- Felőlem, amihez én értek ahhoz itt is van néhány alany. Ha nem is sok... *mondja nyugodt hangon, és közben elindul a férfi mellett.* Azt viszont várhatod, hogy a halálért könyörögjek! Előbb indítom be a kocsit, és próbálok meg elfurikázni innen, ha szerinted lehetetlen, akkor is. Kössünk alkut! Te megmondod, hogy mi vagy, én pedig megmondom, hogy mi a foglalkozásom *mosoly, csevegő hang. Csak azért, mert pillanatnyilag úgy érzi, álmodik, és addig is legalább kihasználja a helyzetet, hogy végre a kedvenc gonosz kis lényecskéi között lehet.*

*Jóízűen felnevet, majd egy csillanó tekintetet vet a sétáló partnerére. Tetszik neki a nő hozzáállása, még akkor is, ha hamarosan már más szemszögből fogja látni (?) a dolgokat. Mosolyogva bólint*
- Rendben van, benne vagyok az alkuban, bár szerintem egyértelmű mindkettőnk válasza. Én démon vagyok.
*elhallgat, várja a hisztérikus nevetést, vagy a sikoltozást, a menekülést... a macska egér játékot, amit már annyira megszokott*

- Én pedig bérgyilkos. *biccent. Nem próbál meg elszaladni, és nem is sikolt fel, bár azért kuncog.* Érdekes, egész kislánykoromban betegesen rajongtam a démonokért és a hozzá hasonló lényekért, és most, mire felnőttem, és megtanultam valamelyest reálisan gondolkozni, itt sétál egy mellettem... *ezen azért felnevet, és csak kicsit hisztérikusan.*

- tudod, nem véletlenül mondják azt, hogy a gyerekek fantáziája sokszor sokkal valósabb, mint a felnőtteké. viszont amíg egy gyereket leintenek, ha démonokról beszél, és elküldik orvoshoz, meg begyógyszerezik, azt gondolván, hogy biztosan valamilyen betegség... hallucináció az oka annak, hogy ilyeneket gondol, addig a felnőttet lazán semmibe veszik. Éppen ezért van az, hogy itt nem látsz gyereket... ha születik is egy, azt azonnal megöljük. Hiszen, bennük még ott él az az eredendő tisztaság, ami a felnőttekből már régen kihalt, úgyhogy nem lelnénk örömöt abban, mikor őket kínozzuk.
*mintha az időjárásról cseverészne, körülbelül olyan hangnemben mondja mindezeket, amiért a halandók világában már szíjazták volna egyből a villamosszékbe, itt viszont megszokott dolog*
- Tanulj meg hinni az álmaidban, amiket még gyerekként éltél át, és akkor máris reálisabbnak tűnik számodra majd ez a világ.

*Felvonja a szemöldökét.*
- És miért nem hagyjátok a gyerekeket felnőni? Ha itt születik valaki, egész biztosan jó "alany" lenne belőle bármihez, amire kedvetek van. Ez a világ igazán érdekes, bár nem valami szívderítő. De eddig bármerre jártam, nem hallottam senkit sikoltozni, és egyetlenegy palinak volt felkötve a keze, úgyhogy elég nehéz elképzelni azt a bizonyos "mindenkit megkínozunk" szindrómát. *vet egy oldalpillantást beszélgetőtársára.*

- a válasz egyszerű... a gyerkek gondot okoznak, hiszen a szülők értelmetlenül képesek feláldozni az életüket, ha a kölykeikről van szó, és az számunkra veszteség.
*magyarázza egy türelmes kézmozdulat kíséretében*
- Azért nem hallasz senkit sikoltozni, mert még nem ment le a nap. A démonok többniyre csak éjjel jönnek ide, és nem minden nap természetesen. Nekünk is emgvan a saját világunk a saját teenőinkkel, szóval ide csak rintkán tévedünk, mikor ölni vágyunk. Az a felkötött karú fickó szerencsésnek mondhatja magát, mert valószínűleg runt az, aki kínozta, vagy jött egy angyal és megmentette, de ha így is van... csak egy zöldfülű lehetett a támadója.

- Kezdem érteni. És te is azért jöttél, hogy megölj vagy megkínozz valakit? Mert eddig nem úgy tűnt, mintha harapni akarnál, de szólj, ha sikítsak, és megteszem... *angyali arc.* Viszont már nem is sok van napnyugtáig, ha jól látom. Vagy itt mindig ilyen félhomály van?

- mindig... ez is a hely sajátos varázsa. Bár ezt nem szokták annyira értékelni a halandók, viszont érthető, hogy a mi kis kertünket olyanra alakítjuk, ami nekünk megfelel, hiszen nem lelkesedünk a napfényért. Nem mintha ártana nekünk, csak jobb szeretjük a sötétet. És valóban, azért jöttem, hogy játszadozzak egy kicsit, viszont pont beléd botlottam. De, ha zavar, hogy nem kínozlak éppen, akkor ezen gyorsan változtathatunk.
*maga elé vonja a jobb kezét, és végigsimít rajta, minek következtében ujjai helyett éles pengék jelennek meg*
- Úgy gondoltam, hogy adok neked időt... de ha valóban ennyire a lelkivilágodba gázoltam azzal, hogy nem estem egyből a torkodnak...
*nem fejezi be a mondatot, kivételesen a döntést... legalábbis a kínzás elhalasztásának lehetőségét a nő kezébe adja*

*Hátrébb lép a pengék láttán, és nagyot nyel.*
- Előbb vagy utóbb mindenképp át kéne esnem rajta, mi? *vonja fel a szemöldökét.* És miért pont velem kivételeznél? Tán ennyire tetszik, hogy nem visítottam az első pillanatban, amikor megjelentél? *gúnyos mosoly, bár egy kicsit remegnek a lábai, reméli, hogy nem látszik, de semmiképp nem akar gyávának vagy gyengének látszani. Azért lesír róla, hogy megkínoztatni se akarja magát.*

*a nő után lép, arcán szadista mosollyal és mohó tekintettel... ha nem démon lenne, talán azt gondolá Cyra, hogy megkívánta őt.. elvégre valamilyen szinten így is van, csakhogy nem testileg... legalább is egynelőre még nem... sokkal inkább a fájdalmát akarja, hogy szenvedni lássa. Maga előtt tartva még mindig deformált kezét megáll karnyújtásnyira a nőtől*
- Miért keresel mindig válaszokat a kérdéseidre? Azért vagy még életben, mert játszani akarok veled... ki akarom élvezni minden percét, azt akarom, hogy a kezeim által törj meg, mielőtt végzek veled... Most jobb, hogy tudod mik a terveim?
*ridegen nézi őt... már teljesen eltűnt minden eddigi érdeklődés az arcáról. Normális alakú kezével beletúr a hajába, mint egy baseball játékos, aki rákészül a nagy dobásra*

- Sok dolgod lesz velem, és lehet, hogy nem fogja megérni a melót. Nincs valami szép hangom, ha sikítok, nem mondhatod, hogy nem szóltam előre. Mindezt melyik volt áldozatomtól vehetem bosszúnak? *gúnyolódik továbbra is, amennyire csak elvékonyodott hangon lehet, miközben a szemeit a karmokon tartja.*

- hidd el kislány, hogy nekem megéri az időt, hiszen végtelen van számomra, a munka, amit említettél, viszont csak szórakozás... minél tovább bírod, annál jobban fogok szórakozni. Elvégre, nem jó, ha valaki egy perc utéán feladja, és elájul, abban semmi mulatságos és élvezetes nincsen.
*von vállat, tekintetét le nem veszi Cyráról... most már nem menekül, a vadász elindult a felfedezetlen ösvényen. Gyorsan mozdul, emberi szem által követhetetlenül, és a nő vállába döfi mind az öt kis pengét, közben egészen az egyik omladozó ház faláig hátráltatta őt, így most szó szerint falnak szegezi. Megcsapadja a pengéket. Az arca olyan közel került Cyráéhoz, hogy csak centik választják el őket... azt akarja, hogy lássa a nő a démoni vadságot a szemében*

*Felnyög a fájdalomtól, és véresre harapja a száját, bár minden igyekezetével azon van, hogy ne sikítson, de a szemét olyan szorosan szorítja össze, hogy már belefájdul. Zihál, nehezen szedi a levegőt, és mikor kinyitja a szemét, egy percig levegőhöz se jut.*
- Akkor élvezd ki... *nyögi, és közben ép kezével a pisztolyáért nyúl. Gyorsan rántja elő, és közvetlen közelről próbál meg belelőni a démon hasfalába, nem mintha túl sok reményt fűzne hozzá, de ez természetes bérgyilkosi reakció...*

*hagyja, hogy egy-két golyó átszakítsa a bőrét és a húsát... persze ez mit sem ér, hiszen a sebek azonnal begyógyulnak, a töltények emg érintetlenül hullnak le a földre, cserébe viszont szabad kezével megragadja Cyra fegyvert tartó csuklóját, és kicsavarja belőle az eszközt, egy kicsit nagyobb erővel, mint azt eddig megszokhatta bármelyik ellenfelétől is a bérgyilkos hölgyemény. Persze nem viszi túlzásba... csak szép apránként, tehát nem töri el a csonját, max megrepeszti, és egy ügyes rántással kifordítja a vállát*
- én élvezem... és te, hogy vagy vele?
*suttogja farkasmosollyal a nő arcába a szavakat*

*Felsikolt, amikor kiugrik a válla a helyéről, és fájdalomkönnyek szöknek a szemébe, de a pillantása izzik a gyűlölettől, ahogy a férfira néz.*
- Ez kérdés volt? Ez életem legszebb napja! *zihálja. Mivel a lábai még szabadok, megkísérli tökön rúgni a férfit, bár nem tudja, hogy ennek lesz-e bármi haszna.*

*már várta ezta megmozdulást, nem ritka jelenség a női áldozatoknál, úgyhogy oldalra lép a tőle megszokott gyorsasággal, természetesen úgy, hogy ne kelljen kivennie a vállból a ujjpengéket, viszont arra cseppet sem figyel, hogy ne mozdítsa azt a kezét oldara, így szinte vájkál az öt sebben... egyre tágítja őket, majd szép lassan melegíteni kezdi a fémeket, ami nem nehéz, lévén, hogy részben a testéhez tartoznak*
- reméltem, hogy ezt fogod mondani, legalább valami közös van a napunkban...
*kacsint vigyorogva Cyrára*

*Felnyög ismét, de most már nem tud küzdeni a férfi ellen, az kívül esik a rúgási hatókörén. Érzi, hogy a fém melegszik, és cseppet sem örül neki, de némasági fogadalmat tesz (ez persze a sikításra nem terjed ki).*

- úgy... szóval hallgatsz, érdekes módon eddig be nem állt a szád. Kérdések, kérdések hátán, fölsölegesen.. és ezekkel az ostoba kérdéseiddel kergetted magadat idáig, látod, mennyi eszed van?
*szinte lesajnáló tekintet vet a nőre, majd egészen addig forrósítja a fémet, amíg cseppfolyóssá nem válik, ekkor elveszi a kezét, a pengék helyén ismát az ujjai vannak, viszont a forró fém lassan kezd lefolyni Cyra vállán*

*Mindkét karja használhatatlan, és már zokog a fájdalomtól és a tehetetlen dühtől. Legszívesebben kivégezné a férfit, de mivel képtelen rá, ez csak tovább fokozza gyűlöletét. Lassan lecsúszik a fal mellett, már képtelen lenne megszólalni, akkor is, ha véletlenül lenne mondanivalója.*

*olyan élesen neveti el magát, hogy a közeli fán ülő varjak rikoltozva repülnek el, egymást lekörözve a sietésben. Miután abbahagyta ezt a megnyilvánulását Cyrára néz a lehető leghalottib tekintettel, minden érzelem nélkül, mintha egy babát nézne a kirakatban, ami bizonyára sérült, mert nem áll a helyén*
- lám, lám... egy kis pedzegetés kihozza belőled azt, amire vágyom...
*szólal meg halkan, szavai csöpögnek a gúnytól*
- most már elhiszed, hogy nem álmodsz? Látod Silent Hill szépségét? Érted már... hogy miről beszéltem eddig?