*a vállát szénné égető kéz megérteti vele, hogy nem fog nyalókát kapni, valamint azt is, hogy egy amolyan nagyon rossz démonnal van dolga. Felszisszen, próbál kibújni a szorítás alól, legalább egy kicsit ne érezné a fájdalmat, de helyette csak azt veszi észre, hogy repül. Nem sokat ugyan, és a földet érés sem valami kellemes, jobban mondva felszántja egy rövid úton a helyszínt.*
- Már itt sem vagyok!
*intene búcsút a férfinak, ha ép lenne a keze, de ez a legkevesebb! Nem tud elteleportálni... mintha a pánik enyhe, borsszemnyi méretű szele végigsöpörne rajta*

*Elkezd hangosan röhögni a teleport kísérleten, majd szép lassan a lányhoz sétál. A szadista vigyorát használva guggol le a lány elé.*
- Na, vajon mennyit érsz a kis szárnyas haverjaidnak? *eltűnik. Csak egy perces fáziskéséssel hozza maga után Ayát. Higgye csak azt egy teljes percig, hogy megúszta.*

*Nem tudja miért, de kedveli ezt a helyet. Épp a városban vadászott, de azt gondolta megérdemli a pihenőt. A legtöbb állat békésnek tűnik, persze néha feltűnik egy-egy rendbontó, de különösebb gondot nem okoznak. Nem úgy, mint mikor Shalmirával futott itt össze.*

*A semmiből tűnik elő. Arcán mosoly, szemében lelketlen sötétség. Odalép a forráshoz, és belemeríti a tenyerét, így szól az angyalhoz*
- Miért vagy itt, ahol a végzeted utol érhet, Danny? Sokkal okosabbnak kellene lenned, ha akarsz valamit még ebben az életben...
*ekkor emeli a tekintetét az angyalra*

-Biztos igazad van.... lélekkínzó *mondja kis szünet után. Először nem volt benne biztos, de mostmár tudja.* Gondolom nem miattam jöttél... nem nyújthatok túl sok újat. Bár előételnek... *szinte idegesítően nyugodt, a halál már egyáltalán nem zavarja, hozzászokott a gondolathoz. De ez Sandrára nem lesz nagy hatással.*

*elneveti magát, hangját messzire fújja a lenge szél, ami nem rég támadt fel.*
- Nem kell a szerény lelked, angyal. Csak véletlenül futottunk össze. Nyugodj meg, nem áll szándékomban ártani neked.
*hamiskásan megvillannak a szemei... egy lélekkínzóban ugyan sosem lehet megbízni, de jelenleg tényleg nem akar semmit*
- Éppen az egyik felettesed lelkét fogyasztottam el, úgyhogy tele vagyok.

-Ó, remélem finom volt... vagy bosszantó. ~talán valamelyik féregtől szabadított meg~*villan meg az agyában, ez a számára kissé felvidító gondolat. Az még jobb, hogy nem akarnak belőle enni.*

- Kellemesen eltársalogtam vele a halála előtt. Kedves volt, pedig tudta, hogy a végzetét jelentem. De ti mind ilyenek vagytok, nem küzdötök az életetekért... és ezért fogtok kipusztulni. Vedd ezt jóslatnak, bár gondolom cseppet sem érdekel, és ezt meg tudom érteni... Most viszont, van jobb dolgom is annál, hogy veled társalogjak.
*már ott sincs, csak a szavai maradnak utána*

*"imádja" az ilyen társalgásokat. Az elhamarkodott jóslatokat, nameg az unalmas hegyibeszédeket. De valahogy most nem kezdi el ezen felidegesíteni magát. Vagy mégis(?) Eltűnik, hogy tovább vadászhasson az áldozatokra.*

*Percekkel később már Carebosban vannak... Dante, Satanael és Leito. Úgy véli, ennyien bőven elegek, hiszen még ha Charlie segítőkkel is rendelkezik, nem vehetik fel a versenyt ilyen túlerővel szemben.*
- Úgy vélem, hamarosan itt lesz ő is... lévén, hogy várja az érkezésünket.
*csak Ayának ne essen baja... más most nem is fontos.*

*Rögtön leito után jelenik meg. Körülnéz, nem tűnik túlságosan veszedelmes helynek. Viszint innen remek kilátás nyílik az egész városra.. na meg a kastélyra. Robosztus egy darab, azt egyszermeg kell hagyni.*
- Aya, akit elraboltak.. oda bent van? *hülye kérdés, de valamit muszáj mondania.*

*Egész napját Silent Hillben töltötte, és amikor meglátta a futár angyalt, el is ment a kedve. Viszont, amint meghallotta, miért kell idejönnie, máris teljesen megváltozott a véleménye, és egyből idejött. Leito és mellette Satanael. Na jó, nem érti, de most nem kezd el kérdezősködni. Nem az a fajta, akinek kötelessége bele ütnie a fejét mindenbe.*

*Rohadtul méshol lenne dolga, de a pletykák gyorsan terjednek, miszerint angyalkák jöttek Ayáért. Remek. Itt sorakozik három díszpinty is. Kettővel már volt dolga, viszont a harmadik.. egy kicsit új számára. És roppant erős.*
- Mi kéne, szárnyas lepkék? *bájmosoly, hiszen ez egy jó vendéglátó dolga.*

*Nem mintha Charlie kérte volna a segítségét, de jelenleg amúgy is egy kis csatározásra vágyott, ezért a démon után nemsokkal ő is megérkezik a helyszínre*
- Lám-lám... vendégeink jöttek, Charlie! Hát nem kedves tőlük, hogy meglátogatnak?
*persze fogalma sincs arról, hogy mit keresnek itt, de nem is érdekli. Tekintete megakad Dantén. Legutolsó találkozásuk nem sült el valami szépen, pedig a férfinak már meg van a helye a kastély trófeáji között*
- Dante! Drága barátom...
*sunyi mosoly*

*Bólint Satanelnek, hogy Aya a kastélyban van, szóval neki majd oda kell menni, de nem félti a másik kettőt, biztosan elboldogulnak majd. Amint megérkezik Charlie, Leito előre lép*
- Hol van Aya, te fattyú?
*szép köszöntés, ez illik... szemében vad gyűlölet lobban, de még nem tesz semmit*

*A két démont tanulmányozza. Nem lesz nehéz feladat, ár úgy érzi, neki valai kevésbé kényelmes fog jutni. Csak bólint Leitonak, és addig felkészült állapoában ácsorog. Ha esetleg valaki támadna, egyből tudjon hárítani.*

*Armanától kirázza a hideg, és legszívesebben egyből legyilkolná. De nagy lelkierőt tanusít, és nem támad. Még nem.*
- Armanda, én is hiányoltalak.. *gúnyos mosoly, ami inkább vicsorgásra hasonlít. Szemeiben már maga előtt látja, miként lángol a démon a pokol bugyraiban. Hááh, majd most tesz is róla, hogy így legyen.*

*Gondolta, hogy Armanda is fel fog tűnni, de jelen körülmények közt nem is bánja. Majd tekintete Leitora téved. A képére röhög, amint az rávicsorog*
- Ó, drága öreg Leito. Te semmit sem változol, akármennyire is erőlködsz. Amúgy Aya köszöni a kérdésed, jól van. *rávigyorog a lehető legtenyérbemászobb mosollyal. Hergeli egy kicsit az angyalkát.*
- De miért nem keresed meg te magad, és kérdezed meg tőle személyesen? Persze, azt nem garantálom, hogy válaszolni is tud majd..

- Dante... Dante... mi olyan szép páros lehetnénk... gyere velem babám, kettesben majd megoldjuk a dolgokat.
*kacsint, közben jót vidul magában az angyal elszántságán. Sosem tudta megérteni, hogy miért ennyire beképzeltek a szárnyas csirkék, főleg, amikor nem otthoni terepen játszanak... és főleg, amikor egyenlőek az esélyek.*
- Na gyere, szerelmem...
*azzal lassú léptekkel elindul egy másik helyre. Ohh, ma igazán jól fogja érezni magát... végül eltűnik a többiek szeme elől*

*Rákvörös fejjel eltűnik, egyenesen Armanda után lohol. Kifejezetten jól fog szórakozni Armanda szenvedésein.*