*teljesen meglepi, hogy Angli uténa jött, tehát hirtelen fordul feléje, egy pillaantra aggodalom ül ki az arcára, de aztán belé hasítanak az imént történtek, és megint megkeményedik az arca. Csak nézi Angiet, és mivel nem akarja, hogy beteg legyen, ezért egy kabátot idéz rá, viszont ő maga nem megy hozzá közelebb.*

*Semmi válasz... Most legalább tudja milyen érzés. De Angie sem olyan fából faragták hogy könnyen megadja magát*
- Szóval onnan, mielőtt bemegyek a fürdőszobába... Ott az a mondat.. elrontottam... *mintha egy színésznő lenne és elronotta volna a szövegkönyvben írtakat* azt akartam mondani... hogy köszönöm hogy segítették... *najó, ennél többet igazán nem várhat senki se tőle*

- Ez csak természetes, elvégre a mestered vagyok... *mondja mély, rekedtes hangon, és színtelenül kiemelve a "mester" szót* Nem hagyhattam, hogy meghalj, ez a dolgom.

- Értem...*Elhül az arca és nem a hidegtől az tuti. Nem adja fel.*
- Lementem velük.. gondoltam nem lesz belőle baj.. tévedtem.. nemhiszem hogy többet előfordul. Legalábbis nem viszem le őket magammal. *Hangja teljesen nomrális. Semmi szomorúság vagy éppen túlzott öröm, semmi hisztéria és kétségbeesés. Az utolsó mondatot, talán nem kellett volna, így utólag újra lejátszva magában, de most minek hazudjon és ígérje meg hogy a fenekén ül egész álló nap? Játszanak csak tiszta lapokkal.*

- Azt csinálsz, amit akarsz, és azt keversz bajba, akit csak szeretnél, én nem szólok bele az életedbe, és a gyerekünkébe se *újabb döfés* Persze, gondolom, hogy nem direkt kerültékl bajba, Lorcannak élvezetes lesz elmagyaráni, hogy mind Aya és mind Cathernie miért sérültek meg... nem gond, ne is foglalkozz vele, majd elsimítom az ügyet. Vigyázok minden lépésedre, ezért vagyok.

*Puff..puff..puff..puff. Ez a közöny már túl erős neki. Ő legalább elmondhatja hogy megpróbálta.. megpróbált békülni és kiengesztelni a férfit. A férfi kezébe nyomja a kabátot*
- Nem szükséges, köszönöm. Majd megoldom... *hihetetlen hogy ez a Leito egy és ugyanaz azzal akivel múltkor beszélgetett az ágyukban az eskövőjükről. Rendben. tudja hogy ez most az ő hibája, de ez azért már túl sok neki a mai kínzás után, fáradt és minden baja van és a férfi után jött, (igaz tudat alatt) az meg jóformán kosarat ad neki.*

- Én csak azt akarom, hogy jobban vigyázz magadra, mert nem csak te vagy egyedül, akire bajt hozol... nem gondolsz a gyerekre? *fakad ki, a vastag kabátot egyetlen mozdulattal tépi ketté* Nem gondolsz magadra? Rám? Hogy nekem milyen érzés? Nem érdekel téges semmi?

*Összerezzen a kabát-tépésnél. Mégsem kezd ordibálni, csak szépen nyugodtan.*
- Mégis mit vársz tőlem? Ne kerüljek veszélybe? Ha nem vennéd észre mindenhol az van. Azt kéred ülljem le otthon, vagy itt a mennyben a hátralévő életem? Azt kéred? Nem tudom megtenni.Az nem Én vagyok. Minden eggyes percben ti jártok a fejemben... a kicsi és te... de én soha nem leszek olyan aki miatt nem kell aggódnod. Ezt tudhattad volna mielőtt a mesterem lettél.. *kihangsúlyozva a mester szót* Hiszen nyomon követted az életem. Ha aggodalom mentes tanítványt szeretnél, rossz ajtón kopogtatsz. *mindketten tudják hogy ez már rég nem a mester-tanítvány dologról szól*

*Leito hangos szvaira, és arra, hogy megérezték haragját pillanatokon belül köréjük gyűlnek teljes fegyverzetben az emberei. Látják, hogy mi a helyzet, mégsem mozdulnak, és valószínűleg minden további nélkül végeznének Angelivel, ha ezt a parancsot kapják, vagy ezt látják jónak*
- Nem azt kértem, hogy ne csinálj semmit, csak azt, hogy jobban vigyázz magadra. Felnőlhetnél egy kicsit, pontosan azért aggódom, mert tudom, hogy milyen világban élük, és hogy mindenhol veszély fenyeget. De nem lehetek mindig ott, hogy segítsek! Ezt fel tudod fogni? Nem számíthatsz mindig arra, hogy majd valaki segít neked!
*immáron halkan beszél, a harcosokat viszont nem küldi el, idegei már a határokat súrolják*
- Ha műr az bűn, hogy féltelek, akkor én kérek bocsánatot.

*Nagyszerű. Márcsak ezek a díszhuszárok hiányoztak a nyakukra. Miért érzi Angeli fenyegetve magát miattuk? De legalább elálják a csípős szél útját ami miatt eddig rázta a hideg. Szóval öröm az ürömben*
- Épp te mondtad az előbb hogy mesteremként ez a dolgod. Hogy vigyázz minden lépésemre. Elvégre minden mester ezt teszi. Kihúzza a bajból a tanítványát... *néha kitekint egy-egy fapofával álló harcosra* - De ha persze túl nagy gondot jelentek számodra...

*van amelyik angyal megindul a lány felé, azzal a szándékkal, hogy pusztán a sértések miatt megölik őt de Leito kezének mozdulata megállítja őket*
- erre semmi szükség. Ma éjjel, vadászni megyünk fiúk, készülődjetek...
*jelenti ki, mire azok nagy örömmel el is tűnnek*
- Ha így gondolod, és nem akarod, hogy több legyek számodra, akkor sajnos tovább a mesteri címet sem vállalhatom. Képtelen vagyok rád minden érzelem nélkül tekinteni...
*mondja halkan, szinte fájón, de nem tud mást mondani, majd Angie eldönti h mit akar, Leito meg leveti magát a toronyból, hogy csatlakozzon a többiekhez. SH-be mennek gyilkolni*

*Ez a faképnél hagyós dolog nincs ínyére. Egyáltalán. Ráadásul egy nap kétszer. Át kell gondolnia ezt a dolgot. Az biztos hogy semmiképp nem mond le a békülésről. Ez nem is kérdés. Hátha Leito majd lenyugszik és rádöbben hogy mekkora baklövést követett el hogy nem fogadta el a lány burkolt bocsánatkérését. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok járnak a fejében miközben hazamegy, tisztára átfagyva, és bebújik az ágyba. Egyedül. Mondjuk már megszokhatta volna. Sokáig nem jön álom a szemére, aztán a fáradtság csak legyűri és elalszik..*

*Megjelenik egy folyosón, és elkezd sétálni rajta közben néz előre-hátra, valahol csak rábukkan valakire, talán éppen Leitora. Halkan suttog.*Leito.*Majd talál egy ajtót, és kopogtat.*

*nem tudni, honnan jött rá Alex, hogy hol találja Leitot, de most pont sikeresen eltalálta azt a szobát, ahol jelenleg tartózkodik, és kivételesen egyedül. Az angyal alig hisz érzékeinek, mikor azok közlik vele, hogy ki áll az ajató előtt... kíváncsi, ezért az ajtó kitárul*

*Belép az ajtón és látja Leitot.*Szia. Szeretnék veled beszélni egy dologról vagy inkább a dologról. Tehát szeretnék én is harcos lenni.*vág bele a közepébe* Előre jelzem, hogy ezt már megbeszéltem Angelivel, aki beleegyezett és Dariussal is beszélgettünk róla. Gondolom nem lesz könnyű dolgom, de állok elébe.*mondja magabiztosan*

*nem tudja, hogy nevessen-e vagy sírjon, így hát inkább csak némaságba burkolódzik. Nagyin meglepte őt az angyal kérése, eleinte fel sem tudja fogni, hogy mit is mond... de aztán, mikor tisztulni kezd a kép, kezdi elönteni a harag és a gúny az elméjét*
- Igazán? És miből gondolod, hogy az lehetsz?

-Éppen ezért jöttem... hogy megmond, hogy megpróbálhatom-e egyáltalán. Mivel ebben te vagy az illetékes vagy hogy mondják, így téged kell felkeresnem, és a végszó is tiéd.*igazából nem nagyon tudja mit mondjon így próbál valamit mondani, lehet hogy csak próbál.*

- És eddigi ismerettségünk alapján, úgy gondolod, hogy minden további nélkül rábólintok az idióta ötleetedre, majd megölellek és megveregetem a válladat?
*még teljesen nyugodt a hangnem*

-Nem, egyáltalán nem*mondja erőteljesen, közben fejét rázza* Csakhát a remény hal meg utoljára. És én reménykedem! Tudom, hogy nem lesz könnyű, de ha sikerül, hogy meggyőzzelek és engeded, hogy megpróbáljak bizonyítani, akkor én megteszem.*bólint.*

- Hát nem mondom, bátroság az van benned, de az csak egy dolog... én még ettől nem fogok elfelejteni mindent, és nem fogom megengedni, hogy az olyan gyönge angyalok részt kapjanak a harcos életből... szégyent hoznál ránk.