-Jó, most ott van a földön. *A kardot néhány méterre repíti maguktól* Bár ez még nem nagy távolság, de messzebről sem nehéz.

-Akkor ezt nyílván magamhoz kell hoznom. Remélem nem lesz nehéz. Erősen a kardra koncentrál és felé nyújtja a kezét. Arra gondol amit alex mondott.*~Mintha testvérek lennétek...Mintha testvérek lennétek...Mintha testvérek lennétek.~-Megvan!*Majd a kard egyenesen a kezébe teleportál*

-Jó! Akkor most tüntesd el. Úgy kell eltűnnie, mintha az a vér ami belékerült visszakerülne beléd. Tehát a részeddé válik. Utána meg újra meg fog jelenni nálad. Remélem érted mire gondolok. *tehát, ha keresné nem tudná megtalálni, mert ezt csak megidézni tudja, hiszen csak benne létezik.*

-Hú ez bizarr! Nah mindegy.*Alig kezd el koncentráli, már el is tűnik.*~ilyen hamar nem sikrülhet.~*Majd alaposan körülnéz és rájön, hogy tényleg sikerült. Aztán koncentrál hogy megjelenjen a kezében a kard. És sikerül! A kard már a kezében van.*

-Jó. Akkor most mit szólnál, ha kipróbálnánk az új képességeket és gyakorolnánk a régieket? Mondjuk Black Forestben biztos van pár démon... *kicsit gonoszkás vigyor*

-Felőlem mehetünk!*Mondja izgatottan.

-Akkor menjünk! *ezzel el is tűnik*

*Egy bólintással ő is elteleportál*

*Az utóbbi időkben elég csúnya pofonokat kapott a démonoktól, szóval csoda, hogy még él. Önszántából van itt, és edzi magát, bár így egyedül az üres átriumban csak fölöslegesen pocsékolja az energiáját. Nem érdekli túlságosan, valami erősség és tudás így is ragadhat rá. Leitoval rég találkozott, mostanában elég sok dolga akadt, és úgy látszik a pesztrálásra valahogy nem tudott időt szakítani.*

*Ide teleportál, hogy kicsit gyakoroljon, hogy majd legközelebb ha Dariusszal véletlenül tanulni is fognak más helyett, akkor büszke legyen rá a férfi. Mikor észreveszi, hogy egy másik angyal is itt van, kicsit szégyenlősen elmosolyodik, majd halkan szólal meg.*
- Ne haragudj, én nem akartalak zavarni... elmehetek, ha gondolod. Amúgy Stephanie vagyok... örültem a találkozásnak. Vagyis... izé... *Fecseg össze-vissza, és sikeresen úgy érzi, hogy nagyon beégett, szóval azon gondolkodik, talán el kéne menni, és nem megvárni, míg a pasi küldi el.*

*Két dárda között rápillant az érkezőre, majd a következő dárdát sikeresen el is cseszi, hála az értelmetlen locsogásnak.*
- Gerard, és gyakorolni próbálok éppen. *válaszol kissé ingerülten, de nem szentel több figyelmet az angyalnak, egyelőre. Legalább egy tíz percig néma csönd van, leszámítva a különböző jéggel való szórakozás hanghatásit, majd elgondolkozik, hogy mégis mit kereshet itt a lány. Hiszen a szerfánoknak nincs ide bajárásuk, legalább is ilyen alacsony rangon.*
- Te harcos vagy? Ki nem néztem volna belőled. Mondd csak, ha egy démon megtámad, bocsánatot kérsz tőle, hogy elsőre nem sikerülmegölnie? *a fáradtságtól kissé agresszív, és ezt csak Stephanie-n tudja levezetni, hiszen ő van a közelben.*

- Majd legközelebb sikerül... biztosan. *Mondja az elcseszett dárda miatt Gerardnak, és majdnem megjegyzi, hogy látja, amint gyakorolni PRÓBÁL.*
- Kicsit frusztrált vagy, Gerard, így nem jó gyakorolni. Látod, csak elrontod, mert nem tudsz teljesen odafigyelni! *Mutat a dárdákra.*
- Igen, harcos vagyok... és nem értem, mire célzol ezzel. Démonnal még nem harcoltam, és nem is öltem még meg egyet sem. *Kezdi lassan betegnek is hinni Gerardot, amiért össze-vissza beszél... közelebb megy hozzá, ráteszi a tenyerét a homlokára.*
- Hmm... pedig nem tűnik lázasnak... *morogja, inkább csak magának, mint a fiúnak*

*Megmarkolja a lány csuklóját és lerántja a homlokáról. Nem erősen, de nem is finomkodik. Belenéz a szemébe, de nem akarja elhinni, amit lát.*
- Harcos angyal vagy. nem azért dekkolsz a felhők között, hogy gyönyörködj milyen szép is a világ, hanem hogy démonokkal küzdj. Szerepet tévesztettél, kislány, ha azt hiszed, nincs az égvilágon semmi dolgod a láblógatáson kívül. *odébb tessékeli a pályáról a lányt, és továbbra is a természeti erőkkel babrál, mert még nem az igazi. Ezeket tudja egyedül gyakorolni, bár lehet, hogy a végén még ezekkel is megijeszti Stephanie-t. Nem akarja sokkos állapotban látni. Bár, ha találkozik az első démonával, majd az megteszi helyette. Tovább gyakorol. Leveszi a felsőjét, mert már teljesen összeizzadta. Megtörli benne a fejét, majd félredobja.*

- Te is harcos vagy, nem pedig erőszakos. Kicsikét nyugtathatnád magad, jó lenne, ha türelmesebb lennél Gery. Elborult fejjel nem látod tisztán a dolgokat... *még bólint is, hitelt adva a szavainak, az, hogy letessékelték a pályáról, nem zavarja. Visszalépdel a fiú mellé.*
- És úgy jobban is tudsz összpontosítani, és hamarabb sikerül megtanulnod a dolgokat... *túl nyugodt a hangja, és mintha nyugtatni is próbálna*

- Mondd, mi vagy te, hogy ennyi élettapasztalattal a hátad mögött beszélsz ilyen természetesen? Kétlem, hogy sokkal régebb óta lennél angyal, mint én, mégse tudsz harcolni. Bár, úgy látom ez téged egy cseppet sem zavar. Végül is egy harcos angyalnak miért is kellene tudnia megvédenie magát, sőt, miért kellene démonokra vadászni? Ezer bocsánat, hogy ilyeneket állítok, de én inkább nem vinném vásárra a bőröm. És utoljára: Gerardnak hívnak. *folytatja a tréninget, mintha Steph ott se lenne, persze hamar sikerül "véletlenül" lefagyasztania a lány egyik lábát és kezét.*

- Hát lehet, hogy nem tudok harcolni, de tudom, hogy higgadt fejjel jobb mindent elkezdeni, mint full idegesen. Tudom, mi a neved, fel tudok fogni dolgokat. Na de, ha elmondod nekem mi baj, biztosan tudok segíteni valamit. *Pislog mikor nem nagyon érzi egy-egy kezét és lábát. Mikor rájön, ki műve lehet ez, csak megcsóválja a fejét.*
- Ez nem megoldás, Gery... olvassz fel, kérlek.

- Hopsz, mellé. Útban vagy. *felolvaszta az olvadást, természetesen villámok segítségével. Hm, ez az új frizura igen előnyösen áll Steph-nek.*
- Mondtam már, hogy jól néz ki a hajad. *bókol kedvesen, persze elég levágós, hogy csak gúnyolódik.*
- Na, remek, kiszórakoztam magam mára, viszont most tünés kislány mert zavarsz. Látszik, hogy csak ágyasnak vagy jó. *zsörtölődik magában.*

- Gyakorolj, és kerülj ki, hogy ne legyek útban... *morogja, nem igaz, hogy aki gyakorol, ennyire balfék. A villámokra csak kimereszti a szemét, hogy hogy képzelte ezt Gerard. A "dicsérete" után gyorsan megigazítja pár mozdulattal a haját, majd összeszűkült szemekkel néz a fiúra, és egyre közelebb lépdel hozzá.*
- Mit mondtál? *Mutatóujjával megböki Gerard mellkasát.*Elég nagy bunkó vagy, már megbocsáss, hogy ilyeneket mondasz egy nőnek... és nem vagyok kislány. Jobb, ha leállítod magad, Gery, mert így nem lesz jó vége. Én csak segíteni akartam, erre ilyenekkel jössz... *újabb bökés, ez már "kicsit" nagy körömmel ment*

- Héhéhéé. Nyugi van, kislány. Igazán eldönthetnéd, hogy mi vagy. Ha nem vagy se kislány, se ágyas, se harcos, akkor? Most már komolyan nem tudom elképzelni minek tartanak itt? *megvonja a vállát és ismét kikerül Stephanie-t. Konkrétan úgy tesz, mintha ott se lenne.*

*Felfújja magát, vele így nem beszélhet senki. Gerard után megy, belemarkol a hajába, és úgy húzza hátra, de csak kicsit, mert közben jó mélyen végigkarmol a közben megnövesztett körmeivel a hátán.*
- Úgy látom, nem érted mit mondok... kár, nem hittem, hogy még a felfogásod is ily nehézkes... *közben egy jól irányzott pofonnal nyugtázza szavait, amik persze égő sebet hagynak Gerard arcán.*