-Én nem hisztizek. Az brutálisabb. Szeretnéd megtapasztalni??
*Nem fenyegetésnek szánta, vagy hasonló, csak felvilágosította Alexet, hogy ez még nála nem hiszti. És nagyon reméli, hogy nem is kerül erre sor, mindkettőjük érdekében. Mert végül is, Rose járna rosszul.*
-Az eső? Mert majd ha eláztatom a démonokat hazafutnak ruhát cserélni, meg hajat szárítani, nem? Vagy cukorból vannak és elolvadnak? Nagyon nem úgy néznek ki.
*Egyáltalán nem érti, hogy mért kell neki ilyen hülyeségeket csinálni, de ha egyszer muszáj, akkor nincs mit tenni. Egy beletörődő sóhaj után inkább próbál rájönni a titok nyitjára.
Először is, felidézi magában az eső hangulatát. Kicsit olyan szomorkás, és néha nyomasztó. Mikor ez meg van, koncentrál, nyilván ez is kell hozzá, csak úgy nem fog elkezdeni esni az eső. Egyáltalán nem telik sok időbe, és megjelennek az első vízcseppek. Ennek igazán örül, kicsit nehezebbre számított. Aztán váltani akar, ha tombolni kell, akkor tombol, ezzel nem lesz probléma, ha csak a viselkedéséből indulunk ki... Tombolni könnyű, nála ez napi program. Azokat az érzelmeket hozzátéve az előzőhöz, hatalmas vihar keletkezik. Elégedett mosoly jelenik meg arcán, bár a villámokat kifelejtette. Nem gond, eszébe jut hamar, és a feladat ezen részét is teljesíti, csak hogy mestere boldog legyen.*

-Tudod mi hiányzik még? Egy kis tornádó...
*adja meg a következő útmutatást. Tudta, hogy ez könnyen menni fog, hiszen nem hiába került a Mennybe. Kiváló érzéke van ezekhez a dolgokhoz, így Alexnek nem kell sokat mondania. Másokat teljesen másképp tanít, ám Rosenál a sokkal egyszerűbb módszer is beválik. Alig kell magyaráznia a lány ráérez a lényegre. Tudja, hogy ez azért nem mindig lesz így, az alakváltás már kicsit problémásabb lesz, de az alapképességeken gyorsan túl lesznek. Aminek Alex örül, bár szeret tanítani. Átülteti tanítványaiba saját maximalizmusát, és remélhetőleg jó harcosok lesznek belőlük. Aurel sajnos eltűnt, Alex nem igazán érzi mostanában, de a halálát sem érezte, így nem tudja hol lehet. Kicsit már beletörődött, hogy talán nem is él. Első tanítvány volt és vele talán elbukott. De nem sokan tudtak még róla. Persze azért hiányolja a sok butaságot, amit csinált. A háború elején még összefutottak, utána viszont Alex elfoglalttá vált... utána pedig nem találta tanítványát.
De most Rosera kell koncentrálnia, aki nagyon ügyes és ezt gyorsan ki kell aknáznia, hogy neki ne eshessen baja.*

-Tornádó? Az már inkább értelmesebb mint az eső. Valami útmutatást kapok esetleg, vagy oldjam meg teljesen magamtól? Mert akkor az egy kicsit hosszabb ideig fog tartani... azt hiszem...
*Hihetetlen, de most nem volt semmilyen csípős megjegyzése. Azért közben próbál magától rájönni, hogyan kell tornádót kreálni, bár egyáltalán nem bánná, ha kapna egy kis segítséget, mint eddig mindig. Az esővel leáll, azt nem tartja fent tovább, ha mégis kellene, akkor majd újra létrehozza. Nem nagy dolog, egyszerű, és most már azt is tudja, hogyan kell elkezdeni. Ezt a képességet nem bánja, mert végül is szereti az esőt. Ez mondjuk lényegtelen, de nem baj.*
-Akkor?
*Még mindig reménykedik némi segítségben, de ha magától kell majd rájönnie, azt is megoldja, mint minden mást. Előbb utóbb úgyis rájön, de nem akarja feleslegesen húzni az időt.*

-Nos...mondjuk segítek annyit, hogy hasonló az esőhöz.
*értelmezhető? Igen, egyszerűen. Rosenak menni fog? Remélhetőleg igen. Ha esetleg nem menne? Akkor megpróbálja mégegyszer. Bár a megoldás túl egyszerű, Rosenak gondolnia kell rá. Hogyan cisnálta az esőt? Az elv teljesen ugyanaz. Nem nehéz, ugyanolyan könnyű, sőt még használható is valamire. Talán bunkó lenne? Nem, ő nem érzi magát annak... csak próbálja megtanítani a tanítványát azokra a dolgokra, amiket tudnia kell. És amint ezt befejezik, egy sokkal jobb rész jön... megtanulnak harcolni. Ez sem túl nehéz téma, és ha Rose az eddigi napokat túlélte, akkor továbbra sem lesz baj.*

-Ha elsőre azt mondod, hogy 'hasonló az esőhöz' már rég kész lennék.
*Mivel az eső elég egyszerű, ez sem lehet túl nehéz. Ha az elv is ugyan az, akkor nyilván ehhez is kell némi koncentráció, és érzelmek. Akkor tényleg nem lehet annyira nagyon bonyolult, és nehéz. Hozzá is lát, majdnem ugyan úgy, mint az előbb, de most nem kell szomorúság. A tornádó nem szomorú. Csak vad, és tombol. Ezt bevetve próbálja teljesíteni a feladatot, először csak erősebb széllökéseket produkál, egészen addig, amíg ki nem alakul a tornádó. Eleinte még nem olyan nagy, csak később, mikor már teljesen biztos abban, hogy meg tudja tartani. Persze nem ott köröz mellettük, nem szeretne az által repkedni. Inkább messzebb tőlik, persze csak éppen annyira, hogy ne kapja fel őket. Ez a folyamat, alig tartott egy percig, bár a képződmény azóta is tombol. Mi tagadás, ez Rosenak nagyon is tetszik. Kezdi komolyan élvezni a tanulást, a képességeket. Persze ez nem azt jelenti, hogy mindjárt rögtön megváltozik, és jó kislány lesz, csak hát éppen lefoglalják az újonnan tanult dolgok. Kekeckedni továbbra is fog majd, ugyanis ezt is élvezi. Nagyon is.*

-Oké. Éppenséggel esőre, szélre és villámokra gondoltam egyszerre, de mindegy. Ezt gyakorold, következőleg számonkérés. Most áttérünk a harctechnikára...
*mondja szárazan. Ezt ő maga jobban szereti, de ki tudja, hogy Rosenak is annyira tetszik-e majd, mint Alexnek. A "házi" pedig egyértelmű, mivel nem csinálta most meg normálisan ezzel már nem fogják külön az időt húzni.*
-Kapsz egy ideiglenes kardot. *ezzel egy kard pottyan Rose elé úgy, hogy a földbe szúródik.* Az, amit majd kapsz... nos, meg kell harcolnod érte. Az előkészületek már megvannak... vár rád egy próba. *kacsint a lányra. Ő még nem tudja, hogy mi lesz ez, de meg fogja tudni, ez nem kérdés. Méghozzá néhány napon belül. Ezt a kardot csak gyakorlása kapja.*
Először is... nagyon fontos a súlypont. Mindig az ugrólábadon támaszkodj meg... például, ha jobb kezes vagy, akkor jobb lábas is vagy, tehát általában a bal az ugrólábad. De ezt te érzed magadnak, van akinek a jobb az ugrólába. *mondja nyugodt hangnemben* A lényeg: ezzel a lábaddal támaszkodsz, kicsit hátra kell vetned, támaszkodnod vele. Vagyis: helyezd oda a súlypontot. Közben pedig légyszíves vedd fel a kardot.
*biccent egyet a fejével, miközben ő is felveszi a támadó állást, hátrahelyezve másik lábára a súlypontot.*

-Akkor máskor egyértelműen fogalmazol. Nem vagyok én gondolatolvasó. Nem tűnt még fel?? Megcsináljam most azonnal? Fél percbe se telik.
*Ezzel csak bizonyítani akarja, hogy képes rá, meg tudja csinálni, és nem azért állította le az esőt, mert a hármat együtt már nem tudta volna megtartani.*
-Óó remek. Minek ennyi próba?? Mért ne lehet egyszerűen csak ideadni. Sokkal egyszerűbb lenne. Nem elég neked próbatételnek az, hogy a városban kell élnem? *A szemét forgatja a próbatétel hallatán. Bár már beletörődött abba, hogy nem lesz Alexnél túl könnyű dolga, de akkor is. Ennyi mindent kell megtennie azért, hogy mestere örüljön...*
-Jó-jó, oké, ez menni fog, nem nehéz.
*Felveszi a kardot, most nem húzza az időt azzal, hogy végignézegeti és stb., ez annyira most nem érdekli. Pláne, hogy ez csak ideiglenes fegyver. Mivel a bal lába az ugróláb, a súlypontját áthelyezi oda, támaszkodik, a kardot pedig maga elé emeli. *

-Rendben. Reméltem, hogy ez azért menni fog.
*mondja teljesen újfajta hangnemben. Sokkal komolyabb, sokkal keményebb a hangja. Látszik, hogy itt már teljesen komoly dolgokról akar beszélni, mielőtt elkezdenének harcolni.*
-A harc során a legfontosabb a figyelem és a fegyelem.
*nem nehéz megjegyezni, hisz a két szó szinte egybeforr.*
Ennek a két szónak kell belevésődnie a szívedbe, amikor harcolsz. Nagyon fontos, ám több évbe telik megtanulni, mégis annyira éppen fejleszthető, hogy túléld a legtöbb dolgot. Én sem vagyok tökéletes, de ez a háború bevallom őszintén jól jött... rengeteget fejlődtem. Te szerencsés helyzetben vagy... belecsöppentél és máris megismerheted az éles helyzeteket. Talán te ennek nem örülsz, szerintem nagyon fontos lesz a további angyallétedben is.
*mondja végig ugyanabban a hangnemben*
Figyelned kell... ahhoz, hogy figyelni tudj pedig fegyelem és koncentráció szükséges. Ha figyelsz, gyorsan kiismerheted az ellenségedet. A mozdulatait... és akár néhány perc alatt megismerheted őt, kijátszhatod és végezhetsz vele. Ezért fontos, hogy figyelj... minden egyes lépést, a szempillájának rezdülését is tudnod kell már azelőtt, hogy ő azt megtenné.
Menni fog?

-Aham, persze... tényleg marha szerencsés. Már nem azért, de ennek a helyzetnek én egyáltalán nem örülök, de mindegy...
*Hát ezt mondjuk így is gondolja, nem nagyon bánná, ha egy kicsit nyugisabb élete lenne. Aztán csak figyel a a magyarázatra, megjegyez minden egyes szót.*
-Azt értem én, hogy figyelni kell, meg koncentrálni, meg fegyelem és hasonló jó dolgok, de úgysem fogom mindig egyből tudni, hogy mire készül az ellenfelem. A reflexeimre hagyatkozhatok csak.
*Lehetetlennek tartja, hogy egyszer megtanuljon normálisan harcolni. Nem nagyon tudja elképzelni, lehet, hogy sosem lesz képes rá. Ilyen gondolatok futnak át az agyán, aztán úgy dönt, magabiztos lesz, és mindent megtesz az ügy érdekében. Sok mindenkinek sikerült már, akkor neki mért ne menne? Csak van valami oka annak, hogy most itt van. Muszáj lesz megtanulnia harcolni, ha életben akar maradni. Márpedig ez a szándéka.*
-Nekem ne menne? Viccelsz?
*Előbbi megingása mostanára elszállt, most pontosan olyan, mint mikor a képességeket tanulta. Elkönyvelte magának, hogy sikerülni fog, és kész.*

-Nem tudom... én örülnék, ha fele vagy akár negyed annyi idő alatt elérhetnék erre a harcolási szintre, amin most vagyok...
*vonja meg a vállát, aztán végiggondolja, hogy elmondott-e mindent. Talán igen, talán nem, ki tudja?*
Rendben... akkor harcolunk. Te kezdheted el... nincs teleport, sem képességek.
*mondja ugyanolyan szárazon, mint ahogy eddig beszélt.*
Próbálom visszafogni magam, nem foglak bántani... annyira.
*ő fel van teljesen készülve, kíváncsi rá, hogy Rosenak hogy fog ez menni. Pár napot egyedül volt, harcolt is, túlélte. Annyira nem lehet béna. Mostmár meg tudja magát védeni, persze, de azért jó lenne, ha nem mindig csak menekülne, sőt elébe menne a bajnak, a démonoknak.*
Na, rajta!
*szólítja fel mégegyszer a lányt a párbaj elkezdésére.*

-Az te vagy. Én annyira nem örülök neki, hogy egyik pillanatról a másikba csak úgy belecsöppentem egy háborúba.
*És tényleg nem örül neki annyira nagyon. De ha már megadatott a lehetősége gy új életre, kihasználja.*
-Mi? Mért nem teleportálhatok? Tiszta jó lenne. Egyszerűbb, mint összevissza ugrálgatni.
*Fel sem tudja fogni, minek a képesség ha úgy sem használhatja. Persze tudja, hogy éles helyzetben szabad, mert nem véletlenül tanulja ezeket, de ő úgy gondolta, hogy most is szabad lesz. Erre mégse. Miután túl tette magát ezen a sokkon, kicsit még habozik, nem tudja, hogy mégis hogyan kezdjen hozzá. Eddig őt támadták, Rose csak védekezett, és egy jó pillanatban visszatámadott. Ez volt a forgatókönyv, neki így jó, most viszont borul az egész. Hirtelen támadásba lendül, kardját persze használja, gondolta hátha ejthet végre ő is sebet mesterén, bár sokat nem érne el vele, hiszen Alex egy pillanat alatt regenerálna, és fájni se fájna nagyon, de Rose élvezné, ez nem is kétség. *

-Rose, én sem teleportálok, regenerálok.
*gyorsan és könnyen hárítja el a támadást, hiszen Rose szinte csak legneti a kardot, nem visz bele igazi erőt.*
Fogd meg erősen és üss oda!
*mondja tanítványának miközben visszatámad, méghozzá nem lassan. Ő egy kézzel fogja a kardot és egyre hátrébb, hátrébb szorítja tanítványát, majd kezén apró vágásokat ejt... amik persze sokkal nagyobbak is lehetnének.*
Figyelj jobban... ha akartam volan, már végeztem volna veled!
*mondja, de közben a kardcsapkodás nem áll le. És újabb és újabb támadást indít.*

-Na ne várj tőlem túl sokat, most először van a kezembe kard.
*Megfogadja a tanácsot, erősen fogja a kardját, és nagyokat csap. Amekkorát csak bír, nem szórakozik most már. Sokkal jobb mint az előbb, kezd egészen belejönni. A támadásokat egészen jól hárítja, néha kap egy-egy csapást, de nem foglalkozik velük, nem ér ő rá ilyenekre. Persze egyáltalán nem profi, mert mégis csak ez az első alkalom, amikor igazából küzd. 1-2 démonnal is harcolt már, akik bepróbálkoztak, de az nem ilyen volt, nem így működött. Ezt jobban élvezi, de ő maga sem tudja, hogy miért. De mivel ezt élvezi is, mindent belead, ez viszont jó érzés. Pláne, hogy úgyis érzi, hogy nem olyan béna, és jobban sikerült, mint várta. Ő már felkészült a legrosszabbra, hogy nem tud majd mit kezdeni karddal a kezében, most viszont csak úgy reflexből jön. Habár sebet még mindig nem tudott ejteni mesterén, de már ő sem kap annyit. Figyel, és hárít. Már amennyit bír, mert sajnos nem mindig jön össze, mivel még nem tud túl sokat. Ideje lesz gyakorolni, ezzel nincs is probléma, és ha megkapja végleges kardját, hát elég sokat fogja használni. Túlságosan is élvezi, attól függetlenül, hogy nem megy tökéletesen, és még bőven van min javítani, sőt...*

-Próbáld átvenni az irányítást! Ha folyton csak én támadok esélyed sem lesz nyerni.
*persze az már egyértelmű, hogy nem fogja engedni, hogy Rose irányítson. Minden egyes lépését előre ismeri, túl sok meglepetést nem okoz neki, csak ritkán. Találkozott már sok-sok kezdővel. Sőt, egyszer ő maga is az volt és tudja, hogy mi várható, mi történhet.*
-Csak, hogy tudd... ez még közel sem az, amire képes lennél...
persze én sem hozom ki magamból a legtöbbet.
*hogy mindaz, amit mond hihetővé váljon hirtelen a kardcsapások kétszeresükre gyorsulnak, majd egy ügyes a kard forgásának mozgásával kiveri Rose kardját a kezéből, amely repül vagy 7-8 métert... utána egyszerűen a földreküldi a lányt és a kardot a nyakához szegezi. Visszatámadás nem lehetséges, hiszen Alex már pontosan tudja hogyan és hová kell állnia, hogy ne tudjon rátámadni a lány semmilyen útonmódon. De vajon mit fog most tenni Rose?*

-Teljesen mindegy, veled szemben akkor sincs esélyem nyerni, h én irányítok.
*Amit ugyan Rose megpróbál, de Alex nem hagyja, hogy átvegye az irányítást. Nem is reménykedett, de ettől függetlenül küzdött rendesen. Lehet, hogy több van még benne, de nem tudta magából kihozni. Ez van. Az események felgyorsulnak, ahogyan a kardcsapások is. A következő pillanatban a kardja mát mesze hever tőle, ő pedig a földön kötött ki. Nem csodálkozik, számított erre, semmi esélye nem volt. A kard a nyakához szegeződik, bár nem fél, nincs oka rá, hiszen mestere csak nem vágná le a fejét. Nem tudja mit tegyen, kardja messze, egyetlen ötlete van, gondolta kipróbálja. Egyszerűen csak kirúgta Alex lábát, hogy legalább ő is a földön kössön ki, vagy csak egyszerűen hátrébb kerüljön tőle. Ez elvileg nem tilos, hiszen csak az angyali képességeket nem lehet használni. Kevés ideje van, de ezt kihasználva felkel a földről, és összeszedi a kardját is. Maga elé emeli, súlypontja a bal lábán, és várja, lesz e folytatás. Nem bánná, ha lenne, mert tetszik neki ez a dolog. Soha nem gondolta volna, hogy ez ilyen élvezetet jelentene számára. Kissé már megizzadt, de bírja még, nincs olyan rossz kondiban.*

*A próbálkozás szép és Alex engedi magát. Persze nem esik el, de hagyja, hogy Rose felvegye a kardját, had folytassák. Egy pillanatra mégis megáll.*
-Sajnálom... azért remélem, hogy ha életveszélyben vagy mersz teleportálni. Ha akartam volna lenyisszathattam volna a fejed. Azt hiszem rosszul értelmezted a dolgot... szóval: egyetlenegy szabály a harcban: nincs szabály. A démonok nem fognak megállni és beszélgetni veled, nem lesznek kegyesek. És nem jön be náluk, ha kibuktatod őket. Jobban örültem volna, ha szabályt szegsz.
*mondja a tipikus hangon. Igen, ez egy apró átverés volt... egy próba, hogy mer-e csalni. De mivel csak épphogy megfordult az agyában, így nem túl valószínű, hogy nagyon akart... pedig eddig teljesen lázadt... bár ez Alexnek annyira nem nagy probléma. Emlékszik, amikor vele volt ez, akkor ő sem teleportált. Nahát! Valamiben talán mégis hasonlítanak.*
-Akkor, folytassuk. Használhatsz képességeket... és, ha már szabad, örülnék, ha kreatív lennél.
*ezzel ő is felveszi a támadó feálállást.*

-Már hogyne használnám éles helyzetben? Teljesen hülyének nézel??
*Használná a képességeket, a teleportot, és mindent, sőt mi több, már volt rá szüksége. Éppen ezért nem érti Alex ezen kijelentését. Elvégre még életben van.*
-Amúgy kezd már nagyon elegem lenni abból, hogy neked semmi nem jó. Azt mondtad, hogy nem használhatok képességeket. Én tiltakoztam, de nagy nehezen beletörődtem. Most meg benyögöd, hogy meg kellett volna szegnem a szabályokat?
*Megint kifejezi nemtetszését, amit már megtett korában is. Sőt még lesz pár ilyen, ha csak az eddigiekből indulunk ki.*
-Szóval akkor most azt akarod, hogy mégis használjak képességeket? Mintha olyan sokat tudnék kezdeni velük...
*Az esővel abszolút semmit nem tud csinálni, az csak van és kész. Ha csak nem kombinálja a villámmal. A tornádóval már van elképzelése, a villámmal annál inkább. Pláne ha mondjuk nem úgy használja, mint az előbb. Az elektronokat irányítani már úgyis tudja. Ez már megy. Támadt egy ötlete. A fém elvileg vezeti az elektromos áramot. Arra gondolt, hogy az elektronokat szépen belevezeti a kardjába, és majd úgy harcol. Nos, ezt meg is teszi. Felveszi a támadó állást, majd rögtön el is kezdi. Most egy kicsit ügyesebben, mint előző alkalommal. Nekikezd, erőseket csap, próbál mindent beleadni, és ezúttal már sikerül eltalálnia Alexet. Habár éppen, hogy hozzáért, az elektromosság miatt sebet is sikerült szereznie.*

*Nem válaszol, nem tartja fontosnak, hogy erre válaszoljon. Egyszerűen csak ő is elkezdi a harcot. A kezén kap egy-két kisebb sebet, amit a villámok fokoznak is. Persze ettől nem ijed meg, a kardot gyorsan elengedi és a tárgyak mozgatása képességet használja. Tehát a kard lebeg a levegőben és továbbra is harcol Rosezal, Alex pedig enyhe kézmozdulatokat tesz ahhoz, hogy a harc folytatódhasson. Nem mintha a sebeket annyira érezné, volt már ennél sokkarta rosszabb is. Csupán nincs kedve sok sebet szerezni, habár azok kicsik is.
Így sokkal egyszerűbb, és más képességet nem nagoyn akar használni. A kard egyre erősebbeket csap, de még védhetőeket, természetesen. A következő pillanatban pedig hirtelen magasra száll, majd néhány fordulat és kanyar után, próbálva ezzel összezavarni Roset, visszatért Rose elé és megcélozza a lány gyomrát, ami ha talán nem is a gyomrába megy majd, de remélhetőleg sikerül.*

*A harc, a közelgő vér és a jóformán egészséges lelkek, amik idevonzották. A scelosokat nem hozta magával, hiszen neki Acheron az otthonuk, de ha megmaradna valami ezekből, majd leszállít nekik egy kis adagot. Ha kedve lesz. Hisz' érzése nincs. Azokat másoktól veszi el, de ezzel nem helyettesíti saját hiányosságát. Megjelenésével egyből fagyos hangulat támad, az életnek nem marad több értelme, se boldogsága. Legyen angyal az illető, nem képes védekezni a lélekkínzók megjelenésének mellékhatásaival. Ezek a kedvlohasztó dolgok kikapcsolhatatlanok náluk. Ha már egyszer megjelentek, az illetőnek önkéntelenül is kedved támad nekifutni egy fejszének.*
- A harcoló angyalok. Milyen meghitt jelenség. A sanctel nem fog komoly sérüléséket okozni a thuatjának, mert ahhoz túlságosan is gyáva. Így nem lesz elég alaposan kiképezve egy igazi démontámadásra. *se az arcán, se a hangjában nincsenek érzelmek. Pusztán közvetíti a hangosan ki nem mondott tényeket. A sanctel által megjátszott keménykedés képtelen továbbra is életben maradni Ash jelenlétében, ugyanis minden ereje és gondolata az élet sivársága és értelmetlenségére koncentrálódik. Valamint arra, hogy ne áldozza fel önkéntelenül a lelkét.*

*Meglepődik, amikor a kard csak úgy lebeg a levegőben, miközben továbbra is folyik a harc. Alex tök jól elvan, miközben neki küzdenie kell. Tiszta szívás, de ez van, ezt kell szeretnie. Majd talán idővel megtanulja értékelni azt ami neki jutott. Most még nem.
A csapások egyre erősebbek, de hárítja őket, vagyis próbálja, és ez általában még sikerül is. Amikor a kard a magasba száll, az nem kicsit zavarja meg, de mivel végig nagyon figyel, koncentrál meg hasonlók, így a fegyver nem a gyomrába fúródik, hanem az oldalát karcolja meg. Reflexeinek hála. Ez után viszont ismeretlen hangra lesz figyelmes. Még csak nem is a távolból jön, hanem a közvetlen közelükből. Ennek nagyon nem örül, és még csak azt sem tudja, hogy kivel, illetve mivel van dolguk. Furcsán érzi magát, nem is tudja megfogalmazni, de nem olyan, mint amikor egy démonnal fut össze. Valahogy ez más. A harccal persze leáll, most jobban érdekli az idegen.*
-Ki vagy? És mit akarsz? Nem látod, hogy épp nem érünk rá? *Nem fél, azt sem tudja, hogy kellene e egyáltalán, éppen ezért nem stresszeli magát.*