Egy kellemes kis hely, ahol lehet ételt, italt fogyasztani.

*belép a vendéglőbe Kitiarával, és leülnek egy asztalhoz* mit szeretnél inni? vagy éhes vagy?

-Mindkettő *kacsint* Szerintem egy kis vörösbor, és valami sült jól esne... *elmosolyodik.*

- remek választás! *int az egyik pincérnek, aki kelletlenül, de oda megy hozzájuk* hozzon legyen szíves vörös bort, a legjobb minőségűt, valamint báránysültet kétszersült krumplival *a pinér bólint, és elmegy* remélem szereted a báránysültet...

-Amit elémraknak, azt szoktam szeretni. *elneveti magát, és mikor a pincér visszajön, belekóstol a borba. Látszik rajta, hogy ízlik neki. Bal kézzel fogja a poharat, a jobbja még mindig elég használhatatlan.*

*ő is beleiszik a borba* finom! remélem a sült is ennyire finom lesz.. *kacsint*

-Én is... *kacsint, és amikor végre kihozzák a sültet, nem éppen nőiesen enni kezd. Azért igyekszik moderálni magát.*
- Egyébként te hogy tévedtél ide? *kérdezi, miután nagyot nyelt.*

- utazgattam a világban, és ide tévedtem. rövieden ennyi *mondja miután lenyelte a falatot* az én életemben nem volt semmi szokatlan, csak szerettem a meglátogatni a különös helyeket. végül itt lyukadtam ki, és innen nincs menekvés* újra a sültre koncentrál, jóízűen eszik, néha kortyol a borból*

-Hát az én sztorim is valami ilyesmi... megszöktem otthonról, úgy egy éve, és azóta csavargóként próbáltam megélni, hol szűkösen, hol könnyedén. De ilyen jó dolgom, mint itt *utal az étteremre* még sehol sem volt. Az is tény, hogy nem feltétlenül vágtak falhoz minden helyen. *kacsint*

- majd megszokod. az itt élő emberek mind megszokják egy idő után. már automatikusan tudják, mikor mit kell csinálniuk, ha találkoznak egy démonnal. az viszont dícséretre méltó, h te életben maradtál, ezek szerint terveik vannak veled.

*kuncog*
-Echidna is valami hasonlót említett. Nem tudom, örüljek-e neki, vagy inkább próbáljak megszökni, de sejtem, hogy nem lesz könnyű. És mit kell tenni, ha egy démon van a közelben? *kacsint* Szeretném hallani a te verziódat is, az enyém nem mindig jön be.

*vállat von* semmit, beletörődni, hogy vagy megöl, vagy megkínoz. ha ellenállsz akkor jobban fog fájni.

-Nem bírom egyszerűen eltűrni, hogy kínozzon... mondjuk ellenkezni nem szoktam esetleg gúnyolódni. *kacsint, a tányérja már majdnem üres.*

*elneveti magát* az sem rossz, bár, ha feldühíted őket, lehet hogy nagyobb bajba kerülsz... *közben végez az evéssel, és kortyol a borból*

*vállat von*
-nem szokott érdekelni... *kivégzi a tányéron lévő báránysültet, és kiissza a bort is. Mivel egyáltalán nem szokott hozzá, szépen kipirul az arca.*

- helyes vagy így *mosolyodik el, észrevéve a pirulást, majd megissza ő is a bort*

-hogy? *kérdezi ártatlanul, ő ugyan semmiről sem tud, bár egy kicsit szédül az alkoholtól, pedig tényleg nem ivott sokat... valószínű a "kis" kínzások is rátesznek egy lapáttal.*

- mondták már neked, hogy jól nézel ki? *üti tovább a vasat, kifejezetten tesztik neki a lány zavara*

*Gyorsan másfelé néz, a tányérját fikszírozza, de mivel már kiürült, ezért nem különösebben köti le a figylemét.*
-Kösz... *nyögi ki, most már tényleg elvörösödött, nem nagyon volt még ilyen helyzetben, legfeljebb koldusok próbálták rávenni egy-egy menetre, de az udvarlást azok is elfelejtették... Kitiara meg nem állt kötélnek.*

*megfogja Kitiara asztalon felejtett kezét* na, ne félj tőlem, nem harapok *mosolyog mellé kedvesen*