- no, ez nem lesz kellemes... *körmével felhasítja Charlie torkát, hagyja, ghagy vérezzen ki, aztán óvatosan hassal a földre fektetni, kiemeli a lapockáit a helyéről, és meegolvasztja a csontot, megformázza a szárnynyontot belőle, majd egy tollat kitép saját szárnyából, belemártja saját vérébe, majs Charlieéba, és beleszúrja a jobb oldali csonkba. ugyan ezt megismétli a baloldalon is. aztán csuklóján ejtett sebből kifolyatja a vért, végig a csontokon. abban a pillanatban teli lesz tollakkal. ezután, regenerálja tanítványa torkát, majd itatni kezdi*

*Amint felhasítják a torkát, nem sokat érzékel a világból, mindössze fájdalmat, de abból rengeteget. Üvöltene, ha tudna, te tud. Amint a hasára fordítja, érzi, hogy törnek a lapockái, és változnak...majd hirtelen jobban lesz, és mestere csuklóját szorongatja, amiből az életet adó vér jön. Amikor eleget iszik, nem várja meg, hogy mestere vegye el kezét, ő maga löki félre. Feláll, kicsit nehezen, de megoldja. Próbál hátrafordulni, amennyire tud, és megnézi magának szárnyait. Két, hatalmas, fekete tollakból álló szárny áll ki a hátából. Nagyon örül, bár ez az érzés most erősebb, mint démon léte óta bármelyik. Megnézei magát egy tócsában, és nem csak szárnyai az újak. Haja befeketedett, így szárnyával egy színű lett.* - Ez tetszik *továbbra is a szárnyát vizsgálja* - Köszönöm *lesüti szemeit, mert érzi, hogy ez most tényleg szívből jön...~szívből...de nekem nincs szívem? vagy van?~ kezd összezavarodni*

*mosolyogva nézi tanítványa arcán a boldogságot* neked nincs szíved, de érzelmeid még vannak. majd elmúlik, ez csak egy múló állapot. *kacsint rá*

- Okéé *néz mesterére, majd hirtelen szárnyra kap. Egyre magasabbra repül, majd hirtelen le, és vissza a földre. Talpra érkezik. ~Hm, nehezebbre számítottam~ mosolyodik el, szokásától eltérően, nem gonoszan*

- jó érzés ugye? nos, van egy két dolog, amit el kell h mondjak neked. úgy vélem itt az ideje, h tanítvánnyá lépjél elő. Scholomance-ban fogsz tovább tanulni, és én leszek az oktatód. kissé másabb dolgoktól fog folyni a tanítás, de ezt majd ott helyben megtudod. most visszamegyek aludni... holnap találkozunk*azzal szárnyakra kap, és otthagyja Charliet*

*Bámbán néz Echinda után, majd ő is szárnyakra kap, és "haza" repül... ~hú, de rég voltam itthon...~ bevetődik az ágyába, vigyázva szárnyaira. Hamar elnyomja az álom, egy ilyen élmény után*

*Hirtelen kipattanak a szemei. Összeszedi magát, és lohol ki Death Valley városnéző túrára. Nem tudja, hova siets, de azért siet.*

*megjelenik Charlie előtt* jó reggelt álomszuszék*mosolyog rá kedvesen, a vért még nem törölte le a kezéről* van kedved fizikailag próbára tenni magad?

- Wáá..*hirtelen hátraugrik* Szólhatnál, mielőtt halálra akarsz ijeszteni *mondja hűvösen* Én benne vagyok, mi lenne a feladatom? *még mindig az ijesztő hatás alatt van, hangosan lélegzik*

- először is nyugodj meg*kuncog*aztán meg felejtsd el, h vannak szárnyaid, és indulj útnak. a végcélod Scholomance bejárata előtti tó. abba az irányba indulj!*mutat rá a hegyekre* ki kell menned a város széléig, ott találsz egy ösvényt... sok sikert, és ne feledd, nuku szárnyak! én ott foglak várni... *kacsint, majd ad egy "sokszerencsét" puszit a férfinak, és eltűnik*

*felébred, és olyan érzése van, mint akit fejbe vertek. ekkor eszébe jut, hogy ő immár démon. elvigyorodik és úgy dönt, tesz egy kis kiruccanást Silent Hillbe. rég járt már arra.*

*Kisétál a város széléig, meglátja az ösvényt. ~Oké, szal nuku szárnyak...vajon mióta van itt ez az ösvény?~ elindul felfelé a hegyen, várva a legrosszabbakat*

*Egyenes Death Valley-be repül, de itt nincs dolga, ezért tovább repül Silent Hill felé*

- Örülök, hogy az én légitársaságomat választottad. Panasz levelet megetetem veled, további kellemes napot! *azzal ledobja a lányt kb 30 m magasról, és fordul vissza a városba*

*felébred az ágyában nem tudja mennyit aludt nem is érdekli.. örül hogy kijutott abból a suliból.... majd kikel az ágyból átvetkőzik és jár egyet a városba*

*Leszáll a város közepén, de nem engedi el a lányt.* - Ez Death Valley városa *mondja egykedvűen, kicsit unottan*

- Gyönyörű *semlegesen, nincs oda érte* látom, nagyon szereted. *Angyali arc* Mellesleg nincs kedved elengedni? Ha már idehoztál körbenéznék... egyedül. *vagyis csak reméli, hogy egyedül.*

- Még meggondolom... *ártatlanarc* Ennnyire meg akarsz szabadulni tőlem? *tettetett szomorúság, de mesteri színész *

- Mi? *Hüledezik.* - Hááát... végülis. Nem tudom. *Végülis nem, de ezt nem kell kimondania * - Nem tudnék hazamenni, ha te elmennél... *Jó kifogás, sose rossz.*

*Elengedi a lányt, de a kezét nem. Ismét a kezénél fogva emeli a levegőbe.* - Biztos hogy szeretnéd, hogy elengedjelek? *kérdezi vigyorogva, kb 50 m magason*