*Nem válaszol a démonnak, egyéltalán nem hatnak rá a szavai sem... sőt... figyelmen kívül hagyja őket. Tudja, vagyis érzi, hogy hol van Aya, ezért nem fecsérli tovább az időt, a kastélyba teleportál közvetlenül az után, hogy Armanda elcsalta Dantét*

*Charlie rossz vendéglátó, és magasról leszarja az idegen angyalt. Leito után megy, mert jelenleg ő az, akit meg akar kopasztani.*

*Egyedül maradt, és nem tudja, hogy ki után menjen, kinek segítsen. Talán Leito tud magára vigázni, de Dantéban nem teljesen biztos. Eléggé forrúfejű, és perpill teljesen elveszítette a fejét. Patt helyzet.*

*Véletlenül jelenik meg itt... vagyis persze nem véletlenül, de semmi köze nincs az előbbiekhez, nem is látta, hogy két angyal és két démon távozott innen. Ő csak a jelen helyzetet ismeri, miszerint egy angyal van itt, aki bár erős... de nem annyira, hogy túlságosan ártson Ceresnek. A másik oldalról nézve, viszont az első generációsnak esze ágában sincs harcolni... elvégre, félig angyal, és ezt sosem felejti*
- Segíthetek valamiben?
*kérdezi kedves mosollyal, igazán nem akar ártani senkinek*

- Te vagy Ceres! *hirtelen felismerés. Amikor ő volt kis thut, akkor róla meséltek sokat. Tudja, hogy nincs ártó szándék a lányban, úgyhogy megpróbál rá érvekkel hatni. Hiszen nem olyn démon, mint a többi.*
- Egy angyal fogságban van nálatok. És azért jöttünk, hogy kiszabadítsuk. Nem szeretném, hogy hátráltass minket. *minek kertelni?*

*Elnéz oldalra, megpillant egy virágot, afelé indul, de amint elhalad Satanael mellett megmozdul benne valami. A hagyaték eddig is befolyásolta őt, viszont mióta Lilith-el találkozott, mégjobban tud hatni rá*
- Úgy nézek én ki, mint aki feltartóztat bárkit is? Sataneel... menj, ha segíteni akarsz azon az angyalon.
*szavai ellenére megfogja az angyal kezét. Érintéséből inkább Lilith ereje és akarata visszhangzik, semmint a sajátja*

*A hideg rázza Ceres érintésétől, vagy inkább a pokol forró tüze? Lényeg, hogy elég kellemetlen.*
- Engedj el, Ceres. Ez nem te vagy. De hát.. Lilih álmodik. Vagy ezek szerint már az ébredésére készül? *ez nem valami kellemes, de legalább megtudja. Szabadulni akar a lány érintésétől, de nem igazán megy neki. Pedig egy évezred sincs köztük.*

*Pillantását az angyalra emeli, tudja, hogy nem ő irányítja a testét, és ez ellen jelenleg semmit nem tehet... Lilith vére sokkal erősebb az ő akaratnál. Felizzanak a szemei, de közben könnyezik, egyáltalán nem akar semmi rosszat, fpleg nem bántani az angyalt... de...
... Szorít a fogásán, összemorzsolva az angya csontját, közben azért könyörög magában, hogy meneküljön el... ne hagyja, hogy Lilith hatalama alá vonja őt... *

*Csa egy enyhe jajdulást hallat a volt-egy-csukló előadásra, de hát, van másik. Nagyon nem akarja bántani Cerest, de mivel Lilith csak a belsjében van, a test még mindig Cereshez tartozik.*
- Sajnálom.. *épp kezét ökölbe szorítja, és megcélozza vele Ceres testét. Mivel az még a lánya, nem valószínű, hogy bírni fogja az ütést.*

*kitér az ütés elől, Satanael keze épphogy súrolja a hasfalát. Eléggé félelmetes ábrázata lehet, Lilith tekintete párosul Ceres angyali arcával és a könnyeivel. Groteszk látvány, de megható is egyben. Persze az ősanya nem hagyja, hogy Ceresnek baja essék, mivel ő hordozza a lényét... *

*Na jó, enm követ el több naív hibát. A társainak szükségük van rá. Villámgyorsan cselekszik, kb úgy, mint régen. Ép és szabad kézfejéből pengét formáz, és fénynél gyorsann sebességgel vágja bele Ceres hasába. EGy másodperc ott időzik, de már fel is rántja, eltörve vele pár bordát és megsebezve a szívét. Remélhetőleg ez elég lesz annyira, hogy Lilith Ceres épségével foglalkozzon, és ne Satanaellel. Kirántja a kezét, helyet adva a vérnek. Kézfeje ismét normális.*

*Elmosolyodik, de nem a saját mosolyával. Ebben nincs semmi angyali, és bájos. Sebéből ömlik a vér, de Lilith nem foglalkozik vele... azt Ceres teste automatikusan regenerálja, így a hagyatékban tovább élő Ősanya az angyallal foglalkozhat... Szinte még ugyan abban a másodperben, hogy az kihúzta Ceres hasából a pengét, visszatámad. Gyorsan mozog, minden testrészét pengék fedig, mint egy fűrész... csak egy kis vért akar az angyaltól, semmi mást. Elpusztítani ráér majd akkor, ha felébredt, de a vére erősíti őt... Amint ezt megkapta, el is hagyja a helyszínt*

*Ezt mot így nem nagyon értette, de mos nem is ér rá gomdolkozni, ert hirtelen nagyon erősen a fejében érzi Leitot, aztán semmi. Se kép, se hang, muszáj utána mennie.*

*Megjelenik a Forrásnál. Az állatok legelésznek. Neki ez a kedvenc helye. Ide elég sokat jár.*
ha nem tetszik megértem... de én szeretem ezt a helyet.

*Körbenéz*
-Nem is rossz. Ez a hely legalább nem olyan mint a többi. És nem is olyan unalmas. *mondja és leül a forrás elé. Onnan nézi azt. De úgy, mintha még sohasem látott volna ilyet. Pedig már látott, csak nagyon régen.*

-Na, az jó. Jó hallgatni a víz áramlását. Nameg ott van az a sok állat. *kicsit délebbre most is van egy csorda egy kis csendben hallatszanak is a lépteik.*

-Állatok... *húzza fel a szemöldökét* -Mi vagy te, angyalkám? Valami állatidomár? *vigyorog aztán keresztbe teszi egyik lábán a másikat és úgy lóbálja.* -Ez a kedvenc helyed?

-Igen... *bólogat.* Nem vagyok állatidomár, csupán szépek. *vonja meg a vállát* Talán te nem szereted az állatokat? *sandít rá meglepetten Larára. Nameg kicsit gyanakvó és mérges tekintettel.*

*Danny reakcióján elneveti magát*
-Az előbbi bociszemek valahogy jobban tetszettek. *persze ezt nem gondolta komolyan. Csak úgy mondta. Rég kihalt már belőle az érzelem. Talán már halandó korában is.*
-Én egy démon vagyok... Nem szeretek én a kínzáson kívül semmit sem. És ti angyalok ezért irtotok minket, nem igaz?

-A kínzás miatt... igen. *bólint rá. Arra, hogy nincsenek érzelmei nem mond semmit. Hülyeségnek tartja, hogy bárki is ezt mondja. Ha nincs érzelme, akkor teljesen közömbös. A gyűlölet vagy épp az élvezet is egy érzés. Tehát éreznek. Ez danny logika. De mindegy, ilyeneket nem kotyog ki, mert kiröhögnék.*