*Alice is feláll.És csodálkozik,mert az ő szállodája is arra található.Még az is lehet,hogy ugyanott szálltak meg.*-Ööö...nem kéred a kabátod?*kérdezi meg,mert lehet,hogy szegény Omen azért az esőben fázni fog.*

*Újra a város utcáin sétálgat.Szerencsére már nem esik az eső így nem fog bőrigázni és már több ember járkál az utcán.Leül egy padra és rá se rántva arra hogy veszélyes környék ez éjszaka nyugodtan ül a padon majd úgy dönt hogy visszatér a szobájába.*

*Kijön az épületból majd útra kel.Eddig nem sok ideje volt körülnézni a városban így most ezt teszi.Halványan süt a nap és eléggé erős szél fúj ami néha belekap a köppenyébe és a hajába.*

*Szintén kimegy a szállodából.Nagyot szippant a levegőből,és élvezi,hogy most nem a dohos szobában kell gubbasztania.Sétál egy kicsit,de mivel nagyon kihalt még mindig a környék egy késes férfi megtámadja Alice-t hátulról.*
-Nem jó ajtón kopogtatsz,öcsi!*ezzel a lányban elindultak a gyilkos ösztönök,a gyilkolási vágy.Megfordul és kicsavarja a férfi kezéből a kést,majd beleszúrja a halántékába.A pasas ott helyben szörnyet hal.*-Na látod...ha egy volt katonával kezdesz ki mi lesz...*beszél a hullához,és vet egy gonosz mosolyt*

*megjelenik a megölt férfi mellett és fejcsóválva nézi előbb a hullát, aztán Alice-t. nem szól egyetlen szót sem, hatalmas fehér szárnyai beszélnek helyette*

*Sétálás közben megpilantja a kettőt és a hullát.*~Talán most öli meg egy démon?Nem az nemlehet azoknak nincsenek fehér szárnyai..akkor ez egy....~-Angyal.*Fejezi be szóban gondolatát.*

~Egy angyal~*Elhúzza a száját.Hirtelen nem tudja,hogy mit csináljon.Alice úgy gondolja,hogy még annak a démonnak is jobban örült volna akivel fogadott,mint ennek az angyalnak.*

*elmosolyodik, hiszen olvas a halandók gondolataiban* szóval démonnak készültök Isten termetményei? Hát árulásotokkal akarjátok meghazudtolni a kegyet, amit kaptatok? *persze mindezt szomorú mosollyal mondja, hiszen tudja, hogy ezeknek az embereknek a lelke már régen elveszett*

*Most nem törődik az efféle pszichológus szöveggel hátat fordít a többieknek.Semmi kedve egy álszent micsodával társalogni így ellentkező irányba indul el.*

-Isten?Isten már a születésemtől kezdve ellenem fordult,ezért én is ellene fordultam.Azthiszem,hogy ez így igazságos...mármint,ha egész életemben szenvedtem,akkor miért is szolgáltam volna őt,ha sosem segített?*kérdi meg az angyalt,hogy erre vajon tudja-e a választ.Persze valószínüleg fog mondani valami hablatyot a szentekről.*

*arcára fájó mosoly szöökik, szemében a szánalom fénye csillan* Isten senkit nem tagad meg, csupán egy halandó képes tőle megszabadulni, ha nem elég erős a hite, és kizárja a lényét a szívéből. Persze, tudom, hogy fölöslegesen beszélek, hiszen te már elkárhoztál, érzem rajtad.

-Blablabla...tudtam,hogy csak valami ilyesmit fogsz mondani.Egyszerűen szánalmas vagy...menny vissza a mennybe a te Istenedhez...akit úgy tisztelsz és szeretsz...*hangja gúnyos*

*nem hatják meg a gúnyos szavak* önfejű vagy látom, de vigyázz, fajtám másik fele nem ilyen szívvel rendelkezik, mint én, és ha ők reád találnak, akkor nem fognak kegyelmezni.

*Talán nem lenne tanácsos a lányt egy angyallal otthagyni főleg úgy hogy a szeme előtt gyilkolt.Így visszafordul .bár sokat ő sem tudna teni ha az angyal ellenük fordulna de attól nem áll meg csak akkor amikor már a kettő közelében van.*

-Drágám...én azt már úgysem élem meg,szerencsére...Mert egy démon fog megölni...bár még mindig jobb egy angyalnál.Szóval nekem aztán már hiába beszélsz erről meg arról,a pokol mélyén fognak kínozna meg hasonló szép dolgok....*a szemeit forgatja*

- kínozni? pokol? ugyan, semmi ilyesmiről nem akartam szót ejteni. pokol nem létezik, de erről úgy vélem nem nekem kell téged vagyis titeket *néz a visszatérő férfira* felvilágosítani. *elmosolyodik, még mindig mellőzi a haragot, csak szánakozik, majd eltűnik*

~Atya ég.ÉN az angyaloknál úgy érzem pár nap alatt megőrülnék.~*Gondolkodik magában majd nekidől a falnak és az eget nézi ahol kezd feljönni a nap.*

*Az angyal hirtelen elment de jobb is így.Alice fellélegzik.*-Na végre...már nagyon idegesítő volt...mondta a magáét Istenről meg az ilyenekről*felsóhajt és még mindig a szemeit forgatja.*

*éles kacaja töri emg a halandók gondolatait. egész idő alatt itt volt, és végignézte a kis jelenetet. az angyalt jól ismeri, és nem számított másra tőle. most lassan odasétál a két emberhez, egyiküket felismeri* nocsak, veled már találkoztam... mit is mondtam, mikor legutóbb összefutottunk? *kérsezi vigyorogva Alice-t, aztán a férfira néz* barátod is van már?

*Hűvös tekintetet vág az idegen felé.*-Nocsak nem egy démont látok?*Mondja halváncs mosollyal a száján.*-Ezek szerint te vagy Armanda?*Kérdezi hisz Alice mesélt erről a fogadásról és úgy gondolja most erről van szó.*