- Efelől nincs kétségem, de nem fog odáig fajulni a dolog. Majd meglátod te is. Azt, amit ajánlok, nem fogod tudni visszautasítani, és majd rájössz, hogy szükséged van rám.
*tekintetét végig futtatja a nőn, és pillantásának útvonalán eltűnnek róla a sebek, csak a véres ruhája mutatja, hogy mi is történt*
- Szóval élhetsz. És most a második döntés... velem tartasz, vagy tovább szenvelegsz az értelmetlen gondolataid mellett, várva a csodát?

-Tévedsz, majd Te látod meg.*Mire ezt kimondja, sebei nyomtalanul eltűnnek, csodálkozva felemeli karját és végigtekint rajta. A férgeknek tényleg semmi nyomuk. Arcához kap, bőre sima és hamvas, pont mint eddig. Constantine-re mered.*
-Ezt meg miért csináltad? Én nem esdekeltem az életemért, sőt még meg is fenyegettelek. Teljesen bolond vagy?*Felpattan a földről és egy lépéssel közelebb megy a démonhoz.*
-Miért hiszed, hogy szeretnék tőled bármit is? Nem szoktam megbecsülni a szemetet. Nekem egy mesterre van szükségem, aki ki tudja aknázni a bennem rejlő képességeket, hogy aztán elérhessem a célomat és bosszút állhassak a démonnépség legalján. Talán nem Te vagy erre a legmegfeleőbb személy...*Szemei ismét tűzben égnek és szavait próbálja a lehető leg gúnyosabban kipréselni ajkai közül.*

- Hát éppen most mondtad el... hogy mesterre van szükséged. Szerinted, ki fogadna maga mellé egy olyan őrült szeélyt, aki már végzett a mesterével, és nem tud mit kezdeni a benne lakozó gyűlölettel? Szerintem, én erre tökéletesen megfelelek. Nincs tanítványom, és azt sem mondom, hogy majd pátyolgatlak... de kiképezlek... olyan gyilkossá, olyan démonná teszlek, akinek a nevét is félik majd. Persze, el is mehetsz...
*von vállat*

*Mérlegeli a dolgokat. Újra végigméri a férfit, elég erősnek tűnik.*
-Rendben.*Veti oda neki.*
-De ne várd, hogy én legyek a tanítványok kisangyala.*Fintorog.*
~Úgyis megölöm, amint alkalmam lesz rá...~*Határozza el magában villámgyorsan és kezet nyújt Constantine-nak, hogy megpecsételje az alkujukat.*

*Elmosolyodik, amolyan farkasmosollyal.*
- Ha már annyira meg akarsz ölni, akkor remélem, teszel annak érdekében, hogy olyan jó legyél, hogy ezt a tervet véghez tudd vinni. Nem lesz könnyű, hercegnő...
*gúnyolódik, szerinte fogalma sincs arról a nőnek, hogy mit vállalt el az imént. Egy biztos, Constantine élvezni fogja... a lehető legnagyobb mértékben... A kézfogást megtartva, egyszerűen eltűnnek... itt az ideje egy kis szórakozásnak*

*Fáradtan érkezik meg a városba, rég járt itt, de most újra itt van, s készen áll arra, hogy visszatérjen eddigi életéhez. Nem nagyon találkozik ismerős arccal, miközben sétálgat, de hát mit vár, eltelt egy kis idő, mióta legutoljára itt járt*

*Az egyik ház tetejéről érkezik a földre, mély krátert hagyva maga után az aszfaltban, nem is olyan messze a fiatal démontól. Miközben felegyenesedik tekintetét végig hordozza a városon. Mostanában inkább odaföntről szemlélte a helyet, és nem az utcáiról... Tekintete megakad egy démonon. Nem ismeri őt, pedig minden egyes lényt ismer legalább látásból.*
- Mit keresel itt, idegen?

*Felkapja a fejét a műsoros belépőre, majd sóhajt egyet, hiszen nem számított pompás fogadtatásra*
-Hogy mit keresek itt? Nos, démon vagyok, és azt hiszem jogom van itt lenni.. *mormolja idegesen. Az idegen még csak nem is tűnik ismerősnek *

- Jogod? Itt ilyesmire nem ad senki. Úgy vélem, most érkezhettél ide, mert még nem talált rád senki, és életben vagy...
*lassú léptekkel közeledik a nő felé, közben mintha "belé" látna... vizslatja őt*
- És mondd csak, kis jogász... mióta vagy démon és hol a mestered?

*Eltöpreng.. valóban, már ő maga sem tudja, mikor vált démonná*
-Mondjuk úgy, hogy nem vagyok egy ma született bárány. *reméli, hogy ez kielégítő válasz a nő számára* A mesteremről meg nem akarok beszélni.. Eltűnt, nem tudok róla semmit. Úgy érzem, magára hagyott engem, pedig nem volt rá oka. Gyűlölöm ezért.. *kezei ökölbe szorulnak*

- Egy mester soha nem hagyja el azt, akit arra választott, hogy tovább vigye a démoni vért, hacsak nincs meg rá az oka. Mint például, hogy lusta a tanítvány, vagy hasznavehetetlen, esetleg esélytelen. Mindazon által, hogy egyedül hagyott elősegítette a korai halálodat, hiszen mester nélkül a legtöbb démon nem képes a túlélésre.

*szemforgat, majd lesüti szemeit*
-Igen tisztában vagyok a játékszabályokkal.. *közli egykedvűen. Talán igaza van a nőnek, mégis csak lehetett valami ok arra, hogy ő és a mestere más úton kezdtek járni, de ezt az okot sajnos nem ismeri. Pedig lett volna egy-két "kedves" szava egykori mesteréhez.. Mindegy, ami történt, megtörtént, nem lehet rajta változtatni. Szünetet tart, majd újra belekezd*
-A világtól elzártan éltem mostanáig, de úgy érzem, itt az ideje, hogy visszatérjek, és folytassam azt, amit elkezdtem.

- És mit kezdtél el? Mit akarsz itt folytatni?
*nem túl kedvesek a szavai, de Armanda már csak ilyen. Nem ismer sem kegyelmet, sem együttérzést, sem egyéb érzelmet*
- Na és miből gondolod, hogy a terved, hogy túlélj... az sikerülni fog, főleg mester nélkül?

-Szeretném folytatni eddigi életemet.. És most nem a titkos életre gondolok *erőltetett vigyor* Tanulni akarok, de nem az eddigi mesteremtől. Olyanra van szükségem, akitől valóban értékes dolgokat tanulhatok, és nem csak játszogatok.. *szúrós tekintettel néz a nőre* De gondolom te érted, mire célzok.

- Nem értem, hogy mire gondolsz. Én sosem vágytam mesterre. Teremtésem után magam boldogultam, és tanultam meg mindent, amit tudok. Így lettem mester. Úgy vélem, aki másokra szorul, az nem való démonnak. Persze, tisztában vagyok azzal, hogy kevesen vannak azok, akik tanító nélkül eljutnának olyan szintre, ahol én vagyok... Szóval, mi a neved, démon?

-Sabine vagyok. *észrevette, hogy a nő magasabb rendű démon, így gonosz mosollyal az arcán, méltóságteljesen meghajol* És te ki vagy? *kérdi, miközben a nő tekintetét fürkészi*

- A nevem Armanda, és mostantól szólíts csak mesternek. Azt hiszem, adok neked egy esélyt, hogy bizonyítsd, mennyire is akarod ezt a démoni életet. Nem lesz könnyű dolgod, de ha jól teljesítesz, akkor magasra eljutsz majd. Mi a válaszod rá?

-Hát.. *először fel sem fogja, mit mondott neki Armanda, most jut el a tudatáig, milyen ajánlatot kapott. Nem fog lábatcsókolni a nőnek, az nem az ő stílusa.*
-Elfogadom, köszönöm. *mondja halkan, és újabb, apró hajlást tesz új mestere felé*

- Rendben. Akkor kövess, itt nem maradhatsz. Ez a vidék nem neked való, itt az alja nép lakik.
*megvárja, míg Sabine szemeiben meglátja a csillanást, majd elteleportál, remélhetőleg a fiatal démon követi őt*

*Nem szól semmit, csak nemes egyszerűséggel követi mesterét, bár még nem tudja, hova vezet útjuk*