*Megunja a sétálgatást így felugrik egy fára felhúzza a lábát és fejét nekitámasztva a fának pihenget.A külső zajokkal nem törődik csak pihen a fán.*

*Sammyvel sétálgat az utcán,hiszen szegény gyereknek is kell kicsit levegőznie.*-Kisfiam,tanulj meg nem félni a démonoktól és kegyetlennek lenni...tudod mit?Van egy ötletem.*ezzel megfogja Sam kezét és elteleportálódnak Sillent Hillbe*

*már régen nem járt saját városában, most egy kissé emgnyugtatja őt a környezet. Eszébe jutnak a tanítványai, velük sem foglalkozott már egy jó ideje, el is dönti, hogy hamarosan felkeresi őket, és mindannyiuknak folytatja a tanítását. Lassú lépteit unottan verik vissza a hatalmas házak, úgy látszik, a mai éjjelen a legtöbb démon a kinti síkon mozog*

*IDeközben elaludt a fán arra ébredt fel hogy leesett az ágról.Ásít eggyet majd elindul egy sétára a városban.Talán a fáradtság vagy a figyelmetlenség miatt beleütközik egy démonba akit még nem látot.*-Bocs..*Csak ennyit tud mondani amikor a lányra néz.*

*az ütközés őt is felrázza gondolataiból, majd egyetlen nem túl gyengéd mozdulattal megperdíti a fiút és szemeit végigfuttatja rajta* kicsit jobban is odafigyelhetnél kölyök! És a modorod sem tetszik.... nem is ismerlek, mondd ki vagy, és ki a mestered? *rosszalló pillantásokkal méregeti az ifjút*

*Felvont szemöldökkel figyel a nőre.*~Valakinek rossz napja van.~-A nevem Omen a mesterem pedig Arven.*Néz a lányra és próbál nem olyat mondani vagy teni ami felidegesíteni nem akar úgyjárni minta multkor.*

- úgy... akkor ez az egyetlen szerencséd, hogy a vérem vagy kölyök! máskülönben már halott lennél... végleg! És a gondolataidat próbáld meg elrejteni zöldfülű, ha ilyen szaftos kis emgjegyzéseid vannak, nem sokáig maradsz életben ezen a környéken. *veti oda lenéző tekintettel a tanácsait*

-Fogalmam sincshogyan kell Arven még nem tanított semmire csak átváltoztatott.Ezek szerint arven a te tanítványod?

- ó igen, az enyém, és majd meg is kapja a magáét, amiért nem törődik a saját vérével. Ha már egyszer démonná tett, akkor az ő dolga, hogy legalább az alapvető képességekre megtanítson. *gondolatban már tervezgeti is, miféle büntetést ad Arvennek hanyagsága miatt*

-Kicsit szigorú vagy.*Ekőzben tekintetét a járókelők vonják el.*-Egy edül a teleportálás megy de még az se nagyon nem mindig ott kötök ki ahol én akarom.*Miután befejezte a járókelők figyelését nekidől a falnak.*

- Szigorú? Mit tudsz te arról, hogy mit jelent itt a szigor? És honnan veszed a bátprságot, hogy engem kérdőre vonj, vagy véleményt formálj? Neked itt nincs szavad, ehhez tartsd magad! *halkan suttogó hangját megérzi a város, és a démoni árnyak megrebbennek a házak ablakai elsötétülnek még a szokottnál is jobban* Az én földemen jársz, az én világomban. Tanulj egy kis tiszteletet...

~ehh~*Tarkóját vakargatva néz a lányra.*~Akkor meg se szólalok.Ez mé rosszabb mint Gwen.~*PRóbálja lezárni a gondolatait bár nemhiszi hogy sikerülni is fog.*

*Az utcán sétálgat,Sam otthon van.Alice hirtelen meglát egy ismerős arcot,Oment és egy számára ismeretlent is.Odamegy hozzájuk,és tisztelettel beszél*Üdvözletem!*nem akar megint kapni,hiszen itt majdnem mindeggyik démon háromszor erősebb Alice-nél*

*felvont szemöldökkel vizslatja az újonnan érkezettet* üdv neked is, lám valakitől tanulhattál egy kis tiszteletet te lány, vagy tapasztalatból tudod, miként szólítss emg egy nálad erősebb démont? *mosolyodik el sötéten, természetesen költői kérdésnek szánta a dolgot, nem kíváncsi a válaszra* Vehetnél Omen illemórákat a kislánytól.

~Én meg se szólítottam csak idegesen elkezdett magyarázni valamit.~*PRóbálja úgyanúgy gondolatait elzárni.*-Tőle illemórákat?!*Majdnem elkapja a röhögés de tűrtőzteti magát felteleportálja magát a ház tetejére majd leül a szélére és úgy néz le a kettőre.*

*Nem szól semmit a két démon beszélgetésére,most nincs abban a hangulatban.Amúgysem figyel nagyon a szavaikra...Alice gondolatai nagyon messze járnak,a testétől*

*egy darabig figyeli a kettő zöldfülűt* látom nem nagyon vagytok érettek a démoni létre! úgy néztek ki mint a zombik, mintha nem is lennétek hálásak a teremtőiteknek. Tán élnem kellene a démoni ivadékok pusztításának jogával...*elmélkedik hangosan*

-JElenleg a teremtőn nincs közelben.~És semi olyan erőm nincs amivel szórakozhatnék amúgy is nem akarok meghallni.Egyszer az a baja hogy beszélek máskor meg hogy zombi vagyok.~-Démon ivadékok pusztítása?*Szólal meg a tetőn ülve.*

*a démon utolsó mondatára Alice elméje visszacsöppen a testébe és a valóságba...rögtön a démonokra figyel.És most már úgy érzi,hogy belekell szólnia,hiszen az,amit Echidna mondott nem igaz.*-Én nagyon is hálás vagyok a teremtőmnek*jelenti ki egyszerű hangnemben*

- még szép, hogy hálás vagy! *dörren rá a lányra, aztán Omenre néz föl* jól hallottad, mivel az én városomban vagy, jogom van elpusztítani minden szó nélkül téged, úgyhogy mássz le onnan, nem vagy te madár!