóbb a tested, ami tegyük hozzá nem hátrány, ha egy démonika rád akar mászni, nincs igazam?

*Egy gúnyos fintor kíséretében befogadja a mondottakat, és kutat a testében (nem is az agyában) az ehhez szükséges új erők után. Öszpontosít, és már látja, sőt tudja, amit tudnia kell. Mondhatni, felvértezte magát, de csak pár másodperc erejéig, nem akar feleslegesen erőt vesztegelni. Kiselőadásra meg végképp nincs idő.*
- Ez kész. Mi lenne a következő?

- Ahogyan a démonoknál felütötte a fejét egy új képesség... vagyis inkább szellemi erő, úgy minálunk is van valami hasonló. A démonok "kaszása" kedves lény, erre már te is rájöhettél... képesek úgy gyilkolni, hogy meg sem mozdulnak, mert ez a bizonyos szellei segítőjük a "kaszás" elvégzi helyettük a melót. És az a géz, hogy ezt a társat nem lehet megsebesíteni és elpusztítani. Nos hála Mannának, mi is kaptunk egy ilyen segítőt... Ami történetesen a saját lelkünkből származik, ám ugyan olyan sérthetetlen, mint a démonok gonoszságából származó kaszás... A megjelenése, az alakja teljes mértékben az angyaltól függ, aki használja eme kedves képességet... Ugyan világot megváltani nem lehet vele, de mindig jobb, ha ketten dolgoznak egy sérthető és gyenge angyal helyett... ugye?

- Igen, jobb.. *kezdődik előről az iménti keresgélés, kutatás. És ismét megtalálta, amit keresett, ez alkalommal viszont nem használja teljesen. Csupán rögzíti, mi szükszéges a megidézéséhez. Na igen, kockázatos, ha éles helyzetben kell használnia először, de nem igazán hiszi, hogy Leito-t nagyon érdekelné, hogy ha netán levágnák a karját, vagy a fejét.. Ezúttal csak egy bólintással jelzi, hogy várja a következőt.*

- A képességekről hagy ne tépjem tovább a számat, rendben? Nem vagy te olyan hülye, mint amilyennek kinézel... legalább is egyesek szerint. Azonban van pár dolog, amit jó lenne, ha tudnál. Az első az, hogy egy pár sanctel meghatározatlan időre Silent hill-be költözik. Gondolom nem lep meg, hogy te is közöttük leszel... Az elvegyülés érdekében, hogy halandónak látszatok az alacsonyabb rendű démonok szemében, szintúgy ezt az új erőt felhasználva lehetőség nyílik rá... vagy ha nagyon jó valaki, akkor akár a mestereket is meg lehet téveszteni. Ez fontos, ha el akarunk vegyülni... Be kell szivárogni a démonok közé, tudni akarom, hogy mit agyaltak ki már megint, hogy a csapás, amit majd mérünk rájuk szíven üsse őket. Először Victoriára gondoltam, hiszen ő nem is olyan régen első generációs volt... de ő magasabb körökben mozgott, ott már lehetetlen a megtévesztés. Neked viszont... ott van Armandácska, aki révén ha ügyes vagy több mindent meg tudhatsz, legalább valami hasznát is veszem annak, hogy félrekúrtál.... Tehát a következőt kell tenned. Felhasználva az erődet szépen eljátszod, hogy én nagyon de nagyon megharagudtam rád, amiért démont basztál... és elintéztem, hogy megszűnj angyalnak lenni. Te meg ezért vissza akarsz vágni, és démon akarsz lenni, hogy kinyírhass minél több angyalt, amire emberként képtelen lennél. ha nem cseszed el, akkor Armanda segíteni fog neked... az esetleges "mellékhatásokkal" gondolom tisztában vagy... olyan, mint tényleg démon leszel... vagy megöl a kis cafka... stb... stb... Lesznek segítőid, sanctelek, akik igyekeznek rejtve maradni a démonok szemei elől... de többnyire egyedül dolgozol, ugyanis nem akarok mást is bajba keverni, ha elrontod. Kérdés?

*Inkább nem közli Leitoval, hogy sok a szabadideje, mert akkor még ennél is "kellemesebb" helyzetbe kerülne. Így hát egy újabb bólintással nyugtázza a tényeket, hogy most egy ideig minimalizálnia kell az angyal létet. Tudomásul vette a parancsot, hiszen ez határozott kijelentés volt, nem kérés. Leito pedig a felettese, így visszapofázni esélye sincs.*
- Majd találkozunk. *a mondat végén az a mosoly jelenik meg az arcán, amikor elveszi egy szánalmas kis démon életét. Valamint ezzel utalt arra, hogy nem fog kudarcot vallani, és angyalként fog visszatérni, sikeresen. Végül elteleportál, magárahagyva az alomant a sötét erdőben. Elég egyértelmű, hogy a feladat most azonnal kezdődik.*

*Hát, Leito nem olyan biztos abban, hogy még találkoznak. Valahogy nem sok bizalmat táplál Dante irányában, de íme a lehetőség, hogy bizonyítson... Mert nem lenne rossz, ha sikerrel járna és nem arról kellene beszámolnia, hogy elvesztettek még egy sanctelt....*

*Itt várja két kortalan társát, már ő is tudja mi történt... egyenlőre nem nagyon tud dönteni, hogy hogyan reagálja le ezt a dolgot. Neki tudna menni Gabrielnek is, mert megvan rá az oka, viszont meg is érti valamilyen szinten. Na majd kiderül...*