*Meghökkenve néz Leitora majd Lilianre. Hogy ő náluk lakjon egy ideig? Nem kell túl sokat gondolkodnia, mert mindenhol jó csak ne legyen otthon az ő felügyeletével megbízott angyalokkal.*
- Hát... jó... *motyogja halkan, bár kicsit megszeppenve. Kicsit a gondolataiba mélyed. Szerinte ugyanis ő sokkal hamarabb megtalálná az anyukáját. Mert olyan valami van a birtokában, ami a kereső harcosoknak biztos nincsen: a vérkötelék. Lilian mellé sétál és sután rámosolyog. Hát együtt kell vele laknia egy kis ideig. Talán még barátok is lehetnek.*

- Helyes... Kérlek Lilian... vigyázz a kis barátodra és ne csatangoljatok el messzire... édesanyád szívbajt kapna, ha tudná, hogy most is hol vagytok!
*mosolyodik el... bár rossz érzése támad...*
- Menjetek játszatok egy kicsit mág a városban, fagyizzatok vagy ilyesmi, rendben?

*megfogja Daniel kezát és viszonozza a mosolyt*
- Rendben papa, elmegyünk a rózsekertbe... aztán egyenesen haza!
*ígéri angyali szemekkel... megvárja, míg kap az apukájától egy puszit aztán Danielre pillant*
- Most már jobban érzed magad? Szerintem nagyszerű dolog, hogy a mamád még életben van!
*pirul el... mert nem tudja, hogy szabad-e ilyesmiről beszélnie, bár ahogyan elnézte a fiút, úgy gondolja ennél nagyobb öröm nem is érhette volna, hogy ezt megtudta*

- Igen az! *megjelnik egy őszinte mosoly az arcán. Bár az még jobb lenne ha a papája is, de azt mindig is érezte hogy ez nem lehetséges. Nem lehet telhetetlen, annak kell örülnie hogy édesanyja él*
- Menjünk abba a rózsakertbe! Még régen voltam ott a mamival, nem is nagyon emlékszem rá. Majd te megmutatod! *fogja kézen Lilyt és elmennek a kertbe*