*Mikor ellép tőle a nő, kicsit megroggyannak térdei, de azért álva marad.*
- Értelek.
*Mondja csendesen, s egy gyngéd mosolyt küld Jelena felé, majd ey nagyot sóhajt, s nagy nehezen visszatántorog az oltárhoz, nekidől, s pár mély levegő vétel után ráborul az oltárra. Kezeit feje alá teszi, és így áll ott az oltárnál.*

*pár tétova percnyi csend és mozdulatlanság után, amíg nem éppen a legilledelmesebb módon belepillantott Dean jelenlegi égondolataiba valamint az emlékeibe, odasétál hozzá. Szeretné elmondani neki az igazat... de nem tudja, hogy hogyan fogadná ezt az egészet.... Hiszen most boldog Jane-el. Boldog?* Mondd... boldog vagy? *bukkan ki belőle a kérdés*

*Kicsit ugyan meglepdi a kérdés, de azért fáradtan válaszol.*
- Többnyire... Mintha valami még hiányozna, de eddig nem jöttem rá, hogy mi... Ráadásul most Jane-t is letaszították a Földre Silent Hillbe...
*Válaszol elgondolkodva, de még mindig nem emeli fel a fejét, s csak csukott szemmel próbál pihenni, amennyire lehetséges ez ebben a helyzetben.*
- Miért kérded?
*Kérdez vissza fáradt hangon.*

- nem érdekes, örülök a boldogságodnak *csendül meg a hangja* de ugye nincsenek különös emlékeid? Valami olyasmiről... ami számodra értelmetlen? *kérez szinte azonnal, ebbena helyzetben nem lenne szerencsés, ha összekuszálódnának méginkább a dolgok*

- Hát van pár dolog, amitnem értek, de nem lényeges. Csak rémálmaim vannak, semmi több. Miért?
*Kérdi, miközben felnéz a nőre, majd visszateszi a fejét két karjára, s így fekszik/áll félig meddig az oltárnál.*
- A virág honnan van?
*Ismét kérdez. Hát igen, most per pillanat cska azt tud.*

- tőled *szalad ki a száján* akarom mondani... *elvörösödik zavarában és inkább elnémul, most megint egy jó nagy adagott tett a "tűzre" az ostobaságával... elfordítja a fejét és lesüti a tekintetét*

- Tőlem?
*ezt azért meghalotta, így hirtelen kapja fel a fejét, de megszédül, s kissé megtántorodik. Pár villanásnyi kép eszébe ötlik egy virágról, meg egy nőről, aztán a park, majd valami fura féltékenység, düh, majd megint kéek sorakoznak szemei elé, de még mindig zagyvaság az egész, ami a fejében van.*
- A virág... park... boldogság, majd düh... vér... kard... Áááá ezt így nem lehet bírni...
*Nyög, s ismét az oltárra dönti fejét, amit fog, mert megint képek villannak fel előtte, amiket nem ért.*

- Ne haragudj rám Dean...*suttogja a bocsánatkérő szavakat* Azért nem érted, mert nem emlékszel arra, ami történt. én akartam így, hogy te boldog legyél, hogy ne szenvedj miattam... sajnálom... *motyogja a szavakat, most már úgy is mindegy, el kell mondania az igazat, ha már volt ekkor ökör, hogy elszólta magát*

- Nem haragszom, de azért nem kéne belenyúlkálni az emlékeimbe. Megvagyok én velük így is áldva...
*Mondja még mindig a fejét fogva. Szemeit összeszorítja, de azért figyel a nőr,e mégha kissé nehezen is megy. Majd lassna lejátszódik előtte az a nap, ami megváltoztatta, s újra átéli, persze csak lélekben. Aztán lassan eszébe jutnak a régi idők, mikor Jelenával volt együtt.*
- Ne sajnáld...De legközelebb ne turkálj a fejemben.
*Mondja kissé nehezen és elvigyorodva, miközben felnéz a nőre, odalép hozzá és ismét megöleli, majd összeborzolja annak haját.*

*mivel látja, hogy Dean visszakapta az emlékeit, kissé emgkönnyebbül, bár a lekiismeret furdalása azért megmarad.* Látod, mondtam én akkor.. hogy minden renben lesz, csak a te a makacs fejeddel majdnem megakadályoztad a tervemet... viszont így most mindenki él, és boldog... kivéve persze Jane... *nagyot sóhajt* Nem gondoltam volna, hogy őt súlytják az ügy miatt... sajnálom Dean... de... de... legalább együtt maradhattatok.

- Hé te tökfej. Ha még egy ilyet mersz cinálni, akár emlékekkel vagy anélkül, de fenékbe billegetlek világos?
*Mondja egy nagyot sóhajtva elengedi Jelenát.*
- Amikor jöttél értem, kkor pont Jane-hez igyekeztem, de pont elkapott az a nyamvadék démon. Na mindegy... Nem tudod pontosan, hogy merre lehet? Tessát hiába kérdeztem, nem válaszolt, csak annyit, hogy Silent Hillben van valahol...
*Gondolkodik hangosan még mindig fejét fogva, mert fáj. Bár ami nincs, az nem tud fájni, de akkor is.*

- nem tudom, hogy hol van... Én addig a pillanatig az elíziumban voltam, amíg meg nem jelentem ma közted és a démon között... Csodálkoztam is, hogy visszakaptam az életemet, bár bevallom, odaát minden sokkal szebb volt... *emlékszik vissza* Csak annyit tudtam, hogy vissza kell térnem, ezek szerint azért kellett, hogy téged megvédjelek... *mosolyog*

- Nesze nekem. Mi lenne velem nélküled? De ha te sem tudod hol van, akkor ideje lenne megkeresni. Már rég nem láttam, és mikor lent voltam Silent Hillben, egy ideig éreztem, hogy valahol a közelben lehet, de nem tudom pontosan sajnos...
*Motyogja elgondolkodva, s a fejét vakargatva. Valahogy ma nincs elemében, nem mintha eddig lett volna, de akkor is. Így csak értetlenül pllant Jelenára, majd ha a nő is benne van, akkor együtt megkeresik Janet, mivel Dean még nem képes arra, hogy ide-oda teleportálódjon meg hasonlók.*

*nagyot sóhajt* nem hiszem, hogy nekem ott kellene lennem, amikor ti találkozok *elfordul... nehéz tagadni azt, hogy rosszul esik neki Dean és Jane kapcsolata, nem azért mert féltékeny, hanem emrt sokkal kevesebbet van vele Dean... de ezt nem rójja fel, örül, h Dean boldog. viszont a másik dolog* Nem tudom neki megbocsátani, hogy miatta majdnem eleszítettelek. De ha akarod, elviszlek bárhová.

- Hé... Ne légy ilyen. Csak vigyél le Silent Hillbe, aztán majd megpróbálok valahogy visszajönni. Ezt az egyet megteszed nekem?
*Kérdi, s megöleli a nőt kedvesen, meg egy hatalmas puszit nyom Jelena arcára, aztán ellép tőle, majd hatalmas bociszemekkel néz a nőre. Érzi, hogy valami nincs rendben, hogy valami történt Jane-nel, de nem tud mit tenni.*

- mindig le tudsz venni a lábamról *mondja egy sóhaj közepette* De már nem Silent Hill-ben van... *megfogja Deant, majd kiterjeszti szárnyait, és a városba repül vele*

*Megjennek az erdő szélén. Érdeklődve körülnéz Aya-t elengedve, de szemmel tartva.*
- Igazából. Mindig is kiváncsi voltam erre a helyre. *de persze különböző okok miatt nem tehette be ide a lábát. És így vonzotta a hely. Egyik lábával óvatosan beljebb merészkedik, mivel máskor nem mehetett be, mintha egy láthattalan erőfal védte volna. De most semmi.*
- Na gyere! *szól oda Aya-nak és bejjebb megy az erdőbe*

*teljesen el van alélva az ámulattól, ez persze ki is ül az arcára, még jó hogy nem tátja el a száját. szinte robotként indul angeli után, és közben úgy forgatja a fejét, hogy minden egyes kis részletet meg tudjon nézni magának* ez a hely csodaszép... miért mondtad, hogy nem ajánlatos ide betenni a lábunkat? *suttogja, nem tudja miért... de valahogy úgy véli, nem lenne jó itt kiabálgatni*

- Nem minden az aminek látszik... *suttog ő is. Egy gyönyörű hang üti meg a fülét. Madár hangja. Éjjel van és kicsit fura ilyenkor ilyen trillázást hallani, ezért hát hajtja a kíváncsiság. Elindul a hang irányába*
- Én... nos... nem voltam még itt... nem engedtek.. *vallja be* Épp ezért ennek nem szabad kiderülnie, hogy ide hoztalak. Nagy baj lehet belőle.

- akkor nem lesz gond, ha itt halunk meg mind a ketten *mondja mosolyogva, persze csak viccből, ő soha nem az a típus volt, aki megijedne a saját árnyékától. éppen ezért követi Angelit a hang irányába, azonban bármennyire halandnak előre, nem látnak semmilyen madarat* Ez különös... *ráncolja össze a homlokát*